2013. február 21., csütörtök

Pálmafák, papagájok: Parcelona 2.

Királypálma? Legyezőpálma? Királylegyezőpálma! (Fotó: Niina Ala-Fossi)
Az előszó után
Az előző bejegyzést szándékosan írtam komor hangulatúra. Sok finn ismerősőm esküszik a télre, imádják a havat és hitelesen elő tudják adni a tél szépségének mibenlétét. Én továbbra is a meleg klímára vagyok bedrótozva, még akkor is, ha mostanra megtanultam együtt élni az itteni hideggel. Tudom, hogyan ropog a hó mínusz öt fokban, és hogyan mínusz húszban. A rendszeres erdei futásnak köszönhetően tudom, hogyan változik a hótakaró, az erdő és a rét napról-napra. Tudom, hogyan ragyog a hó teliholdkor és megismertem néhány jó helyet a szánkózásra is. Van megfelelő ruházatom, nem félek a téltől. Őszintén élvezni azonban csak a meleg, ragyogó napfényt tudom.

Barcelona
Egy város, amiről naponta hallok. Messi, Iniesta, Cruyff és Ronaldinho, Guardiola, Gaudí, Dalí, Picasso, Nagy László, Kubala és Puskás, Manu Chao, a Montserrat és a katalánok ánblokk benne vannak a napi hírekben, és a köztudatban. Odautazni eddig mégsem jutott az eszembe. Utazni télen nem szokás, kivéve ha északon élsz. Itt a tél az utazási szezon, míg nyáron legtöbben simán kimennek a mökkibe (kisház), Finnország nyáron nagyon jó hely ugyanis.

Friidával utazni jó. Leányunk nem baba már, de eddig nem sok esett le neki az utazásokból. Vittük Hollandiába, Magyarországra, Norvégiába és Svédországba, ám kis világa a szülőkre korlátozódott. Ez az elmúlt fél évben változni látszik. Tudja, hogy utazunk, tudja, hogy ez mit jelent és készül is rá. Pakol. Segít. A térképet nézi, ami még elég absztrakt, de látja, hogy ezt szokás csinálni ilyenkor. Beszélgetünk távoli helyekről. Neki Afrika és Amerika ugyanazt a távoli helyet jelenti, ahová apa néha eltűnik. Neki Barcelona is Afrika volt az út előtt, de ez mára megváltozott.

A pakolás, mint mindig, a pánik jegyében telik. Mit hagyunk itthon? Van elég gyerekruha? Van. 5 pár cipő a bundás télitől a nyári szandálig. Sapka három, kendő vagy hat. Sok kabát. Fogalmunk sincs, hogyan készüljünk a melegre a finn tél mélységeiből?

"Jó taxiban ülni!" - mondja már a reptér felé. Persze, mert mindenki együtt van, és nem kell egyedül ülnie hátul amíg a szülők elől bandáznak. Friida szeret repülni is, bár nem hinném, hogy sokra emlékszik a korábbi kb. 13 fel és leszállásából. Azt viszont tudja, hogy volt már repülőn, és ez elég is neki.

És és föld. 
Aki nyaralni indul a tengerhez, az nem láthat nagy különbséget. A magyar nyár a horváttól (görög, olasz, spanyol. stb) csak a napszúrás sebességében tér el, a ruházkodás az indulási oldalon pont olyan mint az érkezésin. Az utazás a finn télből a spanyol télbe? Na, az valami egészen más!

És a megérkezés. A taxiból pálmafák sora látszik, és kopott sziklák agávékkal és tornyos templomok a hegyormon. És a tenger. A tenger!

A taxisofőr nem beszél angolul, de megértjük egymást. A hotelünkbe késő este érünk. A La Ramblán vagyunk, amely a városi turizmus lüktető ütőere. Képzeld el a pesti Andrássy utat úgy, hogy a középső úttest helyett sétány van és platánsor. Itt is van földalatti, van Opera, sokszintes régi épületek. Pesten a Hunyadi-téri piac lenne a La Boqueria, és van oszlopos tér is hősökkel az egyik végén és széles placc a másikon. Csak autók helyett sétáló turisták és helyiek foglalják el az utat, minden ház hotel és kávézó és bazár. Az utcán ricsaj, de jókedvű emberi ricsaj! Majdnem 24 órában.

Fotó: Niina Ala-Fossi (www.photoblog.com/niiaf)
Friida most tanul örülni a látványnak. Gyerekünknek ez még eléggé absztrakt, hogy "a táj csodálatos", de lassan beletanul. "Nééézd! Pálmafák! Ez is csodálatos?"

Karnevál! 
A csend és a finn visszafogottság után jókora jobbegyenesként ért minket a katalán életöröm. Ébresztő! Ébresztő! Bumm-bumm-bumm szólnak a dobok az utcáról. Trombita harsan. Óléólé! Férfiak énekelve vonulnak. Aztán még több dobos. Kosztümös felvonulók, köztük pár rendőr, mentős. A nap bármely szakában. Reggel nyolckor és éjfélkor egyformán. A hotel fekvése ideális, de megvan a hátránya is: a zaj egyenest a szobánkba tódul, kizárhatatlanul.

Csak másnap tudtuk meg: a Szent Eulália tiszteletére rendezett La Laia fesztiválba csöppentünk! Az alábbi fantasztikus fényjátékot mi is megnéztük. Szívesen belenéznék Friida fejébe, hogy ő mit látott?