2014. június 15., vasárnap

Rövid séta egy finn tölgyesben

Finnországi munkáim jellegéből adódik, hogy a fővárosi agglomerációban napi rendszerességgel van szerencsém új helyekre jutni, ezáltal az itteni természetes és épített környezetről mára elég részletes képpel rendelkezem. Ebben a sorozatban szeretnék ebből megosztani. Képes riportjaim mostani fejezete a Tammisto Természetvédelmi Területről szól. 

A Vantaa Repülőtér felé robogunk a tuusulai autópályán. Az utat kockábbnál is kockább irodaházak, szupermarketek szegélyezik, néhol nyílt területek, na meg a szokásos finn erdők, foltokban. Igen, a dél-finn városokban és környékükön álló erdő az a ceruzatörzsű, seprűlombú fákból összeálló massza, amelybe nem hatol a fény és az alja vagy letaposott üres vagy áfonya borítja. Ez, kérem, nem volt mindig, mindenhol így.

Az autópálya közvetlen szomszédságában áll Finnország egyik utolsó természetes tölgyerdője, amely pompázatos fáival bepillantást enged egy letűnt korra. A svéd kereskedők és harcosok, finnugor prémvadászok és halászok ugyanis efféle erdők látványát és gazdagságát élvezhették pár évszázada, egész addig, amíg az egész el nem tűnt a föld színéről.

Hemiboreális
A természetes növényzet összetétele szoros kapcsolatban áll az adott terület klímájával. Finnország déli partvidéke és annál egy kicsit beljebb, a hideg teleinek és hosszú, viszonylag meleg (de nem forró) nyarainak köszönhetően az ún. hemiboreális növényzeti övbe tartozik. Ebben az övezetben az erdők faállományát zömmel fenyőfélék teszik ki, de sok lombos fafaj is természetes előforduló. Köztük a kocsányos tölgy, mogyoró, kőris és gyertyán is közönséges ebben az övezetben. Ez azonban csak a könyvekben van így, mert a valóság - sajnos - más.

Finnország intenzív(ebb) mezőgazdasági művelése történelmi léptékben szinte csak a minap indult, éppen ezért tűnik hátborzongatónak az a hatékonyság, amivel  a természetes tölgy-elegyes erdőiket kiirtották.

Az utolsó, immár csak zsebkendőnyi erdőmaradványok egyike a Tammisto, amelyet 1946-ban nyilvánítottak védetté, Vantaa városban elsőként. Az erdő a fejlett (és háborítatlan) tölgyesekre jellemző ligetes sruktúrát adja, ami rengeteg fényt és gazdag cserjeszintet eredményez. A tölgy és más fafajok eltérő korú egyedei többszintű ("emeletek") erdőszerkezetet hoznak létre, szemben a finn hétköznapokban erdőnek ismert faültetvényekkel és rekreációs erdőkkel, amelyekben egykorú faegyedek és az alájuk szoruló gyorsan növő berkenyék alkotnak két, élesen eltérő lombkoronaszintet.

Szembeötlő a holtfák megléte is, amelyek hasznát (hihetetlen fajgazdagság, ritka rovarok és madarak kötődnek hozzájuk) unásig sulykoljuk, mégis  a mindenkori erdészet számára máig egy tanulandó fogalom, ezért nemigen akarják az erdők holtfáit legalább kis mértékben meghagyni.


Az Tammisto TK 15 hektáros területén nem lehet nem észrevenni az erdő másfajta jellegét. A terület szabadon látogatható, ösvények hálózzák be. Tábortüzet is szoktak rakni, bár az nem tűnt legálisnak.

Érdemes ellátogatni ide. A természetesen felújuló tölgyes, a hatalmas, Finnországban szokatlanul nagy fák és a rengeteg mogyoróbokor "európai" jelleget ad az erdőnek, a (magyar) ember szinte fellélegzik, mert otthonosan mozog az ismerős környezetben.

Nézd, erről beszélek!

A erdő széle



Mogyoró - melegebb klímát jelez

















----
Finnisztán a Facebookon is! Csatlakozz, hogy naponta frissülő tartalomból alkothass még jobb képet Finnországról!