A helyi csapatnak szurkolj

Nem, ez nem véletlen elírás. Nem azt akartam írni, hogy "szurkolj a helyi csapatnak", amely véleményem szerint megengedőbb mint a címben használt imperatívusz. Lehet ezen finomítani, pl. A helyi csapatnak IS szurkolj. Azaz: támogasd valamilyen formában!

A helyi csapatnak szurkolj. Annak, amelyik a lakóhelyeden durván kéthetente a helyi sporttelep füvére lép. Annak a csapatnak, amelyben a játékosok néha eltörik a labdát, néha luftot, néhol gyertyát rúgnak, akiknek a sorban a harmadik csele csak évente egyszer jön össze, de akikkel a meccs után kezet lehet fogni, és két szót váltani, mert a pályát csak egy vascső-kerítés választja el a lelátótól.

Ez a csapat lesz ugyanis, amelyikhez a gyerekedet is járatni fogod, vagy ahová netán te is lejárnál néha sportolni. És ez az a klub, amelyik minimális bevételből (lásd. belépőjegyek, bérletek ára) veszi a labdát, újítja fel a füvet vagy a hálókat, amelyek a gyereked vagy a saját sportolásodhoz kellenek. Az érzelmekről ne is beszéljünk.

Nem őrültem meg, megnézem a topligák meccseit is, de ettől még nem leszek szurkolója egyik csapatnak sem. Mi nekem a Man. United? Mi nekem a Barcelona vagy a Real? Másnak talán példaképek. Nekem legyőzendő csapatok. Miért venne bárki is a török riviérán Barcelona vagy Helsinkiben Liverpool mezt? Ez nekem magas.

Semmiben nem tudok azonosulni azokkal, akik budapesti lakosként egy Chelsea FC-ről úgy nyilatkoznak, hogy "mi". Városom Székesfehérvár, ezért a Videoton mezét tudom csak felvenni, legyen tökutolsó vagy épp bajnok a csapat.

Mielőtt bárki is megjegyezné: lakóhelyemmel csapatot nem változtattam. Több mint két év kellett Helsinkiben ahhoz, hogy kimenjek egy helyi focimeccsre. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy kicsit helyi lakosnak érezzem magam. A "nagy" helsinki csapat (HJK) nem érdekel, de az alsóbb osztályban találtam olyat, amelyik lakóhelyemhez közel esik, és amelynek meccseire hajlandó lennék kijárni.

Ez a finn NB2-ben (Ykkönen) szereplő Vuosaari Viikingit. A kelet-helsinki Vuosaari kerület csapat színe a piros-kék, és 9 forduló után 6 ponttal jelenleg utolsó előttiek a 10 csapatos mezőnyben.

A Vikingek azt az Oulu AC-t fogadták, amelyik az 5. helyen állt a tabellán. A vendégek magabiztosan győztek null-kettőre, de a 400 fős közönség nem haragudott hangosan. Egész családok, akár 3 gyerekkel is, idős párok, meg persze minden rendű és rangú férfiak csendben szedték a sátorfájukat és hazatekertek vagy sétáltak. Mert a tömeg nagy része gyalog vagy biciklivel érkezett. Hiszen úgyis a szomszédban lakik mindenki.

Kezdődik a szünet

Szünet (este fél 8): jaffáért, kávéért és kolbászért állunk sorba a kapu mögött

Virslileves és lazacderék: A finn menza

A napfényes Finnisztánban jól működő tömegétkeztetés biztosítja, hogy a kiváló adófizetők és iskolás utánpótlásuk minden nap egészséges melegétellel lakjanak jól. Az alábbi írás nem a finn konyháról szól hanem annál többről: a finn közétkeztetésről. Százezrek ha nem milliók esznek menzákon és üzemi kifőzdékben nap mint nap, tehát érdemes foglalkozni ezzel is.

Az óvodai menüre, az egyetemi étkezdékre és a vállalatok vagy irodaházak kisebb ebédlőire van rálátásom. Általánosan elmondható, hogy a fehérjeforrás (hús, hüvelyesek) - szénhidrát (krumpli, rizs, tészta) - zöldségfélék/saláta azonos arányban szerepel a tányéron.

Az ebéd ára magába foglalja a levest, a salátabár kínálatát, főételt, kenyeret, vajat és margarint, innivalókat (víz, kvasz, szörp és tej) valamint a kávét, de egyes helyeken az édességet is. A levesmenü olcsóbb, ez a főételen és desszerten kívül ugyanazt az étel és italválasztékot tartalmazza. A kávé igen ritkán nem része az árnak.

A levesen kívül szokás mindent egy tányérra tenni. Így a salátahegy túróval, két szem krumpli, két kanálnyi lazacos rakott krumpli, egy kanálnyi garnélás-kagylós sárga rizs, pár szelet spenótos palacsinta vörösáfonyával jól megfér egy tányéron. A magyaros, nagy tál pörkölt errefelé nem szokás.

Megfigyelhető a gluténmentes és bio-alapú étkeztetés iránti törekvés. Az óvodai menütől "felfelé" rendszerint felbukkan a "gluteeniton" és "luomu" felirat az ételek címkéin. Vagy nem is írják ki, de érzékelhetően a krumplis - zöldséges - rizses ételekre helyezik a hangsúlyt a tésztaételekkel szemben.

Noha zömmel a finnek számára jól ismert ételeket adják, az étkezdék évente egy-két alkalommal nemzetközi hetet tartanak és a kiválasztott ország étkeit fordítják le finn ízlésre.

Virslileves "Siskonmakkarakeitto"

A finn lélek az egyszerű, jól érthető ételeket kedveli. Népszerű "komfort ételek" heti rendszerességgel kerülnek sorra. A képlet egyszerű: minél több a diák, az étel annál masszásabb, homogénebb, a színhús aránya pedig annál alacsonyabb.

A leves alárendelt szerepet játszik az étkezésben. Népszerűek a spenót-, batáta- és burgonya alapú levesek, de a kéksajtos oregánós paradicsomleves is jól fogy. Magyar szemmel sok az egzotikus, bátor választás, pl. curry-s ázsiai leves, de a finn hagyományos levesek is gyakoriak.

A húsleves ízvilágát a népszerű krumplis virslileves(!) idézi, míg a magyar menzai gulyáslevesre a finn darálthúsleves hasonlít. Előbbiből a hús, utóbbiból a paprika hiányozhat a magyarnak.

Nem ritka a borscs leves créme fraiche-sel, kár, hogy a húst kispórolják belőle. A fent említett levesek nemcsak ehetők, de ízletesek is.

Nem üti semmi azonban a zsíros, kelkáposztás birkalevest! Ez a gazdag húsleves a pár centis színhúskockákkal számomra a menzák királya, egy hétig is tudnám enni. Friss kenyérrel isteni!

A salátabár nem hiányozhat egyetlen nyilvános étkezdéből sem. Jellemzően négy vagy hatféle salátából választhatunk, emellé egy sor ízesítő (balzsamecet, olívalaj, szárított-pirított hagymadarabok, hántolt napraforgómag) van kikészítve. Jellemző saláták a jégsaláta-paradicsom mix, a csicseriborsó, a feketebab, a ceruzabab, a mustáros heringsaláta, túró, lilahagymás-kukoricás tésztasaláta, hideg rizssaláta tenger gyümölcseivel, krémes-hagymás krumplisaláta. Népszerű az ecetes és tejszínes cékla és a csemegeuborka is.

Jobb helyeken mindennapos és népszerű a vörös- és feketeáfonyás reszelt káposzta vagy répa. A salátabár kínálatát szinte minden pizzérában és étteremben is az árba foglalják, tehát nem feláras.

A főétel változatos, de a fűszeres, zsíros-olajos ételek és egész húsok helyett az apróra vagdaltat és tejszínes mártásokat részesítik előnyben. Sok a kitalált étel, pl. "grúz marharagu" és "görög paradicsomos hal", utóbbi rengeteg kaporral. A "chili con carne" itt egy remek marhapörkölt babbal, a "pasta carbonara" nem tudni, mire hasonlít.

A finn menzák állócsillagai:

Makaronilaatikko - Darálthúsos vagy gépsonkás rakott (szarvacska)tészta, tojásos tejszínnel összesütve, sajttal. Ez otthon elkészítve finom étel.

Forrás: myllynparas.fi

Perunalaatikko - Tejszínes rakott krumpli gyufaszálra vágott krumpliból. Sonka helyett gyakran lazacnyesedékkel adják. Akárhogy is, ez az étel otthon elkészítve ízletes fogás, de a menzákon sárgás homogén masszává sűrüsödő képződmény lesz. Az íze szóra sem érdemes. A lazacos változat egy finn kollégám szerint börtönkaja, nem szabad embernek való. Apró lazacdarabokat szinte mindenbe tudnak tenni, és szinte soha nem jönnek ki jól belőle. Egy szép darab sült lazac - egyben. Ez akkora kérés lenne Finnországban?

Lihakastike ("Húsmártás") - Darálthús barnamártásban. A pörköltre is ezt a szót használják, hacsak nem a "gulassi"-t.

Hernekeitto - Felesborsófőzelék (zöld massza) darált sertéshússal vagy anélkül. Mustárral eszik. Rendszerint csütörtökön eszik, hozzá desszertként gyári palacsintakorongokat vörösáfonyalekvárral.

Lihapulla ja perunamuusi: Húsgombócok barnamártásban krumplipürével.

Uunimakkara - tepsis sült szafaládé vastag sültsajt kéreggel, krumplipürével

Forrás: maritius.vuodatus.net

Olcsóbb halak (pl. balti hering) tepsiben, tejszínes-kapros lében vagy bundában sütve. Ezek a mállós puhára sütött halak kevés ízzel kecsegtetnek, bár a hering torkot kaparó keserű tud lenni.

Jobb étkezdékben főleg pénteken tepsiben sült kapros szivárványos pisztráng- és lazacderék is kapható.

Broilerinkoipi azaz csirkecomb: papírszerű bőr, több csont mint hús. Gyárilag pácolt, emiatt narancssárga.

Csirkemell gyakran érdekes (pl. narancsos) szószban. Ez elég jó szokott lenni, noha a hús túlkészített fojtós, száraz.

Az árak

Egy fullos "menzaebéd" Helsinkiben az egyetemen kívül 8,90 Euro körül alakul, a levesmenü ennek a 70 százaléka körülbelül. Az egyetem a diákoknak jelentős kedvezményt biztosít, ők 2,50 Euro körül kapják az egyszerűsített menüt, ebben főétel (feltét+köret), salátabár, valamint kenyerek és italok vannak, és kávé is kérhető kedvezményes áron (0,90 Euro). A helyi alkalmazottak is számíthatnak 1-2 Eurós kedvezményben.

Példák:

Óvodai menü
Reggeli: Bio zabkása
Ebéd: Sült darálthús rudak (kebab), darálthús-szósz (marha), krumplipüré vagy főtt krumpli, saláta
Vega menü: Sült szójás-borsós korongok zöldségmártással
Uzsonna: Biokenyér vagy -zsemle, sajt, gyümölcs. 

Gardenia, az egyetemi campus egyik népszerű étkezdéje, ebéd:
Leves: Ázsiai tésztás garnélaleves
Egybensült apróhal kapros tejfölmártással, újkrumpli 
Csirkemellfilé BBQ-szószban
Vega fogás: Ratatouille 

Rakennusbetoni OY, Hollola kis étkezdéje:
Leves: Frankfurtira hasonlító virslileves
Főétel: Palermói tészta (tejszínes masszával átitatott szarvacskatészta csirkedarabokkal
Kenyér, kávé

Emberek a szaunában

A finn uszodai szaunák, tudod, azok amelyek nem a kert végében vannak, nem is egy jeges tóparton, nem füstösek, mitöbb még csak nem is különösen jók, szóval ezek a közszaunák a finn városi élet jó megfigyelési terepei lehetnek annak, aki hajlandó időt szánni a szemlélődésre a félhomályos forróságban.

A kép csak illusztráció (forrás: www.hs.fi)

Belépés csak meztelenül, és illik valami seggalátétet vinni, amire ráülhetsz. A meztelenségre nem is érdemes több szót vesztegetni. A férfiszaunában nem egymást méregetjük - mindenki olyan, amilyen. Egy magyar nőismerősöm kérdezte egyszer, alig leplezett izgalommal, hogy a férfiak megnézik-e egymás micsodáját? És nemigen hitte, amikor azt válaszoltam, hogy nem jobban, mint a többi testrészt. Az igazság az, hogy a férfiak hatalmas többsége nem egy Adonisz, de nem is elhanyagolt. A hétköznapok névtelen hősei, kicsit pocakosak, kicsit vékony karúak és kicsit kopaszodók. Ilyenekből - belőlünk - rohangál pár százezer Finnországban és világszerte is jópár százmillió.

A közszauna specialitása az emberek gyors cserélődése. Félpercenként nyílik az ajtó, valaki kimegy, helyére újabb érkezik, gyerekek leselkednek a résnyire nyitott ajtón vagy beszaladnak és nevetve félúton megfordulnak. Apa kisgyerekkel a karján belép, a gyerek sikoltva ellenkezik, sietve kimegy. És persze felnőttek, minden kor és bőrszín rendszertelenül, folyamatosan.

Beszélgetés ritkán alakul ki idegenek között, ez azonban nem jelenti azt, hogy barátságtalan lenne a hangulat. A helyet  körbelengi valami csendes, udvarias légkör. Hangos köszönés nincs, kurta biccentés is megteszi. Kurtán odavetett "tehetek rá?" és a fejbólíntás. A literes merőkanál mozdul. Loccsanás után a víz sípolva-sustorogva párolog el a forró kövekről. Egy lélegzetvételnyi időm még van, aztán százfokos, láthatatlan takaróként beborít a forróság. 

Hat perc a szaunában 
Vékony csontú, "nemes arcélű", kampós orrú, fekete indiai(?) férfi ül a kályha mellett, meri a vizet rendületlenül. Majd feláll, fogja a vasvödröt és kisétál. Fél perc, és hozza a teli vödröt, a helyére teszi majd kimegy. A bent ülő, vörösre hevült nagydarab kopasz fiatalember mélyen bólint, megköszöni. Az indiai már nem ül vissza, csak a vödröt akarta beadni. Hétköznapi jelenet, de beleláthatunk mélyebb dolgokat is ha akarunk. 

A nagydarab kopasz ül a vödör mellé. Lehajtott fejjel szuszog, elég nagy a forróság. Kisvártatva hozzám fordul. - Önthetek rá? - Persze! - felelem. Beszélgetni akar, hát beszél tovább. A válaszaim csak egyszavasak, ezért nem írom le azokat. "Hány fok lehet itt? 80? Észtországban szuper szaunák vannak, 100-110 fok is lehet bennük. Igen, észt vagyok. És te? Ja, Magyarország, van Észtországban egy étterem, "Hungarian Kitchen"." Majd feláll, kimegy.

Egy apa a fiával lép be, a kopasz helyét foglalja el. A fiú az alsó szinten ül a hűvösben. Utána három hét-nyolcévesforma fiúcska lép a szaunába. Vékonydongájúak, gondolkodás nélkül másznak a felső szintre. A másik fiú apja sűrűn önti a vizet a kövekre, bent pokoli forróság van. Fia a lába közét piszkálgatja, majd kisvártatva megszólal. - Apa, megnézem Eerót, kijött-e már a vízből? Az apja bólint, a fiú legott kifut a forróságból.

Közben az apa a három kisfiút kérdezi, "bírjátok a gőzt?" Persze, szól a válasz három fiútól, egyszerre. Akkor jó, bólint a férfi. És dupla vizet löttyent a kövekre. A hátamat perzseli a gőz, amely hullámokban csap le ránk. A nyurga kisfiúk szorosan egymás mellé kuporodnak a felső szinten, elszántan dacolva a tűzforró gőzfelhővel. Izzadnak, nem beszélnek. -Eeró még úszik, mondja óvatlanul az apa fia, aki a szaunába lépve szinte beleütközik a forró gőzbe, megtorpan és a mondat közepén az arcához kapja a kezét. Gyorsan leül a hűsebb alsó szintre. Két lélegzetvételnyi idő után újra megszólal - Apa, a meleg levegő az ajtó alatt megy ki? - Nem, a meleg levegő mindig a plafon felé megy, a szellőzőkön távozik, ott és ott. - És mikor megyünk úszni? - Mindjárt. Később, hiszen még el sem kezdtem izzadni. Látod? Még várj egy kicsit. Számolj el százig!

A fiú számolni kezd: - Egynullegynullnullegynull Nem tudok odáig számolni! - Jólvan, akkor csak ötvenig! - enyhül az apa, akinek percek óta nem pihen a bal keze, olyan ütemben lapátolja-kanalazza a vizet a forró kövekre.  A fiú szédítő ütemben kezd el számolni, nemsokára végez is. Apjára nem várva feláll és kilép. Az apja sem tesz másképp, végre ő is elhagyja a kakasülőt. A három fiú egysége is megbomlik. Egyikük egy "naénléptem"-et mormog miközben futólépésben (a gyerekek mindent futólépésben csinálnak, kivéve ha te kéred őket) elhagyja a szaunát. A másik kettő tekintete egymásra villan, majd szó nélkül, egyenes derékkal, emelt fővel kimasíroznak. Erejüket megmutatták, szégyen nélkül távozhatnak.

Egy kopasz fiatalember kislányával lép utánuk. Az ötéves, fiúsra vágott hajú kislány az apja mellé telepszik miközben be nem áll a szája. - Apa, ne rakj rá vizet, mert akkor kemény lesz a levegő és nem tudok lélegezni - mondja. Az apja bólint.

Tovább én sem bírom, fogom a törölközőmet, felállok és kisétálok a szaunából. Az öltözőben az észt nagydarabot látom. A szekrényajtóval harcol, a kulcs nem fordul a zárban. Együttérző hangokat hallattok, miközben simán nyitom a sajátomat. Végül neki is sikerül. Ez a nap rossz már nem lehet. 

A mai bejegyzés nem született volna meg, ha nem jut eszembe a "legott" szó, amelyet ki szerettem volna próbálni "élesben" is.

Egy visszautasíthatatlan ajánlat: A Finnisztán blog már a Facebookon is ott van, és ott jobban pörög mint a blog!