Őszi levél

Mikor a költözőmadarak útra kelnek,
Ők féltik őket újra majd,
Elhárítanak az útjukból
Pár váratlan és durva bajt.
S ha mégis bármelyik eltévedne,
Pihenhet köztük, míg szól a dal.
Lehet, hogy majd valamit kérdez,
De választ immár nem akar. (Sziámi: Titokban)

Hello, hello, újra itt vagyok! A Finnisztán blog irodája előtt sátorozó tüntetők egy hónapja követelik az új bejegyzést.  Vezetőjük 72 órás mandátumot adott, újabb poszt hiányában lemondásra szólítanak fel.

Írnivaló persze volna, de épp a sokmindenhez idő kell, és idő az meg nincs ugyebár. Augusztusban végig dolgoztunk miközben elfogytak a gondtalan meleg napok és csendben ősz lett. Nem tudtam, mit várjak az ősztől,  de kellemesen csalódtam. A csípős reggelek és a hűvösnek mondható 10 - 15 fok  ellenére sokat süt a nap, sokat kék az ég

Ábrándozás az idő múlása felett, valamint időjárásjelentés

Augusztus végén azt írtam volna, hogy a nyár lassan őszbe fordul és a reggeli levegő már csípősen hűvös. Hozzátettem volna még, hogy megérkeztek az érzések is, amelyek csakis ilyentájt jelentkeznek. Iskolakezdési hangulat. Nem az egyetemi tanévkezdés, hanem az általános iskolai emlékek jutnak eszembe minden augusztus végén. Az új ceruzák illata, a még érintetlen tankönyvek és üres füzetek szépen bekötve és halmokba rendezve. Az első iskolai nap, már felső osztályban, találkozás a haverokkal, lassú belerázódás a régi-új rendszerbe.

Hát efféle érzések és emlékek törtek elő a napfényes Helsinkiben. A nyár felkészületlenül talált minket, aztán csak legyintett és továbbállt. A terepi szezon itt rövid és velős, szó nem lehetett nyaralásról. Szent Iván előtt mindenki szabadságra ment, akinek nem volt terepmunkája. Augusztus 1.-től aztán varázsütésre visszaállt a rend, és a többség dolgozott tovább. Ez jó volt, ez a "korai kezdés". A szeptemberi pályázatok úgy leselkedtek ránk mint jéghegy a titanikra. 

Tapasztalatom, hogy Magyarországon Augusztus 20.-a ez a lélektani határ, "a nyár vége". A Balatonnál ekkora még betáraznak a vendéglősök, hátha a Szent István / Új Kenyér / (Új) Alkotmány napján parkolói pódium előtt szónoklatot hallgatók esznek-isznak tán mielőtt végleg felmennek (sic!) Pestre. Emlékszem, Berényben az ezreforduló táján pont ekkor jöttek a tájfunszerű viharok, de a vendéglősök sirámai már akkor sem hatottak meg.

Természet

Naéshamár költöző madarak. A házunk környéki legelőkön gyülekezik kb. 1500 apácalúd, gágogásuk állandóan behallatszik. Sietős ide-oda vonulásuk folyamatos néznivalót jelent.

Sárgásvörös gerebengomba

Nehéz szavakba önteni azt, ami gombafronton zajlik. A fasor, a gyep, az erdő gombákkal van tele. A galóca és tinóruszezonnak vége. Elég látványosak voltak a légyölő meg piruló galócák és a különféle tinóruk a környező erdőkben. Most a sárga trombitagomba, rókagomba és mindenféle gerebengomba ideje van. 

   

Kolbászkészítés házilag

Szombaton pár biológus ismerős és családja + a cápázó szomszédok kolbászt töltöttünk. A paprika eredeti bogyiszlói édesnemes és csípős (magyar kolega kincsei), a hús és szalonna helyi eredetű.

Este férfias bebaltázás, másnap gombászat.
A fővárostól 20 km-re kellett menni egy "titkos" gombászhelyre. Az erdő szélén persze már 3 terepjáró is várakozott, az erdőből pedig 15 l- es vödrökben hordták a trombitagombákat. Emiatt elég sokat kellett gyalogolnunk az erdőben, de megérte. Meg kellett tanulnunk, hogy milyen mohapárnák között, milyen vízlefolyásokban számíthatunk a trombitagombára. Jó volt, na.

A gyermek is segít gombát pucolni

A hétvégék jobbára ilyesmivel telnek, csak nem olyan látványosak mint a múlt heti. Friidával kitekerek a közeli erdőhöz aztán megnézzük, mit találunk. Áfonyát, gombát szedünk, madarakat nézünk. Ami a bogyószedés volt augusztusban, az a gombászás ősszel: jó időtöltés, az eredmény ráadásul ehető és finom is. Friida már tudja mondani "gelebengomba" meg azt is, hogy "ehető!". Reggeli mellett a gombász kézikönyvet szereti lapozgatni és mondogatja: NYAM NYAM!

Munka, ami nem is az
Az egyetemen most nyugi van, az elmúlt pár hét volt pörgős, mert az összes pályázat határideje szept 30 volt. Én 5 pályázatot küldtem be, eszközre, fizetésre vagy mindkettőre. Meglátjuk. Ma két munkaszerződésem is elkészült, egy december végéig, egy meg januártól augusztusig. Fontos a folyamatosság, ha a lakásban akarunk maradni. A kutatócsoport két hét múlva költözik egy vadiúj épületbe, amely velünk szemben épül. Napelemek a homlokzaton, szélerőmű a tetején, földhős fűtés meg mittomén micsoda még. Ahogy egy "environmental center"-hez illik.

Niina egy fotókönyvön dolgozik egy másik fotós nővel. A zöldtetős kutatást dokumentálták filmen és képeken egész nyáron és most valami művészibb oldalról próbálnák bemutatni a helsinki zöldtetőket. Jövő héten lesz egy nagy zöldtetős szeminárium a helyi expó központban, annak a látványelemeit is ők készítik. Nekem az állatos kutatásról kell majd dumálni, ma kellene elkészülnöm az előadással.

A zöldtetős projekt újabb szakaszába lépett, néhány nyertes pályázat után komolyabban lehet tervezni a jövő évi munkát. A World Design Capital 2012 keretén belül a projekt nagy figyelmet kap majd, és mi sem vonhatjuk ki magunkat ez alól. A belvárosban egy egyetemi "pop up store" (a koncepcióról itt lehet többet olvasni) nyílik egy évre, ebben "kutatósimogató" (mint az állatsimogató) is lesz. 

Egy-egy napra oda kell ülni és ott csinálni amit amúgy az egyetemen csinálnék, pl. mikroszkóp fölött döglött bogarakat válogatni. A dizájnelemeket és az egész látványtervet 1 hónapja mutatták be nekünk is. Háttt...dizájnos volt, na. 

Szeptember közepén jártunk Stockholmban a helyi félmaratoni versenyen eseményen. Őszinte leszek, az első 10 km-en vigyorogtam. Zene, taps mindenfelől, futók ezrei és én is köztük. Már a részvétel, az együttfutás öröme bőven visszaadta a sok edzés kínját. Nyáron hetente 3 -5 alkalommal futottam, eleinte 8 később inkább 12 vagy több kilométert, közte néhány 16 - 18-as távval. A verseny időben jött, mert az ősz beköszöntével a sötét és a hideg is megérkezett - agyő kellemes nyári kocogás!

Az utolsó négy kilométeren félholt voltam, ilyen terhelést nem tapasztaltam még soha. A 2.02 perces időnek örülök, hiszen a végén sokszor megálltam és merev lábaimon egyensúlyoztam, nehogy véletlenül beessek a mellettem suhanó atléták lábai alá. Az elejét meghúztam, 10 km-t soha nem futottam ilyen "gyorsan" (54 perc), ennek aztán meg is lett az eredménye. Niina a 13. kilométernél kikiabált a tömegből "Hajrá Feri!", és a hirtelen jött örömködés után nem sokkal már ólomnak éreztem a lábaimat. 

Mindenesetre ez volt az első éjszakánk Friida nélkül. A verseny után egy kellemes étteremben kötöttünk ki és rég nem gyakorolt dolgokat műveltünk ott. Például beszélgettünk egy pohár borral a kézben, és NEM kértünk gyerekszéket. 

Másnap elmentünk a Vasa múzeumba. Itt található az a hajó, amely II. Gusztáv Adolf svéd király megrendelésére 1628-ban készült el. A svéd flotta zászlóshajójának szánták és a svéd birodalom nagyságát, erejét és a svéd mesterek brilliáns hozzáértését tükrözte. Valamit kihagytam volna?  Ja, hogy ez a műtárgy és szimbólum mint hajó alkalmatlan volt?  További érdekes részletek itt olvashatók. 

A sztori vége? Az ünnepélyes felavatáson a teljes vitorlázatban pompázó hajót az első széllökés veszélyesen megdöntötte, és az amúgy szabálytalanul nyitva lévő ágyúnyílásokon beömlő tengervíz végleg megpecsételte a a hajó sorsát. A roncsot 50 éve kiemelték és múzeumot húztak köré / fölé. 

Friida
Két hete voltam szülői értekezleten az oviban. Külön tolmácsot hívtak a tajvani szülőkhöz, és magyart is hoztak volna nekem, de az angollal is elégedett voltam. Az óvoda jó munkát végez, Friida láthatóan fejlődik a kezük alatt. Már rutinos óvodás, folyékonyan beszél és sokat énekel, szereti a zenét és sokat táncol. Magyarul is tud ha akar, de inkább finnül beszél. Ma ezt mondta nekem: "Isi poika kiva kaveri - Apafiú jó haver".
Pár hónapja Mikulás- és karácsonyi manó őrület kezdődött nála. Esténként egy héten ötször legalább Tonttu Toljanteri karácsonyi történeteit kell végignézni. Emellé szereti Rölli, a kissé igénytelen de jószívű csepeli hajléktalan erdei troll zenéjét is.

Érdekes, hogy mennyire empatikus. Ha valaki sír, akkor odamegy, megsimogatja és ráfúj egyet, és mondja: "PALANTU!" - parantu, szóval meggyógyult! Mert attól ugye meggyógyul mindenki. Mostanság mindenre az mondja, hogy NEM, ezt legalább magyarul.