2011. december 16., péntek

Hírek már rég nincsenek

A hírnök jön, és integet,
Hírek már rég nincsenek...




Szólt Menyhárt Jenő, és az Európa Kiadó zenekar pár sorral és refrénnel később befejezte Európa Kiadó c. dalát. Ez a dal pont az, amelyet 10 éven át képes vagy úgy végigugrálni anélkül, hogy belegondolnál az értelmébe. "Mér, van értelme?" Mondhatná bárki, joggal. Tudom, ez is olyan mint az Arctic Monkeys: a beat a lényeg (az ütem), a szöveg meg kell alá mer az kell. Persze a Scooter-t is írhatnám, és lám most írom is.


A hírek, persze. 


Az úgy volt, hogy 2007 őszén a megboldogult nagymamámtól örökölt Videoton színes televíziónk képe a reggeli műsor közben a sarkok felől összecsukódott és elfeketült. Elmerengtem már sokszor azon, hogy vajon milyen üzenete van annak, hogy épp Magyar Bálint, akkor államtitkár és (fél)párt(fél)vezető mondandója közepette a televÍzió fogja és elromlik? Udvariatlanság, mondhatnók, hogy meg sem várta a beszélgetés végét. 


Aki ismeri Thornton Wilder Szent Lajos király hídja c. könyvét, az sejti mire akarok kilyukadni. Miért pont akkor és miért pont velem (és a tévémmel) történt ez az eset? Vajon hány tévé megy tönkre Obama, Merkel vagy Sarkozy beszédei alatt? És vajon hányan veszik azt egy világos üzenetenek, miként azt tettem én? 


Tisztelt Néző! Ön túl sokat foglalkozik a politikával. Ennek így semmi értelme. A tévéje meghalt, most menjen és reggelizzen meg végre rendesen. Üdv, Jóisten 


A NapKelte Össztűz c. adása számomra megszűnt létezni onnantól fogva. A műsor, amely reggelenként a külvilágot hozta közelebb, egy durván egyoldalú, politikai korrektségre látványosan szaró, külsőségeiben peniglen a hatvanas éveket idéző produkció volt. És én ezt néztem-hallgattam, rendületlenül. 


És reggelente csapkodtam és szitkozódtam a csúsztatásokat és mellébeszélést hallva Lendvai Ildikó, Kuncze Gábor, Kóka Mihály, Rogán Antal, Szíjjártó Péter és a többiek szájából. A tévé megszűntével mindez egycsapásra megváltozott. A reggelek nyugodtan indultak, és a napok azóta is nyugodtan és kvázi politikamentesen telnek, immár 4 éve. 


10 éve még a plüssteknőssel dobáltuk Megyót (az albérlet fekete-fehér kistévéjét igaziból), a politikust, aki egy barátságos teknős arckifejezésével nyert választást (hogy cirka két év múlva lekoccoljon alkalmassági gondok miatt). Azt már rezignáltan fogadtam, amkor a korábbi sportminiszter megnyerte a következő válsztást. Mert nem volt tévém, amiben a kis alakok püfölték egymást, meg olyanokra ragadtattam magam, hogy "talán már eleget loptak", illetve "ők is biztosan jót akarnak az országnak, csak a módszereik mások". Nem kommentálnám, mekkora tévedésben éltem. Ám igazából ez már nem is érdekel.
Nap TV logó a bal oldalon
Ez a rendszeresen felbukkanó 10 - 15 politikus egyfajta szappanopera szereplői voltak nekem. Egy olyan népes család, amelyben a jó és a rossz alakja összemosódott. Nem volt jó és rossz, de volt szép és csúf, okos és ostoba. Volt bármi közöm nekem ahhoz, amit mondtak évekig? Volt-e jelentősége a számtalan tüzes Lendvai-riposztnak vagy Rogán-sziporkának? Részemről, úgy gondolom, semmi. Még a ZS-kategóriás reklámok sem hatottak rám vásárlólag. 


A modern élet egyik fontos médiuma a film. Amit mi magunk önerőből a valós életben nem élhetünk át, azt átéljük a filmeken keresztül. A "nagy" öregek (akik még jóval 60 fölött is dolgoznak) helyett a filmek nyújtanak morális útmutatót.  És számos film foglalkozik azzal, hogy biztos bukás vár arra, aki egyszerre több oldalon áll. És arra is aki nem akar sehol állni. És arra is, aki csak egy, ám épp a rossz oldalon áll. De abban van némi böcsület, ugyebár. Legutóbb épp J. Depp Rumnaplója volt erre jó példa. A bukást nem kell olyan komolyan értelmezni, az csak költői túlzás. 


Miért is írom ezt. Sokat gondolkodom azon, hogy milyen paradox, hogy már a politikával - csakúgy, mint a vallással és egyházakkal - szembeni rezisztenciám egyesek számára már önmagában politikai hitvallás. Vajon érvényes-e a "ha nem velünk vagy, akkor ellenünk" filozófia akkor, ha engem nem érdekel egyik oldal sem? Hiszen kényszeredetten beleolvasok a hírekbe, de a "hírt" azonnal el is felejtem. Mit mondott (gondolt?) Orbán Viktor? És erről mi a véleménye Török Péternek vagy más elemzőnek? És az ellenzéknek? És Brüsszelnek? Ez megy nap mint nap. 


A "big picture", erre van időm és energiám. A mocskos kis részletek (pláne történelmi részletek: ki kinek a kije, hogy mást ne mondjak), már nem annyira érdekel. 


Meggyőződésem, hogy Magyarország sem kizárólag a fejétől bűzlik. Mi, magyarok vagyunk azok, akik büszkén, kurucosan kerüljük az adófizetést, idő előtt és ok nélkül nyugdíjba vagy rokkantnyugdíjba megyünk, ellenben lusták vagyunk nyelvet tanulni, 30 km-t utazni egy munkahelyért, de elvárjuk az (bármilyen csak ingyen legyen) orvosi ellátást, a jobb vasutakat és általában mindent "fentről", az Állam irányából.  "Én fizessek? Ezeknek?" Igen, bazmeg. Sajnos nem megy másképp.


Milyen értékrendet tükröz az az ország, ahol az óvodák adományokat gyűjtenek a szülőktől a normális működéshez? Miféle jövője lehet egy népnek, ahol épp nemzetünk (patetikusság ide vagy oda) jövőjét jelentő ifjúság közétkeztetése köztudottan egészségtelen? Egészségtelen! És mi nézzük, hogy évekig, napi rendszerességgel egyék a gyerekek azt a sok szart. Pont ahogy én ettem 12 évig. 


Minek is írok ilyeneket, hisz ez nem hír, ezt már mindenki tudja. 


A hírnök jön, és integet,
Hírek már rég nincsenek...







2011. december 11., vasárnap

Mézeskalács indulóra



Ezzel a videóval tisztelgek id. Johann Strauss előtt, a Radetzky induló alkotójának. Igazán ütős power music lett a vége!


Home videó a javából: fordított képállás, ugráló CD és a kamerás ember viccesnek szánt bemondásai. A modorosság ezután sem csillapul. Olvassák csak! 

Ezen a videón látható, hogy (a l)Liszt mellett Strauss is jól megférhet. A Barcsi Fúvószenekar előadásában ugyanaz a mű, nem kisebb hatást gyakorolva közönségre.  :)

2011. december 2., péntek

Mézes hetek

De ki is akarna kigyógyulni ebből?
Ez egy egészséges betegség
Én csak tőled vagyok őrült, és minek ahhoz gyógyszer
Hogy a betegek egymást szeressék?
Sziámi: Apokalipszis itt és most

 


Haha, most azt hitte a nyájas olvasó, hogy valami szenzációs bejegyzés következik. Nem, de mégis. Az utóbbi egy hét során "télies" étel és italféleségek, valamint bizarrnak mondható ételek tűntek fel konyhánkban. Mézes fokhagyma magában vagy kenyéren. Mézes tea. Méz. Tea. Fokhagyma. Savanyú káposzta. Torma. Forrázott hagyma kamillával. Majd ugyanez kamilla nélkül. 

Sejtjük már? Csak nem beteg valaki? 

Friida és Niina állandó köhögése Niina esetében súlyosbodott oly mértékben, hogy a népi gyógyászat tévedhetetlen csodamedicináit is bevetettük. Hajnal egykor hagymát forralni inhaláláshoz? Mi az nekünk. Valami jó poént kellene ide kitalálni a vámpírokról meg a fokhagymáról, de nem jut eszembe semmi. Aztán, ma az is kiderült, hogy tüdőgyulladást köszönthetünk, aminek már a fele sem tréfa!

És láss csodát, már autóval mentünk a kórházba! Mi is eléggé tree-hugger, ezo-bio-öko emberek vagyunk, de 40 fokos lázas nővel most elég durva lett volna 2-3 átszállást produkálni buszon, metrón és/vagy villamoson a kórházig. 

Okostelefonom egyetlen igazán jó funkciója az útvonaltervezés és a HVG hírolvasója. 
Nem. Okostelefonom két igazán jó funkciója az az útvonaltervezés, a HVG hírolvasója és az Angry Birds játék. 
Na ne. Okostelefonom három igazán jó funkciója... Eh, lényeg, hogy a GoogleMaps alapján nem tévedek el vezetés közben, legfeljebb eltévesztem az irányt. Ez azért nagy különbség ám! 

Szóval Niina kidőlt, Friida azonban nincs, hogy is fogalmazzak, empatikus korszakában. Ha akarja, akkor akarja. Akkor is ha már nem tudja, mit akar, de akkor is akarja, de nagyon. Niina gyógyszeres tálját látván (fél banán, pohár víz és négy antibiotikum tabletta) vágott hisztit, hogy miért nem ő kap olyat?


A mézre visszatérve, a helyi boltokban kapni finn mézet és nem finn mézet. A finn méz sűrű, állaga viaszszerű, nem folyik. Az íze oké, és igénytelen műanyagtálkákban is kapható. A nem-finn mézek között Made in EU mellett sok vegyes latin-amerikai is található. Na és magyar! A kevés magyar termék között a méz tűnik az egyetlen igazán maradandónak a boltokban.

Hogy velem mi van? Én múlt hétvégén voltam beteg, a szomszéd Abigél PhD védése után, a hagyományos karonkka fogadást követő teljes napon. Magyar ésszel kb. egy közepes lagzihoz hasonlítanám az eseményt. Az ünnepelt pompás estélyiben, a vendégek is fényes öltözékben, dús svédasztal és viccesnek mondható programok. Mivel a friss doktor és témavezetője egyaránt magyarok, az est koncepciója az otthonról hozott házipálinkára épült. Így valahogy. Pálinkáspoharak és -üvegek mindenhol, lányoknak kis jéger, de nem igazán. Abigélnek később számos tiszteletreméltó finn és svéd professzor küldött életjelet arról, hogy másnapot ki és hogyan élte túl.

Ezúton küldök (sok szeretettel) egy képet a Streptococcus pneumoniae baktériumról, amelynek - több másik társa mellett - a tüdőgyulladást köszönhetjük.

Forrás: Wikipedia
Ha a hétvégén is marad ez a köhögés, hétfőn visszük a gyereket is a dokihoz. Kapjon már ő is valami brutál gyógyszert. Ha végeztünk, készítek egy ikebanát üres és félig üres antibiotikumos üvegek és dobozok felhasználásával. Ilyen még talán nem volt.
Sugar, ah honey honey
You are my candy girl
And you've got me wanting you.
Honey, ah sugar sugar
You are my candy girl
And you've got me wanting you.
The Archies: Sugar, sugar

2011. november 20., vasárnap

Fagyos hírek

Mikäs se tuolla kolottaa, se taittaa olla auto
Auto auto auto, auto auto auto, 
auto sanoo drnn drnn drnn.

[Mi az ami ott zajoskodik?
Az bizonyosan egy autó lesz,
Autó autó autó....
Azt mondja, hogy drnn drnn drnn]
Finn gyermekdal, részlet.

Mivel az már bizonyos, hogy nem tudok mindenre kitérni, csak szemezgetek az elmúlt egy hónap eseményeiből. 


Időjárás és sötétség jelentés 
Megboldogult Vissy Károly emlékének ajánlva ezt a visszatekintést elmondhatom, hogy ma érzem először a Tél közelségét. Fázósabbak most húzzák fülükre a plüss fültyűt, mert azt fogom állítani, hogy kellemesen csalódtam az (idei) finn időjárásban. November közepét tapossuk, de "csak úgy röpködnek a pluszok". Napközben 5-6 fok, esőtlenség ám kevés napsütés jellemző. A fagyot le is fotóztam, lásd alább. A napkollektoros ház persze még ilyenkor is termelt a reggeli kávéhoz.
Közlemény: Épp ablog írásának napján érkezett meg a nagy hideg (-7 fok), amely hatására kis tavunk elkezdett befagyni. Friida hamar ráérzett a dolog ízére. A gyermek behajintott minden kezébe kerülő dolgot, mert a jég vicces hangokat ad olyankor.

A hideg engem nem zavar, a sötétség annál inkább. A mai napon éppen 7 óra lesz a nappal, a többi sötétség. A sötétség, ami karácsonyig egyre nő, terjed, terjeszkedik. A legrövidebb nappalunk december 22.-én köszönt ránk, amikor 5 óra 49 perc körül lesz a nappal hossza (az adatokat innen nézem). Előtte és utána is 4-5 napig hasonló rövidségű lesz a világosság, majd lassan, alig érzékelhető változás veszi kezdetét. Ma délután 3 óra 41 perckor nyugszik a nap, ezért komolyan fel kell tudnunk találni magunkat, hogy hogyan üssük agyon az időt a töksötétben?


A finnek sem szeretik a sötétet. A boltok tele D-vitaminos készítményekkel, és az üzletben  főhelyen találjuk kirakva a naplámpát is.  A gyerek öltözködése ismét a szkafander-szerű kezeslábasra alapul, de még nagyobb hidegben jön a kantáros sínadrág hozzáillő nehézipari védőruházatra hajazó, térdig érő kabáttal. Nem győzöm elégszer írni, mennyire tetszik az a praktikusság, ahogy a finn gyerekeket öltöztetik. Ha sár van és latyak vagy hó (az év 10 hónapjában), akkor nem ünneplőben mennek játszótérre, hanem a megfeleő védőruházatban, ami lehet ugyanúgy csinos is ettől függetlenül. Abból is van ám drága svéd a sznoboknak, és olcsó teszkós a nem annyira sznoboknak. Nem, ez nem jelenti azt, hogy Magyarországon rosszabb lenne a helyzet, mivel az úgymond helyzetről fogalmam sincs. Ott még nem tologattam kétéves gyereket nyálkás hideg időben. (Hallottátok, hogy a Videoton 7-0-ra verte a Siófokot tegnap?)


Gyerek, barátok és család
Témánál maradva, jöjjön Friida meg a többi gyerek. Helsinkiben sok barátunk van, a legtöbbnek gyereke is van. A gyerekek csak úgy megszületnek egy napon, ezért van születésnapjuk, egyszer az évben. Nagy Natália írt egy mesekönyvet, "A Nap születésnapja" címmel, amelyet forrón ajánlok a témában elmélyedni vágyó sci-fi kedvelőknek. A barátok nem születnek per se, hanem azok csak úgy vannak. Egyik nap még nem vannak, aztán egyszer csak, hipp-hopp, előkerülnek a semmiből. Ez akkor derül ki markánsan, amikor el kell dönteni, hogy kit (és kit ne!) hívjunk a gyerek második szülinapi zsúrjára. Mert az első születésnap örömeiben zömmel még a szűk családi kör részesül, a harmadiktól fölfelé meg az óvodai társak és az elképzelt, ágy alatt lakó barátok kerülnek előtérbe.
Egy délelőtt gyermekmegőrzéssel
Nade a második! Ilyenkor már nem kell félni a bacilusoktól (sic!), lehet nyíltan is tömni tortával, ám a gyereknek még nincsenek barátai. Magányosan harcol a homokozólapáttal /-ért, egyedül állja a nálánál kétszer nagyobb kisfiú ökleléseit és képes szemrebbenés nélkül egyes-egyedül befalni egy egész csokifagyit amelyből sokszori kérlelésre sem ad, az istenért sem! Nos, a zsúron a család mellett a barátok is megjelennek, egyesek teljes gyereksereggel felszerelkezve. A szülők, akik egyébként jó barátok ilyenkor titkon remélik tán, hogy gyerekeik is jóbarátok lesznek majd, abból kiindulva, hogy jó sokat összejárnak majd. Friidának ott van Freija és Aava, mindannyian kétéves kislányok, meg Aalto, Gábor meg Lauri, 4, 2 és 1 éves kisfiúk. Van több is, de képtelen vagyok mindet megjegyezni.
Helsinkiben élő finn és kevés magyar barátaink, hozzánk hasonlóan, zömmel a családjától távol él, ezért a nagyszülők mindennapos segítsége ritka ünnepnek számít. A barátság ürügyén (hehe) ilyenkor jó felhívni valakit (aki mit sem sejtve tervezgeti a hétvégéjét), hogy tenné már meg, hogy vigyáz a gyerekre 9 és dél között esetleg 3 és 6 között. Mert épp a doktoriját írja, mert kiállítást épít, mert ez, mert az. Nem gyakran kapunk ilyen kérést, és mi sem gyakran akasztjuk más nyakába a gyerekünket, de mindkét eset előfordult már.
Keresztfiam, az öccse és Friida spontán körtáncolnak
Ebből fakadóan a tágabb család a gyerek számára afféle viaszbáb-panoptikummá merevedik. A nagymama, nagypapa a telefonban vagy a képernyőben lakik, és nincs a közelben, hogy "csak úgy" felugorjunk egy sütire". A nagybácsik és nagynénik (unokatesók, és attól kijebb) nagyobb ünnepeken szépen felöltözve, mindig hasonló pózokban láthatóak, kedvesek és ajándékot adnak, ám semmi másra nem jók.
Friida világát a szülein kívül tehát nem a családtagok, hanem az óvoda és a szülők baráti köre tölti ki. Érdekes, új világ ez. Másfelől praktikus is. A barátok közt nem húzódnak régi ellentétek, gyerekkorról visszamaradt, örökségi ellentétekből fakadó, vagy más családi eredetű viszályok. A barátokkal lehet egyenesen beszélni, kevés a sértődés és elég nagy az empátia.  Mindenki éli az életét anélkül, hogy aggódnia kellene, hogy "jaj, miért nem hív fel már egy hete?". 


Munka, ami igazából nem is az
Egy érdekes dologra jöttem rá. "Tibi igazsága", mondhatnám ezt is. Az eset 1997 őszén történt, jó régen már. Tibi egy okos, atlétikus, bivalyerős srác volt. Ő volt az, aki minden találkozáskor satuként szorította össze jobbodat. És igen, ő volt az, aki a '97-es tatai gólyatáborban egy mozdulattal lendült az barakk ereszére és tépte le a hangszóró kábelét, amikor szenyorunk, az épp a padon henyélő Völgyi Tomi másnaposságában a nagy hangerőre panaszkodott. Nos, Tibi okos volt, és nem félt a tanulástól sem. Történt egyszer, hogy az elsőévesek egyik "központi" fejtágításán egyik nagyrabecsült ökológia professzorunk a ránk váró nehézségeket, valamint az Ökológia Tanszéken (valami más neve volt, az biztos) való szakdolgozás feltételeit ecsetelte. Mi a hátsó padban kevésbé figyeltünk, mert a sarokban talált, a 60-as évekből hátramaradt pedagógiai témájú fali tablón szórakoztunk. A professzor eközben széles orrnyergére tolta vastag keretes szemüvegét, majd az "úgy nevezett" táblázatkezelő programról, más néven Excelről magyarázott. Majd miután említést tett az úgy nevezett szövegszerkesztő azaz Word programról is, feltette a kérdést:  ki tud ilyeneket használni? A hirtelen beállt csendre a hátsó padsor is felnézett, így láthattuk, hogy Tibi a jobbközépről jelentkezik tökegyedül. "Tud maga ilyet használni?" ismétlődött a kérdés a katedráról. "Nem, tanár úr! De megtanulom!" - szólt Tibi, mire gyermetegen röhögni kezdtünk.
Nem tudom, de majd megtanulom. Nem szeretném ragozni, de ez az a hozzáállás itt, amit itt díjaznak.


Indulás Lahtiba (7.30, Tikkurila állomás)
Talajminták égetés után
Az az öröm ért, hogy Lahtiban, Finnország talán legjobban felszerelt talajökológiai laborjába kaptam meghívást, hogy ott végezzem a szükséges méréseket. A zöldtetős projekt teljes talajminta anyagát én dolgozom fel, ami nem egy rocket science, de jó érzés a sok számítógépezés után (közben). A dolog jelentősége az, hogy hár nem csak a növényzetet, de Helsinki összes ismert zöldtetőjének "talaját" is ismerni fogjuk néhány szempont alapján.
Szervesanyag tartalom, pH és szemcseméret az alapvető három dolog, amelyet mérnem kell. Ezen tényezők választ adhatnak az egyes zöldtető típusok talajának időbeni változására, a talaj - növényzet kapcsolatára, és talán egyszer a faunával kapcsolatban is tudunk elemzéseket kezdeni. A napokban zajlanak a tárgyalások a cégekkel új, "lokális biodiverzitás barát" zöldtetők tervezésére. Ezek szubsztrátja nemcsak a kiválaszott 5 féle import pozsgás (ez a bevett módszer), hanem őshonos növényfajok megtelepedését és túlélését is támogatná. Pénteken volt egy videókonferencia erről, tavasszal kezdődnek a kísérletek! :)


A lahti munka rengeteg utazással jár, amelyet csak a milliomosok tudnának tömegközlekedéssel megoldani. Kilátásaim között volt, hogy egyszerre váltok havi bérletet va helsinki és a lahti BKV-ra, valamint a Helsinki-Lahti vasúti viszonylatra, de ez is több száz eurós kiadás lett volna. Így végülis vettem egy autót. Kéket.




Na, de nem ám csak úgy. Hónapok óta rendszeres látogatója vagyok a finn és magyar használtautós oldalaknak. Ár, márka, típus, köbcenti, futott kilométerszám áll szemben a vágyakkal és lehetőségekkel. Meg a hazai árak, az euró - forint árfolyam, de még a csillagok állása is. Megkérdeztem magyar és finn ismerőseimet is. Férfiakat. Mert melyik férfinak ne lenne véleménye a használt autókról? És melyik férfi ne sietne azonnal tanácsokkal a másik segítségére,? Na ugye. Az emailes körlevelekben aztán szabályos hitviták bontakoztak ki: benzines vs. dízel, francia vs. minden más, 2.0 motor vs. minden kisebb és még sorolhatnám. A végén kompromisszumos megoldásként egy 2.0-ás dízel Trabantban kristályosodott ki a lényeg. :)


Végül a kinézett, megvitatott autókat (Volvo Sportwagon, Skoda Fabia 29 000 km-rel!, Peugeot 307, stb.) egymás után vitték el az orrom előtt, újakat kellett nézni. Végül a bizonytalanok szalmaszálába kapaszkodtam: vettem egy japánt.  Szerdán elmentem Tammisaariba megnézni egy Mazda 323F (F mint Ferenc és ferdehátú, ugye), amelyet végül meg is vettem.  Biztosítás, regisztráció, pikk-pakk megvolt. A vásárlás után az autókereskedés melletti útmenti kifőzdében egy remek marhapörköltet ettem, noha a finnek biztosan nem tudják, hogy az pörkölt volt. 


Az autó birtoklása, csakúgy, mint a gyermek esetében, egy előrelátott, tervezett dolog volt. Bele van kódolva a rendszerbe, hogy ha nincs nagy gebasz, akkor gyereked és autód lesz, csak akarni kell, meg kivárni a pillanatot.  A lakásra azér már nem vennék mérget. A hat éve elvégzett autósiskola ellenére eléggé megdöbbentem az autós szubkultúra eddig rejtve marad világán. Hol van jó szervíz? Hogy működik az önkiszolgáló autómosó a parkolóház legmélyén? Milyen olaj, milyen guminyomás, ablaktörlő, milyen ez meg az kell a kocsihoz? És egyáltalán hogyan jutok haza Lahtiból? Ez az információ dömping pár nap leforgása alatt zuhant rám, és győzöm kapkodni a fejem. Holnap felrakom a téligumikat, de még szereznem kell egy keresztkulcsot. 


Magyarországi látogatásunkkor leckét kaptam hazafiságból. Amely szerint az igaz hazafi csak a szépet hajlandó észrevenni,  míg a negatív kritika hazafiatlan, idegenszívű. Másrészről pedig a más országról szóló pozitív kritika automatikusan Magyarországgal szembeni állásfoglalással ér fel. 


Ezzel kívánok biztonságos közlekedést mindenkinek. 



2011. november 2., szerda

Egy turista mit tehet

Amíg a bejegyzés íródik, összefogalásul beszúrok egy dalszöveget.
 Európa Kiadó: Turista 
Hosszú napok múlnak el,
Az ajtódon egy furcsa jel,
Rövid levél, hosszabb nem lesz,
Küldök neked egy mosolyt expressz.

Mozgó képek, fekete-fehérek,
Felemelt fejjel körülnézek,
Egy turista mit tehet?!
Örül neki, hogy itt lehet...

A régi fiúk régen tudják,
Az újak pedig megtanlják,
Muszáj menni, nem lesz szünet,
Éjjel-nappal sötét ügyek.

Mozgó képek, fekete-fehérek,
Felemelt fejjel körülnézek,
Egy turista mit tehet?!
Örül neki, hogy itt lehet...

Az órámon rég holnap van,
A fejem mindjárt szétrobban,
Kapukulcsok a zsebemben,
Mindegyiket szerettem.

Mozgó képek, fekete-fehérek,
Felemelt fejjel körülnézek,
Egy turista mit tehet?!
Örül neki, hogy itt lehet...

Sok rendes ember szomorú szemmel,
Félálomban buszra száll,
Lenn a reggel fél üveggel
A kezemben itt talál.

Mozgó képek, fekete-fehérek,
Felemelt fejjel körülnézek,
Egy turista mit tehet?!
Örül neki, hogy itt lehet...
 
A (buda)pesti sétákról készült képösszeállitás itt tekinthető meg.

Egykori pesti postaládánk 2011 október végén. Mintha el sem költöztünk volna!

2011. október 5., szerda

Őszi levél

Mikor a költözőmadarak útra kelnek,
Ők féltik őket újra majd,
Elhárítanak az útjukból
Pár váratlan és durva bajt.
S ha mégis bármelyik eltévedne,
Pihenhet köztük, míg szól a dal.
Lehet, hogy majd valamit kérdez,
De választ immár nem akar.
(Sziámi: Titokban)

Hello, hello, újra itt vagyok! A Finnisztán blog irodája előtt sátorozó tüntetők egy hónapja követelik az új bejegyzést.  Vezetőjük 72 órás mandátumot adott, újabb poszt hiányában lemondásra szólítanak fel.

Írnivaló persze volna, de épp a sokmindenhez idő kell, és idő az meg nincs ugyebár. Augusztusban végig dolgoztunk miközben elfogytak a gondtalan meleg napok és csendben ősz lett. Nem tudtam, mit várjak az ősztől,  de kellemesen csalódtam. A csípős reggelek és a hűvösnek mondható 10 - 15 fok  ellenére sokat süt a nap, sokat kék az ég

Ábrándozás az idő múlása felett, valamint időjárásjelentés
Augusztus végén azt írtam volna, hogy a nyár lassan őszbe fordul és a reggeli levegő már csípősen hűvös. Hozzátettem volna még, hogy megérkeztek az érzések is, amelyek csakis ilyentájt jelentkeznek. Iskolakezdési hangulat. Nem az egyetemi tanévkezdés, hanem az általános iskolai emlékek jutnak eszembe minden augusztus végén. Az új ceruzák illata, a még érintetlen tankönyvek és üres füzetek szépen bekötve és halmokba rendezve. Az első iskolai nap, már felső osztályban, találkozás a haverokkal, lassú belerázódás a régi-új rendszerbe.

Hát efféle érzések és emlékek törtek elő a napfényes Helsinkiben. A nyár felkészületlenül talált minket, aztán csak legyintett és továbbállt. A terepi szezon itt rövid és velős, szó nem lehetett nyaralásról. Szent Iván előtt mindenki szabadságra ment, akinek nem volt terepmunkája. Augusztus 1.-től aztán varázsütésre visszaállt a rend, és a többség dolgozott tovább. Ez jó volt, ez a "korai kezdés". A szeptemberi pályázatok úgy leselkedtek ránk mint jéghegy a titanikra. 

Tapasztalatom, hogy Magyarországon Augusztus 20.-a ez a lélektani határ, "a nyár vége". A Balatonnál ekkora még betáraznak a vendéglősök, hátha a Szent István / Új Kenyér / (Új) Alkotmány napján parkolói pódium előtt szónoklatot hallgatók esznek-isznak tán mielőtt végleg felmennek (sic!) Pestre. Emlékszem, Berényben az ezreforduló táján pont ekkor jöttek a tájfunszerű viharok, de a vendéglősök sirámai már akkor sem hatottak meg.

Természet
Naéshamár költöző madarak. A házunk környéki legelőkön gyülekezik kb. 1500 apácalúd, gágogásuk állandóan behallatszik. Sietős ide-oda vonulásuk folyamatos néznivalót jelent.
Sárgásvörös gerebengomba

Nehéz szavakba önteni azt, ami gombafronton zajlik. A fasor, a gyep, az erdő gombákkal van tele. A galóca és tinóruszezonnak vége. Elég látványosak voltak a légyölő meg piruló galócák és a különféle tinóruk a környező erdőkben. Most a sárga trombitagomba, rókagomba és mindenféle gerebengomba ideje van. 
   
Kolbászkészítés házilag
Szombaton pár biológus ismerős és családja + a cápázó szomszédok kolbászt töltöttünk. A paprika eredeti bogyiszlói édesnemes és csípős (magyar kolega kincsei), a hús és szalonna helyi eredetű.

Este férfias bebaltázás, másnap gombászat.
A fővárostól 20 km-re kellett menni egy "titkos" gombászhelyre. Az erdő szélén persze már 3 terepjáró is várakozott, az erdőből pedig 15 l- es vödrökben hordták a trombitagombákat. Emiatt elég sokat kellett gyalogolnunk az erdőben, de megérte. Meg kellett tanulnunk, hogy milyen mohapárnák között, milyen vízlefolyásokban számíthatunk a trombitagombára. Jó volt, na.


A gyermek is segít gombát pucolni
A hétvégék jobbára ilyesmivel telnek, csak nem olyan látványosak mint a múlt heti. Friidával kitekerek a közeli erdőhöz aztán megnézzük, mit találunk. Áfonyát, gombát szedünk, madarakat nézünk. Ami a bogyószedés volt augusztusban, az a gombászás ősszel: jó időtöltés, az eredmény ráadásul ehető és finom is. Friida már tudja mondani "gelebengomba" meg azt is, hogy "ehető!". Reggeli mellett a gombász kézikönyvet szereti lapozgatni és mondogatja: NYAM NYAM!


Munka, ami nem is az
Az egyetemen most nyugi van, az elmúlt pár hét volt pörgős, mert az összes pályázat határideje szept 30 volt. Én 5 pályázatot küldtem be, eszközre, fizetésre vagy mindkettőre. Meglátjuk. Ma két munkaszerződésem is elkészült, egy december végéig, egy meg januártól augusztusig. Fontos a folyamatosság, ha a lakásban akarunk maradni. A kutatócsoport két hét múlva költözik egy vadiúj épületbe, amely velünk szemben épül. Napelemek a homlokzaton, szélerőmű a tetején, földhős fűtés meg mittomén micsoda még. Ahogy egy "environmental center"-hez illik.

Niina egy fotókönyvön dolgozik egy másik fotós nővel. A zöldtetős kutatást dokumentálták filmen és képeken egész nyáron és most valami művészibb oldalról próbálnák bemutatni a helsinki zöldtetőket. Jövő héten lesz egy nagy zöldtetős szeminárium a helyi expó központban, annak a látványelemeit is ők készítik. Nekem az állatos kutatásról kell majd dumálni, ma kellene elkészülnöm az előadással.



A zöldtetős projekt újabb szakaszába lépett, néhány nyertes pályázat után komolyabban lehet tervezni a jövő évi munkát. A World Design Capital 2012 keretén belül a projekt nagy figyelmet kap majd, és mi sem vonhatjuk ki magunkat ez alól. A belvárosban egy egyetemi "pop up store" (a koncepcióról itt lehet többet olvasni) nyílik egy évre, ebben "kutatósimogató" (mint az állatsimogató) is lesz. 

Egy-egy napra oda kell ülni és ott csinálni amit amúgy az egyetemen csinálnék, pl. mikroszkóp fölött döglött bogarakat válogatni. A dizájnelemeket és az egész látványtervet 1 hónapja mutatták be nekünk is. Háttt...dizájnos volt, na. 

Szeptember közepén jártunk Stockholmban a helyi félmaratoni versenyen eseményen. Őszinte leszek, az első 10 km-en vigyorogtam. Zene, taps mindenfelől, futók ezrei és én is köztük. Már a részvétel, az együttfutás öröme bőven visszaadta a sok edzés kínját. Nyáron hetente 3 -5 alkalommal futottam, eleinte 8 később inkább 12 vagy több kilométert, közte néhány 16 - 18-as távval. A verseny időben jött, mert az ősz beköszöntével a sötét és a hideg is megérkezett - agyő kellemes nyári kocogás!

Az utolsó négy kilométeren félholt voltam, ilyen terhelést nem tapasztaltam még soha. A 2.02 perces időnek örülök, hiszen a végén sokszor megálltam és merev lábaimon egyensúlyoztam, nehogy véletlenül beessek a mellettem suhanó atléták lábai alá. Az elejét meghúztam, 10 km-t soha nem futottam ilyen "gyorsan" (54 perc), ennek aztán meg is lett az eredménye. Niina a 13. kilométernél kikiabált a tömegből "Hajrá Feri!", és a hirtelen jött örömködés után nem sokkal már ólomnak éreztem a lábaimat. 

Mindenesetre ez volt az első éjszakánk Friida nélkül. A verseny után egy kellemes étteremben kötöttünk ki és rég nem gyakorolt dolgokat műveltünk ott. Például beszélgettünk egy pohár borral a kézben, és NEM kértünk gyerekszéket. 

Másnap elmentünk a Vasa múzeumba. Itt található az a hajó, amely II. Gusztáv Adolf svéd király megrendelésére 1628-ban készült el. A svéd flotta zászlóshajójának szánták és a svéd birodalom nagyságát, erejét és a svéd mesterek brilliáns hozzáértését tükrözte. Valamit kihagytam volna?  Ja, hogy ez a műtárgy és szimbólum mint hajó alkalmatlan volt?  További érdekes részletek itt olvashatók. 

A sztori vége? Az ünnepélyes felavatáson a teljes vitorlázatban pompázó hajót az első széllökés veszélyesen megdöntötte, és az amúgy szabálytalanul nyitva lévő ágyúnyílásokon beömlő tengervíz végleg megpecsételte a a hajó sorsát. A roncsot 50 éve kiemelték és múzeumot húztak köré / fölé. 

Friida
Két hete voltam szülői értekezleten az oviban. Külön tolmácsot hívtak a tajvani szülőkhöz, és magyart is hoztak volna nekem, de az angollal is elégedett voltam. Az óvoda jó munkát végez, Friida láthatóan fejlődik a kezük alatt. Már rutinos óvodás, folyékonyan beszél és sokat énekel, szereti a zenét és sokat táncol. Magyarul is tud ha akar, de inkább finnül beszél. Ma ezt mondta nekem: "Isi poika kiva kaveri - Apafiú jó haver".
Pár hónapja Mikulás- és karácsonyi manó őrület kezdődött nála. Esténként egy héten ötször legalább Tonttu Toljanteri karácsonyi történeteit kell végignézni. Emellé szereti Rölli, a kissé igénytelen de jószívű csepeli hajléktalan erdei troll zenéjét is.





Érdekes, hogy mennyire empatikus. Ha valaki sír, akkor odamegy, megsimogatja és ráfúj egyet, és mondja: "PALANTU!" - parantu, szóval meggyógyult! Mert attól ugye meggyógyul mindenki. Mostanság mindenre az mondja, hogy NEM, ezt legalább magyarul. 





2011. július 12., kedd

Zöldtetős blog

Két link a jelenleg futó zöldtetős kutatásunkhoz. Az egyik véletlen, senki nem tudta, hogy az egyetemi rendszeren belül személyes blogot is írhatunk! :) A másik, ahová pont nem írtam, lenne az igazi blog.

Az első elmélkedések és tervek a zöldtetőkkel kapcsolatban:
http://blogs.helsinki.fi/vilisics/2011/07/11/life-overheads/

A projekt blogja:
http://blogs.helsinki.fi/greenroofs/


2011. július 7., csütörtök

Kávé, repülés és a nyár - sok videóval

"Mondd, hogy érted ezt? - kérdezi ázva Desiré -
Tán öreg vagyok, szokásaim rabja csak?
 
Megkérlek Antoine, csak azt ne mondd, hogy
reménytelen itten állnom, itt e komoly esőben áznom,
de igenis leviszi majd rólam, amit én akarok,
környezetem és családom, szociális körülményeim,
s vele minden bizalmatlanságom, tétovaságom,
mások múltját, mit rám raktak,
csak nem gondolod, hogy ez mind majd rajtam marad,
csak nem gondolod...?"


Antoine csupán annyit mondott: "De igen."
Antoine csupán annyit mondott: "De igen."

Cseh Tamás: Desiré és az eső (1978)
Vigyázat, ez a bejegyzés elég hosszú lett!

Szokásaink rabjai vagyunk, bizonyám. A reggeli kávét sosem mérem, mégis mérget vennék rá, hogy reggelről  - reggelre nagyon hasonló kávémennyiségeket teszek a szűrőbe. A kanál sem akármilyen: különleges, kávéőrleményt filtertölcsérbe lapátoló fa céleszköz, szívet formázó kanálvéggel. Még 2005-ben vettem Vaasa közelében egy szuvenírboltban. Ez akkor volt, amikor Niina kijelentette, hogy fél mellettem ülni ha vezetek. Nem esett jól, de igaz ami igaz: a finn télben bármi megeshet, főleg ha pár hónapos a jogsid és még sosem vezettél.

Mivel a kávé állandó kelléke a reggel(i)nek, Friida is igényli a sajátját. Kap is: rózsás csészében Ovomaltin jár neki, amelyet aprólékos gonddal készítünk neki, hadd érezze a helyzet komolyságát! A csészéből Ágimama ivott hecsedli teát amikor itt járt látogatóban. Leányunk erre gyakran emlékeztet is minket: Mamma! Teete!

Szokások tekintetében nem voltunk mi mintapéldányok, de egy gyerek mellett óhatatlanul kialakul a napi program. Az esti fürd(et)ésről például azt hittem, hogy tök alap. Ezzel szemben Finnországban a család meglepve kérdezte: - Tényleg minden nap? Amikor tán kevesebb is elég lenne...

Események persze voltak az elmúlt egy hónapban is, annyi, hogy nem is tudom hol kezdjem? A vége ez lesz: megint semmit nem írok, vagy csak a gyerek viselt dolgairól valamit.  

Volt ugye a konferencia Szlovéniában. Érdekes volt, hogy ilyen közeli országba repülővel utazom. Jóhogy, Helsinki legalább 3000 kilométer.



 
 Nem tudom, más hogy van vele, de én egyre jobban utálom a repülést. Félek a felszállásnál, rettegek a leszálláskor. A múltkor Amszterdam fölött még meredeken felszálló gép egyszer csak fekete felhőkbe került és zuhanni kezdett. Nem vicc, 10 másodpercig zúgott lefelé, fütyült a motor? szél? mellettünk, mi meg majd befostunk. Friida is nyöszörögni kezdett, pedig ő a legbátrabb a csapatban. Íme két videó a Helsinki - Ljubljana útról. A másodikban épp egy ilyen rázós eset látszik. Érted: süt a nap, vihar sehol, talán még a szél sem fúj de én mégis feszült vagyok. És ekkor kanyarodik a gép és orrát lefelé fúrva zuhan vagy száz métert, amitől mindenki kissé elhallgat.



A konferenciára különböző okok miatt nem három, hanem négy évet kellett várni, ezért 2007 (Tunisz) óta különösen érdekes volt találkozni a szárazföldi ászkarákok kutatóival. Az európaiak mellett néhányan olyan távoli tájakról érkeztek, mint Brazília, Irán, Japán vagy Ausztrália. A legtöbb részvevőt ismerősként köszönthettem, és jó érzés volt tapasztalni, hogy valamit azért tudnak arról, hogy mit csináltam, mit csináltunk az elmúlt években ászkafronton.A konferencia légkörére jellemző, és egyben érthető volt az, amikor az esti grillpartin az emberek nem táncoltak, viszont kis csoportokba verődve beszélgettek egészen zárásig. Így születnek a barátságok, a közös projektek és közös pályázatok. Én legjobban a velem kb. egykorú orosz és olasz szicíliai fiúkkal, és persze régebbi ismeretségekkel, mint amilyen Ivan Tuf, találtam meg közös hangot. Gipo Montesanto, a szicíliai kolega tele van remek ötletekkel, és képes is sok mindent véghezvinni. Francia és szicíliai laborok és egyetemek között röpköd, igazán van mit tanulni tőle. A közösen (és egy brazil ászkológus csajjal) elkezdett projektünk még gyerekcipőben jár, de majd úgyis írok róla ha lesz valami. 

Nem (vagy csak egy kicsit :) törleszkedésből, de jó volt találkozni a magyar kollégákkal és diákokkal. Jó sokan voltunk magyarok, szerintem mindenki jól érezte magát. Jártunk közösen a Vintgar szurdokban, ahol a túra egyik legnagyobb élménye ért: végre láttam vízirigót! Nem vizigót, vízirigót.  Később, szervezett túránk során valahol Zagornja Radovina környékén egy jókora gleccservölgyet is megnéztünk. Így néztük a völgyet:


Cél az nem volt, szóval egy kilométer séta után spontán Isopoda gyűjtésben tört ki a társaság. Japán és orosz, magyar és szlovén kutatók kérdezgették egymástól a faj nevét, majd a levegő megtelt ezzel: Trachelipus ratzeburgii! A séta után söröztünk, majd megnéztünk egy skanzent ami nagy élmény volt: a 18. század végén felépített majorság, amelyet 1990-ig laktak lakói, megőrizve sőt: megtartva a hagyományos életmódot! Hoppá! Azér' az megvan, hogy a szlovén néni a hegyek között még akkor is középkori eszközökkel sütött-főzött, mezőgazdálkodott miegyéb, amikor én már walkmant hallgattam és golyóstollal tekertem a Polimer kazettát? Mutass ma egy házat, lakást, amiben nincs 1) műanyag tárgy és 2) elektromos eszköz! Na, ez olyan volt - egy darab villanykörtét leszámítva. A hely nevét még keresem, belinkelem ha meglesz.

A konferencia rendhagyó módon arra is alkalmat adott, hogy utoljára szerepljek a Szent István Egyetem színeiben, hiszen idén júliustól kezdve megszűnik a munkaviszonyom a SZIE-n. Ez azt is jelenti, hogy biztossá vált, hogy október után is Helsinkiben maradunk. Hogy meddig? Jövő októberig biztos, a többit meglátjuk.

A dolog lényege mégpedig ez: már évek óta futó, illetve idén indult kutatásokba tudtam bekapcsolódni. Köztük az egyik a város zöldtetőit célozza. Flóra, fauna, ember, talaj és víz: mind-mind érdekes! Én a gerinctelen fauna mintavételezését végzem, Niina pedig fotográfusként kapcsolódott a projekthez. A városi ökológia kutatócsoport nagy hangsúlyt helyez a média tájékoztatására, illetve a humán kutatók (pl. pszichológia, szociológia) bevonása is általános. Fotósra szükség van, mert kell a jó minőségű fotóanyag a média kiszolgálására, valamint az elég rendszeresen megjelenő ilyen-olyan zöldtetős kiadványokhoz is. Mindemellett a művészek, mert ketten vannak, saját projektet dolgoztak ki és pályáznak.




 
Mi eddig ugyan nem sok helyre jutottunk el, de itt nem is kell messzire menni egy családbarát tópartért, esetleg tengerpartért. Az alábbi képen Kivinokka ("Kőcsőr", a félsziget anyaga és alakja után) kis tengerpartja látható, este hét óra körül. Erre szoktam futni, szóval tudom, hogy 4 km-re van a házunktól. Semmi extra, homok, sirályok meg a jó hideg, édeskés brakkvíz. A víz hideg, de a gyermek gond nélkül fürdik benne. Otthon, bezzeg a langyos fürdővíz "poppá!", azaz tűzforró számára. Mit tehetnék? Hidegvizet kap, ha azt kér. Finn ez, nem más.

 A legutolsó videó már ma este történt. A "kisfiú" kis G és anyukája akiket nem tökéletes távollátásom (sajnos nem vicc) miatt fel sem ismertem. Friida persze igen, és egyenesen a tavon átvágva szeretett volna a barátjához jutni. Mivel sok a hínár, nem engedtem átúszni a tavon. :D







2011. június 20., hétfő

Szloveniai level

Dobro jutro!

A Finnisztan blog ujabb kulfoldi riportja jelentkezik, ezuttal Szloveniabol, pontosabban a festoi Bledbol. Egy nemreg (par eve) nyilt kis hostelban ucsorgok es orommel vetem ra magam az ingyen wi-fire es a szloven billentyuzetre. Ilyeneket tud ez: č ć ž đ meg š! Ezuttal (ješšzumpepi, micsoda lazadas!) nem hoztam magammal a laptopot, valami homalyos okoknal fogva. 

Tegnap, negy ev utan eloszor ujra, Szloveniaba utaztam. Ennek talan nincs is jelentosege, de ennek a kis orszagnak egykor, foleg az egyetemi eveim kozepe-vege tajan - fontos szerepe volt az eletemben. Sokat utaztam ide, es itt ertek azok az elmenyek, amelyek pl. vegul meggyoztek arrol, hogy erdemes nyelveket tanulni.

A rengeteg emlekbol mar csak par kontrasztosabb esemeny maradt.

Talan az elso emlek, amikor Piranban a tengerparton probalunk vadkempingezni, de nem szamitottunk ra, hogy a part tokig be van epitve (urbanizalt, ugyebar) es sehol nem lehet csakugy lefekudni es aludni. Valami sotet kert vegiben sikerult azert meghuzni megunkat, fak es bokrok takarasaban. Csak a halozsakot hasznaltuk, sator tul feltuno lett volna. Mondtam mar, hogy Szlovenia esos orszag? :)
 
Felevvel kesobb, marciusban vonattal Koperba mentunk. Rohadtul faztam, de mivel epp szulinapom volt aznap, Marcival meg kellett innunk egy korso Uniont a tengerpart egyetlen nyitvatarto barjaban, termeszetesen a teraszon. A csomagokat letettuk a koperi vasutallomason es felszalltunk a trieszti buszra. Olaszorszag magikus vonzerot jelentett es jelent most is, de Trieszt annyira a periferian van, hogy igazabol...hat amolyan bemelegitesnek elment, de azert Olaszorszagba erdemes jobban behatolni. A varos onmagaban nem nyujtott sokat, leven alig volt penzunk. Az egyeduli celt AZ IGAZI olasz etterem jelentette, ahol eltokelten valami olasz nevu, nagyon paradicsomos dolgot rendeltunk, lehetoleg a legolcsobbat az etlaprol. Kaptunk is kb. 6 darab raviolit egy oriasi tanyeron valami olyan brutal osszegert, hogy ki kellet menni a penzvaltoba meg liraert. Ez volt a tuzkeresztseg, ahol radobbentunk az europai arfekvesre.

A szloveniai (meg a horvat, szlovak, sziciliai, bolgar, stb.) kirandulasokat jellemzoen a szuksegesnel szukebb anyagi eszkozokkel csinaltuk vegig. Allando utitarsam, Marci segitsegevel nemcsak a koltsegeket terveztuk alul, hanem mindent. Vagyis semmit. Emiatt a balfaszkodasnak minden fokat tobbszor is megjarva, a sajat hulyesegunknek koszonhetoen sokszor fazva es ehesen utaz(gat)tunk ekkoriban. A vadkemping alapveto resze volt a terveknek, hiszen szallasra ki a fene fecserelne a penzet amikor ingyen is lehet aludni satorban vagy halozsakban az Ur csillagos ege alatt? Emlitettem mar, hogy a hegyvidekeken gyakran elered az eso?

1999 marcius elsejen, peldaul elhataroztuk, hogy stoppal eljutunk a festoi Horvatorszagba. Pecsrol Harkanyig buszoztunk, aztan onnan tobb lepesben, (nagy koszonet a jolelku papnak!), de vegul tenyleg a horvat fovarosban kotottunk ki. Aznap ejjel fagyott. Mi a varosban egy utszeli szedresben fekudtunk halozsakjainkban es nagyon faztunk. Hajnali ketto tajan mar egesz tesunkben remegtunk, de aludni nem ezert nem tudtunk. Marcinak a kutyaktol valo rettegese ram is atragadt, ezert a halozsakban lapitva, vacogva kaptunk sokkot amikor egy ag megreccsent a bozotosban. Haromora tajban a gazfozo langjan megfoztuk a zacskos halaszlevet, ami segitette a tulelest. Hajnali ot ora tajban aztan, mint valami ajandek, beuszott a kepbe egy villamos. Futott ulesei voltak, kepzeljetek!Kesobb kudarcba fulladt a tengerpart stoppolas, ezert kicsit meg maradtunk Zagrabban, de az estet mar nem vartuk meg. Fazva, kicsit csalodottan kotrodtunk haza  - vonattal.

Szloveniaba sokaig nem volt direkt vasuti jarat, ezert rendesen zagrabi atszallassal lehetett es kellett Ljubljanaba utazni.. Pecsrol reggel 7.5-ko indult a soproni (vagy mi) gyors, ami Barcsig azert minden bokornal megallt. Gyekenyes allomasig az Ormansag es Belso-Somogy is megmutatta magat a reggeli paraban. Ez a delei vasutvonal nyaron ez emlekezetes latvany, igazan kulonleges. Gyekenyes vasutallomason rengeteg molnarfecske feszkel, es a restiben horvat, dus keblu noket abrazolo sorreklamokat ragasztottak falakra. A magyar sorreklamok valamiert a futballra es pocakos ferfiakra alapoznak, vajon miert?

A csatlakozasra egy-ket orat kellett varni. Ez azt hiszem a Kvarner intercity volt. Delutan 4 korul ert Zagrabba, ahol legalabb egy orat kellett varakozni a ljubljanai csatlakozasig. Na ez sem telt unalomban, mert a vasuttal szemben egy szep park talalhato, tovabb menve a Jellasics-ter, valami szinhaz az amerikai nagykovetseg es a Tomislav sorozo - forditott sorrendben.

Ezzel zarom soraimat, mert el kell mennem reggeliert. Adando alkalommal teszek kepeket is a szoveg melle.

2011. június 17., péntek

Rebarbara (Rheum rhabarbarum)

Holnap kis G szülinapi partija lesz, ezért Niina valami különlegességet szeretne sütni: rebarbarás pitét. És ugyan mivel arathatná a legnagyobb erlismerést, ha nem azzal a rebarbarával, amit épp az ünnepelt ablaka alatt szüretelt?





A rebarbarának nagy kultusza van Finnországban. Nyáron minden hétre jut egy édesség ebből a nagy levelű, savanykás keserűfűféléből (Poligonaceae): pite és más sütemények, kompót és kiisseli, hogy csak párat említsek. Ha elfogyott a friss rebarbara, még mindig választhatunk epres-rebarbarás joghurtot a boltban.

Errefelé a literes joghurt az alap. Ahol egy háztartásban többen is  fogyasztanak joghurtot, ott jobban megéri a literes, csavaros kupakos kiszerelés. Hogy ez vajon miért hiányzik Magyarországon?