Jókívánságaim

Lakótelepünk többnyire arctalan népe! Boldog karácsonyt mindenkinek!

Boldog ünnepeket neked, aki a szemközti bal alsóban egész nap tévézel! És neked is fölötte, akinek hatalmas világító csillag ragyog a lakásodban!

Kellemes karácsonyt neked is, akinek egész évben titokzatos lila fények égnek a lakásában! És hasonlóképpen nektek is, akiknek gyerekei márciustól októberig kőről-kőre szedik szét ezt a lakótelepet! 

Nyugodt, boldog Fenyőünnepet kívánok nektek sréhen szemben lakó mozgáskorlátozott barátaink, amiképp a legjobbakat kívánjuk a titeket naponta gondozó nővéreknek is! Életetek egy nyitott könyv, mindent tudunk rólatok. 

Békés, boldog karácsonyt kívánok nektek bal oldali szomszédaink, akiknek megtermett németjuhásza tegnap beleszart a liftbe! Titeket ugyan nem ismerünk, mert még csak nem is köszöntök, de a szagjelzést úgy vesszük, hogy megtettétek az első, bátortalan lépést a kapcsolatfelvételben!

És te, te mindig szomorú vöröses hajú nő a jobboldali lakásból, aki egyedül neveled a gyereked, de néha egy férfi jelenik meg az ajtód előtt, én tudom, hogy a millió gond fátyolozza el szemed, amiért nem veszel tudomást rólunk. Neked is boldog karácsonyt! 

És te, a folyosó végén élő anyuka számtalan gyerekeddel és azoknak megannyi kis zajos barátjával, nektek is a legjobbakat kívánjuk, egyenként. A folyosói szemetelésért még számolunk, de majd később. Ez most a szeretet ünnepe, ugyebár.

Te, felettünk a macskájával lakó Angry Birds-programozó barátunk, neked is boldogságos karácsonyt kívánunk! Kívánom, hogy torkodból soha ne fogyjon ki a hang, gitárod húrja soha ne szakadjon el, és zongorád billentyűi mindig találják meg a helyes hangot, ha Bon Jovit énekelsz. Mindig, teljes hangerőn. 

És nektek is sárganadrágos hipszterek, akik ugyanúgy zenéltek, mint a programozó, csak a földszinten és finn számokat: boldog ünnepeket!

Alsószomszéd, te kedves nő, aki gyermekeiddel élsz velünk egy házban és feljelentettél minket egy madáretető miatt! Boldog karácsonyt neked is és kislányodnak is. Figyellek (gonosz kacaj)!

NEM BÍROM NEM BÍROM NEM BÍROM magamban tartani, mennyi jókívánságom lenne, ha tudnám, ki vagy kedves lakótársam, aki hetente többször dühösen ordítozol családoddal.

Boldog karácsonyt mindannyiótoknak!

Üdv: A szomszédok, aki rendszeresen ott felejtik a ruhákat a közös mosógépben.  

Ha kíváncsi vagy a napi finn apróságokra is, akkor iratkozz fel a Finnisztán blog Facebook oldalára, amely gyakrabban frissül, mint a blog!

Emberek a szaunában

A finn uszodai szaunák, tudod, azok amelyek nem a kert végében vannak, nem is egy jeges tóparton, nem füstösek, mitöbb még csak nem is különösen jók, szóval ezek a közszaunák a finn városi élet jó megfigyelési terepei lehetnek annak, aki hajlandó időt szánni a szemlélődésre a félhomályos forróságban.

A kép csak illusztráció (forrás: www.hs.fi)

Belépés csak meztelenül, és illik valami seggalátétet vinni, amire ráülhetsz. A meztelenségre nem is érdemes több szót vesztegetni. A férfiszaunában nem egymást méregetjük - mindenki olyan, amilyen. Egy magyar nőismerősöm kérdezte egyszer, alig leplezett izgalommal, hogy a férfiak megnézik-e egymás micsodáját? És nemigen hitte, amikor azt válaszoltam, hogy nem jobban, mint a többi testrészt. Az igazság az, hogy a férfiak hatalmas többsége nem egy Adonisz, de nem is elhanyagolt. A hétköznapok névtelen hősei, kicsit pocakosak, kicsit vékony karúak és kicsit kopaszodók. Ilyenekből - belőlünk - rohangál pár százezer Finnországban és világszerte is jópár százmillió.

A közszauna specialitása az emberek gyors cserélődése. Félpercenként nyílik az ajtó, valaki kimegy, helyére újabb érkezik, gyerekek leselkednek a résnyire nyitott ajtón vagy beszaladnak és nevetve félúton megfordulnak. Apa kisgyerekkel a karján belép, a gyerek sikoltva ellenkezik, sietve kimegy. És persze felnőttek, minden kor és bőrszín rendszertelenül, folyamatosan.

Beszélgetés ritkán alakul ki idegenek között, ez azonban nem jelenti azt, hogy barátságtalan lenne a hangulat. A helyet  körbelengi valami csendes, udvarias légkör. Hangos köszönés nincs, kurta biccentés is megteszi. Kurtán odavetett "tehetek rá?" és a fejbólíntás. A literes merőkanál mozdul. Loccsanás után a víz sípolva-sustorogva párolog el a forró kövekről. Egy lélegzetvételnyi időm még van, aztán százfokos, láthatatlan takaróként beborít a forróság. 

Hat perc a szaunában 
Vékony csontú, "nemes arcélű", kampós orrú, fekete indiai(?) férfi ül a kályha mellett, meri a vizet rendületlenül. Majd feláll, fogja a vasvödröt és kisétál. Fél perc, és hozza a teli vödröt, a helyére teszi majd kimegy. A bent ülő, vörösre hevült nagydarab kopasz fiatalember mélyen bólint, megköszöni. Az indiai már nem ül vissza, csak a vödröt akarta beadni. Hétköznapi jelenet, de beleláthatunk mélyebb dolgokat is ha akarunk. 

A nagydarab kopasz ül a vödör mellé. Lehajtott fejjel szuszog, elég nagy a forróság. Kisvártatva hozzám fordul. - Önthetek rá? - Persze! - felelem. Beszélgetni akar, hát beszél tovább. A válaszaim csak egyszavasak, ezért nem írom le azokat. "Hány fok lehet itt? 80? Észtországban szuper szaunák vannak, 100-110 fok is lehet bennük. Igen, észt vagyok. És te? Ja, Magyarország, van Észtországban egy étterem, "Hungarian Kitchen"." Majd feláll, kimegy.

Egy apa a fiával lép be, a kopasz helyét foglalja el. A fiú az alsó szinten ül a hűvösben. Utána három hét-nyolcévesforma fiúcska lép a szaunába. Vékonydongájúak, gondolkodás nélkül másznak a felső szintre. A másik fiú apja sűrűn önti a vizet a kövekre, bent pokoli forróság van. Fia a lába közét piszkálgatja, majd kisvártatva megszólal. - Apa, megnézem Eerót, kijött-e már a vízből? Az apja bólint, a fiú legott kifut a forróságból.

Közben az apa a három kisfiút kérdezi, "bírjátok a gőzt?" Persze, szól a válasz három fiútól, egyszerre. Akkor jó, bólint a férfi. És dupla vizet löttyent a kövekre. A hátamat perzseli a gőz, amely hullámokban csap le ránk. A nyurga kisfiúk szorosan egymás mellé kuporodnak a felső szinten, elszántan dacolva a tűzforró gőzfelhővel. Izzadnak, nem beszélnek. -Eeró még úszik, mondja óvatlanul az apa fia, aki a szaunába lépve szinte beleütközik a forró gőzbe, megtorpan és a mondat közepén az arcához kapja a kezét. Gyorsan leül a hűsebb alsó szintre. Két lélegzetvételnyi idő után újra megszólal - Apa, a meleg levegő az ajtó alatt megy ki? - Nem, a meleg levegő mindig a plafon felé megy, a szellőzőkön távozik, ott és ott. - És mikor megyünk úszni? - Mindjárt. Később, hiszen még el sem kezdtem izzadni. Látod? Még várj egy kicsit. Számolj el százig!

A fiú számolni kezd: - Egynullegynullnullegynull Nem tudok odáig számolni! - Jólvan, akkor csak ötvenig! - enyhül az apa, akinek percek óta nem pihen a bal keze, olyan ütemben lapátolja-kanalazza a vizet a forró kövekre.  A fiú szédítő ütemben kezd el számolni, nemsokára végez is. Apjára nem várva feláll és kilép. Az apja sem tesz másképp, végre ő is elhagyja a kakasülőt. A három fiú egysége is megbomlik. Egyikük egy "naénléptem"-et mormog miközben futólépésben (a gyerekek mindent futólépésben csinálnak, kivéve ha te kéred őket) elhagyja a szaunát. A másik kettő tekintete egymásra villan, majd szó nélkül, egyenes derékkal, emelt fővel kimasíroznak. Erejüket megmutatták, szégyen nélkül távozhatnak.

Egy kopasz fiatalember kislányával lép utánuk. Az ötéves, fiúsra vágott hajú kislány az apja mellé telepszik miközben be nem áll a szája. - Apa, ne rakj rá vizet, mert akkor kemény lesz a levegő és nem tudok lélegezni - mondja. Az apja bólint.

Tovább én sem bírom, fogom a törölközőmet, felállok és kisétálok a szaunából. Az öltözőben az észt nagydarabot látom. A szekrényajtóval harcol, a kulcs nem fordul a zárban. Együttérző hangokat hallattok, miközben simán nyitom a sajátomat. Végül neki is sikerül. Ez a nap rossz már nem lehet. 

A mai bejegyzés nem született volna meg, ha nem jut eszembe a "legott" szó, amelyet ki szerettem volna próbálni "élesben" is.

Egy visszautasíthatatlan ajánlat: A Finnisztán blog már a Facebookon is ott van, és ott jobban pörög mint a blog! 

Mondatfoszlányok

Legutóbbi magyarországi látogatásom alkalmával feltűnt, hogy az emberek - bármilyen hülyén is hangzik - magyarul beszélnek. Külföldön önkéntelenül is odakapom a fejem ha magyar szót hallok, és a reptéren is jólesett magyar szót hallani. Ugyanígy voltam a feliratokkal is: hiszen itt mindent értek! 

Az utcán járva, vonaton utazva valahogy az antennáim is érzékenyebbek, ezért önkéntelenül is részese lettem párbeszédeknek, amelyek tőlem 1-2 méterre hangzottak el, de normál esetben meg sem hallanám őket. Van ami csak úgy, menetközben "megütötte a fülem", míg más esetben (vonaton) kikerülhetetlen volt az egész sztori meghallgatása. Néhány esetet fel is jegyeztem.

"Kérem, ezt ne mondja el senkinek" (Magyar légiutaskísérő a Malév Helsinki - Budapest járatán. A szomjas finn utas kérésének engedve a harmadik pohár bort is kitöltötte, pedig csak egy járt volna ingyen).

"- és a kínaiakról mondják, hogy Ázsia cigányai" (Vámosok a Liszt Ferenc reptér csomagkiadó terében) 


"Ezek az árát mindennek tudják, de az értékét semminek" (filmfelirat, Oscar Wilde sorait a WestEnd mozijában, a Rumnapló c. filmben olvashattam).

"Átoklevétel: Ők is hisznek benne" (Női magazin címlapja az újságosnál)


"Három okot is fel tudok sorolni, hogy miért lesz rövid  a kapcsolatod ezzel a pasival" és "Nem szabad annyiban hagyni az álmaidat!" (vonaton Fehérvárról a Déli Pu. felé)

Na, ez utóbbi egy zseni volt. A vonaton kénytelen voltam végighallgatni a harsány, nagydarab fiatalember és egy csendes, vékony lány (mindketten 18 évesek) között zajló beszélgetést. A páros tőlem egy méterre ült, nehéz volt kikerülni a beszélgetést. 


A lány egy nálánál húsz évvel idősebb férfival járt akkor. A férfi még a vonatra is felkísérte a lányt, láthatóan jól megvoltak együtt. Az "idős" férfi aztán leszállt, a vonat elindult. A harsány ismerős ekkor bukkant fel. Fekete bőrkabát, nagy termet, nagy fogak és magabiztos gesztusok. Az észosztás elkezdődött azonnal, a beszélgetésnek szép nagy íve volt. "Rég láttalak, mi van veled tattara", ami után kirajzolódott a kontraszt a férfi és a nő között "nemsokára megyek vissza németbe" vs. "most munkanélküli vagyok". Aztán a magánéleti analízis jött, amelyben a jóakaró ismerős (hehe) próbálta lebeszélni a lányt mostani kapcsolatáról, és felvázolta a jövőt: "te még mindig fiatal leszel, amikor ő már ötven!". Végül a slusszpoén: "- Találkozhatunk ha van időd. - Tudod, én bármikor ráérek, nincs munkám. - Oké, akkor majd csörgök!"

Lám, mire jó egy igaz barát?