Strandok Finnországban

Finnország minálunk nem klasszikus turistacélpont, pláne nem nyáron. Kár, mert a nyár nagyon szép északon. Sőt, most kapaszkodj meg: nyáron Finnország a világ legjobb helye! (Update: az időjárásra vonatkozó rész túlzás, de az ember könnyen felejt ha szép az idő, nemde?) 

A nagy titok: a nyár északon is meleg!
Finnországot Horvátországgal összevetni bátor vállakozásnak tűnik. Nyári turistaként sokszor jártam az forró horvát tengerparton, csodáltam a kék Adriát, mégsem őrzök felhőtlen emlékeket. Rajtam kívül magyarok tízezrei süttették (és süttetik) magukat a kopár, izzó sziklák alatt, és lehet, hogy nem én voltam az egyetlen, akinek valahogy ez az egész nem jött be.

Kérdésem költői. Eleged van a 40 fokból, hogy nem lehet kimenni a házból, mert megsülsz? Eleged van a kopár, tüskebozóttal borított halott sziklák látványából? A hülye turisták özönéből, a szeméthalmokból és a strand mögötti mediterrán tüskebozót szarszagától? Zavar, hogy nem találsz árnyékot, netán minden fekvőhely foglalt a parton? Ráadásul minden második ember magyar? Zavar a vízhiány? Eljutottál arra a pontra, amikor a 3 csillagos hotel előtt terpeszkedő fügefa, a virágzó leanderek vagy a sokadik pljeskavica ellenére sem érzed felszabadultnak és kipihentnek magad?

AZ E75 út valahol Rantsila és Oulu között (2009 június)

SzerszámkészletFinnország egy hektárnál nagyobb tavainak a gyűjteménye a Järviwiki (link: http://www.jarviwiki.fi/wiki/Etusivu). Ebben a fürdéshez szükséges információkat is megtaláljuk, mint amilyen a víz hőmérséklete, a tó algásodásának mértéke, az esetleges szennyeződések és vízi fertőzések, paraziták jelenléte. 

Menj északra, ez a tanácsom!
Finnországban alig kell utazni ahhoz, hogy természet közepén, minden zajtól távol érezd magad. A táj nyáron zöld és üde, a természet a házból kilépve körbevesz. Víz mindenhol van bőséggel, a természet burjánzik. Vidéken smaragdzöld erdők és virágos rétek váltakoznak folyókkal, tavakkal és színes faházakból álló farmokkal. Autózni viccesen könnyű itt, mivel nincs (alig van) az országon átmenő kamionforgalom, és a fővároson kívül alig találkozol autókkal. Ja, és útdíj sincs.

Az időjárás nyáron kiváló: 26-28 fok, olykor 30 is, igazi strandidő. Akinek 37 fok kell az vagy hazudik vagy őrült. Még egyszer mondom: nyáron Finnországban is meleg van és szinte soha sem esik az eső. Az emberek strandpapucsot hordanak és lenge öltözetben járnak.

A hirtelen lecsapó nyári viharok erre nem jellemzőek. A nap nemcsak süt, de le sem megy. Június elejétől augusztus derekáig legfeljebb néhány órára megy le a nap, az is hajnalban. Nincs sötét, csak a kék és kissé rózsás éjszakai ég és a barátságos felhők vannak.

Kalajoki homokdűnés strandja éjfélkor (2009 június)

Újabb nagy titok: az ország tele van szabadstrandokkal! 
Tavak, folyók és a tenger. Homokos partok, teraszos sörözők, grillezőhelyek, játszóterek. Legyen az a fővárosban a lakótelep tövében vagy az erdő mélyén, szinte bárhol találunk kisebb nagyobb strandokat.

Hanko strandja, 2012 május

Kedvenceim Helsinkiben és környékén:

Hiekkaranta: Homokos strand a belváros mellett!
A belvárostól rövid sétával elérhető homokos strand a helsinki nyár alfája és ómegája a helyiek számára. Mintha a budai Batthyányi téren strand nyílna. Koncertek, fesztiválok és fellépő DJ-k nem ritkák errefelé. Büfé, öltözők, stb. Bulizásra kevés jobb hely van.

Hátrány: nagy a tömeg, nem kisgyerekeseknek való szerintem. Parkolni lehetetlen.

Kivinokka
Hétvégi házas övezetben a Viikki-öbölben a Kivinokka-félsziget aprócska homokos strandja. Kilátás a Kalasatama városrészre, látszik a belváros. WC, öltöző és padok állnak rendelkezésre. A hely  nyugodt, mert csak a kisházak tulajdonosai járnak oda. A természet közelsége miatt ideális kirándulóprogram, pl. kerékpárral. Gyerekbarát vízpart, kis hullámok, kacsák.

Hátránya: autóval az övezet határáig mehetsz, onnan 5-10 perc séta. Nincs sok szórakozási lehetőség, puritán strand. Vízimentők nincsenek.

Pikkukoski
A Vantaa folyó kis kanyarulatában kialakult nagy sziklákkal övezett homokos strand. Igen népszerű hely, főleg a tinédzserek körében. Autóval, kerékpárral és busszal is jól megközelíthető. Profi strand vízimentőkkel, fedett öltözőkkel, vécékkel és nagy játszótérrel illetve sportpályával. Sziklára épített magasugrótorony.

Hátránya: A folyó nem melegszik fel egyhamar, és az itteni fürdés élménye nem mérkőzhet egy nagy finn tóéval vagy a tengerrel.

Herttoniemi
A tengerparti városrész új lakótelepének homokos strandja. Kisgyerekekkel ideális. Méretes strand, sokan elférnek rajta. Sokoldalú, nagy játszótere miatt gyerekesek körében népszerű. Fagyis kioszk van a parton, illetve több étterem és söröző a közelben. Fedett öltözőket és vécéket is találunk itt.

Hátránya: Autóval nehéz megközelíteni, menjünk biciklivel. Nem a bulira vágyók helye ez.

Kallahti strand
A Balti-tengerbe nyúló erdős Kallahti félsziget hosszú lapos partja önmagában egy nagy strand, amelyet a látogatók számára komfortosítottak néhány ponton. A strandolóhelyek némelyikéhez lapos part természetes növényzetén át vezet az út vagy a fenyők közötti kis csapásokon. Elég sok parkolóhely van a parthoz közel a fák között. Grillezőhelyek és jó játszóterek miatt a családok számára ideális.

A hely különlegessége a sekély (bokáig - térdig érő) víz, amely csak nem akar mélyülni az istennek se' hiába gyaloglunk vagy 50 métert befelé. Néhol vízenjárást imitálhatunk, mivel a víz csak pár centire fedi az aljzatot.

Hátrányai: söröző, terasz nincs a közelben, bulizni sem ide járnak az emberek. Vízimentőket sem láttam.

Sipoo, Pilvijarvi
25 km-re Helsinkitől egy méretes, de nem túl nagy, tiszta tó partján kialakított strand. Grillezőhely, röplabdapálya és gyep más játékokra biztosított. Vécé, öltözők és egy kis büfé is található itt. Úszómester van.

Hátránya: nem könnyű megtalálni, a parkolásért 3 Eurót kérnek. Az ár legalább nem nő az évek során.

Egyéb strandok, amelyekről nincs sok véleményem, de jók lehetnek:

A helyi csapatnak szurkolj

Nem, ez nem véletlen elírás. Nem azt akartam írni, hogy "szurkolj a helyi csapatnak", amely véleményem szerint megengedőbb mint a címben használt imperatívusz. Lehet ezen finomítani, pl. A helyi csapatnak IS szurkolj. Azaz: támogasd valamilyen formában!

A helyi csapatnak szurkolj. Annak, amelyik a lakóhelyeden durván kéthetente a helyi sporttelep füvére lép. Annak a csapatnak, amelyben a játékosok néha eltörik a labdát, néha luftot, néhol gyertyát rúgnak, akiknek a sorban a harmadik csele csak évente egyszer jön össze, de akikkel a meccs után kezet lehet fogni, és két szót váltani, mert a pályát csak egy vascső-kerítés választja el a lelátótól.

Ez a csapat lesz ugyanis, amelyikhez a gyerekedet is járatni fogod, vagy ahová netán te is lejárnál néha sportolni. És ez az a klub, amelyik minimális bevételből (lásd. belépőjegyek, bérletek ára) veszi a labdát, újítja fel a füvet vagy a hálókat, amelyek a gyereked vagy a saját sportolásodhoz kellenek. Az érzelmekről ne is beszéljünk.

Nem őrültem meg, megnézem a topligák meccseit is, de ettől még nem leszek szurkolója egyik csapatnak sem. Mi nekem a Man. United? Mi nekem a Barcelona vagy a Real? Másnak talán példaképek. Nekem legyőzendő csapatok. Miért venne bárki is a török riviérán Barcelona vagy Helsinkiben Liverpool mezt? Ez nekem magas.

Semmiben nem tudok azonosulni azokkal, akik budapesti lakosként egy Chelsea FC-ről úgy nyilatkoznak, hogy "mi". Városom Székesfehérvár, ezért a Videoton mezét tudom csak felvenni, legyen tökutolsó vagy épp bajnok a csapat.

Mielőtt bárki is megjegyezné: lakóhelyemmel csapatot nem változtattam. Több mint két év kellett Helsinkiben ahhoz, hogy kimenjek egy helyi focimeccsre. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy kicsit helyi lakosnak érezzem magam. A "nagy" helsinki csapat (HJK) nem érdekel, de az alsóbb osztályban találtam olyat, amelyik lakóhelyemhez közel esik, és amelynek meccseire hajlandó lennék kijárni.

Ez a finn NB2-ben (Ykkönen) szereplő Vuosaari Viikingit. A kelet-helsinki Vuosaari kerület csapat színe a piros-kék, és 9 forduló után 6 ponttal jelenleg utolsó előttiek a 10 csapatos mezőnyben.

A Vikingek azt az Oulu AC-t fogadták, amelyik az 5. helyen állt a tabellán. A vendégek magabiztosan győztek null-kettőre, de a 400 fős közönség nem haragudott hangosan. Egész családok, akár 3 gyerekkel is, idős párok, meg persze minden rendű és rangú férfiak csendben szedték a sátorfájukat és hazatekertek vagy sétáltak. Mert a tömeg nagy része gyalog vagy biciklivel érkezett. Hiszen úgyis a szomszédban lakik mindenki.

Kezdődik a szünet

Szünet (este fél 8): jaffáért, kávéért és kolbászért állunk sorba a kapu mögött

Uszodai körkép

A téma valahogy soha nem kerül elő, pedig ha valami, akkor az uszoda egyértelműen része a heti rutinunknak. Úszni szeretünk, gyereknek ingyen van és nem is nehéz eljutni odáig. Kell ennél több?

Friida már kisbaba korában belekóstolt a klórba, akkor Pesten a BVSC Uszodáig kellett elmetrózni. Az ám a csoda! Egy keskeny, meredek lépcsősor vezet a bejárathoz. Az egész olyan, mint egy darwinista szemléltetőeszköz: csak a legfittebb, legrátermettebb egyedek juthatnak az uszodába!

Niina erős volt, heti rendszerességgel felcipelte az óriás babakocsit gyerekestül-málhástul a lépcsősor tetejére, majd 40 perc babaúszás után le. Ne feledjük, hogy ehhez többször is meg kellett ismételnie a mutatványt a budapesti díszletek között: a kisföldalattin sehol nincs lift, és a lakásunk is lift nélküli bérházban volt.

Ott a lépcső. Nem gyenge, ugye?

Eljutás
Hogy nem vágyunk vissza a pesti hétköznapokba, az ennek is köszönhető. Utáljuk vagy sem, ki kell mondani: Helsinkiben jobban figyelnek a mozgásukban korlátozottakra (is). A metrómegállókban és általában minden emeletes közterületen van lift. Lehet, hogy néha elromlik, de aztán megjavítják és megint lesz.
Az is fontos, hogy babakocsival (egy felnőtt+gyerek+babakocsi) utazó személy számára a tömegközlekedés ingyen van. Ez jár, mondhatnánk így is. Friidának volt egy "jó éve", amikor nem volt hajlandó kocsiba ülni, mondván ő már nagylány. Ez tartott tavaly téltől idén nyárig. Ezidő alatt a kis könnyűszerkezetes kocsinkat hurcoltam mint nagyranőtt buszjegyet, és működött!
 
Helsinkiben a helyi tömegközlekedési vállalat (HSL) "chipkártyás" rendszert működtet. Mint egy mobilos feltöltőkártyára, úgy ezekre is pénzt kell tölteni. Szezonra (2 hét, 1 hónap, stb) fix árért, vagy adott pénzösszeget tölthetünk rá (20, 60 stb. Euró). Minden metróállomáson van pár automata, ahol készpénzzel és bankkártyával is fizethetünk.

Felszálláskor a sofőr melletti automatához közelítjük a kártyát, ami a kijelzőjén megmutatja, hogy mennyi pénz vagy idő áll még rendelkezésünkre. A városon belüli utazáskor az 1-es gombot kell megnyomni, a gép leveszi a kreditet a kártyáról, vidáman sípol és már ülhetünk is le. Ettől kezdve 60 percig szabadon használhatjuk a buszt, villamost és a metrót.

Az automata. A pink adja az egyszeri jegyet.

A "buszkártya" (www.iltalehti.fi)

Jegyérvényesítés. A számok a város zónáit jelzik.

Uszodák

Itt Helsinkiben négy uszoda is van tágabb környékünkön. Ezek egy cég kezelésébe tartoznak, ezért az árak eléggé egységesek (5,60 Euró/sima belépő), a szolgáltatás is alapvetően hasonló mindegyikben. Tiszta, modernnek mondható uszodák, ahol kártyás beléptető rendszer működik, az öltözőkben szauna, a medencetér a szétválasztva kicsiknek és nagyoknak. A nagymedence is jellemzően 25 méteres és valamilyen "wellness" cucc is van, izé...vízsugár a medence falából, jakuzzi meg hasonlók.

Itäkeskus uszoda belül

Az Itäkeskus melletti uszodát két emelet mélyen, gránitba vájták. Háború esetén óvóhely, békeidőben uszoda. A vizét mindig hidegnek éreztem, a gyerekmedence viszont tágas, vese alakú, elég meredek, nagy gyerekcsúzdával (csak bátraknak!). Ablaktalan, avíttas, nem barátságos. Közel van, mégsem használjuk. 

A malmi uszoda egyetlen előnye, hogy a 79-es busz végállomásától két lépésnyire van, így az óvodától egyenesen oda tudunk utazni. Sajnos gyerekszemmel épp ez a legrosszab: a kismedence ugyan tágas, de nélkülöz minden játékot, este 6 után ráadásul a partra állított kerekes hangfalból dübörög a zene. Víziaerobik, vagy tudja a jó ég micsoda. A vízből sok ütemesen rugózó női fejet látni, a parton meg egy ürgét aki latexgatyában emelgeti a térdét. Az uszoda nem zsúfolt, de gyereknek elég unalmas hely. A büfében csak mihaszna édességek, ráadásul csak készpénzzel lehet fizetni. A környéken, mint rendesen, nem kapni rendes kaját (csak szemetet a szomszéd plázában). És mi Friidával mégis ide jártunk februártól május végéig hetente, amíg Niina esténként Espoo-ban tanított. Ettünk hamburgert is, pizzát is - nem vagyok szent.  

A Mäkelänrinne uszoda a legnagyobb a környéken, ráadásul a gyerekeknek sem teljesen reménytelen. Külön kisbabás medence van, ám népszerű és zsúfolt. Rengeteg gyerek egy medencében nem jó. Az uszodában rendes étterem is működik, gyerekmenü, hétköznapi kaják felnőtteknek, kávé, édesség. Kész a hétvégi program: uszoda, majd ebéd.

Kisgyerekes szemmel...na jó Friida szubjektív szempontjából a kétes hírnevű Vuosaari kerület uszodája a legjobb. Nincs közel, és csak busz-metró kombóval érhető el, de fényes, nyitott és a gyereknek tetszik. Az uszodának otthont adó épület sportcentrumként működik, sportpályákkal, edzőtermekkel. Az ablakokon át látni, hogy itt cselgáncs, ott aerobik, amott meg kosárlabdaedzés folyik.

Bent a gyerekmedence mélysége a pár centitől a 90 centiméterig változik. A medence végében egy kis műanyag házikó áll, amiből a gyerek egy apró csúszdán csobbanhat a vízbe. A házon ajtó, ablakok. Na, Friidának pont ez kell. "Ez az én házam! Be lehet jönni!" mondogatja, és századszor is lecsúszik a csúzdán. El kell kapnunk az alján, különben megfulladna. A legmenőbb persze a kanyargós óriáscsúszda, amit egyszer Friidával is jó lenne kipróbálni.

Vuosaari uszoda nagymedence és csúszda (www.inlook.fi)

Öltöző
Leányunk eléggé képben van ami az élet kis és nagyobb dolgait illeti. Mivel Friida az anyja távollétében velem, a férfiöltözőben cserél ruhát, a ruha nélkül sétáló bácsikat már megszokhatta. Egy időben azért kíváncsian szemlélte a fiúkat és férfiakat és konkrét kérdéseket is megfogalmazott ama bizonyos lógó holmik mibenléte felől. "Ha nagy leszek, akkor nekem is lesz olyan hosszú pisilőm", állapította meg, de válaszom kissé lelombozta. Meg "Ha nagy leszek, nekem is szép, gömbölyű hasam lesz!" Na ezt is ott látta először.

A meztelenség. Igen, a finnek egy magyar ember számára arcpirító nyíltseggsággal viselik meztelenségüket. A zuhanyozóban, szaunában és öltözőben egyaránt. Itt nincs zárható kabin, és a szaunába egyenesen tilos is fürdőgatyában beülni. Nem mindenkinek kellemes ez az állapot. Sok külföldi, főleg valamely távol-keleti és arab országból származó ember is látogatja az uszodákat. Megfigyeltem, hogy ők általában gatyában zuhanyoznak. Sőt, némelyek a vécét használják öltözőnek.

Fürdőnadrág: Csak feszülős, elasztikus fürdőgatyában engedélyezett az úszás. Laza bermudában, sortban nincs esélyünk: az úszómester ránk szól, és felajánl egy kölcsöngatyát - ingyen! Itt jegyezném meg, hogy Amerikában meg épp a fecske volt kifejezetten riasztó és ízléstelen, ám a YMCA sportlétesítményeiben is törülközővel, fürdőruha nélkül szabadott csak szaunázni.

A szaunában is kiderül, ki az igazi finn. Ajtó nyílik, rózsás-fehér bőrű fazon, kis kappanhájjal hastájon és oda nem illő nonfiguratív tetoválással a lapockáján belép. Ha van hely, egyből az irányítóhelyre ül: a vödör mellé a kályha előtt. Innentől ő diktál! "Perhesauna. Pienet löylyt!" azaz kábé "Családi szauna. Pici gőzt!" így a felirat, de ez nem jelent semmit. Van, aki öt másodpercenként löttyint a forró kövekre, elviselhetetlenné fokozva a fájdalmat. Más csak percenként. És van, aki soha. Na, ez is idegesítő tud lenni. A szauna itt ugyanis nem olyan forró mint egy átlag magyar közszauna, ezért  löttyinteni kell, hogy a forró gőz hasson. Hozzáteszem, hogy itt nem csepegtetnek semmilyen eukaliptusz olajat a kövekre, valamint senki nem jógázik a padlón errefelé. Mindkét esetre láttam sok példát a Széchenyi-fürdő "fény"- és "aromaszaunáiban".


Ma is úsztunk, és a jövő héten is megyünk. Ez a világ rendje.