Pálmafák, papagájok: Parcelona 2.

Királypálma? Legyezőpálma? Királylegyezőpálma! (Fotó: Niina Ala-Fossi)

Az előszó után
Az előző bejegyzést szándékosan írtam komor hangulatúra. Sok finn ismerősőm esküszik a télre, imádják a havat és hitelesen elő tudják adni a tél szépségének mibenlétét. Én továbbra is a meleg klímára vagyok bedrótozva, még akkor is, ha mostanra megtanultam együtt élni az itteni hideggel. Tudom, hogyan ropog a hó mínusz öt fokban, és hogyan mínusz húszban. A rendszeres erdei futásnak köszönhetően tudom, hogyan változik a hótakaró, az erdő és a rét napról-napra. Tudom, hogyan ragyog a hó teliholdkor és megismertem néhány jó helyet a szánkózásra is. Van megfelelő ruházatom, nem félek a téltől. Őszintén élvezni azonban csak a meleg, ragyogó napfényt tudom.

Barcelona
Egy város, amiről naponta hallok. Messi, Iniesta, Cruyff és Ronaldinho, Guardiola, Gaudí, Dalí, Picasso, Nagy László, Kubala és Puskás, Manu Chao, a Montserrat és a katalánok ánblokk benne vannak a napi hírekben, és a köztudatban. Odautazni eddig mégsem jutott az eszembe. Utazni télen nem szokás, kivéve ha északon élsz. Itt a tél az utazási szezon, míg nyáron legtöbben simán kimennek a mökkibe (kisház), Finnország nyáron nagyon jó hely ugyanis.

Friidával utazni jó. Leányunk nem baba már, de eddig nem sok esett le neki az utazásokból. Vittük Hollandiába, Magyarországra, Norvégiába és Svédországba, ám kis világa a szülőkre korlátozódott. Ez az elmúlt fél évben változni látszik. Tudja, hogy utazunk, tudja, hogy ez mit jelent és készül is rá. Pakol. Segít. A térképet nézi, ami még elég absztrakt, de látja, hogy ezt szokás csinálni ilyenkor. Beszélgetünk távoli helyekről. Neki Afrika és Amerika ugyanazt a távoli helyet jelenti, ahová apa néha eltűnik. Neki Barcelona is Afrika volt az út előtt, de ez mára megváltozott.

A pakolás, mint mindig, a pánik jegyében telik. Mit hagyunk itthon? Van elég gyerekruha? Van. 5 pár cipő a bundás télitől a nyári szandálig. Sapka három, kendő vagy hat. Sok kabát. Fogalmunk sincs, hogyan készüljünk a melegre a finn tél mélységeiből?

"Jó taxiban ülni!" - mondja már a reptér felé. Persze, mert mindenki együtt van, és nem kell egyedül ülnie hátul amíg a szülők elől bandáznak. Friida szeret repülni is, bár nem hinném, hogy sokra emlékszik a korábbi kb. 13 fel és leszállásából. Azt viszont tudja, hogy volt már repülőn, és ez elég is neki.

És és föld. 
Aki nyaralni indul a tengerhez, az nem láthat nagy különbséget. A magyar nyár a horváttól (görög, olasz, spanyol. stb) csak a napszúrás sebességében tér el, a ruházkodás az indulási oldalon pont olyan mint az érkezésin. Az utazás a finn télből a spanyol télbe? Na, az valami egészen más!

És a megérkezés. A taxiból pálmafák sora látszik, és kopott sziklák agávékkal és tornyos templomok a hegyormon. És a tenger. A tenger!

A taxisofőr nem beszél angolul, de megértjük egymást. A hotelünkbe késő este érünk. A La Ramblán vagyunk, amely a városi turizmus lüktető ütőere. Képzeld el a pesti Andrássy utat úgy, hogy a középső úttest helyett sétány van és platánsor. Itt is van földalatti, van Opera, sokszintes régi épületek. Pesten a Hunyadi-téri piac lenne a La Boqueria, és van oszlopos tér is hősökkel az egyik végén és széles placc a másikon. Csak autók helyett sétáló turisták és helyiek foglalják el az utat, minden ház hotel és kávézó és bazár. Az utcán ricsaj, de jókedvű emberi ricsaj! Majdnem 24 órában.

Fotó: Niina Ala-Fossi (www.photoblog.com/niiaf)

Friida most tanul örülni a látványnak. Gyerekünknek ez még eléggé absztrakt, hogy "a táj csodálatos", de lassan beletanul. "Nééézd! Pálmafák! Ez is csodálatos?"

Karnevál! 
A csend és a finn visszafogottság után jókora jobbegyenesként ért minket a katalán életöröm. Ébresztő! Ébresztő! Bumm-bumm-bumm szólnak a dobok az utcáról. Trombita harsan. Óléólé! Férfiak énekelve vonulnak. Aztán még több dobos. Kosztümös felvonulók, köztük pár rendőr, mentős. A nap bármely szakában. Reggel nyolckor és éjfélkor egyformán. A hotel fekvése ideális, de megvan a hátránya is: a zaj egyenest a szobánkba tódul, kizárhatatlanul.

Csak másnap tudtuk meg: a Szent Eulália tiszteletére rendezett La Laia fesztiválba csöppentünk! Az alábbi fantasztikus fényjátékot mi is megnéztük. Szívesen belenéznék Friida fejébe, hogy ő mit látott?

Pálmafák, papagájok: Parcelona 1.

"Akik élnek azok délnek mennek, akik haldokolnak északra" (Kispál és a Borz)

Reggel van. A gyerek a harcol az anyjával, válogatott gorombaságokat vágva a fejéhez. Semmi különös, csak a reggeli készülődés az óvodába. A probléma gyökere - szülői gyengeségünk mellett - ott rejlik, hogy az év 100 napjában egy szekrénnyi ruhát kell a gyerekre rakni, mert kint hideg van. Mindig.

Nézzük: harisnya+vastag zokni+hócipő, nadrág+hónadrág az alsó testre. Trikó, hosszú ujjú felső, polár, télikabát és kesztyűk a felsőtestre. A fejre, nyakra csősapka, sapka és sál. Latyakban, nulla fokban, és afölötti "melegben" erre még rájön a vízhatlan kantáros esőnadrág és plusz cérnakesztyű a kétujjas alá. És a napszemüveg, Barbie és a fontos holmikkal teli hátizsák.

Bezzeg a mediterránban, ahol a tél is olyan, mint a finn nyár! Ahol papagájok szállnak a pálmafákra és az emberek életkedve sugárzik a városok utcáin, az emberi lépték és pozitív energiák mosolyt csalnak az arcokra. Mindezt úgy, hogy a nép nem sokat tesz ezért. Nem akarok megbántani senkit, de a görögök, portugálok, spanyolok, olaszok (tunézek, máltaiak, libanoniak és ciprusiak, stb) nem a kiszámíthatóságukról és a jól átgondolt tervezésről híresek. Miért nem? Valahogy így alakult.

A déli városok mégis élnek, bennük együtt lélegzik a sokezer éves történelem a zajos és "nem fenntartható" jelennel. Ez valahogy mégis működik. A graffittik, kóbor macskák, félbemaradt építkezések, a közlekedési káosz és a fejed fölött húzódó kábelrengeteg ellenére valahogy mégis otthon érzed magad benne. Mint a hagyma burka, felfeslik a sok ezer év, látható, ahogy a korok egymásba kapaszkodnak, egymásra rakódnak. Ókori városmag, arra ráépülő gótikus negyed, abban reneszánsz lakóházak, a közelben barokk palota vagy középkori erőd, a közeli parkban modernista szobrok, satöbbi.

És a gazdasági válság sújtotta déli országokból mégsem özönlenek tömegek északra, ellenben északról még mindig özönlik a turistanép a napfényre, az ehető ételek és iható borok, nevető emberek földjére.

Diocletianus császár palotája adja az alapját Split belvárosának (Horvátország, 2008) 

A kimért, jól kiszámított finn városrészek, minden igyekezet és jószándék ellenére: sterilek maradtak. Városrészünk, Viikki, remek példa erre. A lakásárak az egekben, de az erdő még áll: ez a modern finn városi álom! Itt a mérnökök - hadseregnyi urbanisztikus, ökológus, dizájner a sok egyéb szakértővel kiegészülve, pontosan kimérték a hely ökológiai lábnyomát, az egy főre jutó zöldterületet, és - noha a Nap eltűnik 4 hónapra - napkollektorokat szerelnek a háztetőre. Ez egy konferencián vagy brosúrában majd lobogtatni lehet: íme, a fenntarthatóság újabb északi példája! Ahol pontosan tudjuk, minek örül a lakó? Tudjuk, mert az egyetemeken százak kutatják, pontosan milyen természetet szeret, milyen erdőnek örül a városlakó, ha a "vadon" éppenséggel a háza mellett fekszik? Mi optimális a helyi biodiverzitásnak (hohó!), milyen ökoszisztéma szolgáltatásokat nyújt a fasor, például miként védi az erdő a házakat az alacsonyabb fűtés érdekében? Van buszmegálló, hogy munkába mehess, a gyereknek közeli játszótér, óvoda-iskola, minden nagyobb blokknak "művelődési ház" zumbával-jógával. Van bolt, 10 000 emberre egy nagy, egy kicsi és két legkisebb. Magyarán: mindenki ugyanazt eszi. Mégis, jó itt lakni? Igen, jó. Száz és egy oka van annak, és aki olvassa a blogot, az tudhatja is, hogy miért. 

A fellocsolt focipálya 4 hónapig jégpályaként üzemel

Közösségi tér nincs. Hol futhatsz össze a haverokkal? A bolt előtt vagy a sportpálya mellett. Hol ihatsz meg egy kávét valakivel? Otthon. Hol vannak a koncertek, a színház, mozi, kerthelyiségek, galériák, jó éttermek, kocsmák? Valahol messze, a centrumban. Vagy egy másik országban.

Elég annyi hozzá, hogy a finneknek februárra lesz tele a tökük a szürkeséggel, hideggel és a színek teljes hiányával, és elutaznak jó messzire. Ezt ugyan síszünetnek álcázzák, de igazából tömegesen vonulnak olyan tájakra, ahol jeget legfeljebb a koktélbárban látnak majd. Thaiföld, Kanári-szigetek, India, Málaga és Madeira, Tanzánia, hogy csak pár népszerűbbet említsek.

Barcelona ezekhez képest északi hűvös vidék, a februári átlagos plusz 10-15 fokos meleg nekem mégis vonzó volt. Nem beszélve a hotelek 85%-os akciójáról. A következő bejegyzés erről az útról szól majd.

Runeberg's cake Test

Runeberg's tarts: When the poet's breakfast meets the food industry 

J.L. Runeberg is a celebrated poet who lived, worked and enjoyed his breakfasts in the mid 19th century Finland. In modern times his birthday is remembered with the delicious Runeberg's tarts which he consumed with punch. The recipe, as rumour says, originates from the baker Lars Astenius, and made famous by Runeberg's wife Fredrika who dutifully served tarts for the famous poet .

The original humble crumble-cake with apple jam topping is the past: today there is a variety of recipes including exotic spices, almonds/almond aroma and aromatic spirits made of sugar cane (arrach, rum). Topping with raspberry jam and sugar icing gives the tart a distinct look and extra sweetness.

Runeberg's cakes are no easy desserts. The secret of the right texture is finding the optimal moisture and stickiness of the dough, and providing a good bite of almonds with a hint of cardamom and rum. Optimal balance between the sweet dough and tart raspberry jam is another critical issue. The cake is rather heavy and overly sweet.

The modern food industry makes the cakes long before Runeberg's Day. The product is stored and sold frozen to the groceries, where the thawed R's tarts must be sold quickly, within cc. 4-5 days.  The original recipe has 10-15 ingredients while the mass products contain 25-27 ingredients, out of which we find 5-13 E-labelled materials. Typically colorings, jellyfiers, preservatives and raising agents. Sugar content is high, 20-30g / 100g. Even homemade cake had 24g/100g. The jam topping consists of 8 - 35% of real fruits on the mass products.

Given its complexity, Runeberg's tarts are relatively expensive in the shops. The price for a two-piece package ranges between 2.5 - 4.6 Euro in the shops, while one piece costs 2.5 - 3Euro in cafés.

The cake is served in Finland from mid-January until 5th February, the Runeberg's Day. A few major Finnish firms (Fazer, Myllyn Paras,Vaasan etc.) and numerous small bakeries provide a fair assortment of this cakes, of which we selected a diverse sortiment of products including two gluten-free and  one organic product, too.

In a blind test five testers gave free evaluation on the products and a score between 1 - 10 to describe the overall experience. One stands for the "inedible bad" cakes while ten indicates the perfect cake that one would buy and eat any time. Scores below 6 refer to an overall negative opinion, while 6 or above 6 show a positive evaluation.

In general we found the cakes good, but none of them stood out for it's especially good (or bad) look and taste. Our overall favorite was the cake of Fazer, while the gluten-free Huvilan tart received the lowest scores. This is no surprise: Fazer satisfies the general taste with a pretty, not too exciting but well composed cake. Huvilan, on the other hand, represents the creative individualism of a small café at Mannerheim street, which may not be so pleasing to everyone, but (as one of our testers has also proved) meets some special requirements. Its texture is like fine sawdust, dry and homogenous. The cake has gingerbread spices, and holds a surprise: filling of strawberry jam! The taste resembles to a Christmas cake rather than R's tart. This avant-garde cake has immediately splitted the testing group into lovers and haters, and induced great frictions among the testers. One of us almost collapsed seeing how "dangerous minds" can turn a great traditional cake into that thing, while others - admitting the odd taste - did actually value the novel approach.

Price-satisfaction ratio showed three groups of products: homemade cake stood alone as very cheap and relatively highly valued. Second, mass products, prices low to medium, received moderate and high rates while the most expensive cakes - receiving moderate and low rates - are  available in cafés and small bakeries.

This is great, but which ones will the Finns actually pick?

Despite the great diversity, Finns are most likely consume the product of Fazer and Vaasan. Why? Besides small islets of diverse and exciting cuisine on the Finnish culinary landscape, most of Helsinki is a deserted unforgiving land, where good restaurants and cafés are scarce and most food are found in the stores of the two giant companies "K" and "S" groups. Even private grocery stores are missing.

Owning most retail stores and chain restaurants in the city, K and S groups have gained a great control on what we, the masses eat. Check out the stats:

From the nine cakes we found in K and S owned shops Fazer and Vaasan was present everywhere, while EHO and Sinuhe appeared occasionally as third product, while the gluten-free Vuohelan was found only in one shop (S-Market Herttoniemi). Make no mistake: cafés in Itäkeskus and swimming halls and chain eateries had one (Fazer or Myllyn Paras or Vaasan) - or none, without exception.

As a conclusion, for this short period of time of the year, unless you're a flour sensitive, it seems sensible either to bake your own, or to pick one of the mass products in the groceries.  

Gluten-free products are hard to find and cause certain surprises. (As if people suffering from flour intolerance would've demanded for different flavors and textures as the rest of the population do). Organic cakes are hardly existent - you must be resourceful and persistent to find some.

The Runeberg's testing squad this time:

Testers:

- Ildikó, microbiologist, gastro-blogger (www.ildikokki.blogspot.com)

- Maarja, development biologist

- Péter, plant geneticist

- Nenad, pharmacologist

- Neil, bryologist

The test was coordinated by Niina Ala-Fossi (photographer) and Ferenc Vilisics (urban ecologist).