2013. február 21., csütörtök

Pálmafák, papagájok: Parcelona 1.

"Akik élnek azok délnek mennek, akik haldokolnak északra" (Kispál és a Borz)

Reggel van. A gyerek a harcol az anyjával, válogatott gorombaságokat vágva a fejéhez. Semmi különös, csak a reggeli készülődés az óvodába. A probléma gyökere - szülői gyengeségünk mellett - ott rejlik, hogy az év 100 napjában egy szekrénnyi ruhát kell a gyerekre rakni, mert kint hideg van. Mindig.

Nézzük: harisnya+vastag zokni+hócipő, nadrág+hónadrág az alsó testre. Trikó, hosszú ujjú felső, polár, télikabát és kesztyűk a felsőtestre. A fejre, nyakra csősapka, sapka és sál. Latyakban, nulla fokban, és afölötti "melegben" erre még rájön a vízhatlan kantáros esőnadrág és plusz cérnakesztyű a kétujjas alá. És a napszemüveg, Barbie és a fontos holmikkal teli hátizsák.

Bezzeg a mediterránban, ahol a tél is olyan, mint a finn nyár! Ahol papagájok szállnak a pálmafákra és az emberek életkedve sugárzik a városok utcáin, az emberi lépték és pozitív energiák mosolyt csalnak az arcokra. Mindezt úgy, hogy a nép nem sokat tesz ezért. Nem akarok megbántani senkit, de a görögök, portugálok, spanyolok, olaszok (tunézek, máltaiak, libanoniak és ciprusiak, stb) nem a kiszámíthatóságukról és a jól átgondolt tervezésről híresek. Miért nem? Valahogy így alakult.

A déli városok mégis élnek, bennük együtt lélegzik a sokezer éves történelem a zajos és "nem fenntartható" jelennel. Ez valahogy mégis működik. A graffittik, kóbor macskák, félbemaradt építkezések, a közlekedési káosz és a fejed fölött húzódó kábelrengeteg ellenére valahogy mégis otthon érzed magad benne. Mint a hagyma burka, felfeslik a sok ezer év, látható, ahogy a korok egymásba kapaszkodnak, egymásra rakódnak. Ókori városmag, arra ráépülő gótikus negyed, abban reneszánsz lakóházak, a közelben barokk palota vagy középkori erőd, a közeli parkban modernista szobrok, satöbbi.

És a gazdasági válság sújtotta déli országokból mégsem özönlenek tömegek északra, ellenben északról még mindig özönlik a turistanép a napfényre, az ehető ételek és iható borok, nevető emberek földjére.

Diocletianus császár palotája adja az alapját Split belvárosának (Horvátország, 2008) 

A kimért, jól kiszámított finn városrészek, minden igyekezet és jószándék ellenére: sterilek maradtak. Városrészünk, Viikki, remek példa erre. A lakásárak az egekben, de az erdő még áll: ez a modern finn városi álom! Itt a mérnökök - hadseregnyi urbanisztikus, ökológus, dizájner a sok egyéb szakértővel kiegészülve, pontosan kimérték a hely ökológiai lábnyomát, az egy főre jutó zöldterületet, és - noha a Nap eltűnik 4 hónapra - napkollektorokat szerelnek a háztetőre. Ez egy konferencián vagy brosúrában majd lobogtatni lehet: íme, a fenntarthatóság újabb északi példája! Ahol pontosan tudjuk, minek örül a lakó? Tudjuk, mert az egyetemeken százak kutatják, pontosan milyen természetet szeret, milyen erdőnek örül a városlakó, ha a "vadon" éppenséggel a háza mellett fekszik? Mi optimális a helyi biodiverzitásnak (hohó!), milyen ökoszisztéma szolgáltatásokat nyújt a fasor, például miként védi az erdő a házakat az alacsonyabb fűtés érdekében? Van buszmegálló, hogy munkába mehess, a gyereknek közeli játszótér, óvoda-iskola, minden nagyobb blokknak "művelődési ház" zumbával-jógával. Van bolt, 10 000 emberre egy nagy, egy kicsi és két legkisebb. Magyarán: mindenki ugyanazt eszi. Mégis, jó itt lakni? Igen, jó. Száz és egy oka van annak, és aki olvassa a blogot, az tudhatja is, hogy miért. 

A fellocsolt focipálya 4 hónapig jégpályaként üzemel

Közösségi tér nincs. Hol futhatsz össze a haverokkal? A bolt előtt vagy a sportpálya mellett. Hol ihatsz meg egy kávét valakivel? Otthon. Hol vannak a koncertek, a színház, mozi, kerthelyiségek, galériák, jó éttermek, kocsmák? Valahol messze, a centrumban. Vagy egy másik országban.

Elég annyi hozzá, hogy a finneknek februárra lesz tele a tökük a szürkeséggel, hideggel és a színek teljes hiányával, és elutaznak jó messzire. Ezt ugyan síszünetnek álcázzák, de igazából tömegesen vonulnak olyan tájakra, ahol jeget legfeljebb a koktélbárban látnak majd. Thaiföld, Kanári-szigetek, India, Málaga és Madeira, Tanzánia, hogy csak pár népszerűbbet említsek.

Barcelona ezekhez képest északi hűvös vidék, a februári átlagos plusz 10-15 fokos meleg nekem mégis vonzó volt. Nem beszélve a hotelek 85%-os akciójáról. A következő bejegyzés erről az útról szól majd.