2014. január 22., szerda

Három éves a Finnisztán blog!




Három éve majdnem ezen a napon indult útjára a Finnisztán blog, a magyar index.hu által működtetett blog.hu színeiben. Finnországi kalandjainkról szóló első húsz-egynéhány bejegyzés még mindig ott van, látható-olvasható. Íme, az legelső poszt, immár ékezetekkel!   
"Lunta, lunta ja vielä lunta"
Hó, hó, és még több hó! Finnország, 2011 január első fele. A fő téma Helsinkiben a hó, ami ezen a télen meglepetéskent ért mindenkit. Na, nem állitom, hogy Pesten nem áll meg az élet félcenti hótól, de ami hisztit ezek itt produkálnak, az azért mégis durva. Egy itteni filozófus ismerősöm állitása szerint ez itt az évezred havazása, ilyen sok hó még nem esett. Hát, ha te mondod.
Igaz ami igaz, a házak tetejéről rémisztően lóg méterhosszan a fagyott hótakaró. A szemközti házrol egy hete csúszik lefelé a mázsányi cucc napközben, de estére megfagy és nem csúszik tovább. Esténként hallani a lavina hangjait, reggel pedig métervastag hóhegy állja el az ember útját. 
Tegnap egy ember esett áldozatul, amikor maga alá temette a hó. Na, ezután beindult a gépezet és mindenhol toronydaru emelkedik és kukásmellényes emberek lapátoljak a havat a tetőről - rá a járdára. Onnan pedig minden lehetséges helyre. 
A vasút mellett direkt a lelakatolt biciklikre hányják a havat, a legtöbb bringábol csak a kormány látszik. Mi lenne otthon egy ilyenért? Minimum egy országos Critical Mass, spontán vasutassztrájkkal, ha már úgyis arrafelé mennek.
Számunkra a hóhelyzet annyit tesz, hogy az itt jóformán használhatatlan magyar "sportbabakocsi" helyett a gyereket áttettük egy piros szánkóra.
A másik jó hír: állatok!
A farkaspopuláció örvendetesen erősödik a szomszédos Nuuksio Nemzeti Parkban, amely cirka 40km innen. Annyi mintha Budapest előszobájában, pl. a Börzsöny és Vác között, vagy a Gödöllői-dombságban élne egy életerős farkasállomány. Jó túrázást!
A menzán ma ki volt írva(!) egy táblára, hogy milyen állatokat láttak a napokban. Uhu, hiúz - a város közepén. 
Integetni kell!
Naponta buszozom. Ez frusztráló az elején, mert a magyar nem tudja (nem szokta meg), hogy integetni kell (ha lehet a bérlettel), különben a buszvezető lassítás nélkül továbbhajt. A sofőrök közt van pár Kaurismäki-filmbe illő finn, de többnyire arab és feketeafrikai arcok vezetik a buszt. Finnül is annyit beszelnek mint én, ráadásul az itteni hidegben szokatlanul lazák. 
Pár napja kérdeztem a sofőrt: - "Viikkibe megyek, megáll ott ez a busz?" Mire a válasz: - "Nem tudom, még sosem jártam ott. Majd meglátjuk ha odaértünk."
Remelem, finn billentyuzettel meg modorosabbra sikeredett ez a poszt, mint terveztem.

Helsinki, 2011 január 14.