Képzelt riport a finn rendelőből

Múlt szerdán Vantaa városában, a pilisi szívcsakrától távol, balesetet szenvedtem. Ma ezért írok az orvosokról.

Miközben csodadoktorok a talpat nyomkodva ígérnek energetizáló gyógyulást celebritások titokzatos nyavalyáira, tévésámánok távműtik nyugdíjas betelefonálóik gerincét, miközben fotelbotanikusok találnak gyógyírt szinte mindenben, amit a háttérhatalom által megtévesztett biológusok irtanának a Kárpát-medencéből, nos, eközben, ha beüt a baj, a hétköznapi ember fogja magát, orvoshoz megy vagy mentőt hív. Aztán, az vagy segít, vagy nem.

A wikipédia és a webdoktor alapján már két Ebolát is lábon kihordtál, mire finn orvos látott? Nem csodálkozom! Az a benyomásom olykor, hogy a finn egészségügyben dolgozók nem is professzionális orvosok és nővérek, hanem egy észt, orosz és pakisztáni művészekből álló színházi társulat. A színészek egy kegyetlen komédiát adnak elő, mégpedig személyre szabott improvizációs gyakorlatok sorozatából.

Mindenki tartogat egy jó történetet az államilag dotált finn eü-ben dolgozó orvosokról, akik nehezen elérhetők, habozók, körülményesek, felületesek, és sokszor mintha nem tudnák, vagy nem akarnák gyógyítani a bajt, mintha arra játszanának, hogy az idő majd megteszi jótékony hatását.

A műsor a közönség otthonában kezdődik. Aki találkozni akar egy művésszel orvossal, annak naponta reggel nyolc és kilenc között egy órája van arra, hogy telefonon időpontot foglaljon. Mivel fél Finnország ilyekor egyszerre telefonál, az esély nem nagy. Ha nem veszik fel, akkor a Kedves Női Hang (KNH) automatikusan megígéri, hogy visszahív. Ha ezek után is próbálkoznál, akkor KNH rádszól, hogy a számodat már elmentette, ne hívogasd többet. A dramaturgia remek feszültséget teremt, senki nem lehet közönbös egy hosszan kicsengő telefonra és a mellőzöttség érzésére. Hiszen, ha betegek vagyunk (vagy a gyerek beteg) akkor a világ közepe a mi lakásunkban található és gyógyulást követelünk, de AZONNAL! Finnországban azonban... nos, Finnországban nem eszik olyan forrón a kását.

Ne legyünk túl bizakodók akkor sem, ha a KNH visszahívna, mert orvossal találkozni akkora esély van, mint élő tasmán tigrissel, amely ugyan kihalt, de hasonlatként ma reggel mégis jónak gondoltam.

Gyanús piros pöttyök a gyereken? Nyugtalanító anyajegyek az alkaron? Fullasztó száraz köhögés? Hirtelen fellépő ízületi fájdalom? Kisebb aranyér? Húgyúti fertőzés? Drága barátom, ezért nem kell rögtön orvoshoz szaladni. Ezek napokon belül úgyis elmúlnak!

Ha az állapot mégiscsak súlyosbodna, vér és genny folyik, a lázas beteget ájulás kerülgeti, na akkor lehet egyből időpontot kérni. A páciens hiába szól előre, addig orvost nem lát, amíg fél lábbal a sírban nem áll!

Anyuka telefonál.
- Halló, jó reggelt kívánok! 
- Jó napot.
- A kisfiam...
- Hány éves? 
- ...2 és fél éves
- Mi baja?
- ...egész éjjel sírt, a homloka tűzforró...
- Láza? 
- ...a láza 40 fokos volt...
- Mit adtak neki?
- Epres Panadolt, 5 ml, egyszer éjjel, és egyszer reggel. 
- Rendben, nagyon jól tették! Ha még négy napig nem javul az állapota, hozzák ide Malmiba. 
- De, de kérem, a gyerek nagyon beteg! 
- Hölgyem, itt is pont ugyanazt adtuk volna neki! A viszont hallásra!

Néhány szerencsésnek mégis sikerült időpontot kapnia.  Ilyenkor a műsor minden percét ki kell élvezni, mert percekből nem lesz sok.

A rendelőintézetben egy lélek sincs. Az orvosnak maszkírozott színészek kényelmes léptekkel járkálnak a folyosókon, olykor nyomtatványokat és kávésbögrét is cipelnek.

A külföldi színésztársulat leginkább antibiotikumokat szeret felírni. Az alábbi történet velem esett meg:

- Jó napot, doktor úr!
- Üdvözlöm. Mi a panasza?
- Van egy daganat a fülcimpám alatt, ami nyomásra fáj. Ráadásul a torkom is fáj és köhögök. 
A deres halántékú, jóképű orvos pár pillantást vet a fülcimpára, belenéz a torokba. Lendületesen a számítógép felé fordul, pár gombnyomás után egy nyomtatott lapot nyom a kezembe. - Ezt az antibiotikumot váltsa ki. A viszontlátásra!
- De mégis, meg tudná mondani, hogy mi a bajom? 
- Semmi komoly, hamar elmúlik! Viszlát.

Mértem, 57 másodperc volt.
------

A műsorhoz tartozik az is, hogy egy öblös férfihang orosz vagy arab akcentussal ejti helytelenül a nevünket. Egy elképzelt jelenet következik, a társalgás angolul zajlik.

- Jó napot, doktor úr!
- Üdvözlöm, foglaljon helyet. Mi a panasza?
- Úgy vélem, aranyerem lehet, de nem tudhatom pontosan. Ott alul fáj. Tudja kicsit kellemetlen téma ez nekem.
- Aranyér? Hm. Azt hogy mondják finnül? 
- Várjon, megnézem a neten a telefonommal. Peräpukama, ez lesz az. 
A beteg fontoskodva, alázatosan odatartja a telefont az orvos orra alá, aki máris a számítógépén pötyög, majd elmélyedve mered a képernyőre. Az aranyérre vonatkozó szöveget olvassa a finn orvosi "wikipedián".- Attól tartok, hogy vissza kellene jönnie, tudja, ez nem az én rendelőm. Jövő hónap közepén jöjjön, holnap szabadságra megyek hat hétre. Megfelel?

A nyár lassan eltelik.
 
- Jó napot, doktor úr! 
- Jó napot! Na, lássunk hozzá. Idehívtam a Bogdanov doktort is, ő jobban ért ehhez. Tolja le a nadrágját. Na, nézze csak Bogdanov doktor! - A jó Bogdanov doktor kesztyűt húz, és mindketten a beteg ánusza fölé hajolnak. Egy ujjal nem nyúlnk hozzá. Kézzel fogható a tanácstalanság. Hümmögés.
- Köszönöm, öltözzön fel. Tudja, nehéz erre bármit mondani. 
- Kérem, doktor úr, ne vegye rossz néven, de az én országomban ezt egy apró metszéssel elintézik. 
- Nem veszem, de mi óvatosbbak vagyunk. Viszont az lesz a legjobb, ha elfárad a gyógyszertárba és megveszi a második sor alsó polcról a vény nélküli kapható kenőcsöt. Az majd segíteni fog. Minden jót! 

A xylitol hazájában, ahol már az óvodában fogvédő rágótablettát adnak (vagy nem adnak, aztán mégis) a gyerekeknek, azt gondolhatnók, hogy Finnországban éheznek a fogorvosok az akut ügyfélhiány miatt. Ennek ellenére a telefonos időpontkérés során bizony azzal szembesülünk, hogy a fogorvos előtt tömött sorokban állnak a jó finnek. Igaz is! Az állandó jellegű édesség majszolást és világrekorder kávéfogyasztás ki is ment a fejemből! Így már megéri rendelőt nyitni itt északon!
-------
 
Fogorvosnál 
 
- Halló, Mikko vagyok és időpontot szeretnék fogkőeltávolításra és fehérítésre. 
- Jó napot, legközelebb nyolc hét múlva van időpontunk, karácsony reggelén, jó lesz?
- Hú, az egy kicsit sokára van, azt gondoltam, hamarabb tudnak fogadni. 
- A sürgős eseteket vesszük előre.
- Értem. Tudja, a zápfogam is fáj, igazából azért telefonálok.
- Milyen a fájás jellege? Picit fáj, vagy már elviselhetetlen?
- A fájás elviselhetetlen. Éles és nem enyhülő. Már enni sem tudok.
- És mikor kezdődött? 
- Több mint egy hete. A fájás miatt nem bírtam aludni egész héten. És vérzik is.
- Lenne időpontunk ma délelőtt 10 órára, Kulchynsky doktornőnél, foglalhatom Önnek?
- Természetesen. A fogkövet se felejtse el felírni!
-------

 Az sem garancia semmire, ha végre beülhetünk a fogorvosi székbe. Ez is velem esett.

 - Üdvözlöm, mi a panasza? 
- Sajog az arcom, valamelyik tömött zápfogam lehet a ludas. 
- Na lássuk csak. Pontosan melyik foga fáj? 
- Nem tudom, a fájdalom egyenletesen sugárzik a jobb felső íven. 
Az orvos fogröntgent rendel, amelyet hamarosan kézhez is kap. A röntgen megtekintésekor csak hümmög.
- Nem tudom ez alapján megmondani, hogy melyik a rossz fog. Felírok egy erős fájdalomcsillapítót. Szedje azt és mosson rendesen fogat. Viszlát! 

Egy privát rendelő még aznap adott időpontot, és a rossz tömést annak a rendje és módja szerint kicserélték, 150 Euróért.
-------

Becsüljük meg tehát az ingyenes finn egészségügyet! Noha gyógyítani talán nem fognak, de egy jó műsorért a világon mindenhol a zsebünkbe kellene nyúlni. A jó finneknél erről szó sincs.

Utószó:
Természetesen túloztam, a vicc kedvéért. Hiszen nem muszáj az állami eü-színházba menni, vannak igazi orvosok is. Igaz, őket a magánrendelőkben, mint amilyen a Mehiläinen vagy gyerekeknél a Pikkujätti, kell keresni. Ott sokszor fél órán belül orvost láthatunk, aki rövid idő alatt kigyógyít a nyavalyából, fogat töm, ésatöbbi. Egy gyökérkezelés ilyen körülmények között 500 Euróba kerül, míg az állami rendelőben, ha még az életben sikerül időponthoz jutni, ingyen van.
-------

A Finnisztán fent van a Facebookon is, ha érted mire gondolok?

A gyaloglás vége

Pár órája csak, hogy célba értem a Helsinki City Run félmaratonon, de máris a terveket szövögetem. Mert jó volt. Na, nem a szó hedonista értelmében volt jó, hanem még annál is sokkal jobb! Nem terveztem, de ha már így alakult leírom röviden, hogy miért? Mit miért?  A futás miért jó, na.

(Vigyázat, demagógia! A sorrend nem fontossági, hanem random.)


1. Tartozni valahová.
Tegnap egy háromgyerekes finn kollégámról derült ki, hogy futó és ma is ott lesz a versenyen. Korábban jóformán semmiről nem beszélgettünk, tegnap pedig egy órán át távokról és részidőkről, futóösvényekről és sok egyéb "bennfentes" dologról csevegtünk.

A versenytől 10km-re a metrómegállóban futóruhás emberek, párosan, egyedül, hi-tech öltözékben vagy a bejáratott mackóban, de ruganyosan és derűsen. Megtöltjük, igen, mi töltjük meg a metrót és később a hetes villamost, mert mi egy csoport vagyunk, akiket összeköt a hosszútávfutás.

21 kilométert egyhuzamban lefutni önmagában nagy teljesítmény, és itt nem olimpikonokat látok, hanem a "népet" akik munka, tanulás és gyerek mellett róják a kilométereket a barátságtalan finn viszonyok között is.

2. A futás maga
Kilépsz a ház ajtaján, nem muszáj, de benyomhatod a futó-app gombját a telefonon (gombot az órán, stb), felrakhatod a fülest és már indulhat is a bú- és stressz-felejtős relaxáció. Vagy keresel valakit és együtt kocogtok, jókat dumálva egy-két órán át. Vagy minden és mindenki nélkül kocogsz, szemlélődsz.

És igen, lehet poroszkálni, ügetni és nyargalni. Senki nem diktál, csakis te magad. Nincsenek rosszalló pillantások, hogy "milyen lassú/piros/izzadt/kövér stb." fut ott, inkább bátorító mosolyt és "kollegiális" fejbiccentést küldenek egyes futók, amikor szembe jönnek.

Számomra a fej tiszítása a cél, nagy gondolatok (bár volt rá példa) nemigen törnek fel ilyenkor. Egész nap a számítógép előtt ücsörögve, szellemi munkát végezve ennél jobb nem is történhet velem. A szellem a háttérben lazít, a test pedig végzi a dolgát és minden oké.


3. Felfedezés
5-6 kilométertől jött az a pont, amikor mindent bejártam a környéken, ezért ideje volt új utakkal nyújtani a távot. Ezáltal eddig ismeretlen utakat, ösvényeket futottam be, és úgy megismertem a környező városrészeket, mint a tenyeremet.

2km-nél ezt látom nyáron

Én este érek rá, sokszor 8-9 tájban. A futás télen holdfényes hómezőkre és éjjel néma, hótól terhes erdőkbe visz. Az ösvény fölé hajló fenyőágakról itt is - ott is fehér porhó hullik, a holdfényben pedig még az árnyékomat is láthatom, olyan fényes. Tavasszal és nyáron a természet maga a csoda, talán részletezni sem kell.

4. Test
A test meghálálja a szabad levegőt és a mozgást. Az első két-három jól sikerült futás már elég, hogy a szervezet megértse: a terhelés rendszeres, ezért izmokat kell építeni. Jutalom: Éhségérzet (viszlát bűntudat), sportosság-érzet, jobb izomtónus, laposodó has és növekedő önbizalom. (Nem, nem lettem egy Adonisz, de a három évvel ezelőtti önmagamhoz sem térnék vissza szívesen.)

Télen és nyáron rendszeresen futva két év alatt három napot voltam beteg. Ezt is betudom a futásnak.

5. (vagy 4b) Önismeret
A modern életforma nem igényli, hogy a fizikai határainkat ostromoljuk. Ritkán emelünk nagy súlyokat, még ritkábban harcolunk vagy menekülünk. Ellenben imádjuk a hősöket, akik mindezt helyettünk csinálják.

A futás megmutatja jellemünk gyengéit és megtanít, hogyan javítsunk azokon? Kitartás, hogy mást ne mondjak.  A futás jutalmaz is: napról napra javul a kondi, nő a táv vagy gyorsul az iram. Tényleg napról-napra!


6. Társaság
Idegenekkel találkozol? Kezdj beszélni a vádlifájásodról, amit az új futócipőd okoz, vagy csak flegmán vesd oda: "lassan mennem kell, ma még kikocogok a partra". Meglátod, hamar a horgodra akad egy-két látens futó kolléga. És az is hamar kiderül majd, hogy a táv és az idő tökmindegy. Nem vagyunk egyformák, és ez nem verseny.

Nekem rengeteg örömet adott és ad a futás, és ameddig a lábam bírja nem látom okát, hogy abbahagyjam.

A mai versenyen a Scientific American "Science Talk" podcastjait hallgattam végig, majd az utolsó 4 km-re kapcsoltam zenére. A rengeteg között nekem ezek okoznak adrenaline-rush-t vagy széles vigyort az arcomra:

Slipknot: Duality

The Clash: Rudie Can't Fail

PASO: Mo'Fyah

Slipknot: Spit it Out

Ska-P: Napa Es

Mano Negra: King Kong Five

És te futottál már a héten?