Tavasz és a madarak

Epilógus
Tíz nap nagy idő. Tíz nap alatt még egy hóhegy is eltűnik.
A Finnisztán blog olvasóközönségének egy jelentős hányada (két fő) Helsinkibe utazott látogatóba. Ezért nem is írtam semmit, hiszen - jesszumpepi! - most együtt éljük meg a finn valóságot. 
A vendégek érkezése idején, március legvégén, a szokásos hómezők és 0 - 5 fok fogadta a trópusi hőségből érkező magyarokat. Azóta, tíz nap elteltével, már virágok és madarak is emlékeztetnek minket arra, hogy egyszer minden rossz véget ér (és a tavasz is beköszönt egyszer). 
Ideje volt, mert nekem már elegem van a télből. Április első hetében még mindig a végtelen hómezőre tekintettem az ablakon keresztül és borús megjegyzéseket tettem, miszerint sose' lesz itt tavasz, s mivel a télből egyből átugrunk az őszbe, ne is készüljünk nagy belföldi nyaralásra. 


"Winter is a nice season" mondá Niina, amire szívesen lábon lőttem volna magam, ha lett volna mivel. 


A tavasz és a madarak
Egyszóval: itt a tavasz! Hogy méteres hóhegy van még minden sarkon? Ugyan. Az évszázad, mit, az évezred havazása volt itt a télen! Hogy egy virágot nem láttunk még? Én nem, de volt aki már látott pár krókuszt kibújni. Hogy ma este is nulla fok lesz? Jó, de este fél 9-ig nem megy le a nap!

kanadai lúd

vetési lúd

Lehet kötözködni, de a madarászok mindennél jobban jelzik a tavasz beköszöntét. Madarat ugyanis keveset észleltünk eddig, ám a házunk előtt elvonuló mohazöld polárban és zsebes mellényben (kis kitűzővel!) lépdelő, állvánnyal, távcsővel avagy teleobjektívvel felmálházott madarászok mindenképp figyelmet érdemelnek. A madarászok feltűnése után egyből megláttam egy csapat énekes hattyút, majd egy kanadai lúd csapat is feltűnt a szántáson. Mivel jókora szántóföldek terülnek el a házunk mögött, nem kellett sok, hogy közelről is  szemügyre vegyük a jószágokat. Friidával a gyerekülésben kitekertem a földútra egészen a patakig, ahol legalább húsz példány - egyenként akkora mind Friida - legelészett békésen. A méteres hóval borított szántón egy folton letolták a havat, a madarak azon csoportosultak. Egy pár vetési lúd, és egy csomó barázdabillegető is volt ott. Itt voltak a ludak.

Friida persze bátran, vagyis mit sem sejtve indult egyenesen a lúdcsapat felé. A ludak nem idegeskedtek, de azt sem akartam megvárni amíg egyszerre mennek neki a bátor lánykának. Szóval időben megfogtam és elmeséltem neki, hogy ezek a madarak most békésen eszegetnek, és tökre nem szeretik ha zavarjuk őket.
Meg azt is mondtam neki, hogy pipi lesz ha túl közel merészkedik. Egyébként, pipi a kaktusz, a hegyes bot és a térdre esés is.

apácalúd

A hétvégén észrevettük, hogy már a bíbicek is megérkeztek. Micsoda öröm, nem igaz? :)

Hétfőn elmentem a közeli a madarászboltba (Jól hallottad. Madarászboltba.) a munkahelytől két, a lakásunktól öt percre, és vettem egy távcsövet. Kábé annyiba fájt mintha egy kisebb tévét vettem volna, de arra sokkal kisebb szükségünk van - ezért nincs is. Bezzeg távcsövünk. Az már van! Szóval kimentem tévézni. Mai műsor: ezüst-  és dankasirályok százai a szántáson, háttérben kanadai ludak és bíbicek. Hosszú idő után előbújt belőlem a naturalist és távcsővel fürkésztem a határt és közben marha jól szórakoztam!


Bréking: kedd reggel apácaludakat is láttunk! 

Ami a gyermekünket illeti, nem tudom kire ütött, mert egész nap a szabadban szeretne lenni. Figyelem! Kint jeges szél, árnyékban 4 fok és olykor ónos eső volt az elmúlt két hétben. Előtte még hidegebb. Ez mind nem számít. Friida reggeli után, de leginkább a délutáni alvás után azonnal sírva követeli: PIIAA! P P P IIAA! (Pihalle: kint, odakint finnül) Meg azt, hogy: MINNE! MII - NNNE ! (mennä = menni). Jól jön, hogy a behavazott játszótéren lassan előkerülnek az első hó során eltűnt játékok. Eddig - nem vicc - kb. 10 db. kis dömper/traktor és pár ráülhetős 'kismotor' került elő, és ez csak a játszótér kiolvadt pereme!


Odakint aztán, mint a kisangyal, akár két órán keresztül megállás nélkül rakodik, köveket hoz és visz, földet szór a vízbe és a hangját nem hallani. Közben megtanulta mondani: HONO (homok), KUU (hold), PPÁPPa (lapát) és LABBDa (labda) és HOO (hó).


Gyanús, hogy alig találkozunk más gyerekekkel. Hol lehetnek a többiek?