Uszodai körkép

A téma valahogy soha nem kerül elő, pedig ha valami, akkor az uszoda egyértelműen része a heti rutinunknak. Úszni szeretünk, gyereknek ingyen van és nem is nehéz eljutni odáig. Kell ennél több?

Friida már kisbaba korában belekóstolt a klórba, akkor Pesten a BVSC Uszodáig kellett elmetrózni. Az ám a csoda! Egy keskeny, meredek lépcsősor vezet a bejárathoz. Az egész olyan, mint egy darwinista szemléltetőeszköz: csak a legfittebb, legrátermettebb egyedek juthatnak az uszodába!

Niina erős volt, heti rendszerességgel felcipelte az óriás babakocsit gyerekestül-málhástul a lépcsősor tetejére, majd 40 perc babaúszás után le. Ne feledjük, hogy ehhez többször is meg kellett ismételnie a mutatványt a budapesti díszletek között: a kisföldalattin sehol nincs lift, és a lakásunk is lift nélküli bérházban volt.

Ott a lépcső. Nem gyenge, ugye?

Eljutás
Hogy nem vágyunk vissza a pesti hétköznapokba, az ennek is köszönhető. Utáljuk vagy sem, ki kell mondani: Helsinkiben jobban figyelnek a mozgásukban korlátozottakra (is). A metrómegállókban és általában minden emeletes közterületen van lift. Lehet, hogy néha elromlik, de aztán megjavítják és megint lesz.
Az is fontos, hogy babakocsival (egy felnőtt+gyerek+babakocsi) utazó személy számára a tömegközlekedés ingyen van. Ez jár, mondhatnánk így is. Friidának volt egy "jó éve", amikor nem volt hajlandó kocsiba ülni, mondván ő már nagylány. Ez tartott tavaly téltől idén nyárig. Ezidő alatt a kis könnyűszerkezetes kocsinkat hurcoltam mint nagyranőtt buszjegyet, és működött!
 
Helsinkiben a helyi tömegközlekedési vállalat (HSL) "chipkártyás" rendszert működtet. Mint egy mobilos feltöltőkártyára, úgy ezekre is pénzt kell tölteni. Szezonra (2 hét, 1 hónap, stb) fix árért, vagy adott pénzösszeget tölthetünk rá (20, 60 stb. Euró). Minden metróállomáson van pár automata, ahol készpénzzel és bankkártyával is fizethetünk.

Felszálláskor a sofőr melletti automatához közelítjük a kártyát, ami a kijelzőjén megmutatja, hogy mennyi pénz vagy idő áll még rendelkezésünkre. A városon belüli utazáskor az 1-es gombot kell megnyomni, a gép leveszi a kreditet a kártyáról, vidáman sípol és már ülhetünk is le. Ettől kezdve 60 percig szabadon használhatjuk a buszt, villamost és a metrót.

Az automata. A pink adja az egyszeri jegyet.

A "buszkártya" (www.iltalehti.fi)

Jegyérvényesítés. A számok a város zónáit jelzik.

Uszodák

Itt Helsinkiben négy uszoda is van tágabb környékünkön. Ezek egy cég kezelésébe tartoznak, ezért az árak eléggé egységesek (5,60 Euró/sima belépő), a szolgáltatás is alapvetően hasonló mindegyikben. Tiszta, modernnek mondható uszodák, ahol kártyás beléptető rendszer működik, az öltözőkben szauna, a medencetér a szétválasztva kicsiknek és nagyoknak. A nagymedence is jellemzően 25 méteres és valamilyen "wellness" cucc is van, izé...vízsugár a medence falából, jakuzzi meg hasonlók.

Itäkeskus uszoda belül

Az Itäkeskus melletti uszodát két emelet mélyen, gránitba vájták. Háború esetén óvóhely, békeidőben uszoda. A vizét mindig hidegnek éreztem, a gyerekmedence viszont tágas, vese alakú, elég meredek, nagy gyerekcsúzdával (csak bátraknak!). Ablaktalan, avíttas, nem barátságos. Közel van, mégsem használjuk. 

A malmi uszoda egyetlen előnye, hogy a 79-es busz végállomásától két lépésnyire van, így az óvodától egyenesen oda tudunk utazni. Sajnos gyerekszemmel épp ez a legrosszab: a kismedence ugyan tágas, de nélkülöz minden játékot, este 6 után ráadásul a partra állított kerekes hangfalból dübörög a zene. Víziaerobik, vagy tudja a jó ég micsoda. A vízből sok ütemesen rugózó női fejet látni, a parton meg egy ürgét aki latexgatyában emelgeti a térdét. Az uszoda nem zsúfolt, de gyereknek elég unalmas hely. A büfében csak mihaszna édességek, ráadásul csak készpénzzel lehet fizetni. A környéken, mint rendesen, nem kapni rendes kaját (csak szemetet a szomszéd plázában). És mi Friidával mégis ide jártunk februártól május végéig hetente, amíg Niina esténként Espoo-ban tanított. Ettünk hamburgert is, pizzát is - nem vagyok szent.  

A Mäkelänrinne uszoda a legnagyobb a környéken, ráadásul a gyerekeknek sem teljesen reménytelen. Külön kisbabás medence van, ám népszerű és zsúfolt. Rengeteg gyerek egy medencében nem jó. Az uszodában rendes étterem is működik, gyerekmenü, hétköznapi kaják felnőtteknek, kávé, édesség. Kész a hétvégi program: uszoda, majd ebéd.

Kisgyerekes szemmel...na jó Friida szubjektív szempontjából a kétes hírnevű Vuosaari kerület uszodája a legjobb. Nincs közel, és csak busz-metró kombóval érhető el, de fényes, nyitott és a gyereknek tetszik. Az uszodának otthont adó épület sportcentrumként működik, sportpályákkal, edzőtermekkel. Az ablakokon át látni, hogy itt cselgáncs, ott aerobik, amott meg kosárlabdaedzés folyik.

Bent a gyerekmedence mélysége a pár centitől a 90 centiméterig változik. A medence végében egy kis műanyag házikó áll, amiből a gyerek egy apró csúszdán csobbanhat a vízbe. A házon ajtó, ablakok. Na, Friidának pont ez kell. "Ez az én házam! Be lehet jönni!" mondogatja, és századszor is lecsúszik a csúzdán. El kell kapnunk az alján, különben megfulladna. A legmenőbb persze a kanyargós óriáscsúszda, amit egyszer Friidával is jó lenne kipróbálni.

Vuosaari uszoda nagymedence és csúszda (www.inlook.fi)

Öltöző
Leányunk eléggé képben van ami az élet kis és nagyobb dolgait illeti. Mivel Friida az anyja távollétében velem, a férfiöltözőben cserél ruhát, a ruha nélkül sétáló bácsikat már megszokhatta. Egy időben azért kíváncsian szemlélte a fiúkat és férfiakat és konkrét kérdéseket is megfogalmazott ama bizonyos lógó holmik mibenléte felől. "Ha nagy leszek, akkor nekem is lesz olyan hosszú pisilőm", állapította meg, de válaszom kissé lelombozta. Meg "Ha nagy leszek, nekem is szép, gömbölyű hasam lesz!" Na ezt is ott látta először.

A meztelenség. Igen, a finnek egy magyar ember számára arcpirító nyíltseggsággal viselik meztelenségüket. A zuhanyozóban, szaunában és öltözőben egyaránt. Itt nincs zárható kabin, és a szaunába egyenesen tilos is fürdőgatyában beülni. Nem mindenkinek kellemes ez az állapot. Sok külföldi, főleg valamely távol-keleti és arab országból származó ember is látogatja az uszodákat. Megfigyeltem, hogy ők általában gatyában zuhanyoznak. Sőt, némelyek a vécét használják öltözőnek.

Fürdőnadrág: Csak feszülős, elasztikus fürdőgatyában engedélyezett az úszás. Laza bermudában, sortban nincs esélyünk: az úszómester ránk szól, és felajánl egy kölcsöngatyát - ingyen! Itt jegyezném meg, hogy Amerikában meg épp a fecske volt kifejezetten riasztó és ízléstelen, ám a YMCA sportlétesítményeiben is törülközővel, fürdőruha nélkül szabadott csak szaunázni.

A szaunában is kiderül, ki az igazi finn. Ajtó nyílik, rózsás-fehér bőrű fazon, kis kappanhájjal hastájon és oda nem illő nonfiguratív tetoválással a lapockáján belép. Ha van hely, egyből az irányítóhelyre ül: a vödör mellé a kályha előtt. Innentől ő diktál! "Perhesauna. Pienet löylyt!" azaz kábé "Családi szauna. Pici gőzt!" így a felirat, de ez nem jelent semmit. Van, aki öt másodpercenként löttyint a forró kövekre, elviselhetetlenné fokozva a fájdalmat. Más csak percenként. És van, aki soha. Na, ez is idegesítő tud lenni. A szauna itt ugyanis nem olyan forró mint egy átlag magyar közszauna, ezért  löttyinteni kell, hogy a forró gőz hasson. Hozzáteszem, hogy itt nem csepegtetnek semmilyen eukaliptusz olajat a kövekre, valamint senki nem jógázik a padlón errefelé. Mindkét esetre láttam sok példát a Széchenyi-fürdő "fény"- és "aromaszaunáiban".


Ma is úsztunk, és a jövő héten is megyünk. Ez a világ rendje.

Moszkvát a hó II.

Mozaik a Majakovszakaja metróállomás mennyezetén.

Polgártársak!
Ezeréves uraink ma letűntek.
A régi világban senki se hisz.
Ma
átalakítjuk öltözetünket,
átalakítjuk az életet is.

Polgártársak!
A munkás-özönvíz a földre kiárad,
elmossa a régit.
Az új kor kapuját a nép kinyitotta.
Ma nekivágunk ennek az összekuszált világnak.
A tömegek lábdobogása csattogjon az égig,
sziréna-jelekkel üzenjen a flotta!

(Vlagyimir Majakovszkij: A forradalom)


Moszkvába egy orosz ismerősöm meghívására utaztam. Kosztya már korábban is hívott, de Oroszországba utat szervezni egyáltalán nem volt könnyű feladat. A közös projekt ügye elég indok volt, hogy komolyan vegyem a dolgot, és ezúttal össze is jött minden. Elég nagy árat fizettem érte, mitagadás.


Valakiknek nem tetszik a rendszer, mások meg az EU-ban látják a Haza pusztulását. Lehet. De mielőtt nagyon belelovalnánk magunkat, nézzünk a barikádon túlra kicsit (ha merünk), mert garantálom, hogy igen hamar visszavágyunk majd ide, Európába - legyen az akár Magyarország, akár Finnország.

A kariganiemi határátkelő nyáron

http://www.openroads.fi/nor95/n951.htm

Innen, a kényelmes EU tetejéről akár gyalog, egy személyivel vagy útlevéllel is elindulhatnék délnek vagy nyugatnak, jobbára sehol nem ütköznék jelentős határellenőrzésbe. Schengen ajándéka volt az az eset, amikor Niina és én 2005 januárjában a világ végén északon a finn Karigasniemiből átsétáltunk Norvégiába, majd stoppal eljutottunk Karasjokba. A határátkelő teljesen sötét volt, életnek nyoma sem látszott. Én mégis bekopogtam a házikóba, hogy adna már a Tiszt Úr egy pecsétet, mégis milyen egzotikus helyen kelünk át. Azt a fejet látni kellett volna! Mit akarok? És minek? Hová? Végül jófej volt, előkotort egy kerek norvégoroszlános bélyegzőt és pecsételt a hülyeturista útlevelébe egyet.


Az orosz utamat is magánúton akartam szervezni. Augusztusban kezdtem és novemberben adtam fel. A konzuli hivatalok részletes tájékoztatása mellett sem tudtam eldönteni, mi legyen előbb:

• Repülőjegy vásárlás? > Vízum nélkül kockázatos, mi van ha nem adják ki nekem? 
• Vízumkérelem? > Szállás/meghívó nélkül nem adnak. A szálláshoz kell majd az utazást szervezni, ami a változó repülőjegy árak miatt nem jó ötlet. 
• Szállásfoglalás? > A négycsillagos hotel csak pénzért adott volna meghívólevelet (a vízumhoz), a fizetséghez (Figyelem!) az útlevelem valamint a bankkártyám (mindkét oldalának!) másolatát kérte volna. Hogy majd ők leveszik a szükséges összeget, ne fáradjak...

A megoldás két szóból állt: utazási iroda! Beadják, elküldik, befizetik, megoldják. Neked csak fizetni kell (76 Euro kb.), meg biztosítást kötni. Oroszországban azért többször is lecsekkolnak. A vízum az első, ugye. Aztán a repülőn kitöltesz egy bevándorlási űrlapot, szinte ugyanazokkal az adatokkal mint a vízum esetében. Oroszországban, ha nincs meghívó leveled, de valami szállásra azért szert tettél, harmadszorra is megismétled ezt, és a postai regisztrációs nyomtatványba beleírod az adataidat, (honnan, hová, miért, kihez, stb.). Mivel én nem hotelban, hanem családnál voltam, az adott cím alatt lakó összes családtag személyi iratát lefénymásolva kellett az enyémhez csatolni. (Nem tetszik a rendszer? Putyini a politika? Hát, nem tudom.)

***


"A mindennapos felszíni közlekedési káoszt a szerteágazó metróhálózat tudja csak enyhíteni. A moszkvai földalatti (...) önmagában is turistalátványosság." A Külügyminisztérium utazási tanácsai ITT.
  

Marsrutka

(http://en.wikipedia.org/wiki/Marshrutka)

Moszkvában a tömegközlekedés kulcsa a rugalmasság. Ha nem jön a busz, jó a marsrutka is. Mindig legyen kéznél apró, mert csak azzal jutunk itt valamire. Egy nappal elutazásom előtt már a bőrönddel szálltam fel a kopott, sárga furgonba... (Amiről a Külügy így vélekedik: "Továbbra sem javasoljuk az iránytaxik használatát. Az elmúlt időszakban több balesetet okoztak, melyeknél súlyos személyi sérülések is történtek")...és a közép-ázsiai, aranyfogú sofőr a bőröndömért is külön jegyet számolt. Káráló idős asszonyok bundában, kucsmában azonban nem hagyták annyiban. Feltették a kérdést: ha a buszon a szabály szerint csak ülő utast utazhat, akkor hogy a bánatban foglalhat bárkitől is helyet a földre állított  táska?


A sofőr rosszul beszél oroszul, elveszítheti az engedélyét ha ezek feljelentik! Egyik kezével a kormányt tartva próbálta letörölni az ezeréves mocskot a laminált házirendről, kétségbeesetten keresvén a megfelelő passzust. Gondolom nem sok sikerrel, mert miközben az asszonyok hátul még rikácsoltak, a 25 rubelt gyorsan visszakaptuk.

Most jöjjön egy 2012 februári hír: "a főként a közel-keleti és afrikai állomokból ismert, de néhány nyugati országban is elterjedt "igényvezérelt közlekedés" (azaz iránytaxi) zöld utat kapott Budapesten is. Azaz magánvállakozók engedélyt kapnak arra, hogy a Blaháról a Deákra, saját zsebre, utasokat szállítsanak. Tunéziában és Törökországban is utaztam iránytaxikkal. Kétségtelen előnyük, hogy azonnal rendelkezésre állnak, ám ahogy az oroszoktól is hallom, a balesetveszély kockázata valószínűleg sokkal nagyobb, mint a helyi járatú buszon. A sofőrök a maximális bevétel reményében rövid megálló időkkel, nagy sebességgel hajtanak.  


***

De hol vannak a gyerekek? Makszim (25) megadta a választ: "Nálunk másmilyen oktatási rendszer van, a gyerekeknek nem kell sokat utazni."


Kiderült az is, hogy Makszim részt vesz minden ellenzéki megmozduláson. A tömegközlekedés gondjai és a rossz közúti morál láthatóan őt is zavarta. "Pesten lehet kerékpározni?" Critical Mass videók nézegetése oktatási céllal. Mese a hollandiai kerékpáros- közlekedésről. "Nálatok van buszsáv?" Igaz, most hat évig megint nem kell nagy változásra számítani. Sebaj, addig is lesz még miért harcolni, Makszim!