Reggel van. A gyerek a harcol az anyjával, válogatott gorombaságokat vágva a fejéhez. Semmi különös, csak a reggeli készülődés az óvodába. A probléma gyökere - szülői gyengeségünk mellett - ott rejlik, hogy az év 100 napjában egy szekrénnyi ruhát kell a gyerekre rakni, mert kint hideg van. Mindig.
Nézzük: harisnya+vastag zokni+hócipő, nadrág+hónadrág az alsó testre. Trikó, hosszú ujjú felső, polár, télikabát és kesztyűk a felsőtestre. A fejre, nyakra csősapka, sapka és sál. Latyakban, nulla fokban, és afölötti "melegben" erre még rájön a vízhatlan kantáros esőnadrág és plusz cérnakesztyű a kétujjas alá. És a napszemüveg, Barbie és a fontos holmikkal teli hátizsák.
Bezzeg a mediterránban, ahol a tél is olyan, mint a finn nyár! Ahol papagájok szállnak a pálmafákra és az emberek életkedve sugárzik a városok utcáin, az emberi lépték és pozitív energiák mosolyt csalnak az arcokra. Mindezt úgy, hogy a nép nem sokat tesz ezért. Nem akarok megbántani senkit, de a görögök, portugálok, spanyolok, olaszok (tunézek, máltaiak, libanoniak és ciprusiak, stb) nem a kiszámíthatóságukról és a jól átgondolt tervezésről híresek. Miért nem? Valahogy így alakult.
A déli városok mégis élnek, bennük együtt lélegzik a sokezer éves történelem a zajos és "nem fenntartható" jelennel. Ez valahogy mégis működik. A graffittik, kóbor macskák, félbemaradt építkezések, a közlekedési káosz és a fejed fölött húzódó kábelrengeteg ellenére valahogy mégis otthon érzed magad benne. Mint a hagyma burka, felfeslik a sok ezer év, látható, ahogy a korok egymásba kapaszkodnak, egymásra rakódnak. Ókori városmag, arra ráépülő gótikus negyed, abban reneszánsz lakóházak, a közelben barokk palota vagy középkori erőd, a közeli parkban modernista szobrok, satöbbi.
És a gazdasági válság sújtotta déli országokból mégsem özönlenek tömegek északra, ellenben északról még mindig özönlik a turistanép a napfényre, az ehető ételek és iható borok, nevető emberek földjére.
 |
| Diocletianus császár palotája adja az alapját Split belvárosának (Horvátország, 2008) |
A kimért, jól kiszámított finn városrészek, minden igyekezet és jószándék ellenére: sterilek maradtak. Városrészünk, Viikki, remek példa erre. A lakásárak az egekben, de az erdő még áll: ez a modern finn városi álom! Itt a mérnökök - hadseregnyi urbanisztikus, ökológus, dizájner a sok egyéb szakértővel kiegészülve, pontosan kimérték a hely ökológiai lábnyomát, az egy főre jutó zöldterületet, és - noha a Nap eltűnik 4 hónapra - napkollektorokat szerelnek a háztetőre. Ez egy konferencián vagy brosúrában majd lobogtatni lehet: íme, a fenntarthatóság újabb északi példája! Ahol pontosan tudjuk, minek örül a lakó? Tudjuk, mert az egyetemeken százak kutatják, pontosan milyen természetet szeret, milyen erdőnek örül a városlakó, ha a "vadon" éppenséggel a háza mellett fekszik? Mi optimális a helyi biodiverzitásnak (hohó!), milyen ökoszisztéma szolgáltatásokat nyújt a fasor, például miként védi az erdő a házakat az alacsonyabb fűtés érdekében? Van buszmegálló, hogy munkába mehess, a gyereknek közeli játszótér, óvoda-iskola, minden nagyobb blokknak "művelődési ház" zumbával-jógával. Van bolt, 10 000 emberre egy nagy, egy kicsi és két legkisebb. Magyarán: mindenki ugyanazt eszi. Mégis, jó itt lakni? Igen, jó. Száz és egy oka van annak, és aki olvassa a blogot, az tudhatja is, hogy miért.
 |
| A fellocsolt focipálya 4 hónapig jégpályaként üzemel |
Közösségi tér nincs. Hol futhatsz össze a haverokkal? A bolt előtt vagy a sportpálya mellett. Hol ihatsz meg egy kávét valakivel? Otthon. Hol vannak a koncertek, a színház, mozi, kerthelyiségek, galériák, jó éttermek, kocsmák? Valahol messze, a centrumban. Vagy egy másik országban.
Elég annyi hozzá, hogy a finneknek februárra lesz tele a tökük a szürkeséggel, hideggel és a színek teljes hiányával, és elutaznak jó messzire. Ezt ugyan síszünetnek álcázzák, de igazából tömegesen vonulnak olyan tájakra, ahol jeget legfeljebb a koktélbárban látnak majd. Thaiföld, Kanári-szigetek, India, Málaga és Madeira, Tanzánia, hogy csak pár népszerűbbet említsek.
Barcelona ezekhez képest északi hűvös vidék, a februári átlagos plusz 10-15 fokos meleg nekem mégis vonzó volt. Nem beszélve a hotelek 85%-os akciójáról. A következő bejegyzés erről az útról szól majd.
Hazatérve a szubtrópusról és folyamatosan fázva itthon, én mindig arra gondolok, hogy mi a fenének akar az ember olyan helyeken élni, ami egyszerűen biológiailag nem neki való? Hogy micsoda hülyeség, hogy az emberek elterjedtek északon, állandó fagyban, jéghideg hegyeken, zord tájakon, miközben a szubtrópus és a trópus az, ahol-ahova igazából megszülettünk. Ahol nem kell százrétegűen felöltözni, házakat szigetelni, hihetetlen energiával fűteni, járhatsz "télen- nyáron" mezítláb vagy papucsban, rövidnadrágban és pólóban (nincs is tél-nyár)... Mindez jó a bőrödnek, a tüdődnek, a testednek-lelkednek... Szerintem mindez összefügg az északi népek rendszeres délre vándorlásával, a mediterrán szabadságolásokkal.
VálaszTörlésEgyetértek. Nem csoda, hogy az emberiség elenyésző része él északon.
TörlésNem is a hideg a legrosszabb, hanem a napfény hiánya. Van, hogy 4 hétig nem láttuk a napot, csak vastag, szürke felhőket. Ez az, amitől befordulsz. És ez az, amiért nyáron megáll itt az élet, a finnek eltűnnek egy hónapra feltöltődni. Mert a tél közeleg.
Zoli, teljes mértékben egy véleményen vagyok veled én is! Itt épp 10 napja nem láttunk egy csepp napfényt se, mindenki élőhalott üzemmódra váltott, ami nyilvánvalóan nem csak az életkedvünkből, de a hatékonyságunkból is nagymértékben visszavesz. És tényleg elképesztő energia (és pénz)érzésem szerint napjainkban a messzi északi településeket ellátni folyamatosan a civilizáció vívmányaival.
TörlésPersze mindenki nem férne el a szerintünk optimális zónában, de szerencsére vannak olyan furcsa emberek, akik kifejezetten élvezik a fázást meg a borongást. Nekünk viszont kár küzdenünk, és széllel szemben próbálkozni, be kell látnunk, hogy csak bizonyos hőmérséklet felett működünk.