2012. január 1., vasárnap

Gyertyafény

Gyertyaláng, tiszta fény / Csonkig égő áldozás. Ülök a kerti szaunában, bámulom a kis ház ablaka előtt táncoló gyertyalángot. Sötét van, csak ez a kis láng világít. A kályhában csendben duruzsol a tűz, a kéménycsőről lecsöppenő pára sziszegve ad ütemet a csendnek.  
Egy dal jár a fejemben, amelynek az első két sora van csak meg, de a lényegére így is emlékszem. A gyertya tiszta fényű lángolása egyben önfeláldozás is. Szép gondolatok. Erre löttyintek vizet a kövekre, a víz szinte robbanva válik gőzzé a forró grániton. Eljátszom a gondolattal: mi van, ha mégse? Mi van akkor, ha a viasz és a kanóc tette pedig nem önfeláldozás, hanem végzetes csapda? Mi van akkor, ha a viasz nem szeretne elolvadni? Ha a kanóc sem szívesen ég? Vagy, tegyük fel, a kanóc öngyilkos hajlama a viaszt magával rántja annak akarata ellenére? Ketten együtt alkotnak gyertyát, de a viasz önmagában csak maradna hidegen szilárd, a kanóc meg... A kanóc maradna feltekerve kanóc, vagy elégve mártír. 
Ez az önfeláldozós szimbólum csak akkor lenne teljes, ha a kanóc önmagát gyújtaná fel a viasz beleegyezésével. Na ennél a pontnál felállok. Tiszta őrület. Bontok egy sört, kilököm a kunyhó ajtaját. A szauna előtti deszkákat finom hóréteg fedi. Előttem pár fenyő, azokon túl a behavazott szántóföld. Hallani a korai tűzijátékok durrogását. A sörösüveget beleállítom a pár centis hóba. Jó lesz ez itt, amíg kijövök. 


A karácsony az utolsó pillanatban érkezett. December 24.-én Niina kórházi kezelése már ötödik napja húzodott,  de biztosat még reggel sem tudtak mondani. Lehet, hogy hazajöhet (de lehet, hogy nem). Az ünnep csak együtt lehet teljes. Ezért amíg a kórházi történet tartott, én Friidát sem izgattam "holnap jön a karácsony" típusú dolgokkal. Neki még édesmindegy, mikor díszítjük a fát: ha 27.-én lehetünk együtt, akkor aznap. Ha máskor, akkor máskor. A fát a közeli szupermarket parkolójában megvettem, és másnap (ekkor már befért a kocsiba) elvittem. Szép, két méter magas: az eddigi legnagyobb.

Friida egyszerűen feloldódott az ünnepvárásba. Azon kapom, hogy magában elmeséli, hogy majd fel kell díszíteni a fát, de előtte fel kell állítani mert eldőlt, és majd jön a Mikulás aki sok ajándékot hoz neki. A fa megérkeztével az izgalom már tapintható volt otthon. Komolyan meghatódom ha arra gondolok, hogy a karácsony mekkora varázslat lehet ennek a kislánynak! Niina ugyan még a kórházban volt, de a fa már valamit behozott az ünnepből a falak közé. Valami bizonyosságot, hogy nálunk is lesz karácsony idén.

Az ünnepi áhítat előtt öt nap együttlét Friidával tök jó volt, de nagyon fárasztó. Voltunk uszodában, párszor bevásárolni, karácsonyfát venni, kórházban háromszor is (csak ez kb. 5-6 óra autózás ám összesen!). Főztem neki csirkepörköltet, sütöttem lazacot és egyéb halat, és mindeközben próbáltam nyugodt hangon megismételgetni: anya ma nem jön haza. Anya ma nem alszik itthon. Anya nincs itt, mert nagyon beteg.

A gyermek amúgy sem fekszik korán (fél 10), de a hajnal ötös ébredéseivel nem tudtam mit kezdeni.  Rosszat nem tudok mondani a kislányról, de ez nem esett jól. Alább egy példa, hogy mennyire durva egy ilyen (Akinek van gyereke, az tudja és biztosan rá is tud licitálni bőven). 5:00: A kiságyból kócos fejecske tűnik elő. "Friida felébredt! Kérek kávét!". 5:10: A kávé (ami kakaó) már a gyomorban, apa ananászt hámoz Friida kérésére. 5:13 : az ananász halmokban, már a kutyának sem kell.  5:15 - 5:25: Apa megissza a kávéját, közben gombahatározóval igyekszik lekötni a gyerek figyelmét. Ha nem megy, az ingyenes egyházi újságban bajuszrajzolás mindenkire. Apa eközben félszemmel a híreket olvassa a telefonján. 5:25-5:30: Kísérlet együttműködésre: pakoljuk ki a mosogatógépet együtt. Két tányérig működik!  5:30 körül: Apa eszébe jut, hogy pelenkát is kéne cserélni. A gyerek sikongva elszalad, kergetőznek. Ezután pár perc a kockákkal, csak annyira, hogy minden szétszóródjon. És így tovább.

Eddigi számos vendégünkön megfigyeltem, hogy akinek nincs gyereke, az reggelenként nyitott szemmel akár félórát is eltölt az ágyban nézelődve. Ezután további hosszú perceket tölt el bambulással az ágy szélén ülve. Gyerekes ember - így a megfigyelés - reggel nem bambul, még akkor sem, ha amúgy lehetne.

December 24.-én délelőtt aztán kiderült, hogy egy utolsó mérésen múlik minden, de szinte biztos, hogy Niinát hazaengedik. Niina öccse, Jussi, ekkor már nálunk volt, így rá tudtam bízni a gyereket, amíg én last minute bevásároltam. És micsoda időzítéssel! A bevásárlás végeztével (10 órakor) jött a hívás: induljak a kórházba. Ezután már csak a gyógyszerkiváltás és a happy end maradt.

Eh, már most látom, micsoda végtelen történetbe kezdtem itten.

Az Ünnep
Finnországban a karácsony különleges, varázslatos, nehezen leírható jelenség. A vallásos jelképeket itt hiába keressük, mert a hangsúly főleg a meghitt családi együttléten és a sötétség legyőzésén van. Ez a megközelítés hozzám is közelebb áll. A karácsony - nem véletlenül - az év legsötétebb időszakára esik, és az emberek már jóval a kereszténység előtt is ünnepet ültek ilyenkor. A téli napforduló régen is, most is, varázslatos időszak. Mostantól ismét él a remény, hogy a tavasz melege elűzi a hideget, megolvasztja a jeget és előcsalja az életet a földből és a fákból.

A csak ekkor megjelenő karakterek, díszek, dalok és szokások Finnországban különösen erőteljesek a hétköznapi életben. Hegyes sipkás manók ülnek, állnak, szaladnak képeken és bábokon minden üzletben, lakásban és az óvodában. A gyerekekre is piros sipka kerül, úgy fotózzák őket az üdvözlőlapokhoz.  Karácsonyi fények égnek az ablakokban, a közintézményekben és lakásokban egyaránt. Óriásgyertyák lobognak az üzletek bejáratánál, sokszor jégből készült gyertyatartóban* vagy viharlámpákban. A fény iránti sóvárgást talán jobban megértjük akkor, ha felidézzünk: Finnországban nagyon sokat van sötét. Túl sokat is. Decemberben és januárban kb. 10 és 14 óra között van teljes világosság, minden egyéb az szürkület vagy teljes sötétség.

Az ünnep előszele december 13.-án reggel, az óvodában ért. A Minttu-csoport másfél - 2 és fél éves gyerekei műsorral "készültek". Zongorakíséret mellett elénekelték kedvenc dalaikat, köztük néhány karácsonyit is. Könnyeket csalt a szemembe a látvány. Lányunk szépen elfoglalta a saját székét, és azt tette amit kell: énekelt és táncolt a többiekkel. "Beszippantotta a rendszer" - mondhatnánk, de ez azért nem olyan nagy baj. A műsor végén hagyományos fahéjas tejberizzsel is megvendégelték a szülőket, ami szép gesztus volt. Soha nem fogom elfelejteni ezt a reggelt.

*Tipp: hagyj kint egy vödör vizet a fagyban. A víz reggelre kb. 5 cm vastagon megfagy a vödör széle felől. A közepéről öntsd ki a maradék vizet. Borítsd ki a "jégserleget" a vödörből, tégy bele mécsest. Ez kitart addig, amíg tart a fagy.


Képek a FOTÓBLOGON, a megfelelő dátumok körül.