Sonka, tojás, retek, torma - mi az? Húsvéti lakoma, avagy egzotikus (retek), borzongató (sonka zsíros részekkel) és emberi fogyasztásra alkalmatlanul erős (torma) ételek gyűjteménye? Itt, Finnországban ez utóbbi inkább igaz. A sonka (sütőben sülve) karácsonyi étek, a retek importcikk, a torma meg távol áll a finn ízléstől. Jó, de akkor mit esznek a finnek Húsvétkor? Tojást, példának okáért. És még sok egyebet is. Tegyünk egy sétát a boltban, majd merítkezzünk meg a hamisítatlan finnországi húsvéti gasztro-örömökben!
Memmi
Kezdésnek a finn válasz a húsvéti sonkára, tormára: a mämmi, magyaroknak memmi. A hagyományos ünnepi desszert(!) alapanyaga rozsliszt, rozsmaláta, molassz és só. Ó, Egek Ura! Hogy ez mennyire szar nehezen megy le a torkomon! A boltban több cég terméke kapható, nekem egyik sem szimpatikus. Niina szerint idén különösképpen felhasználóbarát lett a memmi, talán ennek és véletlenül sem a liternyi vaníliaszósznak köszönhető képesek voltunk négyen egy dobozzal megenni.
Lássuk hát, mit rejt a doboz? A doboz tartalma ha akarom csokoládéra, ha akarom fosra emlékeztet. Az anyag a tetején foltokban kérges, alatta a zöm a viszkózusnak több fokozatában található. Kanállal belevájva könnyen enged, tapadós. Nehéz szépen tálalni. Az illata nehéz maláta, a Pécsi Sörgyár környékén lehetett ilyesmit érezni bizonyos napokon. A szerb szembeszomszéd még csokoládé jegyeket is felfedezett benne, ezt én népe túlélő taktikájának tudom be. Jarmo kollégám, aki finn, azt is hozzátette, hogy ez az a kaja, ami gyakorlatilag sohasem megy tönkre, ezért az ínséges időkben ez is ott volt az asztalon. Azt azonban ő sem állította, hogy szeretné ezt a különlegességet....Amelyet hagyományosan cukorral és tejjel fogyasztanak, de itt fent, (azaz lent) a nagyvárosban tejszín és/vagy vaníliaöntet dukál. A lényeg az lehet, hogy ezt az ősi tradíciót csak úgy lehet fenntartani, ha sikeresen elnyomjuk a kellemetlen ízt valami kellemessel.
Hát így. Az egyetemi ebédlőkben húsvét előtt természetesen ez is ott volt a választékban. A memmi, ez a"Finnish pudding", ahogy előszeretettel (és eufemisztikusan) nevezik, tematizálta is a beszélgetést. Az asztaloknál a finnek megbeszélték, ki bírja és ki nem, míg más asztaloknál a külföldiek kaphattak elméleti bevezetést memmiből (Hát, ez me'mmi?).
Én nem bánom, hogy évente csak pár napra bukkan a felszínre, majd Húsvét után újabb egy évre visszakerül a mélyhűtőkbe ez az elnyűhetetlen, furcsa ízű valami. Jó helyen van az ott, a mélyben.
Csokitojás
A valóban étkezésre tervezett finn húsvéti különlegességek között a csokitojás külön figyelmet érdemel. A csokitojások (a szaloncukorhoz, csokinyúlhoz és -télapóhoz hasonlóan) egy átlagos magyar felnőtt számára a szezonálisan megjelenő színes alumíniumba csomagolt tejbevonó (azaz nem csokoládé) semmilyen ízét idézhetik.
Tudom, tudom, Milkából van jobb-szebb (lilább?), de a trend egy átlagos kisboltban (sarki reál) valahogy mindig az volt, hogy volt egy csomó szar nagy halmokban, meg mellettük a Milka és a Szamos, amik meg nem. A csokitojás Finnországban is gyenge eresztés, de a tejbevonót ők hm...nem kedvelik annyira, mint a magyarok. Ráadásul a Fazer jó rég megalkotta a Mignon-t, az ultimate húsvéti csokitojást. Ennek nem a héja csoki, hanem a lényeg: a belseje! Készítéséhez valódi tyúktojásokat fújnak ki és töltenek meg mogyorókrémmel. A töltést követően a tojás szélesebb végén ütött lyukat fehér cukordugóval töltik ki. A tojást épp úgy törjük és tisztítjuk, mintha keménytojás lenne. Merthogy az is! A csokitojás állaga tömör, kagylósan törik. Ennek a nutellásított édességnek az íze valóban szilárd mogyorókrémre hajaz. Íze tömény, lenyelve fojtós, egyszerre kicsit sok is. Ez is szezonális termék, csak pár hétig kapható.
Egyebek
A finn tavasz nem maradhat speciális ital nélkül. A szezon itala az enyhén alkoholos sima (szima), amely otthon is elkészíthető sok cukor (barna és fehér), citrus, élesztő és egy vödör víz segítségével. Kellemes, szénsavas üdítőital, az édes, a savanyú és a szénsavas pezsgés kellően jó keveréke. Ennek az italnak az őse a mézsör/-bor, amelyet széles e világon szinte mindenhol fogyaszottak a régiek. Manapság persze nem kell a megterhelő italkészítéssel törődnünk. A boltok plafonig vannak rakva szimával és az ára sem vészes. Friida is kapott alkoholmentes szimát, amely pont úgy habzott mint egy rendes sör. Hiába, a gyermek "gyereksört" kért.
Említenem sem kell, az italok királynője Finnországban a kávé. Nemhogy ünnep, egy átlagos szombat délután nem telhet el szertartásos kávéivás nélkül. A boltban felkészülten várták a vásárlókat, a képen a Juhla ("ünnep") Mokka nevű elég jónak számító kávé látható nagy tömegben. A fogyást magyarázhatja, hogy átlagos 4 Euró körüli ára helyett csomagját most 2,50-ért lehetett megkapni.
A húsvéti menü családonként változhat, azonban a bárányhús hagyományosnak nevezhető. A húst nem akárhonnan, hanem a Földnek pont a másik végéből, Új Zélandról hozatják. Hazai agrárpolitikusok figyelmébe ajánlanám ezt a piaci szegmenst. Mi is vettünk egy szép adag sztéknek való báránycombot, és nem bántuk meg.
A húsvéti/tavaszi édesség a pasha. Mivel a Valio finn/svéd tejmonopólium honlapján látható recept ízesített túrókból rakja össze a pashát, nem túlzás kijelenteni, hogy ez egy szimpla krémtúró, amit tavasszal kell/szokás enni. Poharas kiszerelésben egész évben kapni.
A sor végére kívánkozik a sör is. Az ünnepi boltbezárásokra gondolva kellett a vésztartalék a derék polgároknak.
A sor biztosan hosszan folytatható, azonban ebben az évben ezekkel találkoztam személyesen.
Memmi
Kezdésnek a finn válasz a húsvéti sonkára, tormára: a mämmi, magyaroknak memmi. A hagyományos ünnepi desszert(!) alapanyaga rozsliszt, rozsmaláta, molassz és só. Ó, Egek Ura! Hogy ez mennyire 
Lássuk hát, mit rejt a doboz? A doboz tartalma ha akarom csokoládéra, ha akarom fosra emlékeztet. Az anyag a tetején foltokban kérges, alatta a zöm a viszkózusnak több fokozatában található. Kanállal belevájva könnyen enged, tapadós. Nehéz szépen tálalni. Az illata nehéz maláta, a Pécsi Sörgyár környékén lehetett ilyesmit érezni bizonyos napokon. A szerb szembeszomszéd még csokoládé jegyeket is felfedezett benne, ezt én népe túlélő taktikájának tudom be. Jarmo kollégám, aki finn, azt is hozzátette, hogy ez az a kaja, ami gyakorlatilag sohasem megy tönkre, ezért az ínséges időkben ez is ott volt az asztalon. Azt azonban ő sem állította, hogy szeretné ezt a különlegességet....Amelyet hagyományosan cukorral és tejjel fogyasztanak, de itt fent, (azaz lent) a nagyvárosban tejszín és/vagy vaníliaöntet dukál. A lényeg az lehet, hogy ezt az ősi tradíciót csak úgy lehet fenntartani, ha sikeresen elnyomjuk a kellemetlen ízt valami kellemessel. |
| (1) Kanalazzunk egy óvatos adagot... |
 |
| (2) Szórjunk rá kristálycukrot... |
 |
| (3) ..majd öntsük le jó sok vaníliaöntettel! |
Én nem bánom, hogy évente csak pár napra bukkan a felszínre, majd Húsvét után újabb egy évre visszakerül a mélyhűtőkbe ez az elnyűhetetlen, furcsa ízű valami. Jó helyen van az ott, a mélyben.
Csokitojás
A valóban étkezésre tervezett finn húsvéti különlegességek között a csokitojás külön figyelmet érdemel. A csokitojások (a szaloncukorhoz, csokinyúlhoz és -télapóhoz hasonlóan) egy átlagos magyar felnőtt számára a szezonálisan megjelenő színes alumíniumba csomagolt tejbevonó (azaz nem csokoládé) semmilyen ízét idézhetik.
Tudom, tudom, Milkából van jobb-szebb (lilább?), de a trend egy átlagos kisboltban (sarki reál) valahogy mindig az volt, hogy volt egy csomó szar nagy halmokban, meg mellettük a Milka és a Szamos, amik meg nem. A csokitojás Finnországban is gyenge eresztés, de a tejbevonót ők hm...nem kedvelik annyira, mint a magyarok. Ráadásul a Fazer jó rég megalkotta a Mignon-t, az ultimate húsvéti csokitojást. Ennek nem a héja csoki, hanem a lényeg: a belseje! Készítéséhez valódi tyúktojásokat fújnak ki és töltenek meg mogyorókrémmel. A töltést követően a tojás szélesebb végén ütött lyukat fehér cukordugóval töltik ki. A tojást épp úgy törjük és tisztítjuk, mintha keménytojás lenne. Merthogy az is! A csokitojás állaga tömör, kagylósan törik. Ennek a nutellásított édességnek az íze valóban szilárd mogyorókrémre hajaz. Íze tömény, lenyelve fojtós, egyszerre kicsit sok is. Ez is szezonális termék, csak pár hétig kapható.
Egyebek
A finn tavasz nem maradhat speciális ital nélkül. A szezon itala az enyhén alkoholos sima (szima), amely otthon is elkészíthető sok cukor (barna és fehér), citrus, élesztő és egy vödör víz segítségével. Kellemes, szénsavas üdítőital, az édes, a savanyú és a szénsavas pezsgés kellően jó keveréke. Ennek az italnak az őse a mézsör/-bor, amelyet széles e világon szinte mindenhol fogyaszottak a régiek. Manapság persze nem kell a megterhelő italkészítéssel törődnünk. A boltok plafonig vannak rakva szimával és az ára sem vészes. Friida is kapott alkoholmentes szimát, amely pont úgy habzott mint egy rendes sör. Hiába, a gyermek "gyereksört" kért.
Említenem sem kell, az italok királynője Finnországban a kávé. Nemhogy ünnep, egy átlagos szombat délután nem telhet el szertartásos kávéivás nélkül. A boltban felkészülten várták a vásárlókat, a képen a Juhla ("ünnep") Mokka nevű elég jónak számító kávé látható nagy tömegben. A fogyást magyarázhatja, hogy átlagos 4 Euró körüli ára helyett csomagját most 2,50-ért lehetett megkapni.
A húsvéti menü családonként változhat, azonban a bárányhús hagyományosnak nevezhető. A húst nem akárhonnan, hanem a Földnek pont a másik végéből, Új Zélandról hozatják. Hazai agrárpolitikusok figyelmébe ajánlanám ezt a piaci szegmenst. Mi is vettünk egy szép adag sztéknek való báránycombot, és nem bántuk meg.A húsvéti/tavaszi édesség a pasha. Mivel a Valio finn/svéd tejmonopólium honlapján látható recept ízesített túrókból rakja össze a pashát, nem túlzás kijelenteni, hogy ez egy szimpla krémtúró, amit tavasszal kell/szokás enni. Poharas kiszerelésben egész évben kapni.
A sor végére kívánkozik a sör is. Az ünnepi boltbezárásokra gondolva kellett a vésztartalék a derék polgároknak.
A sor biztosan hosszan folytatható, azonban ebben az évben ezekkel találkoztam személyesen.
 |
| Sör, sör, sör. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése