2012. január 18., szerda

Mondatfoszlányok

Legutóbbi magyarországi látogatásom alkalmával feltűnt, hogy az emberek - bármilyen hülyén is hangzik - magyarul beszélnek. Külföldön önkéntelenül is odakapom a fejem ha magyar szót hallok, és a reptéren is jólesett magyar szót hallani. Ugyanígy voltam a feliratokkal is: hiszen itt mindent értek! 

Az utcán járva, vonaton utazva valahogy az antennáim is érzékenyebbek, ezért önkéntelenül is részese lettem párbeszédeknek, amelyek tőlem 1-2 méterre hangzottak el, de normál esetben meg sem hallanám őket. Van ami csak úgy, menetközben "megütötte a fülem", míg más esetben (vonaton) kikerülhetetlen volt az egész sztori meghallgatása. Néhány esetet fel is jegyeztem.

"Kérem, ezt ne mondja el senkinek" (Magyar légiutaskísérő a Malév Helsinki - Budapest járatán. A szomjas finn utas kérésének engedve a harmadik pohár bort is kitöltötte, pedig csak egy járt volna ingyen).

"- és a kínaiakról mondják, hogy Ázsia cigányai" (Vámosok a Liszt Ferenc reptér csomagkiadó terében) 


"Ezek az árát mindennek tudják, de az értékét semminek" (filmfelirat, Oscar Wilde sorait a WestEnd mozijában, a Rumnapló c. filmben olvashattam).

"Átoklevétel: Ők is hisznek benne" (Női magazin címlapja az újságosnál)


"Három okot is fel tudok sorolni, hogy miért lesz rövid  a kapcsolatod ezzel a pasival" és "Nem szabad annyiban hagyni az álmaidat!" (vonaton Fehérvárról a Déli Pu. felé)

Na, ez utóbbi egy zseni volt. A vonaton kénytelen voltam végighallgatni a harsány, nagydarab fiatalember és egy csendes, vékony lány (mindketten 18 évesek) között zajló beszélgetést. A páros tőlem egy méterre ült, nehéz volt kikerülni a beszélgetést. 


A lány egy nálánál húsz évvel idősebb férfival járt akkor. A férfi még a vonatra is felkísérte a lányt, láthatóan jól megvoltak együtt. Az "idős" férfi aztán leszállt, a vonat elindult. A harsány ismerős ekkor bukkant fel. Fekete bőrkabát, nagy termet, nagy fogak és magabiztos gesztusok. Az észosztás elkezdődött azonnal, a beszélgetésnek szép nagy íve volt. "Rég láttalak, mi van veled tattara", ami után kirajzolódott a kontraszt a férfi és a nő között "nemsokára megyek vissza németbe" vs. "most munkanélküli vagyok". Aztán a magánéleti analízis jött, amelyben a jóakaró ismerős (hehe) próbálta lebeszélni a lányt mostani kapcsolatáról, és felvázolta a jövőt: "te még mindig fiatal leszel, amikor ő már ötven!". Végül a slusszpoén: "- Találkozhatunk ha van időd. - Tudod, én bármikor ráérek, nincs munkám. - Oké, akkor majd csörgök!"

Lám, mire jó egy igaz barát?