2012. július 25., szerda

Futásról ülve

"Winter is coming!" 
(A Stark ház jelmondata, G. R. R. Martin: A Song of Ice and Fire )

Nyár van, és még mindig futok. A téli-tavaszi hó és jég emlékei eltűnőben, az erdő zöldell, és az utak sem csúsznak. Még. (Lásd: fenti idézet)

Futó-síelő ösvény este kilenc óra tájban (Viikki, 2012 feb.)
Most mindenhol kocogó embereket látni. Puhányok, hol voltatok mínusz 15 fokban, februárban este kilenckor? Akkor bezzeg nem volt ilyen tülekedés az erdőben... Gondolataim csak egy pillanatra kalandozhatnak, mert mindkét vádlim fájdalmasan feszül, oda kell figyelni.

Meleg van. 
Relatíve, hiszen egy magyarnak ez akár pulóveres-farmeres idő is lehetne akár. Akár. De a forró dél a finn szíveket nem dobogtatja meg nyáron. Nyáron nem kell sehová se' menni, arra ott a tél. Az egész állami apparátus, közszolgák és egyetemi alkalmazottak egy emberként hipp-hopp eltűntek, hogy egy tóparti mökki/szauna/szaunamökki teraszán sört szürcsölve - láblógatva töltsék Szent Ivántól késő júliusig tartó rendes nyári szabadságukat. De mindenki.

Most jó lenni Finnországban! Amikor virágzik és üdén zöldell minden, az erdő Kamcsatkáig tömve fekete áfonyával, két hónapig nem megy le a Nap, meleg van, de senki nem döglik bele a kánikulába, hiszen 25 fok fölé ritkán kúszik a hőmérő higanyszála, valamint bárhová mész, a közelben mindig lesz egy tó / folyó / tengerpart és azon szabadstrand, ahol úszni és grillezni lehet. 

Szóval nyáron érdemes errefelé utazni, a tél ehhez képest nem sok jóval kecsegtet.  A Mikulás és a "Christmas tourism" egy bevált gazdaságélénkítő ötlet volt a leszakadó lappföldi régióban (Pretes 1995) - nem érdemes bedőlni neki.

Futunk
Futópartnerem a szomszéd. Friidának "szomszédbácsi-akinél-palacsintát-ettünk". A szerb biokémikus doktorandusz átlag kétnaponta lefut 9-11 kilométert, azt mondja már nem is érzi. Élete első félmaratoniját 1h 55' alatt futotta, fél év edzés után. Most is fut, sms-ben írta. Ez így működik.


-wanna run at 5? 
-make it 6 pls, I'm in the shop. 
-Great! I'll knock your door

Forrás: MyLot.com
Futás közben megbeszéljük a napi történéseket, és jót szórakozunk közben - főleg másokon. Pont mint a két öreg a Muppet showból. Például, hogy kéziratának 300. verzióját kapja vissza a főnökétől, amelyben a prof a saját maga által javasolt elemeket kritizálja. Hát, bizony mondom én néked, hogy ez egyedi, elszigetelt eset! (...) Aztán meséli még, hogy mesterszakos finn diákja mennyire megdöbbent, amikor szakdolgozat-kéziratára röpke 19 perc alatt válaszolt neki. A lány a viszontválasszal már nem volt olyan gyors, csak napok múlva derült ki, hogy koncertezni ment a zenekarával, és nem ért rá olyasmire, mint szakdolgozat. Aztán, macedón haverja, Aleksandar, kipróbálta a Hot'n Spicy Burgert a Chico's-ban. A pincérnő figyelmeztette, hogy nem kéne, de Alex komoly balkáni arc, aki nem hátrál a paprika láttán. A burger frankó duplahús - sajt, alul és felül vastagon kenve gyilkos házi csilikrémmel úgy, hogy a bucik piroslanak és tocsognak a méregtől. A túlélés érdekében Aleksandar plusz bucikat kért, amikkel letörölte a fölöslegesnek ítélt csilimázat, majd elfogyasztotta a burger felét. Betegen nyögdécselve távozott, és erős kritikával illette a szakácsot ("This is bad cooking!")
Semmi extra, de az a jalapeno óvatosságra int (chilifoorumi.fi)

Ez speciel az én sztorim is lehetne, mert én is ettem olyant, de én  - hoppárézimi! - az egészet legyűrtem. Paprika még nem okozott olyan fájdalmat, mint amit ott éreztem az étteremben. Nem kértem bucikat, de megittam minden közelemben levőt (közte Niina margaritáját, Friida almalevét), meg még rendeltünk több margaritát, mert az akkor jó ötletnek tűnt...Ételtől még nem voltam olyan beteg, mint akkor éjjel és másnap délelőtt. Nem részletezem. A fájdalomtól tehetetlenül a neten kerestem vigaszt, de a legtöbb cikk a csili jótékony hatásairól zengett, külön kiemelvén, hogy az aztékok a csilit hasmenés ellen használták egykor. A régész bizonyára félrefordította azt az ősi azték vésetet.

Hát, így telnek gyorsan a kilométerek. Most nem futok, mert megállapítottam (értek hozzá, dr. vagyok!), hogy Achilles-íngyulladásom van. Futás közben a vádli hátsó-alsó részén jelentkező görcs-szerű fájdalom már az első százméteren kezdődik, fokozódik, később csökken és csak a tempó fokozásakor erősödik elviselhetetlenné. A megállás a legrosszabb: állni sem bírok, így inkább futok tovább. Az ok lehet a cipőben, a technikában, edzettségben de főleg ezek kombinációja a legvalószínűbb. Az új cipőm (Asics Nimbus 13), eléggé párnázott, de keményebb mint a korábbi Nike Pegasus 27. Talán az tett be, hogy ez utóbbi tropára futott cipőt mostanában hétköznapokban viselem. Vagy szimplán nem vagyok elég edzett a nyári, fokozottabb terheléshez. Nem tudom, de jó lenne ha nem kellene sokat kihagynom.

Heti háromszor-négyszer ráveszem magam a futásra. Nem könnyű, mert nem szeretek sokat futni. Az eredményt szeretem látni, és a kihívás nem hagy nyugodni. Mark Parent, a Runner's World magazin júliusi számában ír erről. A hosszú cikk tartalma lényegében egybevág azzal, amit én is tapasztalok. Szerintem jó cikk, érdemes elolvasni. És a kommentek között is van egy jó: "Én sem szeretek futni, de a feleségem szerint sokkal elviselhetőbb a modorom ha futok". 

Múlt szombaton (fájó inakkal) sikerült 24 perc alatt futni 5 km-t. A 25  perces "álomhatár" tavaly sehogy sem jött össze. Össze is eshettem, akkor se. Most valami megváltozott. Egy év rendszeres kocogás, noha mégoly amatőr szinten is, de hoz valamiféle szerény eredményt.

A könnyebbik ösvény egy része (Viikki)
Minden futás után azonnal a következőn jár az eszem. Mit kellene másképp csinálni és merre kéne menni? A távolságot, mint üveggolyót, kb. 8-12 km-re lőttem be magamnak, ezt a távot csinálom kb. egy éve rendszeresen, télen-nyáron. Ez a monotónia meg is látszik a félmaratoni produkciómon, ahol az első 11km remek, 13-nál tapsol a család, azután 15-ig visz még a lelkesedés, majd a lufi kidurran, a lábak helyén törni készülő botok lesznek és jön 3-4 olyan kilométer ami inkább 30-nak tűnik. A Helsinki félmaratonon ezt pont az a blokkházas rész volt, ahol az út mentén a lakók, szürke öltönyös nyugdíjas urak és hölgyek némán, szúrós szemmel bámultak ránk. Stockholmban legalább zászlós-dudás szőke nők és gyerekeik buzdították a tömeget, és minden sarkon egy afrikai dobzenekar nyomatta, hogy az csak úgy visszhangzott.

A 8-10 km-es táv persze precízen a körülményekhez lett szabva: az erdősáv mifelénk maximum kb. 14 km-es távot enged futni, aztán kezdheted a kört előről, vagy kifutsz a házak-autók közé. Szóval 20 körüli távot elég nehéz összerakni, és nem a monotónia a gond itt, hanem az úttest (Viikintie) és a piros lámpa, aminél érdemes megállni.


A képzeletbeli piros lámpához el is értünk, jó éjszakát mindenkinek.

Irodalom
1. Michael Pretes (1995): Postmodern tourism: The Santa Claus Industry. Annals of Tourism Research, 22(1): 1-15.
2. Parent, M. (2012): Why Run? (If lacing up is fun for you, you don't need a reason. The rest of us do). Runner's World, July 2012, url: http://www.runnersworld.com/article/1,7120,s6-238-520-492-14403-0,00.html


A világ legjobb zöldtetős könyvét írjuk. Segíts nekünk!
http://gogetfunding.com/project/green-roofs-green-cities