Dobro jutro!
A Finnisztan blog ujabb kulfoldi riportja jelentkezik, ezuttal Szloveniabol, pontosabban a festoi Bledbol. Egy nemreg (par eve) nyilt kis hostelban ucsorgok es orommel vetem ra magam az ingyen wi-fire es a szloven billentyuzetre. Ilyeneket tud ez: č ć ž đ meg š! Ezuttal (ješšzumpepi, micsoda lazadas!) nem hoztam magammal a laptopot, valami homalyos okoknal fogva.
Tegnap, negy ev utan eloszor ujra, Szloveniaba utaztam. Ennek talan nincs is jelentosege, de ennek a kis orszagnak egykor, foleg az egyetemi eveim kozepe-vege tajan - fontos szerepe volt az eletemben. Sokat utaztam ide, es itt ertek azok az elmenyek, amelyek pl. vegul meggyoztek arrol, hogy erdemes nyelveket tanulni.
A rengeteg emlekbol mar csak par kontrasztosabb esemeny maradt.
Talan az elso emlek, amikor Piranban a tengerparton probalunk vadkempingezni, de nem szamitottunk ra, hogy a part tokig be van epitve (urbanizalt, ugyebar) es sehol nem lehet csakugy lefekudni es aludni. Valami sotet kert vegiben sikerult azert meghuzni megunkat, fak es bokrok takarasaban. Csak a halozsakot hasznaltuk, sator tul feltuno lett volna. Mondtam mar, hogy Szlovenia esos orszag? :)
Felevvel kesobb, marciusban vonattal Koperba mentunk. Rohadtul faztam, de mivel epp szulinapom volt aznap, Marcival meg kellett innunk egy korso Uniont a tengerpart egyetlen nyitvatarto barjaban, termeszetesen a teraszon. A csomagokat letettuk a koperi vasutallomason es felszalltunk a trieszti buszra. Olaszorszag magikus vonzerot jelentett es jelent most is, de Trieszt annyira a periferian van, hogy igazabol...hat amolyan bemelegitesnek elment, de azert Olaszorszagba erdemes jobban behatolni. A varos onmagaban nem nyujtott sokat, leven alig volt penzunk. Az egyeduli celt AZ IGAZI olasz etterem jelentette, ahol eltokelten valami olasz nevu, nagyon paradicsomos dolgot rendeltunk, lehetoleg a legolcsobbat az etlaprol. Kaptunk is kb. 6 darab raviolit egy oriasi tanyeron valami olyan brutal osszegert, hogy ki kellet menni a penzvaltoba meg liraert. Ez volt a tuzkeresztseg, ahol radobbentunk az europai arfekvesre.
A szloveniai (meg a horvat, szlovak, sziciliai, bolgar, stb.) kirandulasokat jellemzoen a szuksegesnel szukebb anyagi eszkozokkel csinaltuk vegig. Allando utitarsam, Marci segitsegevel nemcsak a koltsegeket terveztuk alul, hanem mindent. Vagyis semmit. Emiatt a balfaszkodasnak minden fokat tobbszor is megjarva, a sajat hulyesegunknek koszonhetoen sokszor fazva es ehesen utaz(gat)tunk ekkoriban. A vadkemping alapveto resze volt a terveknek, hiszen szallasra ki a fene fecserelne a penzet amikor ingyen is lehet aludni satorban vagy halozsakban az Ur csillagos ege alatt? Emlitettem mar, hogy a hegyvidekeken gyakran elered az eso?
1999 marcius elsejen, peldaul elhataroztuk, hogy stoppal eljutunk a festoi Horvatorszagba. Pecsrol Harkanyig buszoztunk, aztan onnan tobb lepesben, (nagy koszonet a jolelku papnak!), de vegul tenyleg a horvat fovarosban kotottunk ki. Aznap ejjel fagyott. Mi a varosban egy utszeli szedresben fekudtunk halozsakjainkban es nagyon faztunk. Hajnali ketto tajan mar egesz tesunkben remegtunk, de aludni nem ezert nem tudtunk. Marcinak a kutyaktol valo rettegese ram is atragadt, ezert a halozsakban lapitva, vacogva kaptunk sokkot amikor egy ag megreccsent a bozotosban. Haromora tajban a gazfozo langjan megfoztuk a zacskos halaszlevet, ami segitette a tulelest. Hajnali ot ora tajban aztan, mint valami ajandek, beuszott a kepbe egy villamos. Futott ulesei voltak, kepzeljetek!Kesobb kudarcba fulladt a tengerpart stoppolas, ezert kicsit meg maradtunk Zagrabban, de az estet mar nem vartuk meg. Fazva, kicsit csalodottan kotrodtunk haza - vonattal.
Szloveniaba sokaig nem volt direkt vasuti jarat, ezert rendesen zagrabi atszallassal lehetett es kellett Ljubljanaba utazni.. Pecsrol reggel 7.5-ko indult a soproni (vagy mi) gyors, ami Barcsig azert minden bokornal megallt. Gyekenyes allomasig az Ormansag es Belso-Somogy is megmutatta magat a reggeli paraban. Ez a delei vasutvonal nyaron ez emlekezetes latvany, igazan kulonleges. Gyekenyes vasutallomason rengeteg molnarfecske feszkel, es a restiben horvat, dus keblu noket abrazolo sorreklamokat ragasztottak falakra. A magyar sorreklamok valamiert a futballra es pocakos ferfiakra alapoznak, vajon miert?
A csatlakozasra egy-ket orat kellett varni. Ez azt hiszem a Kvarner intercity volt. Delutan 4 korul ert Zagrabba, ahol legalabb egy orat kellett varakozni a ljubljanai csatlakozasig. Na ez sem telt unalomban, mert a vasuttal szemben egy szep park talalhato, tovabb menve a Jellasics-ter, valami szinhaz az amerikai nagykovetseg es a Tomislav sorozo - forditott sorrendben.
Ezzel zarom soraimat, mert el kell mennem reggeliert. Adando alkalommal teszek kepeket is a szoveg melle.
2011. június 20., hétfő
2011. június 17., péntek
Rebarbara (Rheum rhabarbarum)
Holnap kis G szülinapi partija lesz, ezért Niina valami különlegességet szeretne sütni: rebarbarás pitét. És ugyan mivel arathatná a legnagyobb erlismerést, ha nem azzal a rebarbarával, amit épp az ünnepelt ablaka alatt szüretelt?
A rebarbarának nagy kultusza van Finnországban. Nyáron minden hétre jut egy édesség ebből a nagy levelű, savanykás keserűfűféléből (Poligonaceae): pite és más sütemények, kompót és kiisseli, hogy csak párat említsek. Ha elfogyott a friss rebarbara, még mindig választhatunk epres-rebarbarás joghurtot a boltban.
Errefelé a literes joghurt az alap. Ahol egy háztartásban többen is fogyasztanak joghurtot, ott jobban megéri a literes, csavaros kupakos kiszerelés. Hogy ez vajon miért hiányzik Magyarországon?
Úgy tűnik, hogy a rebarbara növény jó érzi magát északon: mind Helsinkiben, mind pedig Lapuában méteres, haragoszöld bokrok hirdetik, hogy végre itt a nyár és az uborka rebarbaraszezon.
A fővárosiak saját kertet művelnek. Aki nem él családi házban, annak is van lehetősége földet művelni: kis, pár négyzetméteres parcellák állnak rendelkezésre a város több pontján. A kockaházi lakosok általában hagymát, rebarbarát, egy bokor egrest vagy feketeribizlit, esetleg málnát, répát és krumplit nevelnek ezeken a pici parcellákon. Mivel a kerteket nem övezi kerítés (érdekesség: finnül "kiertää" /ejtsd: kiértee/ = kerül, körbe megy), bárki elvihetné a terményt. De errefelé ez nem divat, emiatt Finnország a világnak egy elég különös szegletének tekinthető. Dél-Afrikai főnököm is ezen dörmögött magában, hogyaszongya "Ezt Dél-Afrikában nem tudnák megcsinálni! Aztán folytatja: "Ott több mint kétezer fehér farmert gyilkoltak meg az elmúlt pár évben. Fél éve egy farmert, a feleségét és kétéves kislányukat lőtték fejbe. Semmit nem vittek el a házból." Ő biztosan nem megy haza még jó ideig.
Végezetül egy kishír a kertbarátoknak: én egy paprikát nevelek egy krémtúrós dobozban. A levele már kinőtt neki. A pestről idehozott kétéves vadgesztenye még gondolkodik. Nem halt meg, de idén nem hajlandó levelet bontani. Pedig épp ideje lenne, mert mindjárt itt a tél!
Utóirat:
A rebarbarának nagy kultusza van Finnországban. Nyáron minden hétre jut egy édesség ebből a nagy levelű, savanykás keserűfűféléből (Poligonaceae): pite és más sütemények, kompót és kiisseli, hogy csak párat említsek. Ha elfogyott a friss rebarbara, még mindig választhatunk epres-rebarbarás joghurtot a boltban.
Errefelé a literes joghurt az alap. Ahol egy háztartásban többen is fogyasztanak joghurtot, ott jobban megéri a literes, csavaros kupakos kiszerelés. Hogy ez vajon miért hiányzik Magyarországon?
Úgy tűnik, hogy a rebarbara növény jó érzi magát északon: mind Helsinkiben, mind pedig Lapuában méteres, haragoszöld bokrok hirdetik, hogy végre itt a nyár és a
A fővárosiak saját kertet művelnek. Aki nem él családi házban, annak is van lehetősége földet művelni: kis, pár négyzetméteres parcellák állnak rendelkezésre a város több pontján. A kockaházi lakosok általában hagymát, rebarbarát, egy bokor egrest vagy feketeribizlit, esetleg málnát, répát és krumplit nevelnek ezeken a pici parcellákon. Mivel a kerteket nem övezi kerítés (érdekesség: finnül "kiertää" /ejtsd: kiértee/ = kerül, körbe megy), bárki elvihetné a terményt. De errefelé ez nem divat, emiatt Finnország a világnak egy elég különös szegletének tekinthető. Dél-Afrikai főnököm is ezen dörmögött magában, hogyaszongya "Ezt Dél-Afrikában nem tudnák megcsinálni! Aztán folytatja: "Ott több mint kétezer fehér farmert gyilkoltak meg az elmúlt pár évben. Fél éve egy farmert, a feleségét és kétéves kislányukat lőtték fejbe. Semmit nem vittek el a házból." Ő biztosan nem megy haza még jó ideig.
Végezetül egy kishír a kertbarátoknak: én egy paprikát nevelek egy krémtúrós dobozban. A levele már kinőtt neki. A pestről idehozott kétéves vadgesztenye még gondolkodik. Nem halt meg, de idén nem hajlandó levelet bontani. Pedig épp ideje lenne, mert mindjárt itt a tél!
Utóirat:
Ne röhögjetek ki, de azon gondolkodom, hogy mennyire közös hangzású a kert, gård (svéd, ejtsd: górd), garden (angol). Emellé jön a finn kiertää, ami ugye kerülni. A kert szó pedig eredhet a kerít szóból, gondolom. Itt az az érdekes, hogy az angol és a svéd nem finnugor nyelvek.
Jó, tudom, hogy ez egy zöldfülű amatőr gondolatmenete, de igen szimpatikusnak tartom azt a gondolatot, hogy az európai (vagy más is?) nyelvek sok közöset megőriztek egy ősi nyelvből, amelyet akkor beszéltek, amikor jóval kevesebb ember élt Eurázsiában. Én ennél tovább nem mennék, gondoltam, elmondom, hogy mi foglalkoztat mostanság. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)