2013. december 27., péntek

Vendégségben

A finn karácsonyi menüről általánosságokat már írtam egyszer (itt: A finn karácsonyi menü 1. rész), az alábbi cikk az idei ünnepek alatt első kézből szerzett tapasztalatokat közli.
---- 
A családlátogatás mindig kellemes, még akkor is ha a Dél-Pohjanmaa a célpont, ahol a helybéliek szótlansága még finn mértékkel is zavaró. Úgy tartják, jó rendőrök származnak erről a környékről. 

Az itt élők nem vesztegetik a szót holmi udvariaskodásra, "hogyvagykérlek-jólvagykérlek-hogyutaztál-jólvagytok?", mert azt úgyis elmondod, ha bármi említésre méltó van. De általában nincs olyan. Az asztalnál ezért főleg csak az evőeszközök csilingelése az egyetlen zaj, és persze a legfontosabb utasítások, pl. "passzold ide a borosüveget!". 

Egyszer felástam az anyós krumpliskertjét, mire az após kijött, rábámult a fekete barázdákra és csak annyit mondott, hogy kár volt kézzel, mert ott a Robi kapa. Mondtam neki erre, hogy ott van ugyan, de nem működik. Ja, mondta az öreg, meg kell majd szerelni. De azért mégsem kellett volna kézzel. 

Később valaki annyit hozzátett, hogy biztos jól dolgoztam, mert azt azért mondta volna, ha szarul van felásva a kert.
----

Az ünnepi menü, egy December 25.-i vacsora és egy 26.-i ebéd a képeken látható. 

1. kép jobbról balra: főtt krumpli, répa; sertésdarabok barnaszószban; répa laatikko; túró, gpmba (csiperke) barnaszószban; rosolli; szőlő; sajtok. A 2. kép közelebbről mutatja az asztal bal oldalát.



3. kép: a kép alján feltűnik a joululimppu, a fűszeres, édeskés karácsonyi kenyér.


4. kép: karácsonyi sonka (Joulukinkku) romjai és mustár.


5. kép: jobbról balra: nagy fazékban főtt krumpli; főtt gomba és barnaszósz; házi sült cékla rokforttal és tejszínnel; tarlórépa (lanttu) laatikko; rizses sült máj laatikko; krémes céklasaláta; krémes káposztasaláta; fent: reszelt répa; bal felső sarok: cider.





9. kép: füstölt hal: nagy maréna (siika), friss kaporral



A halak rendes részei az ünnepi menünek, bár a legtöbb helyen (ezt sem) nem bonyolítják agyon. Tapasztalatom szerint a bolti, füstölt halfilé (lazac, szivárványos pisztráng, maréna) húsa bőven megteszi.

Külön említést érdemel a lipeäkala, ami egyes családoknál karácsonyi eledel. Ez egy elég borzasztó érdekes étel: a levegőn szárított, pl. norvég tőkehalat visszaáztatják, amitől a hal megduzzad és gél állagú és büdös erős szagú lesz.

Desszertek tekintetében sokkal szerényebb volt a felhozatal. A szűkölködésben eltöltött évszázadok emlékét idézi a karácsonyi tejberizs (rizskása vagy riisipuuro), amely ünnepélyességét egyedül a rászórt fahéj emeli. Érdemes emlékeznünk rá, hogy az erdők és tavak rengetegében elszigetelt északi családoknál bizonyára nagyobb ritkaság volt minden egzotikum, mint bárhol délebbre.

A rizs tetejére kiisseli kerül. Ez egyfajta gyümölcsleves a kompót valamint a laza lekvár között félúton... Télen még ma is aszalt gyümölcsből készül, szilva és vegyes gyümlcs népszerűek. Nyáron a friss eper és a rebarbara a legmenőbb kiisseli-alap.

Az aszalt gyümölcsöt kis vízzel felfőzik, cukorral édesítik és keményítővel sűrítik. A tejberizs kiisselivel és frisen felvert tejszínnel finom desszert.

Ha érdekel valamelyik étel receptje, akkor kérésre szívesen leírom!