2013. május 25., szombat

A meccsre hazaérek

A mai BL döntő örömére ma a labdarúgásról lesz szó. Mivel a futballt úriemberek űzik, ma Vergilius első eclogáját rejtettem a sorok közé (ford. Lakatos István).   

Títyrusom, ki a sátras bükk hüvösén heverészel
Ahogy a nyár követi a tavaszt, a futball programja is oly ciklikusan ismétlődik. Hetente (bajnokik), kéthetente (EL, BL meccsek), negyedévente (selejtezők), évente (Liga- és Magyar Kupa-, valamint BL és EL döntők), és kétévente (vb vagy eb és/vagy olimpia). A futballszeretők élete ehhez igazodik. A ritka, de annál nyomorúságosabb futballhiányos téli szünetre ZS-ligás szlovén csapatok ellen vívott barátságos mérkőzések jutnak, de akkorra már az is egy BL-meccs hírértékére emelkedik.
A hírre nem egyformán reagálunk. Győzött a csapat? Gyenge csapat ellen kötelező lenne még 5 emberrel, összekötözött lábakkal, és ezért tökre fölösleges pálmafás tengerparton edzőtáborozni. Erős csapat ellen győztek kedvenceink? Azt meg azért kell fitymálni, mert az ellen köztudottan a B-csapattal állt ki, köztudottan óvta testi épségét, mert a Barcelona elleni meccsre tartalékolt.
Veszítettünk? Hát az hogy lehet? Az edzőcsere már a levegőben, csakúgy mint a világvége, stb.


Olyan mint a sakk. Csak többször dőlnek el benne. (aprod.hu)

  
Erdei múzsádat leheled lágyhangu sipodba
Nekem a foci olyan, mint nyugati  turistának a McDonald's: tudom, hogy mindenhol van, elérhető és egy kis otthonos komfortot jelent egy idegen országban. Sok meccset néztem külföldön, mert meccset nézni jó külföldön. A futball egy közös nyelv, amelyet sokan értenek. Nem kell semmit megmagyarázni, tudunk mindent - az eredményt leszámítva. A finneknél mondjuk nem mindenkit izgat a téma, itt a hoki, rali, síugrás és a finn baseball nagyobb tömegeket mozgat.

A focivébék és EB-k valahogy távol találtak otthonomtól. Főleg a döntők: Erdélyben az 1994-es olasz-brazilt, míg Drávatamásiban (ahol többedmagammal terepgyakorlatot vezettem) a 2006-os francia-olasz vb-döntőt néztem elsőéves hallgatókkal. A német-brazil döntőt 2002-ben Worcester (MA, USA) mellett szenvedtem végig, míg a 2012-es EB csoportmeccseit Minneapolisban. Hozzáteszem, hogy Koplárovics Béla és a ZTE szenzációs teljesítményét is Massachusetts-ben hallottam, amikor G. Laci telefonon felhívott és őrjöngve "közölte" a hírt.
…hogy a ZTE megverte Zalaegerszegen a David Beckhammel és más világsztárokkal felálló Manchester Unitedet!




Míg mi hazánk édes mezeit s e határt odahagyjuk
Csapatom, a Videoton FC pár éve még jóformán észrevétlenül gyűjtögette a pontokat az NB1, olykor az NB2-ben, és pár száz fehérvárin kívül senkit nem érdekelt a fehérvári futball. A '85-ös csoda távol (az remélem megvan, hogy a Vidi - utolsó magyar csapatként -1985-ben UEFA kupadöntőt játszott a Real Madriddal, és 0-3-mas otthoni vereséget követően a madridi Bernabéu Stadionban azért 0-1-re leverte a Realt?), és a csapat hol a kiesés ellen harcolt, de legjobb esetben sem jutott a középmezőny alján túl.
1995-ben a Tordai hasadék mellett egy réten, az igen gyengén fogható Kossuth Rádióból értesültünk, hogy a Videoton (akkor Parmalat FC) osztályozón felülmúlta a Salgótarjánt, és bent maradt az NB1-ben. 2006-ban az amszterdami Schiphol reptéren tudtam meg, hogy a Videoton lenyomta a Vasast és megnyerte a Magyar Kupát.

Hontalanul bolygunk: de te, Títyrusom, zugod árnyán,
Nem szoktam nézni a csoportmeccseket és elődöntőket is csak ritkán. Engem az a rövidke "magyar periódus" érdekel, amikor a magyar csapatok azeri meg kazah csapatok ellen játszanak és győznek, csakhogy az első valóban európai (+ török) csapat búcsúztassa őket a következő fordulóban. Külföldön azért belenézek mindenbe, így sikerült a 2009-es Barcelona-Chelsea BL-elődöntőt egy berlini hostelban hangos németek közt néztem. Elég szar meccs volt, nem is maradt meg sok belőle.
Ha EL, akkor Hollandia! Az első EL döntő (Atletico - Fulham 2010) után a negyediket (Benfica - Chelsea 2013) is itt, Epe mellett néztem. 2006-ban, immár ősszel H. Krisztiánnal volt szerencsénk egy amszterdami bárban végignézni, ahogy a BL első csoportkörében a Barcelona 5-0-val hazaküldi a Levszki Szófiát. Szegény bolgár srác mellettünk rezzenéstelen arccal nézte a mészárlást.
2006-ban az Ajax akkor lett bajnok, amikor Amsterdamban laktam két hetet (utcai ünneplés), míg a Twente 2010-ben akkor játszotta utolsó, bajnokságot érő győztes meccsét, amikor itt Epe mellett időztünk (nyugodt sörözés, gyerek-terelgetés).

Szép Amaryllisedért a vadont epekedni tanítod.
Egy ismeretlen mondta egyszer, hogy jobban megbirkózol az élet nehézségeivel, ha kiscsapatnak szurkolsz. Egy BVSC, Csepel, REAC, III. Ker. TVE (hogy az elmúlt évtized fővárosi, az NB1-ből kizúgó csapatait említsem) vajmi kevés sikerélménnyel kecsegtet, de a sovány sikerek vagy egy tisztes vereség egy nagycsapat ellen elegendő, hogy az igazi drukkernek mosolyt csaljon az arcára és  legyen miért megvenni a másnapi Nemzeti Sportot !


Bizonyára joggal orbánozik a fél ország a Videoton láttán, azonban azt se' felejtsük, hogy a Videoton 50 éves története során jórészt jelentéktelen gyalog volt azon a sakktáblán, amelyen csakis a fővárosi csapatoknak oszottak lapot (sic!). Évekig jártam a Sóstói stadionba, futottam az UTE-s meg Fradista huligánok elől, akik közül sokan fehérváriak voltak és a szomszédos Lenin lakótelepről bújtak elő. Jártam vidékre minden második hétvégén, így a 90-es évek elején egy picit része voltam a fehérvári ultramozgalom születésének, a szervezett szurkolás kezdeteinek. Az első gépikötött Red Blue Devils sál. Volt nekem is, nem tudom hol lehet.

A dolgok megváltozni látszanak, és nem zavar, hogy csapatom végre az élvonalba került, jól focizik és felveszi a versenyt a minden bizonnyal makulátlan többi NB1-es csapat ellen (DVSC: pénzautomata-tulaj csapata, FTC: Kubatov Gábor, MTK: Deutsch Tamás, stb...). Mindazonáltal, ez csak játék. Nem érdemes infarktus kapni egy Pápa-Siófok meccstől, vagy hosszasan hőbörögni egy hibás Kassai-ítéleten. Egy ilyen szép napon inkább menjünk ki és focizzunk magunk is. Így teszek én is. Persze, azért a döntőre hazaérek!



2013. május 18., szombat

Itt ült, ott állt

Majdnem egy hetet töltöttem Hollandiában. A holland hadsereg hatalmas, Oldebroek melletti lőterének egy sarkában működő klímaváltozás-modellező kísérleti állomáson dolgoztam - 2010 óta immár harmadszorra. A szállásom a Veluwe tájegységben, smaragdzöld bükkök és tölgyek (fenyők) között felépített, szóval egy isten háta mögötti erdei kempingben van.

Hollandia kulcsszavakban:
szélmalmok, fapapucs, tulipán, zöldségek, húsipar, Van Gogh, krákogva beszélt nyelv, lapos táj, kereskedelem, Shell, bankok és biztosítók, Philips, sajt, sör, futball és focisták, Rembrandt és a németalföldi festők, hajózás, csatornák, gyémánt, búrok, tudósok és felfedezők (Leeuwenhoek), monarchia és a narancssárga szín, Amszterdam, tengeri gátak, magas emberek, liberalizmus, jólét.

Valami kimaradt? Igen, a holland konyha. Nem híres, de vannak jó és vannak bizarr dolgok is benne. A majonéz uralma. Meg az almaszósz a hasábkrumplihoz. A hasábburgonya örök: mindig, mindenhez azt adnak. Bélszínroló és más bundázott, olajban sütött dolgok (utcai automatából is!). Palacsinta: nemzeti étel. Hatalmas méretű, ezerféleképpen töltve. Jók a helyi kolbászok, a hús meg elég olcsó. 

Az alábbi képeken azokat a dolgokat szedtem össze, amelyeket soha sem nem hagyok ki, ha Hollandiában járok.

Verkade, a holland Boci. Csak ezt tényleg hollandok csinálják. 

Stroopwafel - ragacsos, édes, nehéz ostya

Kis pékségek és cukrászatok, mint a Kamphorst.

Olcsó és jó gyümölcslevek és smoothie-k

"Vla" Pudding! Imádom. 

Indonéz és más ázsiai ételek, hatalmas választékban

Grolsch és más "kevéssé ismert" sörök

Sajt. Olcsón. Sokat.

Csokipudding, fél liter. 

Igen. Kenyérre. No comment.

Palacsinta. Hollandia egy palacsinta-paradicsom. (Pancake tomato?)

A mérkőzés addig tart, amíg a játékvezető le nem fújja
Hozzá kell tenni (mielőtt valaki kaján mosollyal a fűről és kurvákról kezdene kommentet írni), hogy Amszterdam és a Veluwe vidéke (ahol most vagyok) pontosan annyira nem összevethető mint Budapest és Szilvásvárad. Elég időt (kb 30 napot) töltöttem Amszterdamban, hogy tudjam: minden állítás és annak az ellenkezője is igaz erre a városra. Láttam festett nőket, ahogy kirakatban állva kínálták magukat és láttam "varázsgomba" boltot, és rengeteg cofee shopot. Hetekig laktam a Flying Pig hostelban, ahol minden éjjel diszkó volt és szobatársak hajnali kettő előtt biztosan nem jöttek haza.  És azt is, hogy ez mennyire csak a "turistanegyedre" igaz. Egy ilyen látogatás egyébként pont a tévészékház ostromakor volt. A reggelinél kihúzhattam magam, amikor a falra tett lcd-tévén néztük a BBC adását. Mellettem a kopasz texasi, aki a kurvanegyedben töltötte az éjszakát, őszintén  csodálkozott, hogy Európában ilyesmi lehetséges. Bocsássuk meg neki, hogy nem tudta, ez Euróőában szinte a hétköznapok része (Athén, Párizs, Berlin, Genova...megvan?). És nem csak itt. Emlékezzünk, hogy bizony az USA-nak is volt pár erős évtizede, már ami az utcai harcokat illeti.

A mérkőzést 90 percig játsszák
Én oda tértem vissza, ahol családostul-gyerekestül már kétszer voltam, és így eltöltöttünk vagy 30 napot összesen. Sűrű napok voltak ezek, először a 8 hónapos babával, majd következő évben a nagyobbacska, de még mindig apró, gyerekkel. A család megoldandó dolgai. Az első napokban nem volt kiságy (az egyik ágy matracát leraktuk a földre és körbebástyáztuk), kiskád (bizony, a mosogató is jó erre), etetőszék. A babakocsit a KLM Budapestre küldte Hollandia helyett.

Az a gól, amit a bíró megad
Megesik, mint ahogy velem most megesett, hogy az ember egymaga tér vissza oda, ahol korábban többedmagával jól érezte magát. És egyedül ez már nem az igazi. Csak arra gondolok, hogy itt ült, ott állt, amott játszott Friida, mi meg itt ültünk és ott álltunk és néztük a gyerekünket, ahogy ott ül…stb.
És most, hogy egyedül ülök a bungalóban, csak arra tudok gondolni, hogy milyen jó lenne, ha újra együtt lehetnénk itt. Nélkülük ez a hely pusztán díszlet, üres, nagy mégis jelentéktelen. Én alig használom, alig érdekel. Ágy legyen, meg pár szükséges holmi, hogy a munkámat végezni tudjam.  Játszótér, uszoda, étterem, bolt, zöld fák, madarak és nyulak. Szép, naná. 

Nem elég kapura lőni! A focit gólra játsszák.
Több értelmet nyer, amikor kézen fogva sétálok a lányommal és együtt éljük át és értelmezzük a környezetet. Élesebb érzékekkel figyelek, mert a gyereket tanítani kell és érdemes tanítani. Tanítani amíg lehet, amíg hagyja magát, mert ilyenkor még akarja, hogy tanítsd. A gyerek kérdez, hát válaszolok neki. Neki mindegy, hogy autó, madár vagy bot. Tudni akar mindent, és én vagyok a mindent tudó. Végtére is igaza van. Harmincvalahány év meg az iskolák elég volt ahhoz, hogy rengeteget megtudjak a világról, legalábbis egy gyerek számára sokat. Hiszen olyan országokról tudok, ahol még nem jártam. Olyan emberekről, akikkel nem találkoztam. Felismerem a márkáját a száguldó autónak. Na ez a nem semmi. Ezt sokáig tudjuk játszani. A gyerek minden szülőt professzorrá tesz. Tanárrá, aki egy nagyon kis létszámú osztályt tanít évekig, de egyre csökkenő óraszámban.  

Csak nüanszokon múlott a három pont sorsa
És nem is kell nagy dolgokra gondolni. A legtöbb esetben arra kell válaszolni, ami ÉPPEN AKKOR történt, és mi nem is érzékeltük semmit. Mit mondott a bácsi? Mi volt ez a hang? Az egy Mazda? De egy gyors váltással a dolgok közepében találjuk magunkat, pedig alig léptünk kettőt. Jézus bácsinak miért fáj? A madárban is van csontváz? Apa is meghal? (-Igen, egyszer mindenki meghal) Most?
Egyszóval, mit ér az évtizedeken át felhalmozott élettapasztalat, ha nincs kinek átadni? Blogot, cikket írok belőle? Ugyan. Ez mind semmi. 

A következő bejegyzés fociról fog szólni. Ma a bentmaradásért küzdő Siófok megverte a Pécset, a Videoton pedig magabiztosan lenyomta a Kaposvárt, ezért ma újságírói fociközhelyekkel helyettesítettem a fejezetcímeket.

2013. május 10., péntek

Egy szigetre zárva szabadon

Itt van ez a projekt: http://telaithrion.freeandreal.org/

Hozzá itt van ez a cikk. http://www.origo.hu/nagyvilag/20130503-telaithrion-project-free-and-real-onnfenntarto-kozosseg-gorogorszagban.html

Telaithrion projekt. Nem, ez nem egy ókori hadjárat modernizált neve, hanem egy izgalmas görög próbálkozásé. Hogy kiszálljanak a buliból, függetlenítsék magukat a modern (és főleg: a görög) társadalomtól és elkezdjenek tiszta lappal élni. Van erre magyar példa is, jurtában élő család gyerekeikkel élnek mint a nők a Senki szigetén (érettségizőknek Jókai: Aranyember). Tetszik, hogyne tetszene! Azaz...
www.hotdog.hu

Ma reggel gondolkozni kezdtem. Miközben vártam, hogy Niina tejet hozzon a boltból, lejátszottam magamban, hogy azon a görög szigeten hogyan is történne ugyanez?

A projekt honlapja. Botrány, csak görög nyelvű tartalmak! :)

Kimegyek a kecskéhez (gondolom, kecskét tartanak), a tejet lefejem (meg kell tanulni ezt is) a vödörbe  és igazságosan elosztjuk. Ha a kecském (akarommondani kecskénk) kullancs által terjesztett vírusos agyhártyagyulladás kórokozóját hordozza, akkor ezzel az aktussal meg is fertőztem az embercsoport tejivó tagjait. 

Mi történik ezután? A kolónia megbetegedett, az orvosi ellátás - mégha van is orvos a közösségben - nem lehet hatékony a helyszínen. Elviszi-e a szomszéd város kórházába beteg társait a még mozogni tudó görög szakadár, vagy tartja magát szigorúan a ideológiához és nemcsak adót és egyebeket nem fizet, de nem is kér semmit az államtól ha baj van?

A dolog nem ilyen egyszerű, hiszen a függetlenedők maradnak görög állampolgárok, alkotmányos jogaik vannak, ráadásul nemrég még volt állásuk, fizettek adót, TB- és nyugdíjjárulékot, tehát az egészségügyi alapellátásban részesülhetnek. Nem tudom hogy megy ez. Tévednék?

Jó, tegyük fel, hogy mindenki egészséges. Sőt, olyan jól fut a szekér, hogy vállalatok kopogtatnak a jurta ajtaján, hogy globálisan terjesszék a közösség találmányát, az ízletes krémet ami biztosan bio meg fair trade szóval jó áron lehetne elpasszolni a naiv és idealista finneknek. Ellenállnak-e a kísértésnek?

A website alapján ez egy médianyilvánosság előtt zajló buli, holott az ügynek ha valami, akkor a média biztosan nem segít. Az előttünk zajló "próbálkozás" egy Big Brother Show diszkréciójával működik. Események, workshopok, támogatók... Mi van? 

Kimegyek az erdőbe a haverommal, hogy fenntarthatóan éljünk, de lécci adjatok már pénzt meg sátort, mert különben hazamegyünk a városba...

A kép nekem nem áll össze, segítsetek, hogy megértsem: A Telaithrion projekt mire jó pontosan?



2013. május 4., szombat

A gyaloglás vége

video

Pár órája csak, hogy célba értem a Helsinki City Run félmaratonon, de máris a terveket szövögetem. Mert jó volt. Na, nem a szó hedonista értelmében volt jó, hanem még annál is sokkal jobb! Nem terveztem, de ha már így alakult leírom röviden, hogy miért? Mit miért?  A futás miért jó, na.

(Vigyázat, demagógia! A sorrend nem fontossági, hanem random.)


1. Tartozni valahová.
Tegnap egy háromgyerekes finn kollégámról derült ki, hogy futó és ma is ott lesz a versenyen. Korábban jóformán semmiről nem beszélgettünk, tegnap pedig egy órán át távokról és részidőkről, futóösvényekről és sok egyéb "bennfentes" dologról csevegtünk.

A versenytől 10km-re a metrómegállóban futóruhás emberek, párosan, egyedül, hi-tech öltözékben vagy a bejáratott mackóban, de ruganyosan és derűsen. Megtöltjük, igen, mi töltjük meg a metrót és később a hetes villamost, mert mi egy csoport vagyunk, akiket összeköt a hosszútávfutás.

21 kilométert egyhuzamban lefutni önmagában nagy teljesítmény, és itt nem olimpikonokat látok, hanem a "népet" akik munka, tanulás és gyerek mellett róják a kilométereket a barátságtalan finn viszonyok között is.

2. A futás maga
Kilépsz a ház ajtaján, nem muszáj, de benyomhatod a futó-app gombját a telefonon (gombot az órán, stb), felrakhatod a fülest és már indulhat is a bú- és stressz-felejtős relaxáció. Vagy keresel valakit és együtt kocogtok, jókat dumálva egy-két órán át. Vagy minden és mindenki nélkül kocogsz, szemlélődsz.

És igen, lehet poroszkálni, ügetni és nyargalni. Senki nem diktál, csakis te magad. Nincsenek rosszalló pillantások, hogy "milyen lassú/piros/izzadt/kövér stb." fut ott, inkább bátorító mosolyt és "kollegiális" fejbiccentést küldenek egyes futók, amikor szembe jönnek.

Számomra a fej tiszítása a cél, nagy gondolatok (bár volt rá példa) nemigen törnek fel ilyenkor. Egész nap a számítógép előtt ücsörögve, szellemi munkát végezve ennél jobb nem is történhet velem. A szellem a háttérben lazít, a test pedig végzi a dolgát és minden oké.


3. Felfedezés
5-6 kilométertől jött az a pont, amikor mindent bejártam a környéken, ezért ideje volt új utakkal nyújtani a távot. Ezáltal eddig ismeretlen utakat, ösvényeket futottam be, és úgy megismertem a környező városrészeket, mint a tenyeremet.

2km-nél ezt látom nyáron
Én este érek rá, sokszor 8-9 tájban. A futás télen holdfényes hómezőkre és éjjel néma, hótól terhes erdőkbe visz. Az ösvény fölé hajló fenyőágakról itt is - ott is fehér porhó hullik, a holdfényben pedig még az árnyékomat is láthatom, olyan fényes. Tavasszal és nyáron a természet maga a csoda, talán részletezni sem kell.

4. Test
A test meghálálja a szabad levegőt és a mozgást. Az első két-három jól sikerült futás már elég, hogy a szervezet megértse: a terhelés rendszeres, ezért izmokat kell építeni. Jutalom: Éhségérzet (viszlát bűntudat), sportosság-érzet, jobb izomtónus, laposodó has és növekedő önbizalom. (Nem, nem lettem egy Adonisz, de a három évvel ezelőtti önmagamhoz sem térnék vissza szívesen.)

Télen és nyáron rendszeresen futva két év alatt három napot voltam beteg. Ezt is betudom a futásnak.

5. (vagy 4b) Önismeret
A modern életforma nem igényli, hogy a fizikai határainkat ostromoljuk. Ritkán emelünk nagy súlyokat, még ritkábban harcolunk vagy menekülünk. Ellenben imádjuk a hősöket, akik mindezt helyettünk csinálják.

A futás megmutatja jellemünk gyengéit és megtanít, hogyan javítsunk azokon? Kitartás, hogy mást ne mondjak.  A futás jutalmaz is: napról napra javul a kondi, nő a táv vagy gyorsul az iram. Tényleg napról-napra!


6. Társaság
Idegenekkel találkozol? Kezdj beszélni a vádlifájásodról, amit az új futócipőd okoz, vagy csak flegmán vesd oda: "lassan mennem kell, ma még kikocogok a partra". Meglátod, hamar a horgodra akad egy-két látens futó kolléga. És az is hamar kiderül majd, hogy a táv és az idő tökmindegy. Nem vagyunk egyformák, és ez nem verseny.

Nekem rengeteg örömet adott és ad a futás, és ameddig a lábam bírja nem látom okát, hogy abbahagyjam.

A mai versenyen a Scientific American "Science Talk" podcastjait hallgattam végig, majd az utolsó 4 km-re kapcsoltam zenére. A rengeteg között nekem ezek okoznak adrenaline-rush-t vagy széles vigyort az arcomra:

Slipknot: Duality


The Clash: Rudie Can't Fail


PASO: Mo'Fyah

Slipknot: Spit it Out

Ska-P: Napa Es

Mano Negra: King Kong Five


És te futottál már a héten?

2013. május 2., csütörtök

Mesterséges hús

Egy érdekes témával foglalkozunk szabadidőnkben. Hobbicsoportunk (Porridge an Potatoes) a budapesti Based on Pig csoporttal karöltve készített egy kérdőívet azért, hogy feltárjuk "az emberek" hozzáállását a ma még fejlesztés alatt álló, de a jövő élelmezését fenekestül felforgató mesterséges húshoz.



A mesterséges, más néven szintetikus- vagy laborhús komoly kutatás tárgya. A gyarapodó emberiség élelmezése hosszú távon nehezen megoldható a jelenleg alkalmazott módszerekkel, ezért logikusnak tűnhet, hogy a zöldségtermésztéshez hasonlóan a hús előállítását is bevigyék a földekről a laborba. Ezáltal élő állat leölése nélkül, őssejtszaporítással juthatunk húshoz. Csak a képzelet és az igények (és a technológia) szabhatnak határt, hogy milyen állatból, milyen alakú, összetételű, színű stb. húst készítünk, ráadásul bárhol, ahol egy labort felépítünk. A helyileg készített hús elérhető lesz bárhol. Nem kell a húsipart az állattartás helyéhez kötni, illetve nem kell állatokat utaztatni a vágóhídig. Mindenki jóllakik, a legelők pedig felszabadulnak. Elméletben.

A hátrányok? Mivel ez jelenleg egy igen költséges eljárás, valószínűleg csak a legnagyobb mezőgazdasági/élelmiszeripari vállalatok tudnak részt venni a fejlesztésben, így a jövőben is ők birtokolják majd a know-how-t. Az álom, hogy sok kis húslabor épül majd mindent fatornyos falu mellett, ezáltal szertefoszlani látszik. A húsgyártás marad centralizált, vélhetően.

A színhús egy része már most is szennyezett, hiszen sokminden amit az vágóállat elfogyaszt nyomot hagy a húsában is. A húsipar által készített termékek már most is elég szabadon használják a hús fogalmát, hiszen 1kg húsipari termék nem ritkán 1/3 arányban tartalmaz stabilizátorokat, tömegnövelőket és más adalékokat. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a laborhússal nem a steak, hanem kolbász és hamburgerhús-adalék készül, és az sem biztos, hogy eleinte tudni fogjuk, hogy mit (nem) eszünk. A lóhúsbotrány sem a ló miatt volt érdekes, hanem amiatt, hogy nemhogy a véghasználó, de még a kereskedő sem tudta, hogy mi van a húsgolyókban?

A laborhús növesztéséhez, stabilizációjához stb. használt anyagok még nehezen belátható következményekkel járnak.

Még sok probléma van, boltokban ne keressünk mesterséges húst. A kutatás azonban zajlik, és az élelmiszeripar komoly lehetőséget lát benne. Az már nagyjából biztos tehát, hogy húst fogunk enni a jövőben is. Ez jó hír, mindenestre.


Mit gondolsz? Undorító vagy lelkesítő? Örömteli vagy félelmetes?

Töltsd ki félperces kérdőívünket: http://bit.ly/108GeyL


És...
Ha azt gondolod, hogy a te sztéked jobb, nézd meg ezt az előadást a TED-en. Mire jó a sertés és a sertésvér? (Magyar felirat a videó jobb alsó sarkában "Language off" legördülő menüben)