2012. október 31., szerda

Amit mindig is tudni akartál: finn tárgyak a finn lakásban



Mi veszi körül a finneket otthon? Mit szeretnek szabadidejükben csinálni? Mit esznek, és esznek-e egyáltalán? Ha finnt tartanál otthon, mit adj neki, hogy jól érezze magát?  
Ez a Finnisztán! blog körülbelül 50 bejegyzéséből is rekonstruálható lenne, de jobb összegyűjteni egy helyen, hogy a nyájas olvasó ne fáradozzon oly sokat.

A mai bejegyzés témája a finn lakás lesz. Tegyünk hát egy képzeletbeli látogatást egy gyerekes pár lakótelepi lakásába, valahol Helsinkiben.


Arabia Muumin bögre sorozat: "Haisuli"

Kívül
Az ünnep lassan beköltözik a városba. November van, de legyen az panel vagy kertes ház, a sötét időszak kezdetétől már karácsonyi fények világítanak az ablakokban. A téli szezonban, ünnepi alkalmakkor, (keresztelő, karonkka, Felszabadulás Ünnepe) az udvarra, teraszra sok helyen óriásgyertyák kerülnek, amelyeket fagyok idején jégből vagy hógolyókból készített gyertyatartóba tesznek.

www.flickr/photos/ellefson
A blokkházak között azonban nincs gyertya, a gyalogút és kerékpárút szélén rózsaszín terméskő tömbök. Ezek akadályozzák a vakmerőbb autósokat a behajtásban. Ha a tábla nem lenne elég.

A háziaktól, ha emeletes házban laknak, érdemes előre megtudakolni az kapunyitó kódot, mivel errefelé ritka a kaputelefon. A házak blokkjai között sűrű, sprőd cserjetömeg. A cserjék között és alatt otthagyott, gazdátlan játékdömperek és homokozóformák kéklenek és sárgállanak. Ezek állandó játékbankot képeznek: senki nem viszi sehová, és igen jól jönnek ha nincs kéznél semmilyen játék.

A növényzet törpefenyő, vadrózsa, fiatal erdei fenyők. A ház fala tiszta, graffittiknek nyoma sincs, kicsit steril az egész. Az erkélyek üvegezettek a fagy és sok hó miatt. Biciklitározó a bejáratnál. Az tinik új Nopsa bringái mellett néhány ottfelejtett, szintén finn, Helkama és Tunturi rozsdásodik lelakatolva.

A házba lépve mosószer és öblítő illat fogad: valaki ruhát mos a földszinti mosószobában. A szárítószoba szélgépe erősen zúg, a liftig hallatszik. A lift a finn KONE cég terméke. A ház négyszintes, de a liftnek 9 emeletig van gombkészlete. Szórakozásból a nyolcast, kilencest nyomkodjuk. "ERROR" mondja a kijelző.

A ajtókon postanyílás, fölöttük matrica udvarias szöveggel: "Ei mainoksia kiitos" azaz "Reklámot nem kérünk!". Emellett egyes ajtókon vörös matrica, ami a lakásban tartott háziállatokra hívja fel a figyelmet ("Ebben a lakásban háziállatot tartanak"), a házfenntartó cég jóvoltából. A finn lakások bejáratán, csakúgy mint sok helyen Magyarországon, koszorúk és karácsonyi díszek függenek.

Belül
www.kaspaikka.fi
Csengetünk, kopogtatni nincs értelme a dupla ajtó miatt (lásd később). Az ajtón kívül nincs kilincs. A lakásoknak két ajtaja van: egy erős bejárati az összes zárral, majd azt követően egy sima szobai ajtó. Pontos okot nem tudok, de zaj és hőszigetelésre tippelek. Bejutunk az összes ajtón, és levesszük a cipőt. Érdemes tiszta, lyukmentes zoknit húzni, különben bajban leszünk! A Pókembernek öltözött négyéves fiú lelkesen elénk rohan, három éves húga harisnyanadrágban, cicának festve mászik négykézláb a padlón. A lakásban relatív rend, két örökmozgó gyerek mellett nem is várhatunk ennél többet.  A lakás hatalmas ablakain élesen besüt a lenyugvó nap. Hiába, mindjárt fél öt. Az ablakban fokföldi ibolya, az ebédlőasztalon pedig mikulásvirágot látok.

Hemuli
A lakásban elég hűvös van, ezért a házigazda előzékenyen Reino mamuszt és kötött gyapjúzoknit kínál a fázós lábúaknak. Itt nagy kultusza van a házi kötésű óriási zokniknak. Olyannyira, hogy egyesek munkahelyükön kötött zokniban dolgoznak, és az ebédlőbe is így mennek. Hozzáteszem, hogy a tinédzser fiúk körében nemrég még divat volt saját kötésű sapkát hordani.

Vendéglátóink közül Mika mamuszban és gépi kötésű Jussipaitában (kb. "Jancsi-ing") fogad minket, ami alapján sejthető, hogy Dél-Pohjanmaa-ból származik. Most végzett a mosogatással, a mosogatógép halk zúgása kihallatszik. Párja, a rasztás hajú Meeri ormótlan kötött zokniban és batikolt "indiai" ruhában kígyóuborkát szeletel a salátához. Mindketten szemüvegesek.

Jussipaita
A lapos tévén érkezésünkkor TiTi Nalle videó megy a gyerekeknek. A falakon a pár (még a gyerekek előtti) indiai és kubai nyaralásáról színes fotók. Jókora, lábtámasztós szürke kanapé, a nappaliban zsúfolt könyvespolcok, a falon villanygitár, sebtében összekotort kották az egyik sarokban. A nappali a konyhával egy légtérben van, és a kávé és piparkakku már elkészült, csak értük kell menni. Ezúttal nincs nagy ünnep, ezért a család Muumi-bögre kollekciójából kapunk. Én a tudósosat kapom, amin Hemuli pont olyan, mint én munka közben.

A beszélgetés egy darabig állva, a konyhában zajlik, ahol (finn) Fazer csokiból csipegetünk a kávéhoz.
Finn találmány a mosogató fölé szerelt csöpögtetős faliszekrény (hm, van rá jobb szó?). Ez tipikusan finn: olcsó, praktikus, de máshol valahogy nem találkozol vele. A mosogatószer szag nélküli "bio", a kávé és cukor fair trade. A hűtőn és a falon házi készítésű karácsonyi üdvözlőlapok a korábbi évekből, amelyek igazából fényképek fotosoppolt felirattal. A kiterjedt rokonság csecsemői és kisgyerekei piros, hegyes sipkával manónak öltözve mosolyog az összesen. Van ezekből vagy tíz-tizenöt.

A gyerekek Apák napi rajzai a konyha falára téve. Az óvodában előre készültek a Nagy Napra. Nyomtatottan a gyerekek rövid jellemzése az apjukról. "Az apám magas és fekete haj van rajta. Szereti a hosszú krumplit és a hamburgert. Nyomkodja a számítógépét. Az apám zabkását és kávét főz nekem. Sokat kérdezgeti, hogy ízlik a kávé?"

http://fiveinfinland.blogspot.fi/




Lakásuk egyszerű és "dizájnos", mondhatnánk. Idén úgyis ez a legfontosabb szó errefelé, hiszen 2012-ben Helsinki a világ design fővárosa. A natúr fa, a természeti minták (levél, nyírfaág, jégkristály, virág), és a nagymintás textil is hangsúlyos szerepet kap a lakberendezésben. A nyír különösen népszerű itt, számos díszítésben találkozhatunk a jellegzetes fekete-fehér törzzsel és a világoszöld rombusz alakú levelekkel. Emellé a rózsa, a fenyő és az áfonya is népszerű ihletforrás.

Igen, még nyírmintás sör is van (www.olvi.fi)
Vendéglátóink a beszélgetés alatt befűtötték a szaunát. A fürdőszobából nyíló kis helyiségben már 70-80 fok uralkodik. Először a nők, utánuk a férfiak mennek. Ruhátlanul megyünk, ülepünk alá kis Muuminos törülközőt kapunk, kezünkbe kis üveges "szaunasört" ragadunk. A szauna falán szög, arról egy sörnyitó lóg. Hasznos.

Szauna után megéhezünk, az asztalon karél pirog, tojáskrém, vaj, nagy darab Oltermanni sajt és uborka. Édességnek hagyományos finomságokat kapunk: meleg "kenyérsajtot" (leipäjuusto) lápi szeder lekvárral (lakkahillo), majd rebarbarás kiisselit kis tálakban. A kiisseli tetejáre készen kapható Valio vanília öntetet borítunk. A rebarbarát még a nyáron fagyasztották, és ez volt az utolsó csomag. Innentől kezdve be kell érniük a ribizli és áfonyakészletekkel. Mi sörözünk, a gyerekek tejet és írót isznak.

www.flickr.com/photos/gretchenm

Ha egy cég a hétköznapi igények szolgálatába állítja a jó minőséget, és a praktikumot esztétikával kombinálja, ráadásul a terméket elérhető áron adja, akkor az az emberek venni fogják. A finn nagy cégek viszonylatában ez olyan, mintha a Herendi vagy a Zsolnay cég hétköznapi termékeket, pl. pöttyös kakaósbögrét vagy gyerekeknek Mekk Elekes müzlis tányért  dobna a piacra. Tök jó lenne, nem?

Tárgyak
IKEA itt is van, itt-ott látni pár dolgot onnan is, de Finnországban nem kell a svéd bútoráruházba menni egy kis skandináv dizájnért. A lakásban már az első pillanatban feltűnhetnek a csúcsminőségű és igen tetszetős finn termékek. Ezek nem hiányozhatnak egyetlen finn háztartásból sem.

Zárak, lakatok: AblOy
Bútor: Asko, Sotka, Martela, SuomiSoffa, stb.
Textil (függöny, terítő, ruha, kiegészítők): Marimekko, Finlayson
Üvegáru, kerámia és porcelán: iittala, Arabia, Martinex
Evőeszköz, kés, tőr: Hackman, Marttiini
Konyhai és kerti eszközök: Fiskars
Mosó- és szárítógép, hűtő: Talpet, Helkama
Műanyagáru: Orthex
Telefon: Nokia (még mindig többségben de már nem sokáig...)
Kerékpár: Nopsa, Helkama, stb.
Szabadidős és sport ruházat: Rukka, Halti, Karhu, stb.

Specifikusan (a poszt végére pár fotót is tettem ezekről):
  • narancssárga Fiskars olló
  • iittala, Alvar Aalto design váza
  • Marimekko "Unikko" mintája, valahol biztos lesz egy (szalvéta, ruha, terítő, táska, függöny, stb.)
  • iittala talpas cukorkatartó
  • Orthex gyerekkád, szaunavödör és -kanál, vagy bármi ami műanyag
  • Finlayson Muumin törülközők
  • puukko (finn tőr)
  • Nokia telefon
  • áfonyagyűjtő villa
Egy döbbenetes kivétel van: Finnországban, ahol az egy főre eső kávéfogyasztás a világon az első háromba esik, a legnépszerűbb kávéfőző a holland gyártású "Mocca Master"!


Képgaléria hétköznapi finn dolgokról



www.homeware-fiskars.com














2012. október 23., kedd

A kutyafáját!


Stílusgyakorlatok. 

Nem szabad, nem szabad.
Nem szabad. 
A kutyafáját!



video


video

Reptéren  
Egy éneklő bőrönd vagyok.
Egy le-áááány vagyok, egy bőrönd vaaagyook,
Egy guruló bőrönd vagyok.
Guruló bőrönd vagyok,
Vagyok egy guruló bőröhö-ööönd!
Egy bőrönd vagyok (köh-köh),
Én egy köhögő bőrönd vagyok! 

Egy repülőgép vagyok, 
egy pompompom,
Egy éneklő pompompom.

Egy televízió vagyok.
Egy televízió vagyok.
Vagyok egy televízióóóóó.




video




video



2012. október 22., hétfő

Amit mindig is tudni akartál a finn albérletekről

Kedves ismerős kérdez: - Hogy vagytok kint Finnországban? 
Erre én: - Köszönöm jól vagyunk! 
Ismerős döbbenten: Tényleg?

Nincs panaszra okunk, ezt már korábban is elmondtam. Az elmúlt hetekben-hónapokban azért sok minden történt, ezek között talán a lakáskeresés és költözés kötötte le a legtöbb energiánkat. Erről az alábbi dal jut az eszembe:

Bélát itt ne keressék, mert elköltözött rég,
új lakása tágasabb, s a kilátás is szép.
Úgy néz ki, egy jó darabig én leszek most itt,
hát ne zargassanak már fúrton fúrt a mindenit 
(GM49: Bélát itt ne keressék)

Félig kívülállóként lakást találni Helsinkiben és környékén nehéz, de nem lehetetlen. Úgy látom, hogy az albérleteket profi ingatlanos cégek adják ki, legalábbis abban az ár/méret/fekvés sávban, amiben mi keresgéltünk. Mi regisztráltunk a fontosabb szájtokra, beírtuk az igényeinket, és onnantól  naponta kaptuk az e-maileket, ha érkezett megfelelő hirdetés. 

A lakáskereső weboldalak (oikotie, és még sok itt) finn nyelven vannak, ezért nyelvtudás vagy olyannal bíró ismerős, minimum fordító programok nélkül nemigen boldogulunk.

A lakásokat nyílt napon nézhettük meg, de nem csak mi, hanem húsz-harminc másik érdeklődő is. Jól megnézhetted az ellenfeleket, magyarán. A szeánsz 15-20 percig tartott csupán, ezalatt felcsörtettünk a sokadik emeletre, körbenéztünk, megfogtuk Friidát, nehogy elvesszen, majd kitöltöttük a kikészített nyomtatványokat, ha tetszett a lakás. Kik vagytok, hol dolgoztok, mennyit kerestek, kisállat, dohányos és más káros dolgok tartoznak-e hozzátok?, ilyesmi. Ha szerencsés vagy, téged választanak a sok jelentkezőből. Naponta több ilyen is volt, ezért sokat autóztunk Észak-Helsinki és Espoo között. Sokat le is késtünk, tegyük hozzá gyorsan. Az öltönyös ügynök ugyanis nem vár, neki is sok lakást kell még bemutatni, szóval sok múlik öt percen. 

Magyarországi látogatásunk alkalmával szembesültünk vele, hogy kevés érdekesebb beszédtéma akad, mint a másik rezsije, fizetése, lakbére, netán törlesztőrészlete. Íme, itt vannak a fontosabb részletek.

Egy 55 - 80 nm-es lakás ára Helsinki külső (de nem a legkülsőbb) kerületeiben (pl. Herttoniemi, Viikki, Malmi, Myllypuro) 900 - 1200 Euró között van. Mit kapunk ezért? A lakások között sok az új, 5 évesnél nem régibb építésű. Linóleumpadló, sok ablak, téliesített erkény, jó szigetelés, beépített szekrények, elég nagy hűtő és mélyhűtő, villanytűzhely, ingyen (lassú) internet, olykor szauna is jár. A házakban lift, mosókonyha (mosó- és szárítógép, szárítószoba), kólön kerékpár- és babakocsitározó van. A mosószobát egy külön kulcs nyitja. Ez az "E-kulcs" (Emännänavaimet, kb. "Háztartási kulcs"). Több közeli blokkhoz egy központi szelektív hulladékgyűjtő tartozik. 

A rezsi lényegében a villanyszámla (kb. 110 Euro / 2 hónap, 60-70 nm lakás, 3 főre), a víz (havi 30 Euró átalány 3 főre) és a fedett parkoló 20 Euró / hó. Széles sávú internet 10 Euróért rendelhető az ingyenes helyett. Van, ahol ingyen wifi routert küldenek, máshol 30-40 Euróért rendelni kell, ha szükséges.

A parkolásért fizetni kell. A szabadtéri parkolás 10-15, fedett közös garázs 25 (2013 januártól 35) Euróba kerül. Ezek privát, számozott parkolóhelyek. Tartozik hozzájuk egy kulcsra zárható konnektor, ahonnan a motormelegítőt táplálhatjuk 0 fok alatti hidegben (azaz az év nagy részében). 

A beköltözés előtt szerződést kell aláírni a céggel, valamint 1 vagy 2 havi kauciót és az első havi lakbért utalni a számlájukra. Beköltözés után egy vastag paksamétát kapunk, amelyben részletesen leírják, mi hogyan működik. Egy átlagos fizetés nettóban valahol 1800 Euró körül kezdődik, ezért egy ilyen lakást jellemzően két keresetből lehet fenntartani.



Sok keresés és próbálkozás után megjött a szerencsénk és hetente kaptunk új ajánlatot. Így kezdtünk Espoo külső fertályáról minden ajánlattal egyel beljebb lépkedni, mígnem az utolsó ajánlattal szinte visszaérkeztünk oda, ahol korábban laktunk. Ez tök jó, el is fogadtuk végül. Új lakásunk, ahogy a költő is megénekelte, tágasabb, de a kilátás..nos, a kilátás legalábbis érdekes, ha szépnek nem is mondhatnók. Láttam csillagász távcsövet egy katalógusban, de talán anélkül is elmerülhetünk a szemközti ház lakóinak életében.

Ezúton is köszönet illeti a magyar és a finn családot, valamint kedves magyar szomszédainkat, akik segítettek a költözésben!

- Fogadjunk, hogy a libák már elmentek? Niina felnéz, valami sitcom megy. Nem fogad velem. Apámmal is fogadtam tavaly, hogy a Szúnyogszigeti étterem nyitva lesz, amikor éhesen keringtünk a Velencei-tó körül. Azóta sem látta a hat krémesét. Pedig kétszer is jártam Magyarországon azóta. 

Te is albérletben laksz még?


2012. október 8., hétfő

Royal udvar: mese egy pesti bérházról 1.


Nagyjából fél életemet albérletekben töltöttem. Ezalatt az idő alatt csak Finnországban tapasztaltam emberi életre alkalmas körülményeket. Mondhatnánk, hogy ez az időközben megteremtett egzisztenciának is köszönhető, de nem így van. Magyarországon a mai napig sem lenne nagyobb esélyünk jobb körülményekre, mint volt 2003 és 2011 között Budapesten. A 6. kerület tudatos döntés volt, hogy legalább tömegközlekedni ne kelljen naponta két órát. A munkába gyalogosan vagy biciklivel el tudtam jutni. Park, játszótér nincs, minden más azonban bőven.

Már apám is ágybérlő volt a környéken a hatvanas években, ilyeténképp apáról-fiúra szálló hagyományról is beszélhetünk itten. Az ő ágyi poloskákról, barátságtalan házinéniről és rossz kosztról szóló történetei nem végződtek magvas tanulsággal, miként az én történeteim sem akarnak semmi komolyat.

Talán emléket állítani a háznak, ahol évekig éltünk kívülállóként. Emléket annak a természettől elvágott, mégis mesebeli zöld szigetnek, amelyben a sápadt bőrű, vizenyős tekintetű pesti polgárok mint szigetlakók éltek és élnek ma is sajátos törvényeik szerint. 




Royal udvar: mese egy pesti bérházról (Ági, Imre)

"Ne tépje ki azt, kérem! Az menta, szagolja csak meg."

A fátlan Szondi utcán sétáló járókelők nem is sejthették, hogy a halványzölden magasodó falak mögött buja kert rejtőzik. Az első ház utcafrontra néző lakásaival büszkén magasodott az udvar fölé. Homlokzatán felirat: ROYAL UDVAR. Még lift is volt benne. Kapcsolata a hátsó házzal nem sok: a hátsó ház lakói rajta keresztül jutottak a külvilágba, és a szemétledobó is ott volt, a lift mögött.

A Royal udvarba kevés fény jutott. A kert rejtve maradt még a házba belépők elől is. Az első ház földszintjén áthaladva jobbra és balra jelentéktelennek látszó szárnyasajtók vezetnek az árnyas gangra. De micsoda látvány ez! Bokrok, fák és sűrű aljnövényzet! Földillat és madárzaj - mintha nem is Pest közepén lennénk! Ebben a házban éltünk mi több mint öt éven keresztül.

Ági
Az udvar legárnyékosabb részén, két termetes magyalfa tövében erdei pajzsika nőtt. Itt eredt a karcsú, magas meggyfa is, amely oldalágak nélkül tört a fény felé, koronája az első ház ötödik emeletéig ért. Tavasz végén a fehér virágszirmok hópehelyként hullottak a fáról. A fa törzsén borostyán karvastagságú indája tekeredett, fényhez közeli levelei olajosan fénylettek a harmadikon lakó Ági ablaka előtt. Ági viharos magánéletét csak távolról követhettük, de a jelek szerint ha boldog volt ha nem, végülis csak berúgott úgy este tízre, kéthetente. 

Ági nem volt őslakos, albérletben lakott ő is. Sovány, fiatal nő volt. Arca helyén valami fáradt maszk, ami miatt jóval öregebbnek mutatta, mit valójában lehetett. Cigarettát, szűk fekete bőrkabátot és kopogós magassarkút hordott. Reggel hét előtt lehetett hallani cipője kopogását ahogy kis retiküllel munkába indult.


A pesti albérleti szcéna slágere az IKEA galériaágy, amely értelmet adott a 20-30 négyzetméteres lakásoknak is. Mi három éven keresztül aludtunk egy olyanon, idegesen bámulva a plafont 80 centi közelségből, amikor Ági zenét hallgatott, bútorokat tologatott(?) és ordibált. Zenei ízlése hasonló volt az enyémhez. Mégis, a Massive Attack "Mezzanine" album kezdetén szálltam ki legelőször az ágyból, hogy valahogy megszüntessem a zajt. Akkor, hajnali egykor döbbentem rá, hogy még a közelébe sem tudok férkőzni Ági ajtajához. A függőfolyosót vasrács zárta el lépcsőháztól és a rácsra szerelt csöngők vezetékeit a lakók, nyugalmuk érdekében elvágták. Nem maradt más, mint üvölteni. 

A meggyfára futó vastag borostyánindát fejmagasságban kettébaltázta a földszinten lakó idős férfi, aki kora ellenére (vagy épp amiatt) parkolóőrként dolgozott a szomszédos foghíjtelkeken kialakított parkolókban. A halott borostyán évekig ott maradt a meggyfa koronájában. Ági is elköltözött végül egy németül beszélő ázsiai férfival. Az utcán azért köszöntünk egymásnak.

Imre
A meggyfa lombját aknázómolyok hernyói minden évben kopaszra rágták, augusztusra nem hagyva mást, csak a pergamenre száradt vázát a halott leveleknek. A fa sorsa enélkül is megpecsételődni látszott, mivel elérte az ötödiket. A magaslati fényárban lakókat zavarta az árnyék, ezért a fa kivágásáért lobbiztak. Az alsóbb szintek lakóit is zavarta az árnyék, de nemhogy a fát - az egész házat kellett volna lerombolni ahhoz, hogy a fény besüthessen a lakások ablakain. 

A fa tövénél többször átfestett koszos ajtó, betört ablakai barna ragasztószalaggal megerősítve. A lakás előtt egy piros női vázas bicikli állt letámasztva, fekete szigszalaggal körbetekert doboz a csomagtartóján, kerekei laposak. A lakás nem volt nagyobb 30 négyzetméternél, mégis két ajtaja volt. Egy a konyhának, egy az egyetlen szobának. Kilincs csak a konyhain. 

A lakás zsúfolt volt, régi barna nagy szekrények, ágy, könyvespolc, kis asztal és elképesztő mocsok. Üres üvegek, a szekrény mögötti résben hálózsákok, alvóhely. A konyhában a kis LEHEL hűtőn egy női fej, naiv ceruzarajz. 


Itt élt Imre, aki a Pszichiátriai Intézet bezárását követően juthatott vissza lakóhelyére. Egyedül élt Imre, de sohasem volt egyedül. Az idős férfi békés életét (mi más?)  a család borította fel fenekestül. Felnőtt fia szó szerint kitárta a kaput az utca népének, akik hostelnek nézték lakását. 

Itt érdemes megállni egy pillanatra. Imre ugyanis lehetett szegény, mégis fényévekkel az utcán rekedtek előtt járt: lakása és nyugdíja volt, amely már elég volt ahhoz, hogy szegényes, de rendes életet kezdhessen. Imre azonban gyenge volt és kiszolgáltatott - és ez abban a pillanatban vált végzetessé, hogy az utca összes csövese megtanulta a kapu kódját, amivel átjáróházzá változott a Royal Udvar és Imre lakása. 

Heteken belül kialakultak a visszafordíthatatlan és átláthatatlan tartozási nexusok, amelyek középontjában Imre lakása mint a tartozások ellenértéke szerepelt. Emellé Imre pénzt, cigarettát és italt is "kölcsönözött" szállóvendégeinek. Így ment ez körülbelül fél évig. Aztán Imre egy éjjelen megelégelte a cirkuszt. Részegen, fáradtan ismételgette "Menj el! Nem akarlak itt látni!" amikor az ágybérlők megjöttek valamikor késő éjszaka tökrészegen. 
  
"- Imre, engedj be! - Mondtam már, hagyjatok békén! Menjetek a picsába!"


De nem hagyták. Az ajtót rátörték, és dulakodás közben Imrét egy székkel fejbevágták. Ekkortájt költözünk el mi is.



2012. október 7., vasárnap

Költözés után

Pár videó az elmúlt napokból. Hozzáfogtam pár bejegyzés megírásához, de valahogy egyik sem tűnik még késznek. És a torták? Azokat mindenki szereti, gondoltam megmutatom, hogy milyen látvényt nyújt egy finn cukrászda. A finn édesipar nem nagyon ismert, pedig itt is kapni sok finomságot!



Októberi napsütés, nyári ruha és egyet nem értés.
video


Kirándulás a szomszédos dombra: mesegomba és sóska, amit csak kesztyű nélkül lehet enni.
video 


Séta a pocsolyában az uszodába menet: a gumicsizma haszna.
video



Viikki Olimpia, alternatív sprint, női 100 m. Nincs veszélyben a győzelem, amikor az ellenfél egyenesen lefekszik, majd rossz irányba fut!

video

Otthoni életkép, hátrafelé táncoló csábos hölggyel.
video



További képekért klikk a fotóblogra:
http://www.photoblog.com/Vil0443/2012/10/07/