2013. május 4., szombat

A gyaloglás vége


Pár órája csak, hogy célba értem a Helsinki City Run félmaratonon, de máris a terveket szövögetem. Mert jó volt. Na, nem a szó hedonista értelmében volt jó, hanem még annál is sokkal jobb! Nem terveztem, de ha már így alakult leírom röviden, hogy miért? Mit miért?  A futás miért jó, na.

(Vigyázat, demagógia! A sorrend nem fontossági, hanem random.)


1. Tartozni valahová.
Tegnap egy háromgyerekes finn kollégámról derült ki, hogy futó és ma is ott lesz a versenyen. Korábban jóformán semmiről nem beszélgettünk, tegnap pedig egy órán át távokról és részidőkről, futóösvényekről és sok egyéb "bennfentes" dologról csevegtünk.

A versenytől 10km-re a metrómegállóban futóruhás emberek, párosan, egyedül, hi-tech öltözékben vagy a bejáratott mackóban, de ruganyosan és derűsen. Megtöltjük, igen, mi töltjük meg a metrót és később a hetes villamost, mert mi egy csoport vagyunk, akiket összeköt a hosszútávfutás.

21 kilométert egyhuzamban lefutni önmagában nagy teljesítmény, és itt nem olimpikonokat látok, hanem a "népet" akik munka, tanulás és gyerek mellett róják a kilométereket a barátságtalan finn viszonyok között is.

2. A futás maga
Kilépsz a ház ajtaján, nem muszáj, de benyomhatod a futó-app gombját a telefonon (gombot az órán, stb), felrakhatod a fülest és már indulhat is a bú- és stressz-felejtős relaxáció. Vagy keresel valakit és együtt kocogtok, jókat dumálva egy-két órán át. Vagy minden és mindenki nélkül kocogsz, szemlélődsz.

És igen, lehet poroszkálni, ügetni és nyargalni. Senki nem diktál, csakis te magad. Nincsenek rosszalló pillantások, hogy "milyen lassú/piros/izzadt/kövér stb." fut ott, inkább bátorító mosolyt és "kollegiális" fejbiccentést küldenek egyes futók, amikor szembe jönnek.

Számomra a fej tiszítása a cél, nagy gondolatok (bár volt rá példa) nemigen törnek fel ilyenkor. Egész nap a számítógép előtt ücsörögve, szellemi munkát végezve ennél jobb nem is történhet velem. A szellem a háttérben lazít, a test pedig végzi a dolgát és minden oké.


3. Felfedezés
5-6 kilométertől jött az a pont, amikor mindent bejártam a környéken, ezért ideje volt új utakkal nyújtani a távot. Ezáltal eddig ismeretlen utakat, ösvényeket futottam be, és úgy megismertem a környező városrészeket, mint a tenyeremet.

2km-nél ezt látom nyáron
Én este érek rá, sokszor 8-9 tájban. A futás télen holdfényes hómezőkre és éjjel néma, hótól terhes erdőkbe visz. Az ösvény fölé hajló fenyőágakról itt is - ott is fehér porhó hullik, a holdfényben pedig még az árnyékomat is láthatom, olyan fényes. Tavasszal és nyáron a természet maga a csoda, talán részletezni sem kell.

4. Test
A test meghálálja a szabad levegőt és a mozgást. Az első két-három jól sikerült futás már elég, hogy a szervezet megértse: a terhelés rendszeres, ezért izmokat kell építeni. Jutalom: Éhségérzet (viszlát bűntudat), sportosság-érzet, jobb izomtónus, laposodó has és növekedő önbizalom. (Nem, nem lettem egy Adonisz, de a három évvel ezelőtti önmagamhoz sem térnék vissza szívesen.)

Télen és nyáron rendszeresen futva két év alatt három napot voltam beteg. Ezt is betudom a futásnak.

5. (vagy 4b) Önismeret
A modern életforma nem igényli, hogy a fizikai határainkat ostromoljuk. Ritkán emelünk nagy súlyokat, még ritkábban harcolunk vagy menekülünk. Ellenben imádjuk a hősöket, akik mindezt helyettünk csinálják.

A futás megmutatja jellemünk gyengéit és megtanít, hogyan javítsunk azokon? Kitartás, hogy mást ne mondjak.  A futás jutalmaz is: napról napra javul a kondi, nő a táv vagy gyorsul az iram. Tényleg napról-napra!


6. Társaság
Idegenekkel találkozol? Kezdj beszélni a vádlifájásodról, amit az új futócipőd okoz, vagy csak flegmán vesd oda: "lassan mennem kell, ma még kikocogok a partra". Meglátod, hamar a horgodra akad egy-két látens futó kolléga. És az is hamar kiderül majd, hogy a táv és az idő tökmindegy. Nem vagyunk egyformák, és ez nem verseny.

Nekem rengeteg örömet adott és ad a futás, és ameddig a lábam bírja nem látom okát, hogy abbahagyjam.

A mai versenyen a Scientific American "Science Talk" podcastjait hallgattam végig, majd az utolsó 4 km-re kapcsoltam zenére. A rengeteg között nekem ezek okoznak adrenaline-rush-t vagy széles vigyort az arcomra:

Slipknot: Duality


The Clash: Rudie Can't Fail


PASO: Mo'Fyah

Slipknot: Spit it Out

Ska-P: Napa Es

Mano Negra: King Kong Five


És te futottál már a héten?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése