A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ajándék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ajándék. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 8., vasárnap

A Mikulás-összeesküvés

Kedves Mikulás! Imádlak téged, hogy adtál nekem szívecskenyalókát!

A Mikulásbácsi jött, a Mikulásbácsi jött! 
A Mikulásbácsi szép, mert szép szakálla van. 

Te akkor is szeretsz velem játszani,
Ha nem akarok kitakarítani. 

Szeretem a Mikulást, szeretem a Mikulást,
Feri papa a Mikulás, Feri papa a Mikulás

Amikor Aleksi Kallioniemi nagy lesz, 
akkor Mikulás lesz Alexi Kallioniemi. 

(Friida verse December 6.-án)



Lappföld télen. Fotó: Andrew Wallinski

December 6., a Mikulás napja. Ezt minden gyerek tudja!

Tényleg minden gyerek? A finn gyerekek biztosan nem tudják, mégis ünnepelnek e napon. Amikor a magyar gyerekek a csizmáikba rejtett édességeket bányásszák elő, addig Finnországban az ország függetlenségét ünneplik. Kék-fehér zászókat fabrikálnak, az udvaron énekelnek, de ennél komolyabb nem történik az óvodában.

1917-ben e napon emelkedett törvényerőre a finn Függetlenségi Nyilatkozat, amelyet November 15.-én adtak ki egyfajta válaszul arra történelmi esélyre, hogy Oroszországban II. Miklós cárt megfosztották hatalmától. Az ezredéves magyar államiságot megszokva őrületesen kevésnek tűnik az a cirka 90 év, amióta önálló Finnország létezik. Soha előtte nem volt ilyen. Finnek voltak, de kb. 1000 éve más uralkodott. Azelőtt meg nemigen tudták magukról, hogy ők finnek, laza törzsszvetségeikben elszigetelten éldegéltek ott fent északon egészen addig amíg "rájuk találtak" a svédek meg a keresztény hittérítők.
A legendabeli Lalli baltával agyonüti és lefejezi Henrik püspököt a finn evangelizáció hajnalán...
Forrás: wikipedia 
A Mikulás-összeesküvés egy népeken átívelő globális hazugság, amely a "folyamatos gazdasági növekedés" nevű szintén globális hazugsággal szemben kevésbé pusztító, sőt, ártatlannak mondható, ha jól bánunk vele.

Egy kisgyerek világa még képlékeny, a képzelet és a valóság TÉNYLEG összemosódik, ezért 4 éves lányunk a "hétköznapi varázslást", pl. a füle mögül előhúzott, elveszettnek hitt alvós nyuszi igazinak gondolja. A csodák netovábbja azonban a karácsony. Képzeljük csak el, mit élhetnek át ilyenkor!

A semmiből, egyik napról a másikra kicsi és óriási fenyőfákon, egész épületeken, utcák fölött csodás fények jelennek meg, és mindenki, ismétlem MINDENKI repülő rénszarvasokról, és egy kedves idős ajándékozó bácsiról beszél. A dolog valóságossága, hitelessége erős alapokon áll, a gyereknek nincs oka kételkedni, hogy a manók elmondják a Mikulásnak, ki volt "jó", és ki volt a "rossz" gyerek? Számos helyről nyer megerősítést, a fő motívumokat újra és újra idézve. Felnőttek faggatják a gyereket: írtál már a Mikulásnak? Mit kértél tőle? Jó gyerek voltál? Még akkor is, ha Finnországban (is) a karácsonykor jön, a fő motívumok hasonlóak.

A finn Mikulás, a Joulupukki már mindenben a modern Mikulásképet követi, de nevében a kereszténység előtti korok világa köszön vissza. Az ősi korok sötét, hátborzongató legendái csak halványan emlékeztetnek a jóságos, keresztény Szent Miklósra és a Coca Cola pocakos, joviális reklámfigurájára.

Nem minden az, aminek látszik
A hiedelmek, szokások koronként változtak északon is, ezért a karácsonynak csak pár érdekes eleméről írok most. Az északi legendárium "karácsonyi kecskéje" (Joulu, jul=karácsony, pukki, bock=kecske, bak) formája talán a "Vadászat" nevű germán legendából, közelebbről a nagyszakállú Thor istenség kosaiból eredeztethető. Thor harcosokkal övezve minden téli napfordulókor, két kostól húzott szekerén vágtázik keresztül a fekete téli égen, és ilyenkor tanácsos a házban maradni és "jól viselkedni", különben baj lesz. Aratáskor az utolsó gabonakévét, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak, egészen karácsonyig tartogatták és kecskefigurát kötöttek belőle. Ez volt az eredeti julbock, joulupukki, stb. A bakra úgy is gondoltak, mint egy vigyázó szellemre, aki az ünnepek előtt ellátogat és ellenőrzi, hogy rendben zajlanak-e a karácsonyi előkészületek? Erről Tove Jansson egyik Mumin története (könyv, nem rajzfilm!) jutot eszembe (csak nagy vonalakban):

Tove Jansson: A fenyő (Csepregi Márta fordítása)
- Jön a karácsony! Elegem van belőletek és az alvásotokból, a karácsony bármelyik pillanatban itt lehet! A múmik szokásuk szerint téli álmukat aludták. Már több hónapja aludtak, és tavasz előtt nem is akartak fölébredni. (...)
- Itt a tavasz? – motyogta Múmimanó. 
- Tavasz? – zsémbelt vissza a hemuli. – Karácsony van, nem érted, karácsony. Még nem szereztem be semmit és nem rendeztem el semmit(...)
- Mama, ébredj föl – mondta Múmimanó ijedten. – Azt mondják, valami borzasztó dolog történik. Karácsonynak hívják.
- Mit beszélsz? – dugta elő a mama az orrát. - Nem nagyon tudom – mondta Múmimanó. – De semmi sincs elrendezve, valami elveszett, és mindenki összevissza szaladgál, mint a bolond. Talán megint árvíz van. Óvatosan megrázta a Mimólányt és azt súgta neki: - Ne ijedj meg, szörnyű dolgok történtek. (...)
A hemuli nagynénje vágtatott el mellettük szánkóján egy kis fenyőfával. - Nocsak, végre fölébredtetek – vetette oda – Ügyeljetek, hogy még a sötétség beállta előtt beszerezzétek a fenyőfát. - De miért? – kezdte az apa. (...)
- A sötétség beállta előtt – súgta a Múmilány – Azt mondta, a sötétség beállta előtt. A veszélyes ma este jön… Úgy látszik, a fenyővel kell védekeznünk – töprengett az apa. – én nem értek semmit.
A részletet itt olvashatod: KLIKK IDE

A kosok mára pusztán szobadíszként láthatóak,  néhány extém kivételtől eltekintve (lásd alábbi képet). A manók már akkor is képben voltak, de csak mint a "szokásos" házimanó képében, akinek egy kis kását is kitettek éjszakára karácsonykor.

A julbock, a karácsonyi bak szalmafigurája a svéd Gävle városában 
A régi finn legendáriumban szereplő gyerekeket elrabló, szakállas, kosszarvú szörny, a jeges tél démona szintén nem illik a ma használatos kedves képbe. A figura gonosz és elrabolja a gyerekeket.

Télapó kecskeháton (skandináv népmesei elem)

Az ajándékozó figurája, és maga az ajándékozás úgy általában már mindenütt a Szent Miklóstól eredeztethető szakállas, idős férfihoz kötődik. Rá épül a a finn Mikulás-ipar is, amely a kilencvenes évek brutális munkanélkülisége idején kapott erős hangsúlyt, amikor a finn gazdaság legelmaradottabb régióját, Lappföldet igyekeztek gatyába rázni. Ez nagyon jól sikerült, annak ellenére, hogy számos északi nemzet, Kanada, Svédország, Oroszország, stb. szeretné magánál tudni a Mikulást.

A Mikulás sarkkörön álló háza és a sarki fény ígérete sok külföldinek elegendő vonzerő egy téli kalandhoz, és ez rengeteg új munkahelyet teremt, a szállodaipartól a kézművesekig, a számos lappföldi repülőtér regionális hatásáról nem is beszélve.

A Mikulás-hazugság azonban kegyes hazugság, és mi partnerek vagyunk benne. Ápoljuk a csodát, mert egy kislány hisz benne. Én pedig abban hiszek, hogy szegényebb lenne a világ az efféle csodák nélkül.

2013. november 8., péntek

Apanap

Miért ünneplitek az apák napját? - kérdezem finn feleségem, aki reggeli szöszmötöléséből fel sem nézve válaszol. - Az anyák napját is ünnepeljük, az apákat miért ne ünnepenénk? Az apa is fontos. 


- "Igazán szuper jégszobor! Teljesen apaszerű. - De hisz ez a mi apánk!"

Finnországban november második vasárnapján ünneplik az Apák Napját. Zászlós nap ez is.

Ha meg nem is rengeti a hétköznapokat, otthon nem felejtik el az apákat. Legalább egy apró, vagy a szokásosnál kicsit több kedvesség jár mindenkinek. Vagy nagyobb.

Az apák általában a háttérben vannak, a gyerek és a feleség mögött, a megszokott ingjükben, a megszokott farmernadrágjukban. A szokott időben telefonálnak, hogy kell-e valami a boltból? A szokott módon felviszik a teli szatyrokat. A szokott módon elfelejtenek valami fontosat venni, miközben valami "hülyeséget" vesznek helyette, merő jóindulatból. A szokott időben ott vannak az óvoda vagy iskola előtt, a szokott kocsijukkal vagy biciklijükkel a szokott tempóban hazavisznek mindenkit, aki fontos nekik. A szokott módon mindenkinél korábban kelnek, kávét főznek, a konyhai csörtetést "lopakodásnak" nevezik.

Az apák játszanak, mert az apák játékosak. Az apa a lábát töri, térdét ficamítja foci közben, de gipszben is megpróbál mindent ugyanúgy tenni, mint mindig. És felidegesíti magát vagy örömében üvöltözik ha gólt rúg a csapat, és néha vicces bajuszt növeszt.

Az apa elfelejt dolgokat, más dolgok meg pont neki maradnak a fejében.  Felpumpálja a bicikli kerekét, karbantartja az autót, új "okosabb" kütyüket szerez be, hátha az élet könnyebb, de legalább szórakoztatóbb lesz. Kérdés nélkül kifizeti a közös vacsorát, még akkor is, amikor pénze már semmi, de neki ez a természetes. Az apa ad, az apa segít, sokszor erőn felül is.

Nem minden apa ilyen, de szerencsére sok lelkiismeretes, vicces, okos, szerető apát ismerek, akik megérdemlik az ágyba hozott kávét.

Az apa nem legyőzhetetlen, az apa nem halhatatlan. Az apát sokan és sokszor legyőzték, és legyőzik naponta. És leginkább a saját démonai győzik le, a megfelelési kényszer, a saját magának írt vagy a családjából hozott kód, amely nem engedi kiengedni úgy igazán. Évtizedekig nem látja senki betegnek az apát, majd egyszerre jön minden.

Bajusznapok
A kereskedelem barométere most egy kicsit kileng. "Bajusz napok" az IKEA-ban, apáknak szóló ajándékcsomagok, "lepd meg apát" hirdetések a túraboltban, barkácsboltban. Komolyan, jól esik ez a kitüntetett figyelem! :)

Mi történik még? Az óvodában például apanapi reggelivel kedveskednek. Az óvoda saját sütésű kis zsemléi mellé uborkát, sajtot, felvágottat tettek, desszertnek piskótatekercset és tejszínhabot kaptunk.

A gyerekek nem voltak restek, ajándékot is készítettek nekünk! Faleveleket, ágakat ragasztottak ízlésesen egy lapra. A lap hátoldalára pedig egy nyomtatott szöveg áll: a gyerek szavai az apjáról!


Az enyém 2013-ban ezt mondta:

"Az én apámnak kis szakálla van és fekete haja, és van neki egy ilyen fekete pólója, amin valamilyen állat van meg valami felirat. 

Apa tüzet gyújt velem és elmegyünk uszodába és azt mondom apának, hogy soha az életben nem akarok fodrászhoz menni. 

Szeretnék apával együtt sütit sütni anyának."


Az apák napja előtti pénteken biztosan az apák vitték oviba a gyerekeket. Jó elidőzni ott, ahol a gyerkőc napi 6-8 órát is lehúz.

Boldog Apák Napját! :)

Végezetül álljon itt egy idézet az egyik általam nagyra tartott sorozatból:



Ezt mindig elfelejtem a végén: kövess a Facebookon, Finnisztán ott is megtalálható, naponta frissülő tartalommal!

2013. március 8., péntek

Nőnapi emlékek

" a biológiai értelemben vett nőnemű felnőtt ember elnevezése, szemben a hímnemű felnőtt emberrel, a férfival." (Wikpedia: Nő)


Nő. (Forrás: wikipedia.com)
Nemzetközi Nőnap. Az emberiséget nem tartom nagyon sokra, de a nőkkel nincs különösebb bajom. Írom ezt úgy, hogy odakint, a média nagyszínpadán Müller Péter azzal borzolja az idegeimet, hogy rosszul szeretem (nemcsak én, de minden férfi) a nőket, zsarnokként ülök a nők fején és mégha azt is hiszem, hogy nem - hát dehogynem! Ebből fakad, hogy jobban teszem, ha befogom a szám, mert egy önjelölt szobafilozófus/-pszichológus, vagy Osho, vagy a bükki füvesember (credits to Dávid a kőember blogról), vagy a Pilisi Szívcsakra titkát egyes-egyedül ismerő tisztánlátó úgyis kiforgatná a szavaimat. Ezen a szép márciusi napon van a Nemzetközi Nőnap, amikor a férfiak egy része őszintén, másik része hivatalból erősen gondol a nőkre. A férfiak amúgy sokat gondolnak nőkre (több infó a Kensey Intézettől), de ma egyfajta tágan értelmezett, mégis egyoldalú Valentin-napként MINDEN nőt szeretni lehet, legalább egy napig. Jól van ez így, kicsit nyálas, de legalább van benne rendszer.

Baljós árnyak
Néhány sötét emléktől a mai napig nem tudok szabadulni. Általános iskola, 3/A. A táblán krétafelirat, aszongya "NEMZETKÖZI NŐNAP Március 8". Izzadt markunkban piaci hóvirágokat szorongatva, sorba rendeződve állunk a tábla előtt. A jelre várunk, csak fiúk. A lányok velünk szemben, mint egy másik bolygó szülöttei. Várakozással telve bámulnak, némelyik arcán gúny, másokén büszkeség ragyog. Öröm, meghatódás? Ugyan.

Arról ugyanis nem sok szó esett, hogy a lányok, ezek a kollektíven levegőnek nézett hosszúhajú, furcsa lények milyen értelemben álltak összefüggésben az anyákkal és nagyanyákkal? Akkor az osztályteremben minden korábbinál jobban kirajzolódtak az erővonalak: ők és mi.
A tanárnő vezényelt, mi fiúk pedig meneteltünk a gyűlölt ellenség (A Lányok!) felé, virággal a kézben. A katonák is így menetelhettek Borogyinónál, elfogadva a megváltoztathatatlant, fejet hajtva egy nagyobb akarat előtt. Így mentünk mi, leszegett fejjel a lányok felé valami homályos cél érdekében, miközben a valódi cél a túlélés volt (majd a szünetben foci és felejtés!).

A virágot nyújtó kezet nem a mi akaratunk, hanem a tanár akarata mozgatta. Az elmotyogott "boldognőnapot" a tanár mondta rajtam keresztül. Az ekkorra már elfonnyadt hóvirág a kézfejemre csuklott, a lány kezébe átérve feje aláhull, és vége. A virág esszenciája a szépség, fonnyadt virág egyenlő a semmivel. Hát, legalább ennyi elégtételt vehettünk, hogy a lányok kaptak is meg nem is virágot.

Fotó: Thinkstock és Borsonline
A fiúk (a későbbi férfiak) ilyetén nyilvános, rendszeres nevelése, csituló amplitúdóval ugyan, de még nyolcadikig kitartott. A gimnáziumban aztán bekövetkezett a téboly, és a csajok kamatostul visszakaptak mindent: a fiúk maguktól vettek virágot! Napóleon kora helyett a lovagok kora köszöntött ránk, és piros szegfűkkel a kézben, ragyogó pattanásokkal a homlokunkon galoppoztunk a lányok elé, akik szerintem a pokolba kívántak minket kis szarosokat, mert nekik az egyetemista fiúk tetszettek.

Az oly nagyon vágyott egyenlőség jegyében ezúton kívánok mindenkinek remek, derűs pénteket!

Akarsz beszélni róla? 
Neked mit jelent a Nemzetközi Nőnap? Ünnepled, használod vagy ellenzed? 

Egy kis adalék. Útmutató nőkhöz: 
,,Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől.
Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei.
Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát.
Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied.
Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed.
Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van."
/Müller Péter/