Emberek a szaunában

A finn uszodai szaunák, tudod, azok amelyek nem a kert végében vannak, nem is egy jeges tóparton, nem füstösek, mitöbb még csak nem is különösen jók, szóval ezek a közszaunák a finn városi élet jó megfigyelési terepei lehetnek annak, aki hajlandó időt szánni a szemlélődésre a félhomályos forróságban.

A kép csak illusztráció (forrás: www.hs.fi)

Belépés csak meztelenül, és illik valami seggalátétet vinni, amire ráülhetsz. A meztelenségre nem is érdemes több szót vesztegetni. A férfiszaunában nem egymást méregetjük - mindenki olyan, amilyen. Egy magyar nőismerősöm kérdezte egyszer, alig leplezett izgalommal, hogy a férfiak megnézik-e egymás micsodáját? És nemigen hitte, amikor azt válaszoltam, hogy nem jobban, mint a többi testrészt. Az igazság az, hogy a férfiak hatalmas többsége nem egy Adonisz, de nem is elhanyagolt. A hétköznapok névtelen hősei, kicsit pocakosak, kicsit vékony karúak és kicsit kopaszodók. Ilyenekből - belőlünk - rohangál pár százezer Finnországban és világszerte is jópár százmillió.

A közszauna specialitása az emberek gyors cserélődése. Félpercenként nyílik az ajtó, valaki kimegy, helyére újabb érkezik, gyerekek leselkednek a résnyire nyitott ajtón vagy beszaladnak és nevetve félúton megfordulnak. Apa kisgyerekkel a karján belép, a gyerek sikoltva ellenkezik, sietve kimegy. És persze felnőttek, minden kor és bőrszín rendszertelenül, folyamatosan.

Beszélgetés ritkán alakul ki idegenek között, ez azonban nem jelenti azt, hogy barátságtalan lenne a hangulat. A helyet  körbelengi valami csendes, udvarias légkör. Hangos köszönés nincs, kurta biccentés is megteszi. Kurtán odavetett "tehetek rá?" és a fejbólíntás. A literes merőkanál mozdul. Loccsanás után a víz sípolva-sustorogva párolog el a forró kövekről. Egy lélegzetvételnyi időm még van, aztán százfokos, láthatatlan takaróként beborít a forróság. 

Hat perc a szaunában 
Vékony csontú, "nemes arcélű", kampós orrú, fekete indiai(?) férfi ül a kályha mellett, meri a vizet rendületlenül. Majd feláll, fogja a vasvödröt és kisétál. Fél perc, és hozza a teli vödröt, a helyére teszi majd kimegy. A bent ülő, vörösre hevült nagydarab kopasz fiatalember mélyen bólint, megköszöni. Az indiai már nem ül vissza, csak a vödröt akarta beadni. Hétköznapi jelenet, de beleláthatunk mélyebb dolgokat is ha akarunk. 

A nagydarab kopasz ül a vödör mellé. Lehajtott fejjel szuszog, elég nagy a forróság. Kisvártatva hozzám fordul. - Önthetek rá? - Persze! - felelem. Beszélgetni akar, hát beszél tovább. A válaszaim csak egyszavasak, ezért nem írom le azokat. "Hány fok lehet itt? 80? Észtországban szuper szaunák vannak, 100-110 fok is lehet bennük. Igen, észt vagyok. És te? Ja, Magyarország, van Észtországban egy étterem, "Hungarian Kitchen"." Majd feláll, kimegy.

Egy apa a fiával lép be, a kopasz helyét foglalja el. A fiú az alsó szinten ül a hűvösben. Utána három hét-nyolcévesforma fiúcska lép a szaunába. Vékonydongájúak, gondolkodás nélkül másznak a felső szintre. A másik fiú apja sűrűn önti a vizet a kövekre, bent pokoli forróság van. Fia a lába közét piszkálgatja, majd kisvártatva megszólal. - Apa, megnézem Eerót, kijött-e már a vízből? Az apja bólint, a fiú legott kifut a forróságból.

Közben az apa a három kisfiút kérdezi, "bírjátok a gőzt?" Persze, szól a válasz három fiútól, egyszerre. Akkor jó, bólint a férfi. És dupla vizet löttyent a kövekre. A hátamat perzseli a gőz, amely hullámokban csap le ránk. A nyurga kisfiúk szorosan egymás mellé kuporodnak a felső szinten, elszántan dacolva a tűzforró gőzfelhővel. Izzadnak, nem beszélnek. -Eeró még úszik, mondja óvatlanul az apa fia, aki a szaunába lépve szinte beleütközik a forró gőzbe, megtorpan és a mondat közepén az arcához kapja a kezét. Gyorsan leül a hűsebb alsó szintre. Két lélegzetvételnyi idő után újra megszólal - Apa, a meleg levegő az ajtó alatt megy ki? - Nem, a meleg levegő mindig a plafon felé megy, a szellőzőkön távozik, ott és ott. - És mikor megyünk úszni? - Mindjárt. Később, hiszen még el sem kezdtem izzadni. Látod? Még várj egy kicsit. Számolj el százig!

A fiú számolni kezd: - Egynullegynullnullegynull Nem tudok odáig számolni! - Jólvan, akkor csak ötvenig! - enyhül az apa, akinek percek óta nem pihen a bal keze, olyan ütemben lapátolja-kanalazza a vizet a forró kövekre.  A fiú szédítő ütemben kezd el számolni, nemsokára végez is. Apjára nem várva feláll és kilép. Az apja sem tesz másképp, végre ő is elhagyja a kakasülőt. A három fiú egysége is megbomlik. Egyikük egy "naénléptem"-et mormog miközben futólépésben (a gyerekek mindent futólépésben csinálnak, kivéve ha te kéred őket) elhagyja a szaunát. A másik kettő tekintete egymásra villan, majd szó nélkül, egyenes derékkal, emelt fővel kimasíroznak. Erejüket megmutatták, szégyen nélkül távozhatnak.

Egy kopasz fiatalember kislányával lép utánuk. Az ötéves, fiúsra vágott hajú kislány az apja mellé telepszik miközben be nem áll a szája. - Apa, ne rakj rá vizet, mert akkor kemény lesz a levegő és nem tudok lélegezni - mondja. Az apja bólint.

Tovább én sem bírom, fogom a törölközőmet, felállok és kisétálok a szaunából. Az öltözőben az észt nagydarabot látom. A szekrényajtóval harcol, a kulcs nem fordul a zárban. Együttérző hangokat hallattok, miközben simán nyitom a sajátomat. Végül neki is sikerül. Ez a nap rossz már nem lehet. 

A mai bejegyzés nem született volna meg, ha nem jut eszembe a "legott" szó, amelyet ki szerettem volna próbálni "élesben" is.

Egy visszautasíthatatlan ajánlat: A Finnisztán blog már a Facebookon is ott van, és ott jobban pörög mint a blog! 

Uszodai körkép

A téma valahogy soha nem kerül elő, pedig ha valami, akkor az uszoda egyértelműen része a heti rutinunknak. Úszni szeretünk, gyereknek ingyen van és nem is nehéz eljutni odáig. Kell ennél több?

Friida már kisbaba korában belekóstolt a klórba, akkor Pesten a BVSC Uszodáig kellett elmetrózni. Az ám a csoda! Egy keskeny, meredek lépcsősor vezet a bejárathoz. Az egész olyan, mint egy darwinista szemléltetőeszköz: csak a legfittebb, legrátermettebb egyedek juthatnak az uszodába!

Niina erős volt, heti rendszerességgel felcipelte az óriás babakocsit gyerekestül-málhástul a lépcsősor tetejére, majd 40 perc babaúszás után le. Ne feledjük, hogy ehhez többször is meg kellett ismételnie a mutatványt a budapesti díszletek között: a kisföldalattin sehol nincs lift, és a lakásunk is lift nélküli bérházban volt.

Ott a lépcső. Nem gyenge, ugye?

Eljutás
Hogy nem vágyunk vissza a pesti hétköznapokba, az ennek is köszönhető. Utáljuk vagy sem, ki kell mondani: Helsinkiben jobban figyelnek a mozgásukban korlátozottakra (is). A metrómegállókban és általában minden emeletes közterületen van lift. Lehet, hogy néha elromlik, de aztán megjavítják és megint lesz.
Az is fontos, hogy babakocsival (egy felnőtt+gyerek+babakocsi) utazó személy számára a tömegközlekedés ingyen van. Ez jár, mondhatnánk így is. Friidának volt egy "jó éve", amikor nem volt hajlandó kocsiba ülni, mondván ő már nagylány. Ez tartott tavaly téltől idén nyárig. Ezidő alatt a kis könnyűszerkezetes kocsinkat hurcoltam mint nagyranőtt buszjegyet, és működött!
 
Helsinkiben a helyi tömegközlekedési vállalat (HSL) "chipkártyás" rendszert működtet. Mint egy mobilos feltöltőkártyára, úgy ezekre is pénzt kell tölteni. Szezonra (2 hét, 1 hónap, stb) fix árért, vagy adott pénzösszeget tölthetünk rá (20, 60 stb. Euró). Minden metróállomáson van pár automata, ahol készpénzzel és bankkártyával is fizethetünk.

Felszálláskor a sofőr melletti automatához közelítjük a kártyát, ami a kijelzőjén megmutatja, hogy mennyi pénz vagy idő áll még rendelkezésünkre. A városon belüli utazáskor az 1-es gombot kell megnyomni, a gép leveszi a kreditet a kártyáról, vidáman sípol és már ülhetünk is le. Ettől kezdve 60 percig szabadon használhatjuk a buszt, villamost és a metrót.

Az automata. A pink adja az egyszeri jegyet.

A "buszkártya" (www.iltalehti.fi)

Jegyérvényesítés. A számok a város zónáit jelzik.

Uszodák

Itt Helsinkiben négy uszoda is van tágabb környékünkön. Ezek egy cég kezelésébe tartoznak, ezért az árak eléggé egységesek (5,60 Euró/sima belépő), a szolgáltatás is alapvetően hasonló mindegyikben. Tiszta, modernnek mondható uszodák, ahol kártyás beléptető rendszer működik, az öltözőkben szauna, a medencetér a szétválasztva kicsiknek és nagyoknak. A nagymedence is jellemzően 25 méteres és valamilyen "wellness" cucc is van, izé...vízsugár a medence falából, jakuzzi meg hasonlók.

Itäkeskus uszoda belül

Az Itäkeskus melletti uszodát két emelet mélyen, gránitba vájták. Háború esetén óvóhely, békeidőben uszoda. A vizét mindig hidegnek éreztem, a gyerekmedence viszont tágas, vese alakú, elég meredek, nagy gyerekcsúzdával (csak bátraknak!). Ablaktalan, avíttas, nem barátságos. Közel van, mégsem használjuk. 

A malmi uszoda egyetlen előnye, hogy a 79-es busz végállomásától két lépésnyire van, így az óvodától egyenesen oda tudunk utazni. Sajnos gyerekszemmel épp ez a legrosszab: a kismedence ugyan tágas, de nélkülöz minden játékot, este 6 után ráadásul a partra állított kerekes hangfalból dübörög a zene. Víziaerobik, vagy tudja a jó ég micsoda. A vízből sok ütemesen rugózó női fejet látni, a parton meg egy ürgét aki latexgatyában emelgeti a térdét. Az uszoda nem zsúfolt, de gyereknek elég unalmas hely. A büfében csak mihaszna édességek, ráadásul csak készpénzzel lehet fizetni. A környéken, mint rendesen, nem kapni rendes kaját (csak szemetet a szomszéd plázában). És mi Friidával mégis ide jártunk februártól május végéig hetente, amíg Niina esténként Espoo-ban tanított. Ettünk hamburgert is, pizzát is - nem vagyok szent.  

A Mäkelänrinne uszoda a legnagyobb a környéken, ráadásul a gyerekeknek sem teljesen reménytelen. Külön kisbabás medence van, ám népszerű és zsúfolt. Rengeteg gyerek egy medencében nem jó. Az uszodában rendes étterem is működik, gyerekmenü, hétköznapi kaják felnőtteknek, kávé, édesség. Kész a hétvégi program: uszoda, majd ebéd.

Kisgyerekes szemmel...na jó Friida szubjektív szempontjából a kétes hírnevű Vuosaari kerület uszodája a legjobb. Nincs közel, és csak busz-metró kombóval érhető el, de fényes, nyitott és a gyereknek tetszik. Az uszodának otthont adó épület sportcentrumként működik, sportpályákkal, edzőtermekkel. Az ablakokon át látni, hogy itt cselgáncs, ott aerobik, amott meg kosárlabdaedzés folyik.

Bent a gyerekmedence mélysége a pár centitől a 90 centiméterig változik. A medence végében egy kis műanyag házikó áll, amiből a gyerek egy apró csúszdán csobbanhat a vízbe. A házon ajtó, ablakok. Na, Friidának pont ez kell. "Ez az én házam! Be lehet jönni!" mondogatja, és századszor is lecsúszik a csúzdán. El kell kapnunk az alján, különben megfulladna. A legmenőbb persze a kanyargós óriáscsúszda, amit egyszer Friidával is jó lenne kipróbálni.

Vuosaari uszoda nagymedence és csúszda (www.inlook.fi)

Öltöző
Leányunk eléggé képben van ami az élet kis és nagyobb dolgait illeti. Mivel Friida az anyja távollétében velem, a férfiöltözőben cserél ruhát, a ruha nélkül sétáló bácsikat már megszokhatta. Egy időben azért kíváncsian szemlélte a fiúkat és férfiakat és konkrét kérdéseket is megfogalmazott ama bizonyos lógó holmik mibenléte felől. "Ha nagy leszek, akkor nekem is lesz olyan hosszú pisilőm", állapította meg, de válaszom kissé lelombozta. Meg "Ha nagy leszek, nekem is szép, gömbölyű hasam lesz!" Na ezt is ott látta először.

A meztelenség. Igen, a finnek egy magyar ember számára arcpirító nyíltseggsággal viselik meztelenségüket. A zuhanyozóban, szaunában és öltözőben egyaránt. Itt nincs zárható kabin, és a szaunába egyenesen tilos is fürdőgatyában beülni. Nem mindenkinek kellemes ez az állapot. Sok külföldi, főleg valamely távol-keleti és arab országból származó ember is látogatja az uszodákat. Megfigyeltem, hogy ők általában gatyában zuhanyoznak. Sőt, némelyek a vécét használják öltözőnek.

Fürdőnadrág: Csak feszülős, elasztikus fürdőgatyában engedélyezett az úszás. Laza bermudában, sortban nincs esélyünk: az úszómester ránk szól, és felajánl egy kölcsöngatyát - ingyen! Itt jegyezném meg, hogy Amerikában meg épp a fecske volt kifejezetten riasztó és ízléstelen, ám a YMCA sportlétesítményeiben is törülközővel, fürdőruha nélkül szabadott csak szaunázni.

A szaunában is kiderül, ki az igazi finn. Ajtó nyílik, rózsás-fehér bőrű fazon, kis kappanhájjal hastájon és oda nem illő nonfiguratív tetoválással a lapockáján belép. Ha van hely, egyből az irányítóhelyre ül: a vödör mellé a kályha előtt. Innentől ő diktál! "Perhesauna. Pienet löylyt!" azaz kábé "Családi szauna. Pici gőzt!" így a felirat, de ez nem jelent semmit. Van, aki öt másodpercenként löttyint a forró kövekre, elviselhetetlenné fokozva a fájdalmat. Más csak percenként. És van, aki soha. Na, ez is idegesítő tud lenni. A szauna itt ugyanis nem olyan forró mint egy átlag magyar közszauna, ezért  löttyinteni kell, hogy a forró gőz hasson. Hozzáteszem, hogy itt nem csepegtetnek semmilyen eukaliptusz olajat a kövekre, valamint senki nem jógázik a padlón errefelé. Mindkét esetre láttam sok példát a Széchenyi-fürdő "fény"- és "aromaszaunáiban".


Ma is úsztunk, és a jövő héten is megyünk. Ez a világ rendje.