A gyaloglás vége

Pár órája csak, hogy célba értem a Helsinki City Run félmaratonon, de máris a terveket szövögetem. Mert jó volt. Na, nem a szó hedonista értelmében volt jó, hanem még annál is sokkal jobb! Nem terveztem, de ha már így alakult leírom röviden, hogy miért? Mit miért?  A futás miért jó, na.

(Vigyázat, demagógia! A sorrend nem fontossági, hanem random.)


1. Tartozni valahová.
Tegnap egy háromgyerekes finn kollégámról derült ki, hogy futó és ma is ott lesz a versenyen. Korábban jóformán semmiről nem beszélgettünk, tegnap pedig egy órán át távokról és részidőkről, futóösvényekről és sok egyéb "bennfentes" dologról csevegtünk.

A versenytől 10km-re a metrómegállóban futóruhás emberek, párosan, egyedül, hi-tech öltözékben vagy a bejáratott mackóban, de ruganyosan és derűsen. Megtöltjük, igen, mi töltjük meg a metrót és később a hetes villamost, mert mi egy csoport vagyunk, akiket összeköt a hosszútávfutás.

21 kilométert egyhuzamban lefutni önmagában nagy teljesítmény, és itt nem olimpikonokat látok, hanem a "népet" akik munka, tanulás és gyerek mellett róják a kilométereket a barátságtalan finn viszonyok között is.

2. A futás maga
Kilépsz a ház ajtaján, nem muszáj, de benyomhatod a futó-app gombját a telefonon (gombot az órán, stb), felrakhatod a fülest és már indulhat is a bú- és stressz-felejtős relaxáció. Vagy keresel valakit és együtt kocogtok, jókat dumálva egy-két órán át. Vagy minden és mindenki nélkül kocogsz, szemlélődsz.

És igen, lehet poroszkálni, ügetni és nyargalni. Senki nem diktál, csakis te magad. Nincsenek rosszalló pillantások, hogy "milyen lassú/piros/izzadt/kövér stb." fut ott, inkább bátorító mosolyt és "kollegiális" fejbiccentést küldenek egyes futók, amikor szembe jönnek.

Számomra a fej tiszítása a cél, nagy gondolatok (bár volt rá példa) nemigen törnek fel ilyenkor. Egész nap a számítógép előtt ücsörögve, szellemi munkát végezve ennél jobb nem is történhet velem. A szellem a háttérben lazít, a test pedig végzi a dolgát és minden oké.


3. Felfedezés
5-6 kilométertől jött az a pont, amikor mindent bejártam a környéken, ezért ideje volt új utakkal nyújtani a távot. Ezáltal eddig ismeretlen utakat, ösvényeket futottam be, és úgy megismertem a környező városrészeket, mint a tenyeremet.

2km-nél ezt látom nyáron

Én este érek rá, sokszor 8-9 tájban. A futás télen holdfényes hómezőkre és éjjel néma, hótól terhes erdőkbe visz. Az ösvény fölé hajló fenyőágakról itt is - ott is fehér porhó hullik, a holdfényben pedig még az árnyékomat is láthatom, olyan fényes. Tavasszal és nyáron a természet maga a csoda, talán részletezni sem kell.

4. Test
A test meghálálja a szabad levegőt és a mozgást. Az első két-három jól sikerült futás már elég, hogy a szervezet megértse: a terhelés rendszeres, ezért izmokat kell építeni. Jutalom: Éhségérzet (viszlát bűntudat), sportosság-érzet, jobb izomtónus, laposodó has és növekedő önbizalom. (Nem, nem lettem egy Adonisz, de a három évvel ezelőtti önmagamhoz sem térnék vissza szívesen.)

Télen és nyáron rendszeresen futva két év alatt három napot voltam beteg. Ezt is betudom a futásnak.

5. (vagy 4b) Önismeret
A modern életforma nem igényli, hogy a fizikai határainkat ostromoljuk. Ritkán emelünk nagy súlyokat, még ritkábban harcolunk vagy menekülünk. Ellenben imádjuk a hősöket, akik mindezt helyettünk csinálják.

A futás megmutatja jellemünk gyengéit és megtanít, hogyan javítsunk azokon? Kitartás, hogy mást ne mondjak.  A futás jutalmaz is: napról napra javul a kondi, nő a táv vagy gyorsul az iram. Tényleg napról-napra!


6. Társaság
Idegenekkel találkozol? Kezdj beszélni a vádlifájásodról, amit az új futócipőd okoz, vagy csak flegmán vesd oda: "lassan mennem kell, ma még kikocogok a partra". Meglátod, hamar a horgodra akad egy-két látens futó kolléga. És az is hamar kiderül majd, hogy a táv és az idő tökmindegy. Nem vagyunk egyformák, és ez nem verseny.

Nekem rengeteg örömet adott és ad a futás, és ameddig a lábam bírja nem látom okát, hogy abbahagyjam.

A mai versenyen a Scientific American "Science Talk" podcastjait hallgattam végig, majd az utolsó 4 km-re kapcsoltam zenére. A rengeteg között nekem ezek okoznak adrenaline-rush-t vagy széles vigyort az arcomra:

Slipknot: Duality

The Clash: Rudie Can't Fail

PASO: Mo'Fyah

Slipknot: Spit it Out

Ska-P: Napa Es

Mano Negra: King Kong Five

És te futottál már a héten?

Futásról ülve

"Winter is coming!" 

(A Stark ház jelmondata, G. R. R. Martin: A Song of Ice and Fire )

Nyár van, és még mindig futok. A téli-tavaszi hó és jég emlékei eltűnőben, az erdő zöldell, és az utak sem csúsznak. Még. (Lásd: fenti idézet)

Futó-síelő ösvény este kilenc óra tájban (Viikki, 2012 feb.)

Most mindenhol kocogó embereket látni. Puhányok, hol voltatok mínusz 15 fokban, februárban este kilenckor? Akkor bezzeg nem volt ilyen tülekedés az erdőben... Gondolataim csak egy pillanatra kalandozhatnak, mert mindkét vádlim fájdalmasan feszül, oda kell figyelni.

Meleg van. 

Relatíve, hiszen egy magyarnak ez akár pulóveres-farmeres idő is lehetne akár. Akár. De a forró dél a finn szíveket nem dobogtatja meg nyáron. Nyáron nem kell sehová se' menni, arra ott a tél. Az egész állami apparátus, közszolgák és egyetemi alkalmazottak egy emberként hipp-hopp eltűntek, hogy egy tóparti mökki/szauna/szaunamökki teraszán sört szürcsölve - láblógatva töltsék Szent Ivántól késő júliusig tartó rendes nyári szabadságukat. De mindenki.

Most jó lenni Finnországban! Amikor virágzik és üdén zöldell minden, az erdő Kamcsatkáig tömve fekete áfonyával, két hónapig nem megy le a Nap, meleg van, de senki nem döglik bele a kánikulába, hiszen 25 fok fölé ritkán kúszik a hőmérő higanyszála, valamint bárhová mész, a közelben mindig lesz egy tó / folyó / tengerpart és azon szabadstrand, ahol úszni és grillezni lehet. 

Szóval nyáron érdemes errefelé utazni, a tél ehhez képest nem sok jóval kecsegtet.  A Mikulás és a "Christmas tourism" egy bevált gazdaságélénkítő ötlet volt a leszakadó lappföldi régióban (Pretes 1995) - nem érdemes bedőlni neki.

Futunk

Futópartnerem a szomszéd. Friidának "szomszédbácsi-akinél-palacsintát-ettünk". A szerb biokémikus doktorandusz átlag kétnaponta lefut 9-11 kilométert, azt mondja már nem is érzi. Élete első félmaratoniját 1h 55' alatt futotta, fél év edzés után. Most is fut, sms-ben írta. Ez így működik.


-wanna run at 5? 

-make it 6 pls, I'm in the shop. 

-Great! I'll knock your door

Forrás: MyLot.com

Futás közben megbeszéljük a napi történéseket, és jót szórakozunk közben - főleg másokon. Pont mint a két öreg a Muppet showból. Például, hogy kéziratának 300. verzióját kapja vissza a főnökétől, amelyben a prof a saját maga által javasolt elemeket kritizálja. Hát, bizony mondom én néked, hogy ez egyedi, elszigetelt eset! (...) Aztán meséli még, hogy mesterszakos finn diákja mennyire megdöbbent, amikor szakdolgozat-kéziratára röpke 19 perc alatt válaszolt neki. A lány a viszontválasszal már nem volt olyan gyors, csak napok múlva derült ki, hogy koncertezni ment a zenekarával, és nem ért rá olyasmire, mint szakdolgozat. Aztán, macedón haverja, Aleksandar, kipróbálta a Hot'n Spicy Burgert a Chico's-ban. A pincérnő figyelmeztette, hogy nem kéne, de Alex komoly balkáni arc, aki nem hátrál a paprika láttán. A burger frankó duplahús - sajt, alul és felül vastagon kenve gyilkos házi csilikrémmel úgy, hogy a bucik piroslanak és tocsognak a méregtől. A túlélés érdekében Aleksandar plusz bucikat kért, amikkel letörölte a fölöslegesnek ítélt csilimázat, majd elfogyasztotta a burger felét. Betegen nyögdécselve távozott, és erős kritikával illette a szakácsot ("This is bad cooking!"). 

Semmi extra, de az a jalapeno óvatosságra int (chilifoorumi.fi)

Ez speciel az én sztorim is lehetne, mert én is ettem olyant, de én  - hoppárézimi! - az egészet legyűrtem. Paprika még nem okozott olyan fájdalmat, mint amit ott éreztem az étteremben. Nem kértem bucikat, de megittam minden közelemben levőt (közte Niina margaritáját, Friida almalevét), meg még rendeltünk több margaritát, mert az akkor jó ötletnek tűnt...Ételtől még nem voltam olyan beteg, mint akkor éjjel és másnap délelőtt. Nem részletezem. A fájdalomtól tehetetlenül a neten kerestem vigaszt, de a legtöbb cikk a csili jótékony hatásairól zengett, külön kiemelvén, hogy az aztékok a csilit hasmenés ellen használták egykor. A régész bizonyára félrefordította azt az ősi azték vésetet.

Hát, így telnek gyorsan a kilométerek. Most nem futok, mert megállapítottam (értek hozzá, dr. vagyok!), hogy Achilles-íngyulladásom van. Futás közben a vádli hátsó-alsó részén jelentkező görcs-szerű fájdalom már az első százméteren kezdődik, fokozódik, később csökken és csak a tempó fokozásakor erősödik elviselhetetlenné. A megállás a legrosszabb: állni sem bírok, így inkább futok tovább. Az ok lehet a cipőben, a technikában, edzettségben de főleg ezek kombinációja a legvalószínűbb. Az új cipőm (Asics Nimbus 13), eléggé párnázott, de keményebb mint a korábbi Nike Pegasus 27. Talán az tett be, hogy ez utóbbi tropára futott cipőt mostanában hétköznapokban viselem. Vagy szimplán nem vagyok elég edzett a nyári, fokozottabb terheléshez. Nem tudom, de jó lenne ha nem kellene sokat kihagynom.

Heti háromszor-négyszer ráveszem magam a futásra. Nem könnyű, mert nem szeretek sokat futni. Az eredményt szeretem látni, és a kihívás nem hagy nyugodni. Mark Parent, a Runner's World magazin júliusi számában ír erről. A hosszú cikk tartalma lényegében egybevág azzal, amit én is tapasztalok. Szerintem jó cikk, érdemes elolvasni. És a kommentek között is van egy jó: "Én sem szeretek futni, de a feleségem szerint sokkal elviselhetőbb a modorom ha futok". 

Múlt szombaton (fájó inakkal) sikerült 24 perc alatt futni 5 km-t. A 25  perces "álomhatár" tavaly sehogy sem jött össze. Össze is eshettem, akkor se. Most valami megváltozott. Egy év rendszeres kocogás, noha mégoly amatőr szinten is, de hoz valamiféle szerény eredményt.

A könnyebbik ösvény egy része (Viikki)

Minden futás után azonnal a következőn jár az eszem. Mit kellene másképp csinálni és merre kéne menni? A távolságot, mint üveggolyót, kb. 8-12 km-re lőttem be magamnak, ezt a távot csinálom kb. egy éve rendszeresen, télen-nyáron. Ez a monotónia meg is látszik a félmaratoni produkciómon, ahol az első 11km remek, 13-nál tapsol a család, azután 15-ig visz még a lelkesedés, majd a lufi kidurran, a lábak helyén törni készülő botok lesznek és jön 3-4 olyan kilométer ami inkább 30-nak tűnik. A Helsinki félmaratonon ezt pont az a blokkházas rész volt, ahol az út mentén a lakók, szürke öltönyös nyugdíjas urak és hölgyek némán, szúrós szemmel bámultak ránk. Stockholmban legalább zászlós-dudás szőke nők és gyerekeik buzdították a tömeget, és minden sarkon egy afrikai dobzenekar nyomatta, hogy az csak úgy visszhangzott.

A 8-10 km-es táv persze precízen a körülményekhez lett szabva: az erdősáv mifelénk maximum kb. 14 km-es távot enged futni, aztán kezdheted a kört előről, vagy kifutsz a házak-autók közé. Szóval 20 körüli távot elég nehéz összerakni, és nem a monotónia a gond itt, hanem az úttest (Viikintie) és a piros lámpa, aminél érdemes megállni.


A képzeletbeli piros lámpához el is értünk, jó éjszakát mindenkinek.

Irodalom

1. Michael Pretes (1995): Postmodern tourism: The Santa Claus Industry. Annals of Tourism Research, 22(1): 1-15.

2. Parent, M. (2012): Why Run? (If lacing up is fun for you, you don't need a reason. The rest of us do). Runner's World, July 2012, url: http://www.runnersworld.com/article/1,7120,s6-238-520-492-14403-0,00.html

A világ legjobb zöldtetős könyvét írjuk. Segíts nekünk!
http://gogetfunding.com/project/green-roofs-green-cities

Hóban a futás de hasznos!

Öreg: Nem vagyok halott!
Hullaszállító: Mit mond?
Falusi: Semmit! Itt a pénz.
Ö: Nem vagyok halott!
H: Tessék! Azt mondja nem halott.
F: Dehogynem.
Ö: De nem!
H: Tél’leg nem.
F: De mindjárt lesz.
Ö: Már jobban vagyok.
F: Mindjárt halott leszel.
H: Sajnálom, így nem viszem el.
Ö: Nem akarok a taligára kerülni!
F: Mit kényeskedsz, mint egy gyerek?
H: Sajnálom, így nem viszem el.
F: Ennyit igazán megtehetnél.
Ö: Csuda jól vagyok!

(Monty Python: Gyalog galopp)

Most a futásról lesz szó, ami igazából pofonegyszerű. Fogod, aztán futsz. Mégis, sokaknak úgy kell erről mesélnem, mint amikor Bear Grylls-nek kell megmagyaráznia a bogárevés értelmét. Ez a bejegyzés mindenféle idézetekkel meg utalásokkal van teletűzdelve. A lényeg azonban egy: futni jó.
***
Gábor, egykori magyar szomszédunk, képzett testépítő. A futást fontos kiegészítésnek tartja, mégis inkább a súlyokban hisz. Ő mondta egyszer viccesen: jobb a harcra felkészülni, mint a menekülésre! Aki futott már dombon felfelé, vagy sprintelt az utolsó száz méteren, az tudja: a futásban is lehet küzdelem.
***
Már egy-két hete csak a mamára csak erre a blogbejegyzésre gondolok. Futás (egyeseknek: kocogás) közben sorjáznak az ötletek, amelyeket aztán el is felejtek mire hazaértem.

Futni bármikor lehet. Nem igényel komolyabb felszereltséget. Az útvonalat, a tempót és a társaságot én választom. Ingyen van. Ráadásul kint vagyok a szabad levegőn. Ez az egész őrültség, mármint ez a futás dolog, annak is köszönhető, hogy nálunk könnyű futópályát találni.

Legelő, aztán erdő. (Forrás:  www.heidiwaltari.com)

A ház előtti legelők közötti földutak, a közeli erdőfoltok, a Viikki-öböl körül futó ösvények és a Vantaa-folyó partja ideális terep ilyesmire. Nincsenek nagy emelkedők, a térszín mégis hullámzik annyira, hogy megizzasszon. Nincsenek tömegek és szabadon rohangáló kutyák, van viszont természet és állandóan változó táj.

A május 5.-én rendezett Helsinki City Run-ra (félmaraton) készülök, és a felkészülési időszak nagyja a hosszú finn télre fog esni. Eddig (augusztustól december végéig) jobbára két eső között, sáros ösvényeken futottam. A tél megérkeztével, két hete, már nehezebb a dolgom. Fagypont alatti hőmérséklet, behavazott utak, a hó alatt tükörsima jég. Ja, és sötétség. Futás közben nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy ez jaj, de jó nekem! Szerencsére mások is így gondolják. Futóruhás őrültek szántják a havat, csúszkálnak a jeges utakon, míg mellettünk síelők siklanak.

Mégis: képtelen vagyok abbahagyni. Hetente többször is el kell indulnom, különben nem tudom mi lesz. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Tél van. Soha nem futottam télen, és nem akarok belebetegedni ebbe a sportolósdiba. Mit csinál az okos ember ilyenkor? Megfigyeli a helyieket.

Jared Diamond "Collapse" (azaz "Összeomlás") c. könyvében néhány, mára már összeomlott "híres" civilizáció (-s kísérlet) összeomlásának okait boncolgatja. Az író a grönlandi viking kolónia teljes eltűnésének egyik fő okát abban látja, hogy képtelenek voltak eltanulni az inuit őslakosok túlélési technikáit. Az öltözködésen és a vadásztechnikákon át a kajaképítés, a táplálkozás és sok egyéb példa volt a vikingek orra előtt, de ők mégsem tanultak. Az egyre hidegebb klíma mellett továbbra is ragaszkodtak európai szokásaikhoz, és a szarvasmarha tartáshoz. Persze, az sem segített sokat, hogy a vikingek kísérletképpen kardot döftek az eszkimókba az első találkozáskor, megállapítván, hogy ezek a fura szerzetek pont úgy viselkednek ilyenkor, mint az ember. Ennek végzetes következményei voltak: a rövid nyár nem biztosított elegendő takarmányt, a tél hosszú volt és zord. A legközelebbi baráti kolónia, Izland, is messze volt, ráadásul az inuitok is kemény ellenfélnek bizonyultak egy idő után.

Szóval, téli felszerelés kell. Jégeralsó, meleg de könnyű aláöltözet, nyakmelegítő, sport-símaszk, polár, megfelelő kabát, kesztyűk stb stb... Csak a felöltözés félóra, és a tempó is lassabb így.

A cipőkérdést én nem cifráztam, a "nyári" Nike-mat hordom most is. Látom, tudom azonban, hogy kapni téli futócipőt megfelelő stoplikkal, hogy ne taknyolj el a jégen. Az Icebug és a Salomon is jónak tűnik, ám nekem most jó az is amim van.

Álljunk csak meg egy szóra! Az előbb azt mondtam volna, hogy futni bármikor lehet és em igényel komolyabb felszereltséget? Azt hiszem, ez ilyen formában nem teljesen igaz. Ha most kinézek az ablakon, zuhogó hóesést látok. A járdát lisztfinomságú, tízcenti vastag hóréteg borítja, és az erős szél hóbuckákat épít a padkák mentén. Csak remélni tudom, hogy hamar eltakarítják a havat onnan is, amerre futni szoktam. És ha nem? (szünet)

Na, de majd tavasszal! Ha elolvadt a hó és nem lesz több jég! Akkor lesz ám vágta meg hajlobogás! Ahogy azt elképzelem. Megmondom mi lesz március végétől: nulla és öt fok körüli hideg, két hónap latyak, jégdarabokkal kevert sár, az ösvény pedig majd néhol patakká változik majd.

Hónapok óta (és még hónapokig), sárban, hóban és szélben készülök egy versenyre, amelyen napfény, száraz aszfalt, és plusz akárhány fok lesz.

Erről egy régi vicc jut az eszembe.

A kínai női röplabdaválogatott játékosai az olimpiára készülve először medicinlabdákkal gyakoroltak, majd áttértek a vasgolyókra. Végül, közvetlenül a Játékok kezdete előtt szöges buzogányokkal edzettek.
A csapatkapitány kérdésünkre elmondta: a csapat már türelmetlenül várja az Olimpiát. Szeretnék ugyanis kipróbálni, milyen is az igazi röplabda? (Emlékezetből, forrás: Hahota, 1988)

Hát, így vagyok én a téli futással valahogy.