Facebook anyák

Egy jó cikk, gondoltam lefordítom. Évekkel ezelőtt még posztoltam rendetlenséget is, de már nem tartom jó ötletnek. A poszthoz fűzött kommenteket a Bezzeganya blogon olvashatod: http://bezzeganya.postr.hu/az-en-gyerekem-okosabb-a-tiednel-like

Facebook anyák

Az én gyerekem okosabb a tiédnél. LIKE?

(Írta: Tracey Harrington McCoy, Newsweek, 2013.Okt. 14 & 21)

Kimberly Gervaise a New Jersey államban élő három gyermekes háztartásbeli anyuka öt éve csatlakozott a Facebook közösségéhez. Rendszerint alig néhány havonta oszt meg tartalmakat, amelyek főként különleges alkalmakkal, szülinappal és hasonlóval kapcsolatosak. Jelenleg 393 ismerőse van, akik közül szeretné ha némelyek kicsit jobban visszafognák magukat. "Kissé ideges leszek azoktól az emberektől, akik fontosnak tartják a gyerekük kiváló bizonyítványát posztolni", mondja. 

"Biztos, hogy a legtöbben simán csak büszkék, de engem akkor is idegesítenek".

Gervaise szerint egyre több anyuka használja a Facebookot arra, hogy az életével és szülői módszereivel kürtölje tele a világot. A Gervais-hez hasonló nőknek nem könnyű megúszni a bejelentkezést úgy, hogy ne érezzék kellemetlenül magukat.

Támadnak az anyatigrisek

Felvágni a kölykökkel? Ebben semmi újdonság nincs. Csakhogy a Facebook előtt a nagy hasonlítgatósdi a játszótéren vagy az iskolai parkolóban zajlott. Az anyák kis csoportokban, diszkréten kitárgyalták a gyerekeket, hogy lássák, melyik vett rakétarajtot és melyik gyerek maradt le leginkább saját csemetéjükhöz képest?

Nos, ez most egész álló nap zajlik egy hatalmas elektronikus homokozóban. A Facebook anyákra folyamatosan záporoznak a bejegyzések az ismerősök gyerekeiről, azok sikereivel egyetemben. Az Edison Research's Moms and Media 2013 felmérése alapján a Facebookot használó anyák 57 százaléka 35 év feletti. Ők a nők első generációja, akik gyermeküket teljesen a Facebook-éra alatt nevelik. Szingliként indultak. Flörtöltek, pletykákat és partifotókat osztottak meg a világgal. Most pelenkákat cserélnek, allergiák miatt aggódnak, és erős kézzel navigálnak az anyaság veszélyes vizein. Ha a Facebookon is tevékenyek, akkor mindezek mellé egy óriási tömeg előtt kénytelenek szerepelnek és tanulni.

Hé, ez csak a finn tengerpart - nyáron.

Az anyukák komoly Facebook felhasználók. Edisonék 2013-as kutatása azt mutatta, hogy tízből hét anya tagja a közösségi hálónak, ahol több mint 1000 nyílt és privát mama-csoport létezik a párszáz főstől a több tízezres tömegig. Ezek a csoportok a biliztetéstől az iskolai felvételikig minden gyerekekkel kapcsolatos témát kitárgyalnak.

A Facebook színes demográfiai kaleidoszkópjában az anyukák azok, akik a legtöbbször jelentkeznek be (átlagosan napjában 5,1-szer, Edison szerint). És mindig visszatérnek, még akkor is, ha záporoznak rájuk a "Az én gyerekem okosabb/egészségesebb/boldogabb, mint a tiéd" típusú bejegyzések.

Egy olyan anyának, aki alig képes időben feladni a gyerekére a ruhákat, annak komoly bűntudatot, esetleg önbizalomvesztést okozhatnak a tökéletes családot lefestő posztok. 

"Mégis, kinek van ideje az összes foltot kipucolni? Kinek van ideje kitakarítani az éktelen disznóólat?" mondja Meredith DePersia San Francisco-ból. "Egy lógósnak érzem magam, amikor látom azokat a bejegyzéseket".

Íme a tökéletes időrabló, amely egyben tökéletes önbizalomrabló is. És még a sok olvasót maga mögött tudó mama-blogger is sérülékenynek érzi magát. "A Facebooktól szarul vagyok" mondja Glennon Doyle Melton, akinek a "Gyerünk tovább, Harcos" (CarryOn, Warrior) c. könyve bestseller lett. "Tök mindegy, hogy mennyire vagyok elégedett az életemmel, karrieremmel, családommal, társasági életemmel, házammal! Amint belépek a Facebookra, mások életébe bepillantva azonnal kényelmetlen érzés kerít hatalmáb. Mivel összehasonlítgatok, a kétely apró magva a zsigereimbe ékelődik, és ez nagyon-nagyon rossz érzés."

Ne irigyeld. Ez csak a finn tengerpart!

Ez a jelenség sok nőt kiborít. "Amikor a fiam kicsi volt, azok a bejegyzések teljesen kikészítettek, amelyekben az anyák arról áradoztak, hogy a babájuk milyen remekül alszik", mondja egy texasi anya. "A fiunk szörnyen rossz alvó volt, ezért az első évet totálisan kifáradva töltöttük. Legyünk őszinték: amikor olyat láttam, hogy "X baba egyhuzamban hat órát aludt az éjjel", én simán blokkoltam az illető posztolót egy időre, annyira  irritált".

Egy médiamunkás anya Virginiából egyszerűen kiszállt a játékból. "Egy ideje nem Facebookozom, mert tele lett a hócipőm azzal, ahogy mindenki a tökéletességet mutogatja nekem".

Posztolás és a hencegés

A Facebookon sehol nem előírás, hogy mindig az igazat kell mondani. Az pedig általános emberi tulajdonságnak tűnik, hogy mindenki életének legjobb verzióját igyekszik megmutatni. A gondosan válogatott vakációs fotóktól a tökéletes első-nap-az-iskolában beállításig mindannyiunk, nem csak az anyák, igyekszünk úgy tenni, mintha életünk problémamentes és örömteli lenne. És ez rohadtul idegesítő tud lenni akkor, amikor épp amiatt dühöngsz, mert a négyéves gyereked a hátad mögött zabkásával festette át a konyhát.

"Egy ismerősöm a lánya rajzát tette közzé, amely elképesztően szép volt. Sokkal szebb, mint amit az én fiam valaha is rajzolt.", mondja egy anya Texasból. "Bepánikoltam egy pillanatra, aztán sikerült lenyugtatni magam. Ha valaki mindig tökéletes cuccokat tesz fel, azt gondolom: Nem, ezt nem veszem be! Senkinek sincs tökéletes élete!"

Happy moment? Épp lyukat ugrálnak a két hónapos kanapéba!

A probléma egyik oka az, hogy ebből semmi nem történik valós időben, szemtől-szemben. Az interakcióból hiányoznak azok a kommunikációs elemek, amelyek az egyébként jóindulatú posztolókat is megvédenék a kérkedés vádja alól. "A Facebook és hozzá hasonlók nem változattak azon, ahogy az emberek a hencegésre válaszolnak. Azon viszont változtattak, hogy az emberek mennyit hencegnek.", mondja Dr. Pamela Rutledge a Media Psychology Research Center igazgatója. "A publicitás széleskörű lehetősége elmosta a határmesgyét a megosztás és a hencegés között. Amikor egy csoporton belül kérkedsz, könnyű észrevenni, amikor eltávolodnak tőled. A Facebookon sokkal nehezebb észrevenni, hogy kiket távolítasz el magadtól."

Folyt köv.

Mutasd a rendetlenséget is, másoknak teszel jót vele!

Restaurant Day!

RESTAURANT DAY!
   

Alakítsd étteremmé a lakásod egy napra, süss-főzz és láss vendégül ismerősöket és ismeretleneket. Ez a finn kezdeményezés néhány év alatt más országokba is begyűrűzött, hiszen máshol is élnek játékos kedvű emberek, akik évente párszor szívesen szakács- és pincérjelmezt öltenek (hacsak képletesen is).

November 16.-án mi is összefogunk azért, hogy megnyissuk a Balti-tenger vidékének legjobb magyar lakás-éttermét. A "HUNGARY via HELSINKI" étteremben ízletes magyar ételeket fogunk főzni (zömmel) finn alapanyagokból, némiképpen a finn ízlésnek megfelelően.


Menü:
Sütőtökleves pirított magvakkal

Sertéspörkölt vagy babpörkölt
Nokedli
Csemegeuborka

Képviselőfánk
Mákkrémmel töltött palacsinta vörösboros szilvaszósszal

Bodzaszörp, kávé, tea

Az ételek kiválasztásánál fontos volt, hogy az őszi időszakba illeszkedő alapanyagokat válasszunk. Eredeti ötlet vagy sem, mi a tököt és szilvát válaszottuk. A tököt Finnországban a mai napig alig ismerik, ezért jó gondolatnak tűnik bemutatni egy egyszerűen elkészíthető ételt belőle.


A sertéspörkölt is kézenfekvő döntés, hiszen ízletes, viszonylag gyorsan elkészíthető és alig lehetséges elrontani. A vegetáriánusok számára babpörköltet kínálunk, amelyet magyar tarkababból, vörösbabból és fehér sóletbabból főzünk.

Azt is fontos volt, hogy jellegzetes, Magyarországon népszerű hozzávalókat is használjunk. A finnek nem főznek nokedlit, babos ételük nincs és a mák és szilva használatára alig láttam példákat. Nem is beszélve a savanyúságról, amelynek szerepe csak másodlagos ebben a jégsalátaevő társadalomban.

A desszertekért ildiKOKKI blogban kiváló cukrászként megismert Ildikó felel. Apró képviselőfánkjai olyan jók, hogy legszívesebben addig enném, amíg a készlet tart.

Mindenkit szeretettel várunk!

Időpont: 2013. 11. 16.
Nyitvatartás: 12 és 16 óra között.

00790 Helsinki, Koetilankuja 2, H57

Hétköznapi rasszizmus

Ha Finnországban születtél, megnyerted a lottóötöst! - tartják a finnek. Eddig készséggel elhittem, hogy ebben van igazság, de az YLE cikke most a finn lét egy árnyékosabb szeletére irányítja a figyelmet. Nem bizonyít semmit, hiszen a lehető legkisebb mintaszámmal dolgoztak, a jelek mégis elgondolkodtatóak. 

Forrás: YLE.fi, 2013.10.17 (YLE uncovers discrimination in job market and nightclub queues).

Az YLE feltárja a munkapiacon és a bároknál tapasztalható diszkriminációt.

A finn közszolgálati tévé, az YLE Szemtanú c. műsora három kandikamerával felszerelt férfit indított útjára azért, hogy bemutassa, a bevándorlók miként élik mindennapjaikat Finnországban.

A bőrszín bizony számít, amikor valaki lakást vagy munkát keres, vagy egyszerűen be szeretne jutni egy éjszakai bárba. Legalábbis az YLE TV2 csütörtökön este nyolckor bemutatott műsorában. 

Bár
A műsorban bemutatott fiatal férfiak hosszú ideje élnek Finnországban, tökéletesen beszélik a finnt csupán a származásuk tér el. Az egyik tősgyökeres finn, a másik orosz-, míg a harmadk szomáli bevándorló családból származik. 


Mindhármuk ugyanazt a fedősztorit használta, amely alapján iskolai végzettségük, jövedelmük és munkatapasztalatuk egyforma volt. Azt is kipróbálták, hogy egy utcai járókelőtől kölcsönkaphatnának-e egy telefont, hogy telefonálhassanak? 

"Te jóisten, ezen az ajtón nem jöhetsz át!" - förmedt rá a ajtónálló a szomáli tesztalanyra. Mindeközben a fehér férfiakat gond nélkül beengedték. 

Egy másik klub bejáratánál mind a szomáli, mind az orosz tesztalany fennakadt a bejáratnál, azon az alapon, hogy csak jogosítványukkal tudták igazolni magukat. Ennek ellenére a finn társuknak a jogsi pont elég volt a bejutáshoz.

"A beléptetést nem befolyásolja a nem vagy bőrszín", mondta az étterem vezetője Henri Vilonen e-mail üzenetében. Véleménye szerint a jogosítványok hamisak voltak.  

Állásinterjú
"Régebben alkalmaztunk sötétbőrűeket is. Én nem szeretnék rasszista lenni, meg ilyenek, de mostanában kerülöm az alkalmazásukat. Csupán azért, mert ez olyan szerencsétlen helyzet és nem akarom hallgatni, hogy az embereket miket mondanak nekik." Ezt már egy munkainterjún mondták a finn tesztalanynak.

A három férfi ugyanarra a álláshirdetésre telefonált. A finn férfit két interjúra hívták. Az oroszt egyre, míg a szomáli nem kapott lehetőséget sehol.  

Az egyik helyről azt mondták, hogy a szomálira már nincs több idejük. Ennek ellenére már a következő napon sikerült nekik időt szakítani a finn jelentkezőre.

Albérlet
Albérletkeresésnél is ugyanezt tapasztalták. Az afrikai jelentkezőt kérdezték a legtüzetesebben, hogy megbizonyosodjanak arról, vajon ki tudja-e fizetni az albérletet? 

A csapat 20 helyre jelentkezett. A finnt 10 lakásvizitre invitálták, míg az orosz 8, a szomáli csak 7 helyre kapott meghívást.

Egy főbérlő, aki a finnt és az oroszt is meghívta, a szomálinak csak annyit mondott, hogy emailben küldje el az adatait, de javasolja, hogy keressen magának olcsóbb lakásokat. 

A jog tiltja a nemzetiségi alapon alkalmazott diszkriminációt. A feltáró vizsgálatok rendszerint nem jutnak messzire, főleg a bizonyítékok megszerzése problémás.  

Sam Kingsley, a programot  vezető újságíró is elismerte, hogy tesztjük nagyon alacsony mintaszámú volt, hozzátéve azt is, hogy még így is sikerült bizonyítékot szerezniük a nemzetiségi alapon hozott diszkriminációra. A korábban a BBC-nél és Channel 4-nél dolgozó Kingsley egy éve érkezett Finnországba.

"Finnországról az a széles körben elfogadott nézet, hogy lakóit egyenlő bánásmódban részesíti. Fehérbőrű angolként nekem eddig ez volt a benyomásom. Éppen ezért a teszt eredményei sokkolóan hatottak rám." - mondta Kingsley. 

Hogy mik vannak! 

Túlélni a gombaszezont

Az elmúlt időszakban a HVG-ben és a HVG.hu-n is megjelent pár írásom, amelyekből kettőt (a mesterséges húsról) a finn és magyar kreatív kajakutató csapatokkal (Porridge and Potatoes, Based on Pig) együtt írtam.

A legutóbbit a gombákról és a nemzetközi gombaszedési szokásokról azonban egyedül jegyeztem. A téma ott hevert előttem, csak fel kellett vennem. A gombaszezon Finnországban keveseket hagy hidegen. A rengeteg erdő jó zsákmánnyal kecsegtet, nem beszélve arról, hogy egy vacsorára való észt exportból való sárga rókagomba 7-8 Euróba kerül ha a boltban vennéd. Soknemzetiségű környezetemben nagyon eltérnek a gombaszedési szokások, ami felcsigázta a kíváncsiságomat. Kérdezősködni kezdtem a világ közeli és távoli tájain élő ismerőseim körében, mert feltételeztem, hogy a gombák annyira természetes részei az életünknek, hogy mindenkinek lesz valamilyen véleménye, emléke, tudása róluk. Az eredmény egy terjedelmes írás lett, amelyből csak az első pár bekezdést szúrtam ide.

A varázsgombától a csiperkéig – hogyan éljük túl a gombaszezont?

Vadon termő, ehető gombák gyűjtése nálunk és Finnországban szokásos őszi program, míg Amerikában inkább a bátrak és igazi szakértők hobbija. Az angolok viszolyognak a gombától, Ausztráliában a hallucinogén hatású "varázsgombák" illegális gyűjtése okoz fejfájást.

www.50felettfitten.hu

Ha Magyarországon nem is mindenki gyűjt gombát, de a legtöbbünknek van gombászó rokona, ismerőse. Az viszont már kevésbé köztudott, hogy a gombászást szerte a világon veszélyes és kerülendő hobbinak tartják, noha népszerűsége évről évre nő.

>>Ne tessék félni a gombától, nem mind mérgező!<< – hirdeti például több angol nyelvű oldal, amivel az angolszász világ gombákkal szemben táplált folyamatos és nem lankadó félelmét próbálják csillapítani. Mint egy angol nő mondja, >>Egész gyerekkorunkban azt hallottuk, 'ne nyúlj a gombához, mert mérgező', és ez határozza meg a gombához való viszonyomat azóta is. Valahányszor gombaételt látok, mindig eszembe jut, vajon nem keveredett-e mérgező a jó gombák közé?<<.

Ingyen van, csak fel kéne ismerni

Napjainkban ugyan már nem létfontosságú, hogy vadgombát fogyasszunk, ez a szokás azonban mégis számos helyen fennmaradt. Míg Európa bizonyos tájain erősen él a gombagyűjtés hagyománya, addig több országban az emberek félnek leszedni a vadgombákat. Angliában, Brazíliában, Dél-Afrikában és Japánban jóformán ismeretlen időtöltés a gombászat, az Egyesült Államokban sem örvend széles népszerűségnek, igaz, ott élelmes gombaszakértők fizetős gombavadász-túrákat szerveznek laikusoknak a "titkos" termőhelyekre.

A teljes cikket a www.hvg.hu oldalon olvashatod. 
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
http://hvg.hu/utazas/20131012_Tulelni_a_gombaszezont

Milyenek a finnek?

..na, arra talán nem tudok pontos választ adni...de emlékszünk még erre? A rég elhagyott blog.hu-s oldalról fogok átmenteni ide pár régebbi, de még mindig érvényes írást. 

www.fabulouslybroke.com

Egyszer egy remek országismertetőt olvastam Spanyolországról a Hajónapló blogon. 

Az ötlet nagyon jó, ugyanis sok említésre méltó apróság van, amiből egy teljes sztori egyébként nem jönne ki. Íme.

A finnek őszinték, egyenesek és nem cifrázzák ha nem muszáj. Ezért bunkónak, érzéketlennek és hűvösnek tűnnek. Ez csak ivással változik - radikálisan. 

További magvas állításokhoz olvass tovább!

Keleti oldal, nyugati oldal

Nyugaton a svédek, keleten az erdők alakították a kultúrát.

***

A keleti és nyugati finnek közt nagyobb genetikai távolság van mint egy átlag német és magyar között.

***

A keleti és nyugati finnek étkezési szokásai eltérnek: keleten főleg a kemencében sült ételek -, míg nyugaton a lapon / serpenyőben sült ételek a hagyományosak. 

***

A keleti finn beszédes, a nyugati szótlan. 

***

A tanszéki étkező-kávézóban nagy-Finnország térkép lóg. És ez így normális, mondja a kar dékánja.

http://travellerism.wordpress.com/page/3/

Az egykori finn területek szovjet/orosz kézbe kerülése a mai napig meghatározza a finnek Oroszországgal szembeni álláspontját.

***

A finn hazaszeretet nem politikai kérdés.

***

Hazai terméket venni nem valamiféle demonstráció, hanem a normális élet része. 

***

Minden finn háztartásban van finn iittala üvegtermék, Arabia porcelán, finn Marimekko textil/szalvéta, Finlayson törülköző és Fazer csoki.

***

A házak előtt nincs kerítés. Házőrző kutyát nem láttam még.

***

www.sll.fi

A finn fiatalok igen aktívak ha távoli tájakat, kóbor kutyákat és elfogott aktivistákat kell "megmenteni", miközben finn erdők nagy része faültetvény csak, tengerük jóformán mérgező, és a csak itt élő édesvízi fókájukat (Saimaa-gyűrűsfóka) hagyják kipusztulni, mert a tavi halászok nem mondanak le (elő)jogaikról.

***

Helsinki annyira különbözik a "vidéktől", hogy itt külön helsinki beszédstílus alakult ki. Affektálva, kicsit pöszén, hülye orrhangon beszélnek. Emellett sokan egy svéd elemeket nagyban tartalmazó stadin slangi (városi szleng) nevű nyelvet beszél. Tuomari Nurmio, a kallioi finnbe  oltott Chris Rea és zenekara (Dumari & Spuget) pl. őket képviseli.

Sisu és krumpli

A finn sisu (kb. állhatatosság) jó fokmérője a meztelen-seggel-hangyabolyon-ülő-verseny.

***

A finn gépmániás, egy finn szerint "mérnök" társadalom. Népszerűek a színes traktormagazinok. 

***

A finnek vizuálisan is praktikusak. A legtöbb felirat vaskos, sans serif azaz talpatlan betűvel íródott. Jó példa erre a sör: a címke egyértelmű és jól olvasható. Ezt hasonlítsuk össze a cirkalmas magyar sörcímkékkel! 

 ***

A csapolt sört hab nélkül adják. A finnek irtóznak a sörhabtól.

***

Finnországban zsíriszony van. A legtöbb joghurt ezért 0%-os és a 0% tej is népszerű. Az nem számít, hogy mindenféle mással kell dúsítani a joghurtot, hogy olyan legyen mint a zsíros.

***

Nagyon sok laktózmentes terméket kapni.

***

Ahogy egy kolléga fogalmazott: "Mi, finnek, normális ételeket eszünk. Pl. főtt krumplit"

***

A menzán balti hering volt a minap. A finn vizekben fogott balti hering húsa dioxinnal terhelt. A halak dioxintartalma magasan az EU határérték feletti, ezért nem szabad heringet enni egy héten kétszer egymás után.

***

A lazac és a szivárványos pisztráng a legolcsóbb ételféleségek közé tartoznak errefelé. 

***

A kebab mellett a pizzasütés is a törökök dolga. 

***

Az egyetemi menzán (UniCafé) a diákoknak kb. 60%-os kedvezmény jár. A kb 2 eurós árért főétel, tej/víz/szörp, kenyér és a salátabárból saláta jár. A salibár kínálata naponta változik de a reszelt répa és a jégsaláta állandónak mondható. Kenyérből 2-3 féle választható + vaj, estleg vajkrém. 

***

A köretből (ált. rizs. krumpli vagy tészta) annyit vehetsz, amennyi a tányérra fér.     

***

A menzán vega, hal/szárnyas és sertés/marha ételeket is kapni. A vega kaják általában szójával turbózott quinoa / kuszkusz / tészta ételek. 

***

A menzán minden nap akad egy egzotikus nevű étel. pl. "grúz marharagu paradicsomszószban", "görög hering", keleties csirkeleves. 

***
Amiben hal van, abban kapor is lesz.

***

A finnek kávéivásban a világ élmezőnyébe tartoznak. A kávécégek azonban aggódnak: a finn fiatalok manapság nem akarnak kávét inni. 

***

A finn Fazer csoki világszínvonalú. Igaz finn hazafi soha nem enne svéd Marabu csokit. Vagy csak titokban...

Nemek

A finn párok nem járnak kézen fogva. Inkább csak mennek egymás mellett, de nyilvános helyen soha nem csókolóznak. 

***

Egy bárban péntek este nem feltűnő ha idősebb, jól szituált nők is leülnek sörözni. És ez még semmi: ha nem vigyázol, megpróbálnak felszedni! A nagy egyenlőségnek ez is az eredménye.

***

Jólöltözött finn nőt és finn férfit is láttam már fényes nappal részegen dülöngélni az utcán.

***

A finn férfiak elsőre (és másodikra is) udvariatlan fajankónak tűnhetnek. Pl. lassítás nélkül átmennek a nő előtt az ajtón, és a buszon sem láttam széket átadni senkinek.

***

A finn nők elsőre (és másodikra is) hidegnek és kegyetlenül erősnek tűnhetnek. Az ajtónál nem igénylik, hogy a férfiak előre engedjék őket, és az idős nők sem kapálóznak a buszon az ülésekért.

***

Helsinkiben a házasságok 26%-a finn-külföldi vegyesházasság. A nők zömmel európai férfival, a férfiak zömmel ázsiai nővel házasodtak. Ez valami amin azért el lehet gondolkozni...

***

Babakocsit toló személy a buszon, villamoson és metrón ingyen utazhat.

***

A buszra csak két babakocsi fér, és ennyit is engednek. Ezért a sofőr nem nyitja ki az ajtót a babakocsival várakozónak (és elhajt) ha már ketten vannak a buszon. 

Jólét!

"Ha Finnországban születtél, megütötted a lottötöst" - Ezt nem egyszer hallottam ittlétünk során.

***

A finnek meg vannak győződve arról, hogy ha valaki dolgozik, akkor az meg is tud élni a pénzéből. Ezért nem adnak soha borravalót senkinek. És az orvosi hálapénzt sem ismerik.

***

Tévhit, hogy itt nincsenek elesettek, szegények. Vannak, és pont úgy néznek ki, mint bármely más EU-s városának szegényei. Főleg Kallio környékén érzékelni, hogy megváltozott a szociológiai tájkép. Az itt látható figurák nekem a Moszkva tér környéki csövesekre emlékeztetnek. 

Jakomäki is eléggé szakadt, érdemes a parkolón végignézni. Mindig csodálkozom, mennyi autót hagynak lerohadni téglákon. Lehet, hogy itt élnek a milliomosok?

***

Az itteni "elesettek" valahogy mindig előtemtik a 4-5 Eurós sör árát, nap mint nap.

***

A finnek imádják a fekete ruhákat. Fekete farmer és fekete póló valakinek egy életre elegendő színvariácókat jelent. Csak a sportolók kivételek, ők néha finn-kék ÉS fekete ruhákba öltöznek.

***

Egy finn megveszi a finn paradicsomot, pedig az a legízetlenebb és néha drágább is. Ízletes koktélparadicsomot már tudnak termelni, de az is kb. 3x drágább a spanyolnál. Bővebben itt:
*** 

A városban gyakran látni sílécekkel közlekedőket. És simán átvágnak egy behavazott szántáson ha úgy látják jónak.

***

Egy óvóhely a környékünkről

Minden finn lakótelepen (kötelezően) található óvóhely. Az óvóhelyeket gránitba vájják, és a betonba öntött bejáratot könnyű kiszúrni a házak között. Ez az egész a szovjetek elleni harcok tapasztalatain alapul: a finnek vannak olyan józanok, hogy egy ekkora és ilyen szomszéd mellett nem bíznak semmit a véletlenre.


***

Ha már bombák. Helsinki alatt kiterjedt atombiztos bunkerhálózat van. Ezek egy része ma  földalatti parkolóként funkcionál (pl. Kluuvi). Autósként nagyon érdekes érzés az, amikor a belváros legközepén egyszercsak egy sziklába vájt alagútban találod magad, és az alagút csak kígyózik egyre lejjebb, több emelet mélyre. Menet közben több ponton is óriási acélkapukat látni, illetve több elágazás is indul a fő(?) alagútból.


Vége.

A barlang falán

Két ország között a senkiföldjén vagyunk nem is kevesen. A magyar híreket olvassuk, de ez csak megszokás. A hír nem érint, nem éget már. A hír és a szereplők csak egy bűnögyi sorozat, reality vagy képregényfolyam részei. Én szeretem a képregényeket és pár reality-t is megnéztem már, így a magyar híreket is fogyasztom. A magyar tévéműsorokat nem nézem, csak a kritikákat olvasom róluk. Az internet adta torz valóság az, amit magamban ápolok. 

Elhiszem, hogy a táncoló árnyékok a barlang falán a valóság. (persze, nem hiszem el)

Saunalahti. Pár év alatt a nem-turista helyekre is eljuthatsz, csak sétálni kell

Az elmúlt időszakban nem írtam sokat, inkább azzal foglalkoztam, hogy a meglévő néhány cikket ide-oda betoljam, hogy aztán a hazai kommenteket olvasgatva ráébredjek: "Jé, van aki így gondolkodik?"

Az a helyzet, hogy már nem is tudom igazán, "otthon" mi a helyzet? Lassan eltelik három év, ennyi idő alatt talán néhány 4-es metró megálló is elkészült, de biztosan sok minden megváltozott Magyarországon azóta. A részletek is homályosodnak, de internet nélkül biztosan még nagyobb lenne a kopás.

Megszokás

Megszoktam, hogy az erdő ceruzavastag fákat jelent

Sajnálom, hogy úrrá lett a megszokás, de ez kényelemmel is jár. Nem ujjongok többé a finn tájat látva, de kiismerem magam a bolti rengetegben. Tudom, hová nyúljak ha egy rendes magyaros bablevest szeretnék főzni, és azt is megszoktam, hogy a lecsó nettó luxuscikk itt, ahol a paprikát darabra vesszük. Megtanultam a finn hozzávalókkal dolgozni, főztem lazacból magyaros halászlevet és mályhűtött finn vajas tésztával krémest is.

Áfonya vagy gombaszezon? Almaérés? Mindenki tudja a dolgát és a helyét, félszavakból megértjük egymást, csak az eredmény lebeg a szemünk előtt.

A kocsimnak finn rendszáma van, mert így minden egyszerűbb. A központi nyilvántartás minden szervíz számára elérhető, így a rendszám alapján pontosan látják az összes olajcserét és a többi bütykölést. Sőt, megszerettem a finn forgalmat is, mert az itteni vezetési stílus nem hoz ki a sodromból. A sofőrök előzékenyek, türelmesek, és ezt igyekszem utánuk csinálni.

Változunk
A senkiföldjén állva az értékrendek is változnak. Nem politizálok nyíltan, de van pár dolog (Greenpeace aktivisták, román kóborkutyák, stb.), amelyekben nem vallok hasonló nézeteket, mint környezetem fiatal finnjei. Emiatt nekem olybá tűnik, hogy egy konzervatív, sőt szélsőjobbos náci szörnyeteg vagyok a finnek szemében. Ezzel együtt nézeteim fényévekkel vannak a három évvel ezelőttittől (jobbról középre), amelyek alapján Magyarországon minimum a "liberálisbuzizsidó" fiókba kerülhetek, már nem minta sok gondom lenne külön-külön bármelyikkel is.

A finn nők a magyar gyomornak erősek, okosak és véletlenül sem esendőek. A magyar férfiba nevelt reflexek, a nőkkel szemben mutatott udvariasság éle kicsorbul az öntudatos nők kérlelhetetlen egyenlőségtudatán. Sokan persze mosolyognak, de nem kérik számon ha nem nyitod ki az ajtót. Ezt is megszoktam. Finn nőkkel beszélgetve hamar kiderül, hogy szakadék tátong közöttünk. A jelenbe és jövőbe tekintő finn úgy lokálpatrióta, hogy eszébe sem jut a kirekesztés. Hazájára büszke, de ezt nem állítja más nemzetekkel szemben - kivéve az oroszokat.  Le kell szarni. A patriarchális, múltba révedő magyar hagyományokat egyszerűen nem tudom levedleni, de nem is akarom. Majd lekopnak idővel úgyis.

Működik!
Megszoktam a finn normákat, a finn szokásokat, a finn kávét és a finn morált. Emlékeztetnem kell magam arra, hogy egy sima lakótelepi kockaház földszinti mosókonyhájában (ahová vagy száz embernek van kulcsa) a két ipari mosógép és a két szárítógép még mindig egyben van. Meglep? Nem.

Természetesnek veszem, hogy a dolgok működnek és mindig működnek. Működik Helsinki BKV-jának chipkártyás egyenlegfeltöltője, és már csak halványan emlékszem a Kodály-köröndön a földalattinál érzett agóniára, amiért oda valamiért nem tettek jegyautomatát, pedig jegyellenőr az mindig állt a lépcsőnél, de jegyet nem árult.

Normális, hogy a város akadálymentes, hogy babakocsival ingyenes az utazás és azon sem akadok ki, hogy a munkanélküliek számos kedvezményt vehetnek igénybe (pl. félárú uszodabelépő).

A vidámparkban minden pénzért van. 

Kivéve azt a 10 gyerekjátékot, ami pont elég egy jó délutánhoz. 

Olvadás
Végül egy különösen érdekes élmény: kezdenek kialakulni és megerősödni az itteni finn kapcsolataim is. Noha turistaként vagy külföldi munkásként sokan elengedik magukat, a finnek a szürke és hideg hétköznapokban nem bratyiznak kívülállókkal, és nem is jófejek elsőre.

A gyerek erre is megoldást jelent. Amióta meghívtunk néhány kölköt a lányunk szülinapjára, a szülők hirtelen ránk köszönnek az utcán és közös programokat vetnek fel  - maguktól! Így kaptam meghívást egy focimeccsre és sörözni, költözésnél segíteni (haha...), de teremfocizni is így kezdtem. A meghívás teremfocizni az a bizalomnak egy jelentős foka - mégiscsak csapatsport, kérem!

A pénteki játékról talán egyszer bővebben írok, elég annyit, hogy a myllypuroi szupercsarnokban rajtam kívül 20 afgán, két török meg néhány finn alkotott négy csapatot.

Örömmel tölt el mindemellett az is, hogy az itteni népes magyar közösségnek is a tagja lehetek, noha két évig nem láttam semmi szükségét jobban körülnézni. Ez megváltozott, és nem bántam meg.


A megszokott finn hétköznapokból az internet szabadít ki. Olyankor csak bámulom a táncoló árnyakat a barlang falán és elképzelem, hogy az a valóság.

Utószó
A Finnisztán blog történetében az előző "óvodai" poszt volt az első bejegyzés, amelyet 900-nál többen is olvastak. Mivel a posztot két részben a népszerű Bezzeganya blogon is "lejátszották", biztos vagyok benne, hogy az ezret is meghaladja a cikket olvasók száma. 

Döbbenet. Szünet.