Nősülés előtt két órával

Pillanatok esküvő előtt és után. Rövidebb-hosszabb írások a hét évig mellőzött, de igazából elkerülhetetlen egybekelésünk körülményeiről.

Virág
- Sajnos azt kell mondanom, hogy nincs időnk virágot szedni. El kell indulnunk, mégpedig most, különben elkésünk! A gondolat tök jó volt, én is segítettem volna, de kiszaladtunk az időből és lett más prioritás. Az a prioritásunk, hogy időben odaérjünk a saját esküvőnkre.
- Akkor az egész egy szar! Nem is akarok többé hozzád menni!

A kocsi mellől a keserű menyasszony felrohant az emeletre. Én utána. Elvégre a házasságom múlt rajta, nem igaz? Pedig még össze sem adtak minket.

- Megoldhatjuk, ha anyut, aput, a gyereket MOST az autóba ültetjük, és azonnal elhajtunk a kertbe!

A gépezet addig is pörgött, de ami azután jött, az filmbe illő. A család 5 perc alatt díszmagyarba vágta magát, és a kocsi nekilódult az ellenkező irányba, hogy az álmodozásoknak helyet adva a menyasszony a menyegző reggelén saját kezűleg szakított virágokkal állhasson vőlegény elé.

A kérdéses mályvabokor

- Megérkeztünk, most rohanás! - Késsel a kezemben mint egy kommandós vetettem magam a parcellánk sarkán álló mályvának. - Ezen ritkábban állnak a virágok, mint gondoltam! - Szedjünk más színűt is! - Korábban sokat elmélkedtünk a színeken, hogy mi illik mihez, a nyakkendőm árnyalata és a csokor viszonya majd fontos lesz....de ez mit sem számított. Mindenből szedtem, ami körülöttem nőtt. A délelőtti nap már magasan állt, az izzadság lassan elindult lefelé a gerincemen.

- Apa és anya olyanok, mint a rablók! - állapította meg a gyerek.



Úszás
A tengerparttól 20 méterre a fenyőerdőben álló piros bungaló előtt megálltunk, nagy levegőt vettünk. Ez lesz a várunk esküvőnk szigetén. Az idegesség elmúlt, nem maradt más hátra mint magunkra ölteni a gondosan összeválogatott ruhadarabokat és kisétálni a vendégek közé. Kis híja volt, hogy a nadrágom otthon maradt a virágért és az időért folytatott versenyfutásban.

A Balti-tenger és Sipoo-i szigetvilág a teraszunkról

Megnyugodtunk.

- Megnyugodtál?
- Igen, azt hiszem. Egy kicsit.
- Minden vendég megérkezett, mindenkinek van szállása. Gyere, ússzunk egyet!
- Most?
- Most. Van még időnk.
- Hol a fürdőruhám?

És beúsztunk a hínáros-moszatos piciny tengeröböl hűvös vizébe. Nem sokat, csak éppen annyit, hogy a maradék feszültség is lemosódjon, és helyét átadja valami bizsergető "szabadságon vagyunk" érzésnek.

Az esküvőnk előtt 20 perccel a házikónk apró teraszán a fekete, kénes szagú iszapot törölgettük a lábunkról.

- Tudod, ezért is szeretlek nagyon. Hogy eljöttél velem úszni. Nem tudom, hány menyasszony tette volna meg, ahelyett, hogy rámszól " Te hülye vagy? Mindjárt mennünk kell és még fel kell öltöznöm!"

Indulásra készen!

Folyt. köv.

----
Jelzem, hogy a blog a Facebookon is fent van és ott szinte naponta frissül. :)

Nősülés előtt három nappal

Pillanatok esküvő előtt és után. Rövidebb-hosszabb írások a hét évig mellőzött, de igazából elkerülhetetlen egybekelésünk körülményeiről. 


- Hozzám jössz feleségül? 
- Viccelsz?
- Nem. 
- Igen.

eljegyzés
legyen gyűrű és menjünk érte egészen Helsinkiig, mert Pesten ugyebár nem kapni. kalevala ékszer. de ne arany legyen. se platina. fehérarany? túl drága. ezüst? béna. bronz? nemár. acél?

az lesz a tökéletes! Christian van Pfaler? jó, ha a gyűrűnek neve is van. jó lesz az.

a család együtt, még tehetnének valamit a frigy ellen...de csak a villák csilingelnek. belenyugodtak?

az emberiség tudja vajon, hogy szinte semmit nem gondoltunk komolyan azelőtt? szerintem ezt komolyan gondoltuk.

a  holdfényes...khm kivilágított Budai Várban a Bécsi kapu alatti gyepen pezsgőztünk. Cinzano Asti, jöttek a gyűrűk, aztán hazamentünk.

esküvő?
hogyan legyen? ki menjen kihez? ki utazzon és ki ne? a finnek ide vagy a magyarok oda? el kellene kezdeni szervezni? el kellene kezdeni szervezni. el kellene kezdeni. el kellene. az egész olyan bonyolult. mi ketten egy kis lakásban, de az esküvők nagyok, és a lufi színe illeszkedik a szalvéta fodraival, meg kellene tanulni táncolni meg a zenészt felfogadni, a virág és a rizs meg a vőfély...á hagyjuk.

jobb nekünk így. bárhogy jó nekünk.

amíg együtt vagyunk.

hét év múlva. 
nahát, még mindig nem volt esküvő! a gyerek apja én vagyok, becsszóra. a becsszó nem kellene a törvény előtt, ha elvettem volna a gyerek anyját. akkor elhinnék nekem, persze az anya is kell ehhez, hogy tudja, vagy azt higgye. az emberek persze beszélnek. az esküvő jót tesz a léleknek. szimbólum. a gyerek legalább tudja, hogy családban él. gazdasági érdekből is jó, ha megvan a papír.

ez mind semmit nem jelent. ez mind együtt valamit mégis jelent.

esküvő!
legyen csak egyszerű, ne hívjunk senkit. a tengernél, mezítláb. - kellenek tanúk ám! - jó, akkor csak ők meg mi. romantikus.

legyen csak egyszerű, de hívjuk meg a legszűkebb családot. a tengernél, mezítláb. meg talán ennénk valamit valahol?

legyen csak egyszerű, hívjuk a családot meg a barátokat. a tengernél. enni kellene adni nekik, ha már eljöttek, nem?

legyen egyszerű, hívjuk a családot, a barátokat. grillezzünk, de nem kell nagy fakszni. a házasságkötés elég a hivatalban, pár tanúval valamikor előtte. csak egy baráti buli, semmi több.

legyen egyszerű. elhívunk mindenkit, aki eljönne. kellenek bográcsok. de grillezünk is, hátha valaki még éhes lesz. kell virág a hajba. cipő. öv. ruha. torta. italok. asztaldísz. gyerekeknek program. szállás a vendégeknek. ágynemű. házaságközvetítő? jó, jöjjön az is.

de nem kell rá talár. elvégre ez egy egyszerű buli lesz.

a tengernél. lélekben mezítláb.

újévi szelfi 2005-ből (a Sárkányfűárus én voltam)

--------------------------------------------------------
Igen, a Facebookon is van Finnisztán és tök jó!

Leltár

Leányunk nem kisbaba már, 4 és egynegyed éves. Pontosan 3 éve élünk Finnországban. Akkortájt épp csak járni tudott. És most....most majdnem mindent tud. És mégis, még mindig leltárba lehet szedni a tudását. Íme egy kis keresztmetszet (a végtelenségig lehetne írni...).

Imád beszélni, írni, énekelni és zenélni. Jól beszél finnül és magyarul, és rengeteget tud a világról. A jelen állás szerint három nyelven számol hatig, két nyelven tizenkettőig. Papírra, és billentyűzettel is önállóan leírja a saját nevét. Minden nap 5 - 10 lapot teleír / -rajzol, rengeteget fest. Zenélne is szívesen, sajnos ebben nem tudunk jó példát mutatni. Na jó, az iskolai furulyát már ismeri, csak használni nem tudja még.

Nem fél a szaunától, de a "bácsiszaunában" betekeri a fejét törülközőbe. Hetente-ötnaponta járunk uszodába. Ügyesen mozog a vízben, kb. 20 másodpercig bírja a víz alatt, ahol úszni is tud. Szívesen kipróbálná a szinkronúszást, ha lenne errefelé... Körülnézünk.

A pizzán, és azon túl is szereti a kagylót és a rákokat. Szakács és űrhajós szeretne lenni, de leginkább "űrcukrász". Rengeteg dolgot kiróbált már a konyhában, ügyesen kezeli a Marcato tésztanyújtót. Imád ragasztani, ollóval vágni és kézimunkázni. Valamiért bosszantják a "felnőtt" versek, de magától sokszor költ halandzsaverseket, amelyeket táncolva (jójó, idétlenül ugrálva) ad elő.

A finn Nemzeti Múzeumban a kedvencei az írógép (amellyel gépelt), és a Volkswagen Bogár volt, amelyet vezethetett is.

Szereti a könyveket és a térképeket. Lefekvéskor olvasni kell neki. Jelenlegi kedvence a finn Tatu és Patu könyvek, amelyeken sokszor én is könnyezve nevetek. Zseniálisak, na.

A számítógép egerét és touch padet jól kezeli, simán bekapcsol egy youtube videót.

Kedvence a finn közszolgálati (YLE) kettes csatorna "Pikku Kakkonen" (kb. "pici ketteske") 60 perces mese-egyvelege, de Tonttu Toljanteri manó karácsonyi történetei, Rölli az erdei troll, Shaun, a bárány, Kaapo (magy. Caillou) kisfiú és pár másik mese is a kedvencei közé tartoznak. Sokáig a Mr Bean animációk voltak a kedvencei. Rengeteg amerikai Disney, Pixar és Dreamworks meséből a klasszikus Grimm adaptációk, a Rio, a Fel!, a Szörny Rt. és a Rango ragadta meg leginkább.

Ismeri a magyar meséket is, a Macskafogót nagyon szereti, a "A rátóti csikótojás" magyar népmeséből azonban még ő is úgy véli, hogy nyúl volt a "tojásban". Érdekes módon a régi csehszlovák és lengyel rajzfilmek (Kisvakond, A kistücsök, Kétbalkezesek, A varázsceruza, stb.) nagyon meg tudják ragadni. (Semmi duma, csak fülbemászó zenék és vicces történetek)

Imádja a Télapu c. mikulásos vígjátékot. Érdeklik a robotok, katonák, rendőrök és a zombik. Egy számot hallgatva elég pontosan megmondja, hogy hány hangszer szól.

Az óvodai barátnőivel örök harcban áll, de a maga köré gyűjtött három kisfiú tűzön-vízen át követi (minden hülyeségbe...). Ők, ha lányunkért megyünk mindig hősiesen megvédik (letagadják, hogy ott lenne), miközben lányunk a bokorban bujkál. Kedvelik őt, vannak kisautói és egy jó robotja is, ami egy ewok fejét is a falra tudja világítani. Jó barátja egy Seychelle-szigeteki-finn kisfiú, akivel autózni, és a konyhai játékokkal egyaránt jól tud játszani.

Tudja, hogy már sok országban járt és azt is, hogy még több országban nem. Valamiért Törökországot és Olaszországot pécézte ki magának, mondván, mindkettőben jó a kaja és a zene. Magyarországra naponta el szeretne utazni, a Balaton és a nagyszülők hiányozak neki.

Úgy gondolom, hogy nagyon szeret minket. Naponta ad mindkettőnknek ajándékokat, rajzokat és "szerelmes levelet", ami nagyon jó érzés.


Friida levelei és megállapításai: 

Esik a hó, végre megint tél lesz és megint jön a karácsony! Tahvo manó már itt kukucskál!

Kedves Joulupukki! Én úgy szeretlek, hogy ajándékot is kérek tőled.

Ír valamit, majd felolvassa: "Ez a levél azt mondja: 'Szervusz, szervusz Joulupukki, én nagyon szeretlek téged! Annyira szeretlek, hogy veszek neked egy játékkígyót, olyat, amilyet gyerekeknek szoktak venni ajándékba'."

Tudom, hogy a börtönben nagyon rossz ételt adnak!

Óvónéni, hurrá! Megyünk uszodába apával. És Péter bácsi is jön! Apa szerelmes Péter bácsiba! (ezután hosszas magyarázkodás, hogy apa nem szerelmes P. bácsiba...)

Nem szeretem az építkezéseket, mert itt van az a döngő gép, amely olyan hangot ad mint a diszkószámok!

Szeretnék egyszer csirkefejeket enni.

Nézd, kacsák! Szeretnék kacsát enni!

Tudom, hogy egy tüzes lávabolygó ütközött össze a fölgolyóval, és ezért halt meg az összes dinoszaurusz.

Tudom, hogy a földgolyó mélyén egy lávalabda van.

Tudom, hogy a Föld az űrben kering!

Tudom, hogy a földgolyó gömbölyű!

Hajszárító zsinórja: "Ebből jön a meleg levegő?"

Szeretnék egy nyakkendőt. Fekete fehéret, lepkékkel.

Süssünk anyának gluténmentes csokitortát!

Anya, az ott nem kosz, hanem egy megkövült csiga!

Ha még több finn dologra vágynál: A Finnisztán blog már a Facebookon is ott van, és ott jobban pörög mint a blog! 

Virslileves és lazacderék: A finn menza

A napfényes Finnisztánban jól működő tömegétkeztetés biztosítja, hogy a kiváló adófizetők és iskolás utánpótlásuk minden nap egészséges melegétellel lakjanak jól. Az alábbi írás nem a finn konyháról szól hanem annál többről: a finn közétkeztetésről. Százezrek ha nem milliók esznek menzákon és üzemi kifőzdékben nap mint nap, tehát érdemes foglalkozni ezzel is.

Az óvodai menüre, az egyetemi étkezdékre és a vállalatok vagy irodaházak kisebb ebédlőire van rálátásom. Általánosan elmondható, hogy a fehérjeforrás (hús, hüvelyesek) - szénhidrát (krumpli, rizs, tészta) - zöldségfélék/saláta azonos arányban szerepel a tányéron.

Az ebéd ára magába foglalja a levest, a salátabár kínálatát, főételt, kenyeret, vajat és margarint, innivalókat (víz, kvasz, szörp és tej) valamint a kávét, de egyes helyeken az édességet is. A levesmenü olcsóbb, ez a főételen és desszerten kívül ugyanazt az étel és italválasztékot tartalmazza. A kávé igen ritkán nem része az árnak.

A levesen kívül szokás mindent egy tányérra tenni. Így a salátahegy túróval, két szem krumpli, két kanálnyi lazacos rakott krumpli, egy kanálnyi garnélás-kagylós sárga rizs, pár szelet spenótos palacsinta vörösáfonyával jól megfér egy tányéron. A magyaros, nagy tál pörkölt errefelé nem szokás.

Megfigyelhető a gluténmentes és bio-alapú étkeztetés iránti törekvés. Az óvodai menütől "felfelé" rendszerint felbukkan a "gluteeniton" és "luomu" felirat az ételek címkéin. Vagy nem is írják ki, de érzékelhetően a krumplis - zöldséges - rizses ételekre helyezik a hangsúlyt a tésztaételekkel szemben.

Noha zömmel a finnek számára jól ismert ételeket adják, az étkezdék évente egy-két alkalommal nemzetközi hetet tartanak és a kiválasztott ország étkeit fordítják le finn ízlésre.

Virslileves "Siskonmakkarakeitto"

A finn lélek az egyszerű, jól érthető ételeket kedveli. Népszerű "komfort ételek" heti rendszerességgel kerülnek sorra. A képlet egyszerű: minél több a diák, az étel annál masszásabb, homogénebb, a színhús aránya pedig annál alacsonyabb.

A leves alárendelt szerepet játszik az étkezésben. Népszerűek a spenót-, batáta- és burgonya alapú levesek, de a kéksajtos oregánós paradicsomleves is jól fogy. Magyar szemmel sok az egzotikus, bátor választás, pl. curry-s ázsiai leves, de a finn hagyományos levesek is gyakoriak.

A húsleves ízvilágát a népszerű krumplis virslileves(!) idézi, míg a magyar menzai gulyáslevesre a finn darálthúsleves hasonlít. Előbbiből a hús, utóbbiból a paprika hiányozhat a magyarnak.

Nem ritka a borscs leves créme fraiche-sel, kár, hogy a húst kispórolják belőle. A fent említett levesek nemcsak ehetők, de ízletesek is.

Nem üti semmi azonban a zsíros, kelkáposztás birkalevest! Ez a gazdag húsleves a pár centis színhúskockákkal számomra a menzák királya, egy hétig is tudnám enni. Friss kenyérrel isteni!

A salátabár nem hiányozhat egyetlen nyilvános étkezdéből sem. Jellemzően négy vagy hatféle salátából választhatunk, emellé egy sor ízesítő (balzsamecet, olívalaj, szárított-pirított hagymadarabok, hántolt napraforgómag) van kikészítve. Jellemző saláták a jégsaláta-paradicsom mix, a csicseriborsó, a feketebab, a ceruzabab, a mustáros heringsaláta, túró, lilahagymás-kukoricás tésztasaláta, hideg rizssaláta tenger gyümölcseivel, krémes-hagymás krumplisaláta. Népszerű az ecetes és tejszínes cékla és a csemegeuborka is.

Jobb helyeken mindennapos és népszerű a vörös- és feketeáfonyás reszelt káposzta vagy répa. A salátabár kínálatát szinte minden pizzérában és étteremben is az árba foglalják, tehát nem feláras.

A főétel változatos, de a fűszeres, zsíros-olajos ételek és egész húsok helyett az apróra vagdaltat és tejszínes mártásokat részesítik előnyben. Sok a kitalált étel, pl. "grúz marharagu" és "görög paradicsomos hal", utóbbi rengeteg kaporral. A "chili con carne" itt egy remek marhapörkölt babbal, a "pasta carbonara" nem tudni, mire hasonlít.

A finn menzák állócsillagai:

Makaronilaatikko - Darálthúsos vagy gépsonkás rakott (szarvacska)tészta, tojásos tejszínnel összesütve, sajttal. Ez otthon elkészítve finom étel.

Forrás: myllynparas.fi

Perunalaatikko - Tejszínes rakott krumpli gyufaszálra vágott krumpliból. Sonka helyett gyakran lazacnyesedékkel adják. Akárhogy is, ez az étel otthon elkészítve ízletes fogás, de a menzákon sárgás homogén masszává sűrüsödő képződmény lesz. Az íze szóra sem érdemes. A lazacos változat egy finn kollégám szerint börtönkaja, nem szabad embernek való. Apró lazacdarabokat szinte mindenbe tudnak tenni, és szinte soha nem jönnek ki jól belőle. Egy szép darab sült lazac - egyben. Ez akkora kérés lenne Finnországban?

Lihakastike ("Húsmártás") - Darálthús barnamártásban. A pörköltre is ezt a szót használják, hacsak nem a "gulassi"-t.

Hernekeitto - Felesborsófőzelék (zöld massza) darált sertéshússal vagy anélkül. Mustárral eszik. Rendszerint csütörtökön eszik, hozzá desszertként gyári palacsintakorongokat vörösáfonyalekvárral.

Lihapulla ja perunamuusi: Húsgombócok barnamártásban krumplipürével.

Uunimakkara - tepsis sült szafaládé vastag sültsajt kéreggel, krumplipürével

Forrás: maritius.vuodatus.net

Olcsóbb halak (pl. balti hering) tepsiben, tejszínes-kapros lében vagy bundában sütve. Ezek a mállós puhára sütött halak kevés ízzel kecsegtetnek, bár a hering torkot kaparó keserű tud lenni.

Jobb étkezdékben főleg pénteken tepsiben sült kapros szivárványos pisztráng- és lazacderék is kapható.

Broilerinkoipi azaz csirkecomb: papírszerű bőr, több csont mint hús. Gyárilag pácolt, emiatt narancssárga.

Csirkemell gyakran érdekes (pl. narancsos) szószban. Ez elég jó szokott lenni, noha a hús túlkészített fojtós, száraz.

Az árak

Egy fullos "menzaebéd" Helsinkiben az egyetemen kívül 8,90 Euro körül alakul, a levesmenü ennek a 70 százaléka körülbelül. Az egyetem a diákoknak jelentős kedvezményt biztosít, ők 2,50 Euro körül kapják az egyszerűsített menüt, ebben főétel (feltét+köret), salátabár, valamint kenyerek és italok vannak, és kávé is kérhető kedvezményes áron (0,90 Euro). A helyi alkalmazottak is számíthatnak 1-2 Eurós kedvezményben.

Példák:

Óvodai menü
Reggeli: Bio zabkása
Ebéd: Sült darálthús rudak (kebab), darálthús-szósz (marha), krumplipüré vagy főtt krumpli, saláta
Vega menü: Sült szójás-borsós korongok zöldségmártással
Uzsonna: Biokenyér vagy -zsemle, sajt, gyümölcs. 

Gardenia, az egyetemi campus egyik népszerű étkezdéje, ebéd:
Leves: Ázsiai tésztás garnélaleves
Egybensült apróhal kapros tejfölmártással, újkrumpli 
Csirkemellfilé BBQ-szószban
Vega fogás: Ratatouille 

Rakennusbetoni OY, Hollola kis étkezdéje:
Leves: Frankfurtira hasonlító virslileves
Főétel: Palermói tészta (tejszínes masszával átitatott szarvacskatészta csirkedarabokkal
Kenyér, kávé

Itt ült, ott állt

Majdnem egy hetet töltöttem Hollandiában. A holland hadsereg hatalmas, Oldebroek melletti lőterének egy sarkában működő klímaváltozás-modellező kísérleti állomáson dolgoztam - 2010 óta immár harmadszorra. A szállásom a Veluwe tájegységben, smaragdzöld bükkök és tölgyek (fenyők) között felépített, szóval egy isten háta mögötti erdei kempingben van.

Hollandia kulcsszavakban:

szélmalmok, fapapucs, tulipán, zöldségek, húsipar, Van Gogh, krákogva beszélt nyelv, lapos táj, kereskedelem, Shell, bankok és biztosítók, Philips, sajt, sör, futball és focisták, Rembrandt és a németalföldi festők, hajózás, csatornák, gyémánt, búrok, tudósok és felfedezők (Leeuwenhoek), monarchia és a narancssárga szín, Amszterdam, tengeri gátak, magas emberek, liberalizmus, jólét.

Valami kimaradt? Igen, a holland konyha. Nem híres, de vannak jó és vannak bizarr dolgok is benne. A majonéz uralma. Meg az almaszósz a hasábkrumplihoz. A hasábburgonya örök: mindig, mindenhez azt adnak. Bélszínroló és más bundázott, olajban sütött dolgok (utcai automatából is!). Palacsinta: nemzeti étel. Hatalmas méretű, ezerféleképpen töltve. Jók a helyi kolbászok, a hús meg elég olcsó. 

Az alábbi képeken azokat a dolgokat szedtem össze, amelyeket soha sem nem hagyok ki, ha Hollandiában járok.

Verkade, a holland Boci. Csak ezt tényleg hollandok csinálják. 

Stroopwafel - ragacsos, édes, nehéz ostya

Kis pékségek és cukrászatok, mint a Kamphorst.

Olcsó és jó gyümölcslevek és smoothie-k

"Vla" Pudding! Imádom. 

Indonéz és más ázsiai ételek, hatalmas választékban

Grolsch és más "kevéssé ismert" sörök

Sajt. Olcsón. Sokat.

Csokipudding, fél liter. 

Igen. Kenyérre. No comment.

Palacsinta. Hollandia egy palacsinta-paradicsom. (Pancake tomato?)

A mérkőzés addig tart, amíg a játékvezető le nem fújja

Hozzá kell tenni (mielőtt valaki kaján mosollyal a fűről és kurvákról kezdene kommentet írni), hogy Amszterdam és a Veluwe vidéke (ahol most vagyok) pontosan annyira nem összevethető mint Budapest és Szilvásvárad. Elég időt (kb 30 napot) töltöttem Amszterdamban, hogy tudjam: minden állítás és annak az ellenkezője is igaz erre a városra. Láttam festett nőket, ahogy kirakatban állva kínálták magukat és láttam "varázsgomba" boltot, és rengeteg cofee shopot. Hetekig laktam a Flying Pig hostelban, ahol minden éjjel diszkó volt és szobatársak hajnali kettő előtt biztosan nem jöttek haza.  És azt is, hogy ez mennyire csak a "turistanegyedre" igaz. Egy ilyen látogatás egyébként pont a tévészékház ostromakor volt. A reggelinél kihúzhattam magam, amikor a falra tett lcd-tévén néztük a BBC adását. Mellettem a kopasz texasi, aki a kurvanegyedben töltötte az éjszakát, őszintén  csodálkozott, hogy Európában ilyesmi lehetséges. Bocsássuk meg neki, hogy nem tudta, ez Euróőában szinte a hétköznapok része (Athén, Párizs, Berlin, Genova...megvan?). És nem csak itt. Emlékezzünk, hogy bizony az USA-nak is volt pár erős évtizede, már ami az utcai harcokat illeti.

A mérkőzést 90 percig játsszák
Én oda tértem vissza, ahol családostul-gyerekestül már kétszer voltam, és így eltöltöttünk vagy 30 napot összesen. Sűrű napok voltak ezek, először a 8 hónapos babával, majd következő évben a nagyobbacska, de még mindig apró, gyerekkel. A család megoldandó dolgai. Az első napokban nem volt kiságy (az egyik ágy matracát leraktuk a földre és körbebástyáztuk), kiskád (bizony, a mosogató is jó erre), etetőszék. A babakocsit a KLM Budapestre küldte Hollandia helyett.

Az a gól, amit a bíró megad

Megesik, mint ahogy velem most megesett, hogy az ember egymaga tér vissza oda, ahol korábban többedmagával jól érezte magát. És egyedül ez már nem az igazi. Csak arra gondolok, hogy itt ült, ott állt, amott játszott Friida, mi meg itt ültünk és ott álltunk és néztük a gyerekünket, ahogy ott ül…stb.

És most, hogy egyedül ülök a bungalóban, csak arra tudok gondolni, hogy milyen jó lenne, ha újra együtt lehetnénk itt. Nélkülük ez a hely pusztán díszlet, üres, nagy mégis jelentéktelen. Én alig használom, alig érdekel. Ágy legyen, meg pár szükséges holmi, hogy a munkámat végezni tudjam.  Játszótér, uszoda, étterem, bolt, zöld fák, madarak és nyulak. Szép, naná. 

Nem elég kapura lőni! A focit gólra játsszák.
Több értelmet nyer, amikor kézen fogva sétálok a lányommal és együtt éljük át és értelmezzük a környezetet. Élesebb érzékekkel figyelek, mert a gyereket tanítani kell és érdemes tanítani. Tanítani amíg lehet, amíg hagyja magát, mert ilyenkor még akarja, hogy tanítsd. A gyerek kérdez, hát válaszolok neki. Neki mindegy, hogy autó, madár vagy bot. Tudni akar mindent, és én vagyok a mindent tudó. Végtére is igaza van. Harmincvalahány év meg az iskolák elég volt ahhoz, hogy rengeteget megtudjak a világról, legalábbis egy gyerek számára sokat. Hiszen olyan országokról tudok, ahol még nem jártam. Olyan emberekről, akikkel nem találkoztam. Felismerem a márkáját a száguldó autónak. Na ez a nem semmi. Ezt sokáig tudjuk játszani. A gyerek minden szülőt professzorrá tesz. Tanárrá, aki egy nagyon kis létszámú osztályt tanít évekig, de egyre csökkenő óraszámban.  

Csak nüanszokon múlott a három pont sorsa
És nem is kell nagy dolgokra gondolni. A legtöbb esetben arra kell válaszolni, ami ÉPPEN AKKOR történt, és mi nem is érzékeltük semmit. Mit mondott a bácsi? Mi volt ez a hang? Az egy Mazda? De egy gyors váltással a dolgok közepében találjuk magunkat, pedig alig léptünk kettőt. Jézus bácsinak miért fáj? A madárban is van csontváz? Apa is meghal? (-Igen, egyszer mindenki meghal) Most?

Egyszóval, mit ér az évtizedeken át felhalmozott élettapasztalat, ha nincs kinek átadni? Blogot, cikket írok belőle? Ugyan. Ez mind semmi. 

A következő bejegyzés fociról fog szólni. Ma a bentmaradásért küzdő Siófok megverte a Pécset, a Videoton pedig magabiztosan lenyomta a Kaposvárt, ezért ma újságírói fociközhelyekkel helyettesítettem a fejezetcímeket.

Gyereksör

Leányunk nem kisbaba már. Erre minden nap többször is emlékeztet minket. Koordináta rendszerében most kezd megszilárdulni sok olyan fogalom, ami nekünk fölnőtteknek nem is kérdés. Ki a nagy és ki a kicsi? Ki az öreg és ki a fiatal?

Megtanultam, hogy mindent magára vonatkoztat és magához viszonyít. Ha kérdezi, "nagy vagy?" akkor azt önmagához képest érti. A beszélgetések finn-magyar kevert nyelven zajlanak. (Tykkätkö sinä siitä sörtä? Onko se rendőrbácsi kiltti?, stb). A "De" egyenértékű az igennel. 

Hallgassunk bele a végtelen beszédfolyamba egy random ponton, legyen ez péntek reggel nyolc órakor. 

Friida: - Apa nagy? 
Én: - Igen. 
F: - És Friida? 
- Friida kicsi. 
F: - Igen. De Friida egy kicsit nagy is. Két éves!
- Három. Háromszáz!
F: - Nem, három! Apa nagy? 
- Igen. 
F: - Friida is nagy, és akkor ihat sört...Te szereted a sört? 
- Igen. De neked nem ízlene, és nem is ihatsz olyat. 
F: - Miért? 
- Mert keserű. És alkohol van benne, amitől beteg leszel, apát pedig börtönbe viszik, mert sört adott neked.
F: - A rendőrbácsik? 
- Igen. 
F: - A rendőrbácsi kedves? 
- Igen, ő kedves. 
F: - Én szeretem a rendőrbácsit! Majd eljön ide az autójával nénónénó! 
- Nem jön ide, mert nem adok neked sört. 
F: - De. Gyereksört. 
- Nincsen gyereksör. Adok neked kakaót. 
F: - Kávét. 
- Jó, nevezzük kávénak. 
F: - Friida szereti a kávét. Apa is szereti a kávét. Te most Feri papa vagy? 
- Nem.
F: - De, beszélj Feri papa!
- Na jó. Hóhó, hűvee pejvee, én vagyok a Feri papa, nézd milyen bajuszom van! Hol van ez a Friduska? Szeretsz úszni? Majd megtanítalak. Hú, de megéheztem! Akkorát szaunáztam, hogy...! Oké, ennyi elég lesz.
F: - (vigyorog) Beszélj még. Te vagy Feri papa? 
- Én a Feri apa vagyok. Vigyázz, levered a kakaót!
F: - Kávét. Nem piszkoltam össze az asztalt. Friida ügyes! 
- Töröld meg a szádat. 
F: - Konyharuhával. Egyedül!
- Kérsz még enni vagy inni? 
F: - Nemnem! 
- Akkor mehetsz mosakodni és pisilni.
F: - Friida már pisilt a bilibe. 
- Mikor? 
F: - Holnap.
- ....
F: - Én már nem kérem ezt a joghurtot. 
- Semmi baj, ettél már eleget. Mehetsz.
F: - Apa jó! 
- Köszönöm, kedves vagy, hogy ezt mondod. Anya is jó. 
(vigyázz, leesel a székről, rendesen mássz le róla!..ez nem vicces)
- ....és Ági mama és Feri papa is. 
F: - Én szeretem a Feri papát! Ő a kedvenc nagypapám. 
- Seppo papa is jó, nem? 
F: - De. Seppo papa a kedvenc nagypapám. 
- Feri papa nemsokára idejön majd repülőgéppel... 
F: -...és leszáll így zzzsíííí sssszzss! 
- Igen, és eljön ide hozzánk.  
F: - És itt fog aludni...És nem megy innen el soha többé.
- Igen, ott fog aludni a kanapén.  
F: - Ott? 
- Igen. De csak négy napig, utána visszamegy Székesfehérvárra Ági mamához. 
F: - Uszodába? 
- Biztos uszodába is megy majd. Meg szaunába is. 
F: - Friida nem akar szaunába menni.
- Múltkor még szerettél, amikor együtt voltunk. Amikor elhoztad Trinci bácsit (G.I. Joe katona, Friida adott nevet neki) és kitakarítottál a zuhanyzóban a Múminos törülköződdel. 
F: - Én nem akarok szaunába. 
- ...menni. Értem, nem kell neked.
F: - Friida kicsit éhes. Friidának szép, gömbölyű hasa van. Apának is szép, gömbölyű hasa van. Apa bácsi?
- Igen, bácsi vagyok. 
F: - Neeehem! Apa nem bácsi! 
- Hát micsoda? Néni?
F:  -Nem, apa Feri apa. 
- De apa is bácsi. 
F: - Friida is bácsi.....Neeem is! (nevetgél) Friida kislány vagyok! Naaagy kislány! Nem vagyok baba. A babák így beszélnek oáá oáá, és az anyukájuk melléből esznek tejet, de Friida nem! 
- Nem, te már nagylány vagy. És nem is kell már pelenka neked. És beszélni is tudsz. 
F: - Meg ugrálni is! Brekk brekk brekk! És iskolába járok!...Neeheem is! :)
- Óvodába. 
F: - Nem megyünk holnap óvodába? 
- Nem, holnap hétvége. 
F: - (örömtáncot lejt) Jesszhurrá, jesszhurrá! Nem megyek óvodába, jesszhurrá! 
- De ma mennünk kell, kezdj el öltözni lassan. Kell bugyi. 
F: - Nem ment pisi a bugyogóba! Friida már nagylány.
- Ügyes voltál. Húzd fel ezt. Hűvös van, melegen kell öltözni. Keressünk egy erősebb nadrágot.
F: - Neeeem akarok nadrágot! (érthetetlenül sikoltozik, földön vonaglik)
- Jó, szoknya is lehet. Keresünk egy szép szoknyát, de kell alá pitkikszet (angolul: leggings, magyarul nem is tudom). Megmutathatod milyen szép szoknyád van. Anya pedig csinál neked szép frizurát.  
F: - Apa. 
- Nem, apa nem tudja, hogy kell a hajcsatokat használni. Félek, hogy meghúzom a hajad. Na, már készen is vagyunk. 
F: - Apa egyedül felöltöztetett engem!
- Kell még rád zokni. Vedd fel egyedül.
F: - Nem tudom...

...és így tovább.

Finnisztán a Facebookon is! Gyere, és nézz még több finn dolgot, ha ennyi nem lenne elég! 

Kultúrtánc

Leányunkból gyakran tör elő a tánc. Espoo város művészeti központjában (weegee, ahol Niina is dolgozik) olyan érzésem volt, mintha Friida felszabadult táncmozdulataival a körülötte lévő műalkotásokra válaszolt volna. A felvételeket titokban készítettem, mert csak engedéllyel lehet kamerázni az épületben. Ez persze nem mentség arra, hogy MINDIG elfelejtem helyesen tartani a telefont.

Kiállítás

Espoo-ban egy nagyon érdekes kiállítás látható a napokban. A művész egy francia nő, Sophie Calle, aki az ex-barátjától kapott szakító e-mailt mutatta meg 107 nőnek. Arra kérte ezt a női sereget, hogy mindenki a maga tehetségének és szakmájának megfelelően interpretálja a számára oly fájdalmas írást. A jogász tehát a jog nyelvére fordította (a nő és a férfi közti szerződés felbontását boncolgatva), a rendőrkapitány egy jelentést írt róla ("Bűntény tehát nem történt. Végülis mindenki a saját felelősségére esik szerelembe."), az operaénekes elénekelte, a sportlövő céltáblának használta, a hindu táncosnő eltáncolta, az újságíró harsány címlapot készített, de volt aki nyelvtanilag elemezte, statisztikát készített a mondatokról, tarot kártyák segítségével írt jellemzést a férfiról, satöbbi. A nőket fotókon, videókon láthatjuk, de a válaszokból sok kiemelt szövegrész is látható bekeretezve, szép tipográfiával. Tanulságos történet ez arról , hogy mire képes egy (francia) nő, ha egy férfi fájdalmat okoz neki. (Sophie Calle: "Take care of yourself"). A sztorit itt olvashatjuk.

photo:weegee.fi

Erről a hétről fotók:

http://www.photoblog.com/Vil0443/2012/03/17/tlvgi-gyerek.html

http://www.photoblog.com/Vil0443/2012/03/19/

Én egy mandarin vagyok!

"A kistücsök nagyon megörült a kincsnek, amit a Félelmetes Kígyókirály fészkében talált. Nem nyúlt az aranyhoz, inkább felhívta az illetékes hivatalt. A régészek azonnal a helyi múzeumba szállították a leleteket....zzzzz" Az esti mese utolsó mondatai, mielőtt elaludtam volna.

Ez a bejegyzés a gyerekről szól. Valahogy ez most nehézkesen indul, talán mert oda kell figyelni az ilyen témánál. Azért mégsem mindegy, hogy mit és hogyan mondok róla. Csak pár dolgot érintek itt, mert egyszer be kellene fejezni a bejegyzést. 

Nézem Friidát, hallgatom a végtelen beszédfolyamot ami árad belőle és csak ennyi jut eszembe: "Jéé!". Jé, mikor tanult meg így beszélni ("Apa, mit kiabálsz te itt?")? Jé, mióta nem kell neki az etetőszék? Jé, ez a gyerek két nyelven beszél - egyszerre! ("Pucoljunk perunát!"). 

Zene, tánc

Gyermekünk nem kisbaba már. Már nem háton fekszik, hanem fut. A zenére nem csak felderül, hanem konkrétan táncot lejt rá. Táncolni azonban csak pörgős szoknyában, lepkeszárnyakkal a hátán tud. Persze, ha ő táncol, akkor táncolni kell mindenkinek. Ez jó, mert kimozdít minket a  vacsora utáni apátiából. 

Zenei érdeklődése mindenre kiterjed, ami ritmusos és/vagy klipjében táncosok vannak, esetleg élő koncert. Meggyőződésem, hogy lányunk nem fog megállni a fejlődésben ha néha mást is kap, mint Gryllusz Vilmost meg Alma Együttest. Az élet elviselhetőbb akkor, ha a szülő egy kicsit a saját ízlését is gyakorolhatja a gyereken. Ez nálunk bevált. Íme néhány dolog, amely kiemelkedő sikert ér el lányunknál:  

- Klasszikus zenei koncert, lehetőleg dübörgő üstdobokkal és kürtökkel (pl. id. J. Strauss: Radetzky-induló és Imígyen szóla Zarathustra, Bevezetés; ifj. J. Strauss: Kék Duna keringő, L. van Beethoven: 9. sz., 2. tétel). Itt kiemelném a bécsi újévi koncertet, amelynek videóit, főleg a balett-táncosok miatt, Friida a végtelenségig tudja nézni és hallgatni. 

Az év extrémsportolója, S. Alfonz a tibeti Halállavinák Völgyében basszus-üstdobon szólózik, miközben beszól a jetinek (kreten.hu) 

- Pop és rock. Nem árt egyik sem. A 2007-es Madonna feat. Gogol Bordello "La Isla Bonita" koncertfelvételt kétszer is végig kellett táncolnunk a minap. A rock és metálbandák, pl. Guns n' Roses, AC/DC, Slipknot és társaik (összefoglaló néven a "hosszú hajú bácsik") csodálatot váltanak ki Friidából, főleg az élő koncertes klipek. 

 - Latin (pl. Manu Chao, Ojos de Brujo) és jamaikai eredetű (ska, reggae) zenék, nyilván az ugrálósabb számok. 

- Mesék betétdalai. Gyermekünk hónapok óta a "Rio" című papagájos, valamit a Cars2 (Verdák2) rajzfilmek hatása alatt áll. A "Rio" Friidától a "Néni sír" nevet kapta, mivel egy sírós jelenet láthatóan megragadt számára.    Kezd lejönni a Mikulás/Karácsony/manók témáról, bár titkon még lappang a rajongás a Télapó iránt.

Mindezt csak a példa kedvéért írtam le. Bárhol, bámilyen zene van, Friida táncolni fog. December elején elmentünk egy bárba, ahol "péntekenként szabad a színpad", tehát bárki felléphet a saját szerzeményeivel, ingyen. Friida "keresztanyja" adott elő pár dalt, majd utána sok-sok költő következett (köztük egy Occupy Wall Street szónok is, aki elég hatásos volt). A kétéves gyerekek között rendezett "Ki a nagyobb hippi?" verseny győztese Friida lett. Ő ugyanis nemcsak Maire-Irene dalaira táncolt, hanem a fűzfapoéták verseire is rázta!

Evés, ivás, főzés

Túl vagyunk az anyatejen és pépevésen: azt kéri amit mi eszünk. Sőt: meg is főzi! Először decemberben főztünk együtt, amíg Niina kórházban volt.

Precíz krumplipucolás

Azt megelőzően is segített a konyhában (pl. palacsintasütés körüli maszatolás), de ez most egy másik kategória. Friida figyel, kérdez ("Mit teszünk bele még?"), és tudja, hogy mi történik. Két hete, hogy megtanult krumplit, répát pucolni a hámozóval, így - talán először igazán - segíteni tud a konyhában. A fűszerek közül ismeri a paprikát, borsot, rozmaringot, az erős fűszereket szereti(-né) kanálról nyalogatni.

- Én egy mandarin vagyok!- Rozmaring, ugye? - De!

***

- A paprika finom! Väkevä - Aha. A paprika erős. Finom? - Igen. Vähä' pahaa! ("kicsit rossz")

Mi sokat főzünk otthon, főleg friss hozzávalókból. 

Ez egy magyar olvasónak talán nem is kérdéses (vágj apróra egy fej hagymát, zsiradékon párold, dobj rá pirospaprikát és kockára vágott húst, só, bors, öntsd föl kicsit, esetleg csinálj tejfölös habarást kis liszttel és már majdnem kész a kaja), de itt ez nem olyan egyértelmű.

A boltok tele vannak félkész termékekkel, pl. előre pácolt húsokkal, szósz-porokkal, ipari húskészítményekkel (finn sütőkolbász és társai) és import csomagolt zöldségekkel (3 db paprika 2.5 Euro). Nincs hentes és nincs zöldséges sem. Van azonban más! 


Ha már adott, akkor élünk a lehetőséggel: bio- és Fair Trade árukból próbálunk választani, amelyek szinte minden termékcsoportban elérhetők. A dologban az a jó, hogy az amúgy is magas árak mellett nincs óriási különbség a "hagyományos" és a bio dolgok árai között.

Friida az óvodai ebéd klasszikus finn ételeiből rendszerint két adaggal megeszik, hozzá rozskenyeret, kefirt/tejet és valami édességet, gyümölcsöt a végén. Mégis, amikor megkérdezem, hogy hol jobb az étel, akkor nagy örömömre azt mondja: itthon jobb! Ha halat vagy csirkét lát, már nemcsak a hangját/viselkedését utánozza, hanem hozzáteszi: "Saa maistaa!" azaz "Meg szabad kóstolni!", esetleg: "A hal/csirke finom!".  Azt is tudja már, hogy mi az a csoki, fagyi és reggelente rágót akar a szájába (és nem csokit vagy fagyit, hoppá!).

Ruha, egyéb

Gyermekünk nem kisbaba már. Ruházata kezd normalizálódni: bodi(y?)t csak pizsamaként hord, és már rég nem kell állandóan sapka a fejére. Szoknyát és hajgumit kér reggelente. Szokásai vannak és elképzelései. Van annyi élettapasztalata, hogy tudja, hol jó lenni és hol kevésbé? Szeret otthon lenni, és óvoda után nemigen akar még egyszer kimenni a fagyba. Szeret étterembe járni, mert tudja, hogy lesz ott játszósarok is. 

A rajz, írás és olvasás. Friida elsőszámú elfoglaltságai. Nem akarom ragozni: naponta több oldalt "teleír" EKG-szerű cikk-cakkokkal, amely levelek rendszerint valamelyik nagyszülő számára íródnak. A rajzolás kezd irányított lenni: gombát, kukacot/kígyót/kolbászt, medúzát, arcot, halat már akaratlagosan rajzol. Én csak lesek. ("Jé, stb stb")  

Friida: Nem szabad álomport enni. Az ROSSZ! ("Ei saa syödä unihiekkaa. Se on PAHAA")

Mi (nevetés után): Álomport tényleg nem szabad enni, Friida!

F. (csakazértisellentmond): Egy kicsit szabad enni!

Kép: wulffmorgenthaler.com

Fagyos hírek

Mikäs se tuolla kolottaa, se taittaa olla auto
Auto auto auto, auto auto auto, 
auto sanoo drnn drnn drnn.

[Mi az ami ott zajoskodik?
Az bizonyosan egy autó lesz,
Autó autó autó....
Azt mondja, hogy drnn drnn drnn]

Finn gyermekdal, részlet.

Mivel az már bizonyos, hogy nem tudok mindenre kitérni, csak szemezgetek az elmúlt egy hónap eseményeiből. 

Időjárás és sötétség jelentés 

Megboldogult Vissy Károly emlékének ajánlva ezt a visszatekintést elmondhatom, hogy ma érzem először a Tél közelségét. Fázósabbak most húzzák fülükre a plüss fültyűt, mert azt fogom állítani, hogy kellemesen csalódtam az (idei) finn időjárásban. November közepét tapossuk, de "csak úgy röpködnek a pluszok". Napközben 5-6 fok, esőtlenség ám kevés napsütés jellemző. A fagyot le is fotóztam, lásd alább. A napkollektoros ház persze még ilyenkor is termelt a reggeli kávéhoz.

Közlemény: Épp ablog írásának napján érkezett meg a nagy hideg (-7 fok), amely hatására kis tavunk elkezdett befagyni. Friida hamar ráérzett a dolog ízére. A gyermek behajintott minden kezébe kerülő dolgot, mert a jég vicces hangokat ad olyankor.

A hideg engem nem zavar, a sötétség annál inkább. A mai napon éppen 7 óra lesz a nappal, a többi sötétség. A sötétség, ami karácsonyig egyre nő, terjed, terjeszkedik. A legrövidebb nappalunk december 22.-én köszönt ránk, amikor 5 óra 49 perc körül lesz a nappal hossza (az adatokat innen nézem). Előtte és utána is 4-5 napig hasonló rövidségű lesz a világosság, majd lassan, alig érzékelhető változás veszi kezdetét. Ma délután 3 óra 41 perckor nyugszik a nap, ezért komolyan fel kell tudnunk találni magunkat, hogy hogyan üssük agyon az időt a töksötétben?


A finnek sem szeretik a sötétet. A boltok tele D-vitaminos készítményekkel, és az üzletben  főhelyen találjuk kirakva a naplámpát is.  A gyerek öltözködése ismét a szkafander-szerű kezeslábasra alapul, de még nagyobb hidegben jön a kantáros sínadrág hozzáillő nehézipari védőruházatra hajazó, térdig érő kabáttal. Nem győzöm elégszer írni, mennyire tetszik az a praktikusság, ahogy a finn gyerekeket öltöztetik. Ha sár van és latyak vagy hó (az év 10 hónapjában), akkor nem ünneplőben mennek játszótérre, hanem a megfeleő védőruházatban, ami lehet ugyanúgy csinos is ettől függetlenül. Abból is van ám drága svéd a sznoboknak, és olcsó teszkós a nem annyira sznoboknak. Nem, ez nem jelenti azt, hogy Magyarországon rosszabb lenne a helyzet, mivel az úgymond helyzetről fogalmam sincs. Ott még nem tologattam kétéves gyereket nyálkás hideg időben. (Hallottátok, hogy a Videoton 7-0-ra verte a Siófokot tegnap?)


Gyerek, barátok és család
Témánál maradva, jöjjön Friida meg a többi gyerek. Helsinkiben sok barátunk van, a legtöbbnek gyereke is van. A gyerekek csak úgy megszületnek egy napon, ezért van születésnapjuk, egyszer az évben. Nagy Natália írt egy mesekönyvet, "A Nap születésnapja" címmel, amelyet forrón ajánlok a témában elmélyedni vágyó sci-fi kedvelőknek. A barátok nem születnek per se, hanem azok csak úgy vannak. Egyik nap még nem vannak, aztán egyszer csak, hipp-hopp, előkerülnek a semmiből. Ez akkor derül ki markánsan, amikor el kell dönteni, hogy kit (és kit ne!) hívjunk a gyerek második szülinapi zsúrjára. Mert az első születésnap örömeiben zömmel még a szűk családi kör részesül, a harmadiktól fölfelé meg az óvodai társak és az elképzelt, ágy alatt lakó barátok kerülnek előtérbe.

Egy délelőtt gyermekmegőrzéssel

Nade a második! Ilyenkor már nem kell félni a bacilusoktól (sic!), lehet nyíltan is tömni tortával, ám a gyereknek még nincsenek barátai. Magányosan harcol a homokozólapáttal /-ért, egyedül állja a nálánál kétszer nagyobb kisfiú ökleléseit és képes szemrebbenés nélkül egyes-egyedül befalni egy egész csokifagyit amelyből sokszori kérlelésre sem ad, az istenért sem! Nos, a zsúron a család mellett a barátok is megjelennek, egyesek teljes gyereksereggel felszerelkezve. A szülők, akik egyébként jó barátok ilyenkor titkon remélik tán, hogy gyerekeik is jóbarátok lesznek majd, abból kiindulva, hogy jó sokat összejárnak majd. Friidának ott van Freija és Aava, mindannyian kétéves kislányok, meg Aalto, Gábor meg Lauri, 4, 2 és 1 éves kisfiúk. Van több is, de képtelen vagyok mindet megjegyezni.
Helsinkiben élő finn és kevés magyar barátaink, hozzánk hasonlóan, zömmel a családjától távol él, ezért a nagyszülők mindennapos segítsége ritka ünnepnek számít. A barátság ürügyén (hehe) ilyenkor jó felhívni valakit (aki mit sem sejtve tervezgeti a hétvégéjét), hogy tenné már meg, hogy vigyáz a gyerekre 9 és dél között esetleg 3 és 6 között. Mert épp a doktoriját írja, mert kiállítást épít, mert ez, mert az. Nem gyakran kapunk ilyen kérést, és mi sem gyakran akasztjuk más nyakába a gyerekünket, de mindkét eset előfordult már.

Keresztfiam, az öccse és Friida spontán körtáncolnak

Ebből fakadóan a tágabb család a gyerek számára afféle viaszbáb-panoptikummá merevedik. A nagymama, nagypapa a telefonban vagy a képernyőben lakik, és nincs a közelben, hogy "csak úgy" felugorjunk egy sütire". A nagybácsik és nagynénik (unokatesók, és attól kijebb) nagyobb ünnepeken szépen felöltözve, mindig hasonló pózokban láthatóak, kedvesek és ajándékot adnak, ám semmi másra nem jók.
Friida világát a szülein kívül tehát nem a családtagok, hanem az óvoda és a szülők baráti köre tölti ki. Érdekes, új világ ez. Másfelől praktikus is. A barátok közt nem húzódnak régi ellentétek, gyerekkorról visszamaradt, örökségi ellentétekből fakadó, vagy más családi eredetű viszályok. A barátokkal lehet egyenesen beszélni, kevés a sértődés és elég nagy az empátia.  Mindenki éli az életét anélkül, hogy aggódnia kellene, hogy "jaj, miért nem hív fel már egy hete?". 


Munka, ami igazából nem is az
Egy érdekes dologra jöttem rá. "Tibi igazsága", mondhatnám ezt is. Az eset 1997 őszén történt, jó régen már. Tibi egy okos, atlétikus, bivalyerős srác volt. Ő volt az, aki minden találkozáskor satuként szorította össze jobbodat. És igen, ő volt az, aki a '97-es tatai gólyatáborban egy mozdulattal lendült az barakk ereszére és tépte le a hangszóró kábelét, amikor szenyorunk, az épp a padon henyélő Völgyi Tomi másnaposságában a nagy hangerőre panaszkodott. Nos, Tibi okos volt, és nem félt a tanulástól sem. Történt egyszer, hogy az elsőévesek egyik "központi" fejtágításán egyik nagyrabecsült ökológia professzorunk a ránk váró nehézségeket, valamint az Ökológia Tanszéken (valami más neve volt, az biztos) való szakdolgozás feltételeit ecsetelte. Mi a hátsó padban kevésbé figyeltünk, mert a sarokban talált, a 60-as évekből hátramaradt pedagógiai témájú fali tablón szórakoztunk. A professzor eközben széles orrnyergére tolta vastag keretes szemüvegét, majd az "úgy nevezett" táblázatkezelő programról, más néven Excelről magyarázott. Majd miután említést tett az úgy nevezett szövegszerkesztő azaz Word programról is, feltette a kérdést:  ki tud ilyeneket használni? A hirtelen beállt csendre a hátsó padsor is felnézett, így láthattuk, hogy Tibi a jobbközépről jelentkezik tökegyedül. "Tud maga ilyet használni?" ismétlődött a kérdés a katedráról. "Nem, tanár úr! De megtanulom!" - szólt Tibi, mire gyermetegen röhögni kezdtünk.
Nem tudom, de majd megtanulom. Nem szeretném ragozni, de ez az a hozzáállás itt, amit itt díjaznak.

Indulás Lahtiba (7.30, Tikkurila állomás)

Talajminták égetés után

Az az öröm ért, hogy Lahtiban, Finnország talán legjobban felszerelt talajökológiai laborjába kaptam meghívást, hogy ott végezzem a szükséges méréseket. A zöldtetős projekt teljes talajminta anyagát én dolgozom fel, ami nem egy rocket science, de jó érzés a sok számítógépezés után (közben). A dolog jelentősége az, hogy hár nem csak a növényzetet, de Helsinki összes ismert zöldtetőjének "talaját" is ismerni fogjuk néhány szempont alapján.
Szervesanyag tartalom, pH és szemcseméret az alapvető három dolog, amelyet mérnem kell. Ezen tényezők választ adhatnak az egyes zöldtető típusok talajának időbeni változására, a talaj - növényzet kapcsolatára, és talán egyszer a faunával kapcsolatban is tudunk elemzéseket kezdeni. A napokban zajlanak a tárgyalások a cégekkel új, "lokális biodiverzitás barát" zöldtetők tervezésére. Ezek szubsztrátja nemcsak a kiválaszott 5 féle import pozsgás (ez a bevett módszer), hanem őshonos növényfajok megtelepedését és túlélését is támogatná. Pénteken volt egy videókonferencia erről, tavasszal kezdődnek a kísérletek! :)


A lahti munka rengeteg utazással jár, amelyet csak a milliomosok tudnának tömegközlekedéssel megoldani. Kilátásaim között volt, hogy egyszerre váltok havi bérletet va helsinki és a lahti BKV-ra, valamint a Helsinki-Lahti vasúti viszonylatra, de ez is több száz eurós kiadás lett volna. Így végülis vettem egy autót. Kéket.

Na, de nem ám csak úgy. Hónapok óta rendszeres látogatója vagyok a finn és magyar használtautós oldalaknak. Ár, márka, típus, köbcenti, futott kilométerszám áll szemben a vágyakkal és lehetőségekkel. Meg a hazai árak, az euró - forint árfolyam, de még a csillagok állása is. Megkérdeztem magyar és finn ismerőseimet is. Férfiakat. Mert melyik férfinak ne lenne véleménye a használt autókról? És melyik férfi ne sietne azonnal tanácsokkal a másik segítségére,? Na ugye. Az emailes körlevelekben aztán szabályos hitviták bontakoztak ki: benzines vs. dízel, francia vs. minden más, 2.0 motor vs. minden kisebb és még sorolhatnám. A végén kompromisszumos megoldásként egy 2.0-ás dízel Trabantban kristályosodott ki a lényeg. :)


Végül a kinézett, megvitatott autókat (Volvo Sportwagon, Skoda Fabia 29 000 km-rel!, Peugeot 307, stb.) egymás után vitték el az orrom előtt, újakat kellett nézni. Végül a bizonytalanok szalmaszálába kapaszkodtam: vettem egy japánt.  Szerdán elmentem Tammisaariba megnézni egy Mazda 323F (F mint Ferenc és ferdehátú, ugye), amelyet végül meg is vettem.  Biztosítás, regisztráció, pikk-pakk megvolt. A vásárlás után az autókereskedés melletti útmenti kifőzdében egy remek marhapörköltet ettem, noha a finnek biztosan nem tudják, hogy az pörkölt volt. 


Az autó birtoklása, csakúgy, mint a gyermek esetében, egy előrelátott, tervezett dolog volt. Bele van kódolva a rendszerbe, hogy ha nincs nagy gebasz, akkor gyereked és autód lesz, csak akarni kell, meg kivárni a pillanatot.  A lakásra azér már nem vennék mérget. A hat éve elvégzett autósiskola ellenére eléggé megdöbbentem az autós szubkultúra eddig rejtve marad világán. Hol van jó szervíz? Hogy működik az önkiszolgáló autómosó a parkolóház legmélyén? Milyen olaj, milyen guminyomás, ablaktörlő, milyen ez meg az kell a kocsihoz? És egyáltalán hogyan jutok haza Lahtiból? Ez az információ dömping pár nap leforgása alatt zuhant rám, és győzöm kapkodni a fejem. Holnap felrakom a téligumikat, de még szereznem kell egy keresztkulcsot. 

Magyarországi látogatásunkkor leckét kaptam hazafiságból. Amely szerint az igaz hazafi csak a szépet hajlandó észrevenni,  míg a negatív kritika hazafiatlan, idegenszívű. Másrészről pedig a más országról szóló pozitív kritika automatikusan Magyarországgal szembeni állásfoglalással ér fel. 


Ezzel kívánok biztonságos közlekedést mindenkinek.