2011. április 18., hétfő

Az új hó megöli a régit

A nap bölcsessége:

Az új hó megöli a régit. 

Ezt a tanszéki főadminisztrátor hölgy mondta bátorításképpen március legvégén. Történt ugyanis, hogy egy éjszaka alatt 10-15 centi hó esett és bátorkodtam szóvá tenni, hogy ezt talán nem kéne.
Akkor készült ez a hómotoros is.


A régi hó azért nem adja meg egykönnyen. Az erdőkben vastag hófoltok, az ösvényeken latyak és jég.  Ja, és hogy hová kerül a sok hó városból? Nem, nem olvad el, hanem a finnek éjszakánként összegyűjtik és halmokba hordják a havat egy titkos helyen. Mi megtaláltuk ezt a helyet. Kamerák őrzik, nehogy valaki ellopjon belőle akár egy hóembernyire valót is! Aztán ősszel újra kihordják a sok havat az utcákra közérzetjavító céllal. A jó közérzet nagyon fontos, mint tudjuk.

Titkos hóhegyek az erdőben


A hétvégén árnyékban 15 fok volt, nem csoda hát ha mozgalmasan telt a két nap.

A történésekről itt láthatók fotók: Béka a jégen.

2011. április 15., péntek

Ha pólingot látsz

Mon' meg nekem kicsi madár, mikor leszen nyár?
Megmondom én neked, lányom, mikor leszen nyár
(Magyar népdal, egy moldvai gyűjtésből)

Nem akarván untatni az olvasóközönséget, a tavasz és a madarak felett érzett örömeimet az elmúlt pár napban megtartottam magamnak. Elég annyi, hogy most minden reggel kisétálok a szántás szélire (így, vidékiesen) és röviden számba veszem az épp ott időző madárseregletet. Friida is szívesen a szájába venné őket, a ludak láttán gyakran mondja "NYÁMMIjá!".
(Ez a poén ziccer volt, de akkor is. Mit ér a ziccer ha nincs belőle gól? Gyuri után szabadon, BigdediLaca vagy talán a Kérdőjel Zenekaros Tibi mondta egyszer Pécsen, nőkkel kapcsolatban: "A gólokat az NB3-as csapatok ellen is be kell tudni rúgni!")


Ha már férfias bölcsességek. A tegnap reggeli (egészségügyi) sétám során, miután nyugtáztam 42 apácaludat, egy pár énekes hattyút, néhány kanadai ludat és vagy száz fenyőrigót a kiszáradni látszó szántáson, három madarat pillantottam meg amint gyorsan távolodnak az erdő felé. A távcsőben már jól látszott: nagy pólingok voltak azok, és nem állhattam meg, hogy egy diadalittas halk kurjantással ne nyugtázzam jöttüket. Épp akkor ért mellém egy idősödő madarász (bár minden madarász eléggé egykorúnak tűnik itt Viikkiben), akivel azonnal megosztottam a hírt: kuovi! (a nagy póling finnül). Távcsövébe pillantott és nyugtázta, tényleg azok. Rövid beszélgetést követően egy ősi finn bölcsességget osztott meg velem.
Ha pólingot látsz, már ne menj a jégre


Repülő nagy póling (forrás)
Hoppá.


Most, hogy már mindenki láthatott pólimadarat (legalábbis a fenti képen), nem ajánlatos a jégre lépni. 


Gyerek hírek
Friida megtanulta mi az, hogy ülni és mondani is tudja: ISzTU! vagy inkább isz-tu! isz-tu! isz-tu! isz-tu! stb....  (finnül istu = ülni) vagy ISTU-TTá (ISTUTAAN: az "üljünk le" mondatban szerepel). Ezt ragozza is a maga módján: ISzTU-PPá! Ezt halljuk mostanában mindig: ha a plüssgorilláját vagy a babákat ültetgeti, de akkor is, ha ő ül le ügyesen a székre vagy bárhová. 


Újdonság, hogy láthatóan szeret aludni és az ágyából sem akar már oly harcosan kimászni reggelente. A kulcsszó: KUKKUU (finnül nukkuu = alszik E/3-ben). Éjszaka Friida felriad és sírós hangon mondja "KUKKUU!" és (olykor) visszaalszik. Egy pillanatra ledőlünk csukott szemmel, Friida azonnal hangos KUKKUU-zások között ránk veti magát.


***
Ma péntek van és süt a nap. Kell-e ennél több?


Holnap bablevesfőzés lesz a házbéli magyarokkal. Egy pár kivételével a finn ismerőseink vegák, ezért a füstölt sonkával és kolbásszal bélelt levesből csak mi, magyarok fogunk enni. Az élet kegyetlen tud lenni, nem igaz?  





2011. április 13., szerda

Uborkadal és madarak

Friida sokszor inkább dalban mondja el.



video



Madárhírek



A tegnap délutáni és esti sétánk során néhány újabb madárfaj is felbukkant. Gémnek még nem örültem ennyire! :) 

A lista:
apácalúd, kanadai lúd
énekes hattyú, tőkés réce
bíbic, dankasirály, ezüstsirály, szürke gém,
barázdabillegető, sárga billegető(?)
széncinege, vörösbegy, zöldike
dolmányos varjú

Most kivételesen saját képeket használok.

Madarászok Viikkiben

Kanadai ludak és ezüstsirályok


Repülő apácaludak


2011. április 11., hétfő

Tavasz és a madarak

Epilógus
Tíz nap nagy idő. Tíz nap alatt még egy hóhegy is eltűnik.
A Finnisztán blog olvasóközönségének egy jelentős hányada (két fő) Helsinkibe utazott látogatóba. Ezért nem is írtam semmit, hiszen - jesszumpepi! - most együtt éljük meg a finn valóságot. 
A vendégek érkezése idején, március legvégén, a szokásos hómezők és 0 - 5 fok fogadta a trópusi hőségből érkező magyarokat. Azóta, tíz nap elteltével, már virágok és madarak is emlékeztetnek minket arra, hogy egyszer minden rossz véget ér (és a tavasz is beköszönt egyszer). 
Ideje volt, mert nekem már elegem van a télből. Április első hetében még mindig a végtelen hómezőre tekintettem az ablakon keresztül és borús megjegyzéseket tettem, miszerint sose' lesz itt tavasz, s mivel a télből egyből átugrunk az őszbe, ne is készüljünk nagy belföldi nyaralásra. 


"Winter is a nice season" mondá Niina, amire szívesen lábon lőttem volna magam, ha lett volna mivel. 


A tavasz és a madarak
Egyszóval: itt a tavasz! Hogy méteres hóhegy van még minden sarkon? Ugyan. Az évszázad, mit, az évezred havazása volt itt a télen! Hogy egy virágot nem láttunk még? Én nem, de volt aki már látott pár krókuszt kibújni. Hogy ma este is nulla fok lesz? Jó, de este fél 9-ig nem megy le a nap!


kanadai lúd
vetési lúd
Lehet kötözködni, de a madarászok mindennél jobban jelzik a tavasz beköszöntét. Madarat ugyanis keveset észleltünk eddig, ám a házunk előtt elvonuló mohazöld polárban és zsebes mellényben (kis kitűzővel!) lépdelő, állvánnyal, távcsővel avagy teleobjektívvel felmálházott madarászok mindenképp figyelmet érdemelnek. A madarászok feltűnése után egyből megláttam egy csapat énekes hattyút, majd egy kanadai lúd csapat is feltűnt a szántáson. Mivel jókora szántóföldek terülnek el a házunk mögött, nem kellett sok, hogy közelről is  szemügyre vegyük a jószágokat. Friidával a gyerekülésben kitekertem a földútra egészen a patakig, ahol legalább húsz példány - egyenként akkora mind Friida - legelészett békésen. A méteres hóval borított szántón egy folton letolták a havat, a madarak azon csoportosultak. Egy pár vetési lúd, és egy csomó barázdabillegető is volt ott. Itt voltak a ludak.

Friida persze bátran, vagyis mit sem sejtve indult egyenesen a lúdcsapat felé. A ludak nem idegeskedtek, de azt sem akartam megvárni amíg egyszerre mennek neki a bátor lánykának. Szóval időben megfogtam és elmeséltem neki, hogy ezek a madarak most békésen eszegetnek, és tökre nem szeretik ha zavarjuk őket.
Meg azt is mondtam neki, hogy pipi lesz ha túl közel merészkedik. Egyébként, pipi a kaktusz, a hegyes bot és a térdre esés is.


apácalúd
A hétvégén észrevettük, hogy már a bíbicek is megérkeztek. Micsoda öröm, nem igaz? :)

Hétfőn elmentem a közeli a madarászboltba (Jól hallottad. Madarászboltba.) a munkahelytől két, a lakásunktól öt percre, és vettem egy távcsövet. Kábé annyiba fájt mintha egy kisebb tévét vettem volna, de arra sokkal kisebb szükségünk van - ezért nincs is. Bezzeg távcsövünk. Az már van! Szóval kimentem tévézni. Mai műsor: ezüst-  és dankasirályok százai a szántáson, háttérben kanadai ludak és bíbicek. Hosszú idő után előbújt belőlem a naturalist és távcsővel fürkésztem a határt és közben marha jól szórakoztam!


Bréking: kedd reggel apácaludakat is láttunk! 

Ami a gyermekünket illeti, nem tudom kire ütött, mert egész nap a szabadban szeretne lenni. Figyelem! Kint jeges szél, árnyékban 4 fok és olykor ónos eső volt az elmúlt két hétben. Előtte még hidegebb. Ez mind nem számít. Friida reggeli után, de leginkább a délutáni alvás után azonnal sírva követeli: PIIAA! P P P IIAA! (Pihalle: kint, odakint finnül) Meg azt, hogy: MINNE! MII - NNNE ! (mennä = menni). Jól jön, hogy a behavazott játszótéren lassan előkerülnek az első hó során eltűnt játékok. Eddig - nem vicc - kb. 10 db. kis dömper/traktor és pár ráülhetős 'kismotor' került elő, és ez csak a játszótér kiolvadt pereme!


Odakint aztán, mint a kisangyal, akár két órán keresztül megállás nélkül rakodik, köveket hoz és visz, földet szór a vízbe és a hangját nem hallani. Közben megtanulta mondani: HONO (homok), KUU (hold), PPÁPPa (lapát) és LABBDa (labda) és HOO (hó).


Gyanús, hogy alig találkozunk más gyerekekkel. Hol lehetnek a többiek?