2012. június 13., szerda

Tudod, hogy Amerikában vagy

Hello everybody!

A Finnisztán blog 10 napra Amerikába vonult, hogy visszatérjen gyökereihez, és a zordon Finnországban eldurvult blogírási technikáját tovább finomítsa. Persze nem pont ezért, de hadd írjak már baromságokat így kora reggel, ha már aludni nem tudok hajnal ötnél tovább.

Összefüggő történetmesélésre még nem vállalkozom, merő lustaságból csak pár soros kis színesekkel fogok kezdeni. Meglátjuk, mivé növi ki magát a cserebogár, ahogy a költő mondta volt.

Repülő
Izland, Keflavík reptér
Reykjavík, Izland (he? az is Amerika már?). Az Icelandair (ejtsd: ájszlendeer) az izlandi fővárost érintve repül Helsinkiből Minneapolisba (és vissza). Izland elképesztő a levegőből nézve. Zöldeskék tavakkal tarkított barna pusztaságok, havas vulkánok és a növényzet és emberi jelenlét teljes hiánya. Oda akarok menni! Az Icelandair Helsinki - Minneapolis nem csekély árú jegyébe nem foglaltatik semmilyen kaja, csak a várj, nyitom a brosúrát...khm..."megújult, modern izlandi konyhát tükröző" tandoori csirke vadrizzsel és grillezett zöldségekkel, 10 euróért. Egy akkora dobozban, ami a farmerzsebben is elfér, ha valaki nem bírná megenni, és elrakná későbbre a miniatűr csirke mellét, hozzá egy csipetnyi vadrizst, amiben túlfőtt-szétnyílt barna darabok babra kezdenek hajazni. Hej, de bezzeg a Malév! 10 éve a Budapest New York viszonylaton kész gasztro-fesztivál volt, bár konkrétan csak a konyakos meggyre emlékszem, amit a végén adtak merő szeretetből. És nem 10 euróért, hogy rohadna meg az icelandair mást ne mondjak. Nincs semmi baj, én nem voltam éhes, a félelem és a menekülési reflex együtt hatásosnak bizonyultak. Továbbra sem bírok megbírkózni a gondolattal, hogy valami amiben én is ülök, 500 tonna és repül.

Grönlandot látni felülről priceless, a kietlenség csipkés szélén három hajót is kiszúrtunk amint pici fehér csíkot húzva maguk után haladtak titokzatos céljuk felé. Vajon hová mehettek? Mégis, milyen lehet az élet ott fenn, az emberi teljesítőképesség északi határán? Ilyenkor boldog, mégiscsak nyár van. Gondolom.

Délnyugat Grönland. Olvad.

Amerika
Ülök az Minnesota University (helyieknek csak "U" azaz "jú") egyetemi kampusz hoteljében, a tévé bekapcsolva, függöny elhúzva. "Jó reggel kívánok! Süt a nap, nappal van". Egyszer Breki mondta ezt a Muppet Show egyik részében, és ez annyira megmaradt, hogy ha valaki azt mondja "Süt a nap!", mindig automatikusan hozzáteszem magamban "..nappal van".
Az ESPN a tegnapi NBA döntővel foglalkozik, LeBron James magyarázza bizonyítványát, majd Magic Johnson és három másik szakértő fazon elemzik hosszasan a Miami Heat vereségének okait. Pici baseball, majd golf.

Hátsó sorban valaki felteszi a kezét. "Foci nincs?" (kínos csend)

Innen nézve a tegnapi cseh-görög eb csoportmeccs olyan csekélységnek tűnik, hogy a fociebé igazából nem is hiányzik.

Minneapolis a Mississippi felső folyásánál fekszik. Termékeny vidék. Kanadából és a környékről folyón hozták a gabonát őrölni Minneapolisba, amely a malmokból alapozta gazdagságát. A város ma is hatalmas mezőgazdasági központ. És tényleg. Szobám ablakán kinézve hatalmas gabonasilók látványa fogad.

A folyó mentén magyar folyómenti erdőre emlékeztető dzsumbuj, hársak, kőrisek, szilek és...jé, ez egy szivarfa (Catalpa sp.)! Persze, hiszen ez is amerikai faj. Soha nem láttam még spontán növő, boldognak tűnő szivarfákat! Ez a fafaj nekem egy a poros játszóterekkel, piros padokkal, ahol a sekély, építési törmelékbe ültetett szivarfák évtizedekig nem nőnek egy tapodtat sem. Minnesota állam az USA Finnországa, kemény telekkel és a tömegesen ideérkező finn, svéd és norvég bevándorlók hagyatékával. Sokaknak van itt finn felmenője, ezért Finnországot egyfajta ködös, távoli "óhaza" misztikuma lengi körül errefelé. Ohioban meg sok magyar van, ha hasonló fílingre vágyunk (Brunswick, OH környékén szentkoronás rendszám és Mekk Elek autószerviz, hogy mást ne mondjak...).

Aki kíváncsi a téli Minneapolisra és környékére, az nézze meg vagy idézze fel a Fargo (1996) c. filmet. Na, az itt játszódik.

Sétálsz az utcán, és tudod, hogy Amerikában vagy. Akkor is ha még nem voltál korábban soha. De voltál. Nap mint nap ezt látod, nézed a tévében és a moziban. Felismered a gyalogosátkelő sétáló embert mutató piktogramját, a kopottas, pirosra festett pirostéglás épületeket, a csőrös kamionokat, lényegre törő boltfeliratokat, és megannyi más apró részletet, amikről nem tudtad, hogy ismered. És valahogy minden nagyobb itt.



Miért jöttem ide? Kivel? Mi történt eddig konkrétan? És mi jöhet még? A következő részben erről is írok majd! :)

Addig is nézegessetek képeket: http://www.photoblog.com/Vil0443/2012/06/12/minneapolis-day-1.html