Képzelt riport a finn rendelőből

Múlt szerdán Vantaa városában, a pilisi szívcsakrától távol, balesetet szenvedtem. Ma ezért írok az orvosokról.

Miközben csodadoktorok a talpat nyomkodva ígérnek energetizáló gyógyulást celebritások titokzatos nyavalyáira, tévésámánok távműtik nyugdíjas betelefonálóik gerincét, miközben fotelbotanikusok találnak gyógyírt szinte mindenben, amit a háttérhatalom által megtévesztett biológusok irtanának a Kárpát-medencéből, nos, eközben, ha beüt a baj, a hétköznapi ember fogja magát, orvoshoz megy vagy mentőt hív. Aztán, az vagy segít, vagy nem.

A wikipédia és a webdoktor alapján már két Ebolát is lábon kihordtál, mire finn orvos látott? Nem csodálkozom! Az a benyomásom olykor, hogy a finn egészségügyben dolgozók nem is professzionális orvosok és nővérek, hanem egy észt, orosz és pakisztáni művészekből álló színházi társulat. A színészek egy kegyetlen komédiát adnak elő, mégpedig személyre szabott improvizációs gyakorlatok sorozatából.

Mindenki tartogat egy jó történetet az államilag dotált finn eü-ben dolgozó orvosokról, akik nehezen elérhetők, habozók, körülményesek, felületesek, és sokszor mintha nem tudnák, vagy nem akarnák gyógyítani a bajt, mintha arra játszanának, hogy az idő majd megteszi jótékony hatását.

A műsor a közönség otthonában kezdődik. Aki találkozni akar egy művésszel orvossal, annak naponta reggel nyolc és kilenc között egy órája van arra, hogy telefonon időpontot foglaljon. Mivel fél Finnország ilyekor egyszerre telefonál, az esély nem nagy. Ha nem veszik fel, akkor a Kedves Női Hang (KNH) automatikusan megígéri, hogy visszahív. Ha ezek után is próbálkoznál, akkor KNH rádszól, hogy a számodat már elmentette, ne hívogasd többet. A dramaturgia remek feszültséget teremt, senki nem lehet közönbös egy hosszan kicsengő telefonra és a mellőzöttség érzésére. Hiszen, ha betegek vagyunk (vagy a gyerek beteg) akkor a világ közepe a mi lakásunkban található és gyógyulást követelünk, de AZONNAL! Finnországban azonban... nos, Finnországban nem eszik olyan forrón a kását.

Ne legyünk túl bizakodók akkor sem, ha a KNH visszahívna, mert orvossal találkozni akkora esély van, mint élő tasmán tigrissel, amely ugyan kihalt, de hasonlatként ma reggel mégis jónak gondoltam.

Gyanús piros pöttyök a gyereken? Nyugtalanító anyajegyek az alkaron? Fullasztó száraz köhögés? Hirtelen fellépő ízületi fájdalom? Kisebb aranyér? Húgyúti fertőzés? Drága barátom, ezért nem kell rögtön orvoshoz szaladni. Ezek napokon belül úgyis elmúlnak!

Ha az állapot mégiscsak súlyosbodna, vér és genny folyik, a lázas beteget ájulás kerülgeti, na akkor lehet egyből időpontot kérni. A páciens hiába szól előre, addig orvost nem lát, amíg fél lábbal a sírban nem áll!

Anyuka telefonál.
- Halló, jó reggelt kívánok! 
- Jó napot.
- A kisfiam...
- Hány éves? 
- ...2 és fél éves
- Mi baja?
- ...egész éjjel sírt, a homloka tűzforró...
- Láza? 
- ...a láza 40 fokos volt...
- Mit adtak neki?
- Epres Panadolt, 5 ml, egyszer éjjel, és egyszer reggel. 
- Rendben, nagyon jól tették! Ha még négy napig nem javul az állapota, hozzák ide Malmiba. 
- De, de kérem, a gyerek nagyon beteg! 
- Hölgyem, itt is pont ugyanazt adtuk volna neki! A viszont hallásra!

Néhány szerencsésnek mégis sikerült időpontot kapnia.  Ilyenkor a műsor minden percét ki kell élvezni, mert percekből nem lesz sok.

A rendelőintézetben egy lélek sincs. Az orvosnak maszkírozott színészek kényelmes léptekkel járkálnak a folyosókon, olykor nyomtatványokat és kávésbögrét is cipelnek.

A külföldi színésztársulat leginkább antibiotikumokat szeret felírni. Az alábbi történet velem esett meg:

- Jó napot, doktor úr!
- Üdvözlöm. Mi a panasza?
- Van egy daganat a fülcimpám alatt, ami nyomásra fáj. Ráadásul a torkom is fáj és köhögök. 
A deres halántékú, jóképű orvos pár pillantást vet a fülcimpára, belenéz a torokba. Lendületesen a számítógép felé fordul, pár gombnyomás után egy nyomtatott lapot nyom a kezembe. - Ezt az antibiotikumot váltsa ki. A viszontlátásra!
- De mégis, meg tudná mondani, hogy mi a bajom? 
- Semmi komoly, hamar elmúlik! Viszlát.

Mértem, 57 másodperc volt.
------

A műsorhoz tartozik az is, hogy egy öblös férfihang orosz vagy arab akcentussal ejti helytelenül a nevünket. Egy elképzelt jelenet következik, a társalgás angolul zajlik.

- Jó napot, doktor úr!
- Üdvözlöm, foglaljon helyet. Mi a panasza?
- Úgy vélem, aranyerem lehet, de nem tudhatom pontosan. Ott alul fáj. Tudja kicsit kellemetlen téma ez nekem.
- Aranyér? Hm. Azt hogy mondják finnül? 
- Várjon, megnézem a neten a telefonommal. Peräpukama, ez lesz az. 
A beteg fontoskodva, alázatosan odatartja a telefont az orvos orra alá, aki máris a számítógépén pötyög, majd elmélyedve mered a képernyőre. Az aranyérre vonatkozó szöveget olvassa a finn orvosi "wikipedián".- Attól tartok, hogy vissza kellene jönnie, tudja, ez nem az én rendelőm. Jövő hónap közepén jöjjön, holnap szabadságra megyek hat hétre. Megfelel?

A nyár lassan eltelik.
 
- Jó napot, doktor úr! 
- Jó napot! Na, lássunk hozzá. Idehívtam a Bogdanov doktort is, ő jobban ért ehhez. Tolja le a nadrágját. Na, nézze csak Bogdanov doktor! - A jó Bogdanov doktor kesztyűt húz, és mindketten a beteg ánusza fölé hajolnak. Egy ujjal nem nyúlnk hozzá. Kézzel fogható a tanácstalanság. Hümmögés.
- Köszönöm, öltözzön fel. Tudja, nehéz erre bármit mondani. 
- Kérem, doktor úr, ne vegye rossz néven, de az én országomban ezt egy apró metszéssel elintézik. 
- Nem veszem, de mi óvatosbbak vagyunk. Viszont az lesz a legjobb, ha elfárad a gyógyszertárba és megveszi a második sor alsó polcról a vény nélküli kapható kenőcsöt. Az majd segíteni fog. Minden jót! 

A xylitol hazájában, ahol már az óvodában fogvédő rágótablettát adnak (vagy nem adnak, aztán mégis) a gyerekeknek, azt gondolhatnók, hogy Finnországban éheznek a fogorvosok az akut ügyfélhiány miatt. Ennek ellenére a telefonos időpontkérés során bizony azzal szembesülünk, hogy a fogorvos előtt tömött sorokban állnak a jó finnek. Igaz is! Az állandó jellegű édesség majszolást és világrekorder kávéfogyasztás ki is ment a fejemből! Így már megéri rendelőt nyitni itt északon!
-------
 
Fogorvosnál 
 
- Halló, Mikko vagyok és időpontot szeretnék fogkőeltávolításra és fehérítésre. 
- Jó napot, legközelebb nyolc hét múlva van időpontunk, karácsony reggelén, jó lesz?
- Hú, az egy kicsit sokára van, azt gondoltam, hamarabb tudnak fogadni. 
- A sürgős eseteket vesszük előre.
- Értem. Tudja, a zápfogam is fáj, igazából azért telefonálok.
- Milyen a fájás jellege? Picit fáj, vagy már elviselhetetlen?
- A fájás elviselhetetlen. Éles és nem enyhülő. Már enni sem tudok.
- És mikor kezdődött? 
- Több mint egy hete. A fájás miatt nem bírtam aludni egész héten. És vérzik is.
- Lenne időpontunk ma délelőtt 10 órára, Kulchynsky doktornőnél, foglalhatom Önnek?
- Természetesen. A fogkövet se felejtse el felírni!
-------

 Az sem garancia semmire, ha végre beülhetünk a fogorvosi székbe. Ez is velem esett.

 - Üdvözlöm, mi a panasza? 
- Sajog az arcom, valamelyik tömött zápfogam lehet a ludas. 
- Na lássuk csak. Pontosan melyik foga fáj? 
- Nem tudom, a fájdalom egyenletesen sugárzik a jobb felső íven. 
Az orvos fogröntgent rendel, amelyet hamarosan kézhez is kap. A röntgen megtekintésekor csak hümmög.
- Nem tudom ez alapján megmondani, hogy melyik a rossz fog. Felírok egy erős fájdalomcsillapítót. Szedje azt és mosson rendesen fogat. Viszlát! 

Egy privát rendelő még aznap adott időpontot, és a rossz tömést annak a rendje és módja szerint kicserélték, 150 Euróért.
-------

Becsüljük meg tehát az ingyenes finn egészségügyet! Noha gyógyítani talán nem fognak, de egy jó műsorért a világon mindenhol a zsebünkbe kellene nyúlni. A jó finneknél erről szó sincs.

Utószó:
Természetesen túloztam, a vicc kedvéért. Hiszen nem muszáj az állami eü-színházba menni, vannak igazi orvosok is. Igaz, őket a magánrendelőkben, mint amilyen a Mehiläinen vagy gyerekeknél a Pikkujätti, kell keresni. Ott sokszor fél órán belül orvost láthatunk, aki rövid idő alatt kigyógyít a nyavalyából, fogat töm, ésatöbbi. Egy gyökérkezelés ilyen körülmények között 500 Euróba kerül, míg az állami rendelőben, ha még az életben sikerül időponthoz jutni, ingyen van.
-------

A Finnisztán fent van a Facebookon is, ha érted mire gondolok?

Futás helyett még több futás - egy hétfői történet

Ezzel a bejegyzéssel kívánok jobbulást óvodai apukatársamnak, Samponak, aki a múlt hétvégén az alábbiakban leírthoz hasonló kispályás foci közben törte lábát. Respect!

Hétfő este újdonsült feleségem unszolására futni indultam. Hosszú idő után először. Mentségemre legyen szólva, hogy napi 8-9 órát töltök "friss levegőn" munkával, így a munka után, ha lehet, nem vágyom még kocogásra is.

A munka aznap is kemény volt, erős szélben dolgoztunk egész nap. Az éjjel is csak öt órát aludtam, a tarkómban a sajgó nyomás minden lépéssel erősödött. Már az első lépéseknél fel akartam adni, kapkodtam a levegőt. Az áradó patak, a kismadár, az építkezés, a hobbikertek...mind-mind közelebbi szemlélődésre csábított a kocogás helyett.

Ezt mind jól megnéztem, többször is, amikor egyszer csak hallom "One kilometer!" A telefonomra telepített alkalmazás jelentette katonásan a megtett távot. Egy kilométer az nem sok ám.

Ezek lennének azok az erdők, mezők, amelyekért annyira rajongtam egykor? Ez lenne az az őszi illat, a nedves fű és föld szaga, amely egykor szinte elbódított? A fölöttem elhúzó libák...hogy lehet, hogy már rájuk sem hederítek?


A tarkóm hasogatott és számos nyugtalanító gondolat tolakodott előre, szinte versenyt kiabálva a felettem húzó libákkal.

Visszafordultam.

Lassan ügettem a tágas mezőkön keresztül, amelyek nedves füve már most, augusztus közepén barnulóban van. A széles mező közepén két fából ácsolt focikapu között színes pólós apró alakok játszottak. Hangjuk szinte elveszett a térben, a felfestés nélküli pályán a rét széltében-hosszában mehetett a jéték. Egy hosszú kirúgás után egy alak kivált a bolyból, ütemes kocogással beérte a labdát. Senki nem vágtázott utána, a játékosok várakozásteljesen, csípőre tett kézzel várták, amíg a magas fűcsomók között visszakocog közéjük.

Mentemben néztem őket, amikor a focisták között egy Liverpool-mezes tetovált férfi kiszólt "Tule jos haluat! - Gyere ha akarsz!" Miért ne akartam volna?

Kaptam egy kék mezt, amelyet igyekeztem Balotellinél jobban felvenni, majd beszálltam a játékba. Egy kopasz teniszpólós ("Matt vagyok!"), egy kék Nantes-mezes (francia?) és két kopaszodó, pocakos finn mellé álltam be ötödiknek. Mi voltunk a kék csapat.

Egy órán át robotoltam, passzoltam, bénáztam és indítottam, kényszerítőztem és bikáztam, cseleztem és estem-keltem a sáros-vizes füvön. Menet közben csak arra gondoltam, hogy mekkora őrült vagyok, hiszen épp futásból indultam haza, gyáván és megalkuvóan. És erre tessék, este kilenckor még egy labdáért sprintelek, vagy huszadszor! A meccs az utolsó három gólig ment, amely végül négyre változott. Győztünk, azt hiszem. És senki nem sérült meg, ez is nagy szó.

Búcsúzásként csak ennyit mondtak: "Jövő hétfő, este nyolckor!"

Vége a meccsnek

 

Nősülés előtt két órával

Pillanatok esküvő előtt és után. Rövidebb-hosszabb írások a hét évig mellőzött, de igazából elkerülhetetlen egybekelésünk körülményeiről.

Virág
- Sajnos azt kell mondanom, hogy nincs időnk virágot szedni. El kell indulnunk, mégpedig most, különben elkésünk! A gondolat tök jó volt, én is segítettem volna, de kiszaladtunk az időből és lett más prioritás. Az a prioritásunk, hogy időben odaérjünk a saját esküvőnkre.
- Akkor az egész egy szar! Nem is akarok többé hozzád menni!

A kocsi mellől a keserű menyasszony felrohant az emeletre. Én utána. Elvégre a házasságom múlt rajta, nem igaz? Pedig még össze sem adtak minket.

- Megoldhatjuk, ha anyut, aput, a gyereket MOST az autóba ültetjük, és azonnal elhajtunk a kertbe!

A gépezet addig is pörgött, de ami azután jött, az filmbe illő. A család 5 perc alatt díszmagyarba vágta magát, és a kocsi nekilódult az ellenkező irányba, hogy az álmodozásoknak helyet adva a menyasszony a menyegző reggelén saját kezűleg szakított virágokkal állhasson vőlegény elé.

A kérdéses mályvabokor

- Megérkeztünk, most rohanás! - Késsel a kezemben mint egy kommandós vetettem magam a parcellánk sarkán álló mályvának. - Ezen ritkábban állnak a virágok, mint gondoltam! - Szedjünk más színűt is! - Korábban sokat elmélkedtünk a színeken, hogy mi illik mihez, a nyakkendőm árnyalata és a csokor viszonya majd fontos lesz....de ez mit sem számított. Mindenből szedtem, ami körülöttem nőtt. A délelőtti nap már magasan állt, az izzadság lassan elindult lefelé a gerincemen.

- Apa és anya olyanok, mint a rablók! - állapította meg a gyerek.



Úszás
A tengerparttól 20 méterre a fenyőerdőben álló piros bungaló előtt megálltunk, nagy levegőt vettünk. Ez lesz a várunk esküvőnk szigetén. Az idegesség elmúlt, nem maradt más hátra mint magunkra ölteni a gondosan összeválogatott ruhadarabokat és kisétálni a vendégek közé. Kis híja volt, hogy a nadrágom otthon maradt a virágért és az időért folytatott versenyfutásban.

A Balti-tenger és Sipoo-i szigetvilág a teraszunkról

Megnyugodtunk.

- Megnyugodtál?
- Igen, azt hiszem. Egy kicsit.
- Minden vendég megérkezett, mindenkinek van szállása. Gyere, ússzunk egyet!
- Most?
- Most. Van még időnk.
- Hol a fürdőruhám?

És beúsztunk a hínáros-moszatos piciny tengeröböl hűvös vizébe. Nem sokat, csak éppen annyit, hogy a maradék feszültség is lemosódjon, és helyét átadja valami bizsergető "szabadságon vagyunk" érzésnek.

Az esküvőnk előtt 20 perccel a házikónk apró teraszán a fekete, kénes szagú iszapot törölgettük a lábunkról.

- Tudod, ezért is szeretlek nagyon. Hogy eljöttél velem úszni. Nem tudom, hány menyasszony tette volna meg, ahelyett, hogy rámszól " Te hülye vagy? Mindjárt mennünk kell és még fel kell öltöznöm!"

Indulásra készen!

Folyt. köv.

----
Jelzem, hogy a blog a Facebookon is fent van és ott szinte naponta frissül. :)