Na, álljál le szájjal és indulj be lábbal,Friida két hete óvodába jár. Az ovi 100 méterre van tőlünk, és nem sokban különbözik attól, amit az óvodákról az emlékeimben őriztem. Igaz, én három óvodába jártam Fehérváron. Az elsőt, a Forfa óvodát lebontották, mert a város és a nép uszodát álmodott a helyére. Pedig tök jó málnabokrok meg kiskert volt hozzá. A nyeregtetős hosszú fabarakkok talán halványsárgák lehettek. A zöld rácsos kerítés mentén fák álltak, a bejáratnál diófa. A bejárat ott volt, ahol most az Uszoda előtti buszmegálló van. Ez minden, amire emlékszem.
különben megdobállak játékkatonákkal! (Belga: Ovi)
A másik kettőt nem bontották le, de az Ybl oviban Lugó barátommal olyan rosszak voltunk, hogy a felső csoportot már 10 kilométerrel odébb folytattam a Hosszúsétatér nevű helyen. Az középsőben sokat álltam sarokban az tuti. Aztán nagycsoportban már kedvenc piros-kék csíkos pólómban feszíthettem mindenki örömére. Igen, 1985-öt írtunk. Azaz éppen a Videoton UEFA menetelése zajlott az alvégen, Paris SG, Manchester United és Real Madrid veréssel, végül tisztes ezütéremmel.Nade, ezt a Hosszúsétatér nevet azóta sem értem. Ez valami rossz vicc lehetett, hiszen egy forgalmas út mellett, tízemeletesek árnyékában megbújó böcsületes kocka ovi. De térnek, ráadásul sétatérnek (azmiaz?) nevezni azért barokkos túlzás. Rossz pénz nem vész el: a fiúval később végigcsináltam az általánost, sőt még a Balatonon is a szomszédban volt a házuk.
Itt minden sarkon napközik és óvodák, és megannyi más rendű és rangú gyerekmegőrző terem. Kábé úgy, mint ahogy a pesti 6. és 7. kerületben finn ésszel felfoghatatlan sűrűségben sorjáznak a háziorvosi rendelők, gyógyszertárak és kocsmák. Amit megértettem az az, hogy itt a bölcsőde nem válik el élesen az ovitól, ráadásul a különböző korú gyerekek egy
Az óvodát február elején pályáztuk, de addigra már minden hely elkelt. A szabályok szerint négy teljes hónapig kell várni, és utána automatikusan kapnunk kell ovis helyet. És tényleg: májusban csörgött a telefon, a város fél napos szolgáltatást tud biztosítsani. Belevágtunk, és mára az életünk is felvette az óvoda diktálta ritmust. A gyermek délelőtt 9-re (10-re?) kell eljusson az óvodába, amely 10 perc sétára (gyerekkel van az 30 is) van tőlünk. Az óvónéni egy orrpirszinges fiatal nő, gondolom rendes. Egyszer voltam bent, és láttam, hogy egy markonyi kisgyerek finnül énekel. Friida aztán lelépett az éneklésről (NAMII NAMIJAA!) mert megérezte a ebéd illatát, szóval ő hamarabb kapott kaját.
Niina: Mit csinálsz?
Én: A blogot írom. Az oviról.
N: És te mit tudsz az oviról?
É: Semmit.
Hát, így állunk. Azt látom, hogy a gyerek még él és kék foltok sincsenek rajta. Súlyosabb problémák talán nem voltak az elmúlt két héten. Azonban azt is láttam, hogy télen az ovis csoportok a hóban - latyakban csúsztak-másztak egész délelőtt, miközben a sárga takony patakokban folyt az orrlyukaikból de az ovónők nem törölték meg a kicsik orrát. A másik, amikor G kisfia félig beszakadt egy közepes hóhegybe és nem tudván kikecmeregni onnan, hosszú percekig csak üdögélt a fagyban a hókupac tetején. Végül Niina szabadította ki onnan, mint valami hegyimentő. Ez a taknyos ügy valami finn dolog lehet, mert elég sok gyereket látni szép holmikban, nem elhanyagolva, de homloktól állig taknyosan. Bocsánat a magyarul beszélő finnektől, ettől még persze jó hely marad ez a Finnisztán! :)
Márcsak azért is, mert itt beköszöntött a nyár, a 30 fok körüli meleg és a felhőmentes, végtelenített napsütés. Friida tegnap majdnem egy órát sétált, meg játszott a tóban, és igen jót szórakozott azon, hogy a kis halak csipkedték a lábát. Esténként gyakran grillezünk, a ház előtti gyepen pedig G-ék új gyerekmedencéjében pacsálhatnak a gyerekek. Ha megunták, akkor ott a homokos játszótér, ahol Friida félórákat képes hintázni egyfolytában. Olyan ez itt most, mint egy üdülőhelyen. Talán nem véletlen, hogy a finn nagymama mai látogatása során egy játék fűnyíróval lepte meg egyetlen gyermekünket.
Reggelente G-vel futunk egy kört, olyan 4,6 km a komputer szerint. Igazából lehetne kicsit több is, de reggelente ennyit tudunk kényelmesen, kb. félóra alatt lefutni. Meg van egy
E héten három egymást követő reggelen is kocogtam, plusz egy kondi is belefért. Most mindenem fáj, alig bírok menni, de tűrni kell, mert a sisu Finnországban bennünk él. :)
Hát, ilyen sportosan és vidáman telnek itt a nyári hétköznapok. Kár, hogy Friida erről mit sem sejt és szemernyire sem fog mindebből emlékezni.
Végül egy videó a gyermekről, aki a csirkecsontot sem hagyja veszendőbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése