2011. június 17., péntek

Rebarbara (Rheum rhabarbarum)

Holnap kis G szülinapi partija lesz, ezért Niina valami különlegességet szeretne sütni: rebarbarás pitét. És ugyan mivel arathatná a legnagyobb erlismerést, ha nem azzal a rebarbarával, amit épp az ünnepelt ablaka alatt szüretelt?





A rebarbarának nagy kultusza van Finnországban. Nyáron minden hétre jut egy édesség ebből a nagy levelű, savanykás keserűfűféléből (Poligonaceae): pite és más sütemények, kompót és kiisseli, hogy csak párat említsek. Ha elfogyott a friss rebarbara, még mindig választhatunk epres-rebarbarás joghurtot a boltban.

Errefelé a literes joghurt az alap. Ahol egy háztartásban többen is  fogyasztanak joghurtot, ott jobban megéri a literes, csavaros kupakos kiszerelés. Hogy ez vajon miért hiányzik Magyarországon?


 
 Úgy tűnik, hogy a rebarbara növény jó érzi magát északon: mind Helsinkiben, mind pedig Lapuában méteres, haragoszöld bokrok hirdetik, hogy végre itt a nyár és az uborka  rebarbaraszezon.

A fővárosiak saját kertet művelnek. Aki nem él családi házban, annak is van lehetősége földet művelni: kis, pár négyzetméteres parcellák állnak rendelkezésre a város több pontján. A kockaházi lakosok általában hagymát, rebarbarát, egy bokor egrest vagy feketeribizlit, esetleg málnát, répát és krumplit nevelnek ezeken a pici parcellákon. Mivel a kerteket nem övezi kerítés (érdekesség: finnül "kiertää" /ejtsd: kiértee/ = kerül, körbe megy), bárki elvihetné a terményt. De errefelé ez nem divat, emiatt Finnország a világnak egy elég különös szegletének tekinthető. Dél-Afrikai főnököm is ezen dörmögött magában, hogyaszongya "Ezt Dél-Afrikában nem tudnák megcsinálni! Aztán folytatja: "Ott több mint kétezer fehér farmert gyilkoltak meg az elmúlt pár évben. Fél éve egy farmert, a feleségét és kétéves kislányukat lőtték fejbe. Semmit nem vittek el a házból." Ő biztosan nem megy haza még jó ideig.


Végezetül egy kishír a kertbarátoknak: én egy paprikát nevelek egy krémtúrós dobozban. A levele már kinőtt neki. A pestről idehozott kétéves vadgesztenye még gondolkodik. Nem halt meg, de idén nem hajlandó levelet bontani. Pedig épp ideje lenne, mert mindjárt itt a tél!

Utóirat:
Ne röhögjetek ki, de azon gondolkodom, hogy mennyire közös hangzású a kert, gård (svéd, ejtsd: górd), garden (angol). Emellé jön a finn kiertää, ami ugye kerülni. A kert szó pedig eredhet a kerít szóból, gondolom. Itt az az érdekes, hogy az angol és a svéd nem finnugor nyelvek. 

Jó, tudom, hogy ez egy zöldfülű amatőr gondolatmenete, de igen szimpatikusnak tartom azt a gondolatot, hogy az európai (vagy más is?) nyelvek sok közöset megőriztek egy ősi nyelvből, amelyet akkor beszéltek, amikor jóval kevesebb ember élt Eurázsiában. Én ennél tovább nem mennék, gondoltam, elmondom, hogy mi foglalkoztat mostanság. :)