2011. december 16., péntek

Hírek már rég nincsenek

A hírnök jön, és integet,
Hírek már rég nincsenek...




Szólt Menyhárt Jenő, és az Európa Kiadó zenekar pár sorral és refrénnel később befejezte Európa Kiadó c. dalát. Ez a dal pont az, amelyet 10 éven át képes vagy úgy végigugrálni anélkül, hogy belegondolnál az értelmébe. "Mér, van értelme?" Mondhatná bárki, joggal. Tudom, ez is olyan mint az Arctic Monkeys: a beat a lényeg (az ütem), a szöveg meg kell alá mer az kell. Persze a Scooter-t is írhatnám, és lám most írom is.


A hírek, persze. 


Az úgy volt, hogy 2007 őszén a megboldogult nagymamámtól örökölt Videoton színes televíziónk képe a reggeli műsor közben a sarkok felől összecsukódott és elfeketült. Elmerengtem már sokszor azon, hogy vajon milyen üzenete van annak, hogy épp Magyar Bálint, akkor államtitkár és (fél)párt(fél)vezető mondandója közepette a televÍzió fogja és elromlik? Udvariatlanság, mondhatnók, hogy meg sem várta a beszélgetés végét. 


Aki ismeri Thornton Wilder Szent Lajos király hídja c. könyvét, az sejti mire akarok kilyukadni. Miért pont akkor és miért pont velem (és a tévémmel) történt ez az eset? Vajon hány tévé megy tönkre Obama, Merkel vagy Sarkozy beszédei alatt? És vajon hányan veszik azt egy világos üzenetenek, miként azt tettem én? 


Tisztelt Néző! Ön túl sokat foglalkozik a politikával. Ennek így semmi értelme. A tévéje meghalt, most menjen és reggelizzen meg végre rendesen. Üdv, Jóisten 


A NapKelte Össztűz c. adása számomra megszűnt létezni onnantól fogva. A műsor, amely reggelenként a külvilágot hozta közelebb, egy durván egyoldalú, politikai korrektségre látványosan szaró, külsőségeiben peniglen a hatvanas éveket idéző produkció volt. És én ezt néztem-hallgattam, rendületlenül. 


És reggelente csapkodtam és szitkozódtam a csúsztatásokat és mellébeszélést hallva Lendvai Ildikó, Kuncze Gábor, Kóka Mihály, Rogán Antal, Szíjjártó Péter és a többiek szájából. A tévé megszűntével mindez egycsapásra megváltozott. A reggelek nyugodtan indultak, és a napok azóta is nyugodtan és kvázi politikamentesen telnek, immár 4 éve. 


10 éve még a plüssteknőssel dobáltuk Megyót (az albérlet fekete-fehér kistévéjét igaziból), a politikust, aki egy barátságos teknős arckifejezésével nyert választást (hogy cirka két év múlva lekoccoljon alkalmassági gondok miatt). Azt már rezignáltan fogadtam, amkor a korábbi sportminiszter megnyerte a következő válsztást. Mert nem volt tévém, amiben a kis alakok püfölték egymást, meg olyanokra ragadtattam magam, hogy "talán már eleget loptak", illetve "ők is biztosan jót akarnak az országnak, csak a módszereik mások". Nem kommentálnám, mekkora tévedésben éltem. Ám igazából ez már nem is érdekel.
Nap TV logó a bal oldalon
Ez a rendszeresen felbukkanó 10 - 15 politikus egyfajta szappanopera szereplői voltak nekem. Egy olyan népes család, amelyben a jó és a rossz alakja összemosódott. Nem volt jó és rossz, de volt szép és csúf, okos és ostoba. Volt bármi közöm nekem ahhoz, amit mondtak évekig? Volt-e jelentősége a számtalan tüzes Lendvai-riposztnak vagy Rogán-sziporkának? Részemről, úgy gondolom, semmi. Még a ZS-kategóriás reklámok sem hatottak rám vásárlólag. 


A modern élet egyik fontos médiuma a film. Amit mi magunk önerőből a valós életben nem élhetünk át, azt átéljük a filmeken keresztül. A "nagy" öregek (akik még jóval 60 fölött is dolgoznak) helyett a filmek nyújtanak morális útmutatót.  És számos film foglalkozik azzal, hogy biztos bukás vár arra, aki egyszerre több oldalon áll. És arra is aki nem akar sehol állni. És arra is, aki csak egy, ám épp a rossz oldalon áll. De abban van némi böcsület, ugyebár. Legutóbb épp J. Depp Rumnaplója volt erre jó példa. A bukást nem kell olyan komolyan értelmezni, az csak költői túlzás. 


Miért is írom ezt. Sokat gondolkodom azon, hogy milyen paradox, hogy már a politikával - csakúgy, mint a vallással és egyházakkal - szembeni rezisztenciám egyesek számára már önmagában politikai hitvallás. Vajon érvényes-e a "ha nem velünk vagy, akkor ellenünk" filozófia akkor, ha engem nem érdekel egyik oldal sem? Hiszen kényszeredetten beleolvasok a hírekbe, de a "hírt" azonnal el is felejtem. Mit mondott (gondolt?) Orbán Viktor? És erről mi a véleménye Török Péternek vagy más elemzőnek? És az ellenzéknek? És Brüsszelnek? Ez megy nap mint nap. 


A "big picture", erre van időm és energiám. A mocskos kis részletek (pláne történelmi részletek: ki kinek a kije, hogy mást ne mondjak), már nem annyira érdekel. 


Meggyőződésem, hogy Magyarország sem kizárólag a fejétől bűzlik. Mi, magyarok vagyunk azok, akik büszkén, kurucosan kerüljük az adófizetést, idő előtt és ok nélkül nyugdíjba vagy rokkantnyugdíjba megyünk, ellenben lusták vagyunk nyelvet tanulni, 30 km-t utazni egy munkahelyért, de elvárjuk az (bármilyen csak ingyen legyen) orvosi ellátást, a jobb vasutakat és általában mindent "fentről", az Állam irányából.  "Én fizessek? Ezeknek?" Igen, bazmeg. Sajnos nem megy másképp.


Milyen értékrendet tükröz az az ország, ahol az óvodák adományokat gyűjtenek a szülőktől a normális működéshez? Miféle jövője lehet egy népnek, ahol épp nemzetünk (patetikusság ide vagy oda) jövőjét jelentő ifjúság közétkeztetése köztudottan egészségtelen? Egészségtelen! És mi nézzük, hogy évekig, napi rendszerességgel egyék a gyerekek azt a sok szart. Pont ahogy én ettem 12 évig. 


Minek is írok ilyeneket, hisz ez nem hír, ezt már mindenki tudja. 


A hírnök jön, és integet,
Hírek már rég nincsenek...







2011. december 11., vasárnap

Mézeskalács indulóra



Ezzel a videóval tisztelgek id. Johann Strauss előtt, a Radetzky induló alkotójának. Igazán ütős power music lett a vége!

video

Home videó a javából: fordított képállás, ugráló CD és a kamerás ember viccesnek szánt bemondásai. A modorosság ezután sem csillapul. Olvassák csak! 

Ezen a videón látható, hogy (a l)Liszt mellett Strauss is jól megférhet. A Barcsi Fúvószenekar előadásában ugyanaz a mű, nem kisebb hatást gyakorolva közönségre.  :)

2011. december 2., péntek

Mézes hetek

De ki is akarna kigyógyulni ebből?
Ez egy egészséges betegség
Én csak tőled vagyok őrült, és minek ahhoz gyógyszer
Hogy a betegek egymást szeressék?
Sziámi: Apokalipszis itt és most

 


Haha, most azt hitte a nyájas olvasó, hogy valami szenzációs bejegyzés következik. Nem, de mégis. Az utóbbi egy hét során "télies" étel és italféleségek, valamint bizarrnak mondható ételek tűntek fel konyhánkban. Mézes fokhagyma magában vagy kenyéren. Mézes tea. Méz. Tea. Fokhagyma. Savanyú káposzta. Torma. Forrázott hagyma kamillával. Majd ugyanez kamilla nélkül. 

Sejtjük már? Csak nem beteg valaki? 

Friida és Niina állandó köhögése Niina esetében súlyosbodott oly mértékben, hogy a népi gyógyászat tévedhetetlen csodamedicináit is bevetettük. Hajnal egykor hagymát forralni inhaláláshoz? Mi az nekünk. Valami jó poént kellene ide kitalálni a vámpírokról meg a fokhagymáról, de nem jut eszembe semmi. Aztán, ma az is kiderült, hogy tüdőgyulladást köszönthetünk, aminek már a fele sem tréfa!

És láss csodát, már autóval mentünk a kórházba! Mi is eléggé tree-hugger, ezo-bio-öko emberek vagyunk, de 40 fokos lázas nővel most elég durva lett volna 2-3 átszállást produkálni buszon, metrón és/vagy villamoson a kórházig. 

Okostelefonom egyetlen igazán jó funkciója az útvonaltervezés és a HVG hírolvasója. 
Nem. Okostelefonom két igazán jó funkciója az az útvonaltervezés, a HVG hírolvasója és az Angry Birds játék. 
Na ne. Okostelefonom három igazán jó funkciója... Eh, lényeg, hogy a GoogleMaps alapján nem tévedek el vezetés közben, legfeljebb eltévesztem az irányt. Ez azért nagy különbség ám! 

Szóval Niina kidőlt, Friida azonban nincs, hogy is fogalmazzak, empatikus korszakában. Ha akarja, akkor akarja. Akkor is ha már nem tudja, mit akar, de akkor is akarja, de nagyon. Niina gyógyszeres tálját látván (fél banán, pohár víz és négy antibiotikum tabletta) vágott hisztit, hogy miért nem ő kap olyat?


A mézre visszatérve, a helyi boltokban kapni finn mézet és nem finn mézet. A finn méz sűrű, állaga viaszszerű, nem folyik. Az íze oké, és igénytelen műanyagtálkákban is kapható. A nem-finn mézek között Made in EU mellett sok vegyes latin-amerikai is található. Na és magyar! A kevés magyar termék között a méz tűnik az egyetlen igazán maradandónak a boltokban.

Hogy velem mi van? Én múlt hétvégén voltam beteg, a szomszéd Abigél PhD védése után, a hagyományos karonkka fogadást követő teljes napon. Magyar ésszel kb. egy közepes lagzihoz hasonlítanám az eseményt. Az ünnepelt pompás estélyiben, a vendégek is fényes öltözékben, dús svédasztal és viccesnek mondható programok. Mivel a friss doktor és témavezetője egyaránt magyarok, az est koncepciója az otthonról hozott házipálinkára épült. Így valahogy. Pálinkáspoharak és -üvegek mindenhol, lányoknak kis jéger, de nem igazán. Abigélnek később számos tiszteletreméltó finn és svéd professzor küldött életjelet arról, hogy másnapot ki és hogyan élte túl.

Ezúton küldök (sok szeretettel) egy képet a Streptococcus pneumoniae baktériumról, amelynek - több másik társa mellett - a tüdőgyulladást köszönhetjük.

Forrás: Wikipedia
Ha a hétvégén is marad ez a köhögés, hétfőn visszük a gyereket is a dokihoz. Kapjon már ő is valami brutál gyógyszert. Ha végeztünk, készítek egy ikebanát üres és félig üres antibiotikumos üvegek és dobozok felhasználásával. Ilyen még talán nem volt.
Sugar, ah honey honey
You are my candy girl
And you've got me wanting you.
Honey, ah sugar sugar
You are my candy girl
And you've got me wanting you.
The Archies: Sugar, sugar