2014. május 20., kedd

Tökéletes nap

Leányunk nem kisbaba már. Leányunk dacos. Dacoskodik. Aztán hisztizik. Hisztizünk.

Akinek nincs dacos vagy akármilyen gyereke, az nem tudja milyen ez. Nem kell ciccegni, tényleg nem. Ez van.

Segítség, hétvége!
Hétvégén felkelni, elindulni, tenni-venni, jobbnál-jobb programokat csinálni? Igen! Csakhogy... Nem is emlékszem milyen az, mikor egy hétvége úgy suhan el, szinte észrevétlenül, hogy a szülők akarata/vágyai és hétvégére kiötlött tervei illeszkedtek a gyermek vágyainak és nem-vágyainak kusza gombolyagával. Noszogatás/érvelés/könyörgés/mérgeskedés (részünkről) és hiszti (az ő részéről) ezért mindennapos sport nálunk. Ez rányomja a bélyegét a nap további részeire is.

Egy jellemző példa. Reggel, derűs hangulatban teszek-veszek a konyhában. Leányom felébredt, szó nélkül a konyhaszékre telepszik.

- Jó reggelt kislány, adok reggelit! Hogy aludtál?
A gyerek dúl-fúl. - Azt akarom, hogy MOST legyen születésnapom!

Hát ez meg mi? Innentől lehet bármit mondani, a reggel szinte biztosan elveszett. A tökéletes nap tehát nem valami óriási lottónyeremény, hanem egy olyan tevékeny nap, amikor a család összes tagja, reggeltől estig jól van.

Mielőtt valaki szóra nyitná a száját, hogy "dehát értelmes programmal, jó szülői példával stb.." - mi igyekszünk, komolyan! És láss csodát! A mi tökéletes napunk tegnap (vasárnap) volt, amikor gyermek időhúzó taktikája helyett (napi több órásnak érzem ezt a "programot", ha elég fáradtak vagyunk ahhoz, hogy csak ímmel-ámmal álljunk ellent) családi programok sorozatát hoztuk össze, amelyeket közös egyetértésben terveltünk ki.

A titok
Rájöttem. A titok nyitja a korai indulás, lehetőleg 10 előtt. Ha ez nem sikerül, én is és a gyerek anyja is növekvő frusztrációval nézzük, ahogy kipereg az idő az ujjaink között. A hétvége lassan elszalad, a gyerek még mindig félig pizamában - félig utcai ruhában szedi módszeresen darabokra a lakást, kezdve a hűtőmágnesekkel a saját ruhatárával bezárólag (a legalsó ruhát kihúzza mire a rá tornyozott méteres ruhahegy kidől a padlóra). A feszültség nő, mert nem tudunk másra gondolni, csak arra, hogy a "pihenésre" kiszabott napok a legfárasztóbbak, és bárcsak hétköznap jönne, mert hiába a jó terv ("menjünk kirándulni/kertészkedni/le a játszótérre"/stb.), ha a fél vasárnap arra megy el, hogy a gyereket kergetem, és ezredszer kérem, hogy menjen vécére, de a füle botját sem mozdítja.


Mert neki más tervei vannak.
Álljon itten egy példa leányunk tegnapi monológjáról. Ebben azt mesélte el, hogy mi minden szeretne du. 5 és alvás közé besűríteni. Az ő tökéletes napja.

- (...) Menjünk el uszodába, ahol először a gyerekmedencébe megyünk, aztán a nagyba, aztán csúszunk az óriáscsúszdán, aztán a másik medencébe is bemegyünk, ahol azt játsszuk, hogy te vagy a katona és meg a kisegér, aminek élesek a fogai és mérges a harapása. Te pedig soha nem halsz meg és nem is fáj, ha a mérges teknősbéka megharap! És azután menjünk a büfébe, ahol együnk egy fánkot, a rózsaszín tetejűt. Aztán ehetünk hamburgert. Aztán mehetünk a tengerhez fürdeni. Aztán megmutatom, milyen jól tudok már korcsolyázni. Aztán vigyél el engem focizni, ahol majd bemutatnak a többi kisgyereknek, hogy "ez itt Friida", és megkérdezik, hogy "te erős vagy?" és megmutatom, hogy gyorsan futok, és majd aranyérmet akasztanak a nyakamba.  Aztán csináljunk "karkkipäivä-t" (azaz "édességnap", amikor a gyerekeknek szabad tömni magukat cukorkákkal), amikor rengeteg-rengetegféle karkkkit (itt: gumicukrot) és kekszet és csipszet és pokkornit (popcorn) veszünk. Aztán játszhatok az Angry Birds-sel, de te is játszhatsz, mert a nehéz pályákat nem tudom. A telefonodra tegyél új Angry Birds játékot, aztán azzal is játszhatok. Aztán nézhetek Pikku Kakkonent (a finn közszolgálati YLE2 napi egyórás gyerekműsora), utána pedig Spongya Bobot, pónit (Én kicsi pónim) és valami hosszú mesét, mondjuk azt, amiben óriási ételek esnek az égből ("Cloudy with a chance of meatballs"). Aztán veszünk nekem ajándékokat, de te is kaphatsz egy BMW-t meg én is kaphatok egyet. Aztán rendezünk egy bulit. Te főzhetsz pörköltet, és meghívjuk Toivót, Freiját, Inkerit, Bogit és Alex Bergströmöt. Aztán csináljuk úgy, hogy te elmész a kertbe ültetni, én meg itthon maradok anyával mert mi nagyon fáradtak vagyunk. Hé, eltűnt a bogaras könyvem! Tudnál varázsolni a fülem mögül egyet?





Tetszett? Kövesd a Finnisztánt a Facebookon, oda minden nap írok!