Apanap

Miért ünneplitek az apák napját? - kérdezem finn feleségem, aki reggeli szöszmötöléséből fel sem nézve válaszol. - Az anyák napját is ünnepeljük, az apákat miért ne ünnepenénk? Az apa is fontos. 

- "Igazán szuper jégszobor! Teljesen apaszerű. - De hisz ez a mi apánk!"

Finnországban november második vasárnapján ünneplik az Apák Napját. Zászlós nap ez is.

Ha meg nem is rengeti a hétköznapokat, otthon nem felejtik el az apákat. Legalább egy apró, vagy a szokásosnál kicsit több kedvesség jár mindenkinek. Vagy nagyobb.

Az apák általában a háttérben vannak, a gyerek és a feleség mögött, a megszokott ingjükben, a megszokott farmernadrágjukban. A szokott időben telefonálnak, hogy kell-e valami a boltból? A szokott módon felviszik a teli szatyrokat. A szokott módon elfelejtenek valami fontosat venni, miközben valami "hülyeséget" vesznek helyette, merő jóindulatból. A szokott időben ott vannak az óvoda vagy iskola előtt, a szokott kocsijukkal vagy biciklijükkel a szokott tempóban hazavisznek mindenkit, aki fontos nekik. A szokott módon mindenkinél korábban kelnek, kávét főznek, a konyhai csörtetést "lopakodásnak" nevezik.

Az apák játszanak, mert az apák játékosak. Az apa a lábát töri, térdét ficamítja foci közben, de gipszben is megpróbál mindent ugyanúgy tenni, mint mindig. És felidegesíti magát vagy örömében üvöltözik ha gólt rúg a csapat, és néha vicces bajuszt növeszt.

Az apa elfelejt dolgokat, más dolgok meg pont neki maradnak a fejében.  Felpumpálja a bicikli kerekét, karbantartja az autót, új "okosabb" kütyüket szerez be, hátha az élet könnyebb, de legalább szórakoztatóbb lesz. Kérdés nélkül kifizeti a közös vacsorát, még akkor is, amikor pénze már semmi, de neki ez a természetes. Az apa ad, az apa segít, sokszor erőn felül is.

Nem minden apa ilyen, de szerencsére sok lelkiismeretes, vicces, okos, szerető apát ismerek, akik megérdemlik az ágyba hozott kávét.

Az apa nem legyőzhetetlen, az apa nem halhatatlan. Az apát sokan és sokszor legyőzték, és legyőzik naponta. És leginkább a saját démonai győzik le, a megfelelési kényszer, a saját magának írt vagy a családjából hozott kód, amely nem engedi kiengedni úgy igazán. Évtizedekig nem látja senki betegnek az apát, majd egyszerre jön minden.

Bajusznapok
A kereskedelem barométere most egy kicsit kileng. "Bajusz napok" az IKEA-ban, apáknak szóló ajándékcsomagok, "lepd meg apát" hirdetések a túraboltban, barkácsboltban. Komolyan, jól esik ez a kitüntetett figyelem! :)

Mi történik még? Az óvodában például apanapi reggelivel kedveskednek. Az óvoda saját sütésű kis zsemléi mellé uborkát, sajtot, felvágottat tettek, desszertnek piskótatekercset és tejszínhabot kaptunk.

A gyerekek nem voltak restek, ajándékot is készítettek nekünk! Faleveleket, ágakat ragasztottak ízlésesen egy lapra. A lap hátoldalára pedig egy nyomtatott szöveg áll: a gyerek szavai az apjáról!

Az enyém 2013-ban ezt mondta:

"Az én apámnak kis szakálla van és fekete haja, és van neki egy ilyen fekete pólója, amin valamilyen állat van meg valami felirat. 

Apa tüzet gyújt velem és elmegyünk uszodába és azt mondom apának, hogy soha az életben nem akarok fodrászhoz menni. 

Szeretnék apával együtt sütit sütni anyának."


Az apák napja előtti pénteken biztosan az apák vitték oviba a gyerekeket. Jó elidőzni ott, ahol a gyerkőc napi 6-8 órát is lehúz.

Boldog Apák Napját! :)

Végezetül álljon itt egy idézet az egyik általam nagyra tartott sorozatból:

Ezt mindig elfelejtem a végén: kövess a Facebookon, Finnisztán ott is megtalálható, naponta frissülő tartalommal!