2013. december 19., csütörtök

Karácsonyvárás Finnországban

Csak az tudja mit jelent a finn tél, aki legalább egy egész évet eltöltött Finnországban. A turista eljön, beleszagol, esetleg hómobilozik vagy kutyaszánon száguld, szuanázik, kezet ráz a Mikulással, majd repülőre ül és hazautazik. Haza, ahol nem délelőtt 11-kor kel és délután egykor-kettőkor megy le a nap. Jó, ez most egy rosszkedvű poszt lesz. Könyörgöm, lehet másként írni a sötétségről? :)

Finnországban a tél különös vegyüléke a szinte őrjítő fénytelenségnek, az elviselhetőség határán túli, kegyetlen, mégis (vagy éppen ezért?) mesékbe illő természeti jelenségeknek, és a szívet melengető szokásoknak. Ezt mindet megélni csak akkor lehet, ha látod, miből jön ez, és mivé lesz?

Már a reggel is szarul indul. Reggel hat: koromfekete. Visszaalszol. Reggel 8: koromfekete, visszaalszol. Délelőtt 10: Valami dereng (Lappföldön: éjfekete), még mindig nem vagy meggyőzve, hogy érdemes felkelni. Rovaniemiben délelőtt 10-ig nem tudtam, hogy éjszaka van-e vagy nappal?

Van egy erős fényű "naplámpával" kombinált ébresztőóránk, ami 30 perccel ébresztés előtt egyre erősebb világításra kapcsol és beragyogja a hálószobát. A ébredés így kíméletesebb és jobb is, azt kell mondanom.

www.philips.fi

Ez a lámpa a "kistestvére" a jókora naplámpáknak, amelyek 10 000 luxos fénye beragyogja a lakást és olyan érzést kelt, mintha az ablakon át besütne a nap. Már a kis ébresztő is sokat segít, a nagy sem lehet hatástalan.
www.philips.com

Komoly lélektani hatása van annak, hogy novembertől februárig nappal is inkább csak szürke derengést látunk, de jobbára éjfekete sötétségben élünk. A táj barna, fekete és feketébb, és délután fél négytől (északabbra még előbb) az orrodig sem látsz ha nincs utcai világítás. A vastag felhőzet nem ereszti át a napfényt, és ez a borongós fénytelenség ráül a hangulatodra is.

Nem véletlen, hogy a havat várja mindenki. A hó fehérsége javítja a fényviszonyokat és a lélekre is jó hatással van (kivéve ha autózol). Soha nem felejtem el azt a holdfényben ragyogó hómezőt, amelyet egy kora februári este láttam. Hat óra volt csak és farkasordító hideg, és a tiszta égen ragyogó telihold fénye olyan erős volt, hogy még a saját árnyékom is látszott a sima hótakarón.

mécses jégtartóban. Photo: picasa.com, Mrlatsi
A tél és a sötétség ezért erősebben hat minden itt élőre. A fényt nem lehet eléggé értékelni. A házak, kávézók, üzletek ajtaja elő kitett óriásmécsesek, fáklyák fénye szívmelengető a koromsötét estéken.

Közeleg a karácsony, a fény győzelme a sötétség fölött akár spirituális, akár profán értelemben is. A templomba ilyenkor az is elmegy, aki egyébként nem szokott, hiszen karácsony előtti hetekben rendezik a "Legszebb karácsonyi dalok" programokat, amelyeken a finnek összejönnek és énekelnek. Mindezt megelőzi a "pikkujoulu" vagy kiskarácsonyi buli, amely az adventi időszak kezdetétől még egy okot ad az öltönyös-nyakkendős berúgásra.

Az egyik kedvenc dalom arról szól, hogy végre itt a karácsony, végre megtömhetjük a hasunkat karácsonyi tejberizzsel!



Az üzletekben természetesen élethalálharc folyik. Tornyokban állnak a karácsonyi ételek alaphozzávalói. Hegyekben a fagyasztott nyers sonkák, hatalmas mennyiségű kész répa "laatikko" (sült répapüré?), szilvalekvár kis plasztik dobozokbanj, a karácsonyi csillaghoz vajas tészta, a fűszeres glögi, hozzá zacskókban mandula és mazsola keveréke... De ez már a következő bejegyzés témája.