Húsvét otthon és a boltban

Sonka, tojás, retek, torma - mi az? Húsvéti lakoma, avagy egzotikus (retek), borzongató (sonka zsíros részekkel) és emberi fogyasztásra alkalmatlanul erős (torma) ételek gyűjteménye? Itt, Finnországban ez utóbbi inkább igaz. A sonka (sütőben sülve) karácsonyi étek, a retek importcikk, a torma meg távol áll a finn ízléstől. Jó, de akkor mit esznek a finnek Húsvétkor? Tojást, példának okáért. És még sok egyebet is. Tegyünk egy sétát a boltban, majd merítkezzünk meg a hamisítatlan finnországi húsvéti gasztro-örömökben!

Memmi
Kezdésnek a finn válasz a húsvéti sonkára, tormára: a mämmi, magyaroknak memmi. A hagyományos ünnepi desszert(!) alapanyaga rozsliszt, rozsmaláta, molassz és só. Ó, Egek Ura! Hogy ez mennyire szar nehezen megy le a torkomon! A boltban több cég terméke kapható, nekem egyik sem szimpatikus. Niina szerint idén különösképpen felhasználóbarát lett a memmi, talán ennek és véletlenül sem a liternyi vaníliaszósznak köszönhető  képesek voltunk négyen egy dobozzal megenni.

Lássuk hát, mit rejt a doboz? A doboz tartalma ha akarom csokoládéra, ha akarom fosra emlékeztet. Az anyag a tetején foltokban kérges, alatta a zöm a viszkózusnak több fokozatában található. Kanállal belevájva könnyen enged, tapadós. Nehéz szépen tálalni. Az illata nehéz maláta, a Pécsi Sörgyár környékén lehetett ilyesmit érezni bizonyos napokon. A szerb szembeszomszéd még csokoládé jegyeket is felfedezett benne, ezt én népe túlélő taktikájának tudom be. Jarmo kollégám, aki finn, azt is hozzátette, hogy ez az a kaja, ami gyakorlatilag sohasem megy tönkre, ezért az ínséges időkben ez is ott volt az asztalon. Azt azonban ő sem állította, hogy szeretné ezt a különlegességet....Amelyet hagyományosan cukorral és tejjel fogyasztanak, de itt fent, (azaz lent) a nagyvárosban tejszín és/vagy vaníliaöntet dukál. A lényeg az lehet, hogy ezt az ősi tradíciót csak úgy lehet fenntartani, ha sikeresen elnyomjuk a kellemetlen ízt valami kellemessel.

(1)  Kanalazzunk egy óvatos adagot...

(2) Szórjunk rá kristálycukrot...

(3) ..majd öntsük le jó sok vaníliaöntettel!

Hát így. Az egyetemi ebédlőkben húsvét előtt természetesen ez is ott volt a választékban. A memmi, ez a"Finnish pudding", ahogy előszeretettel (és eufemisztikusan) nevezik, tematizálta is a beszélgetést. Az asztaloknál a finnek megbeszélték, ki bírja és ki nem, míg más asztaloknál a külföldiek kaphattak elméleti bevezetést memmiből (Hát, ez me'mmi?).
Én nem bánom, hogy évente csak pár napra bukkan a felszínre, majd Húsvét után újabb egy évre visszakerül a mélyhűtőkbe ez az elnyűhetetlen, furcsa ízű valami. Jó helyen van az ott, a mélyben.


Csokitojás
A valóban étkezésre tervezett finn húsvéti különlegességek között a csokitojás külön figyelmet érdemel. A csokitojások (a szaloncukorhoz, csokinyúlhoz és -télapóhoz hasonlóan) egy átlagos magyar felnőtt számára a szezonálisan megjelenő színes alumíniumba csomagolt tejbevonó (azaz nem csokoládé) semmilyen ízét idézhetik.
Tudom, tudom, Milkából van jobb-szebb (lilább?), de a trend egy átlagos kisboltban (sarki reál) valahogy mindig az volt, hogy volt egy csomó szar nagy halmokban, meg mellettük a Milka és a Szamos, amik meg nem. A csokitojás Finnországban is gyenge eresztés, de a tejbevonót ők hm...nem kedvelik annyira, mint a magyarok. Ráadásul a Fazer jó rég megalkotta a Mignon-t, az ultimate húsvéti csokitojást. Ennek nem a héja csoki, hanem a lényeg: a belseje! Készítéséhez valódi tyúktojásokat fújnak ki és töltenek meg mogyorókrémmel. A töltést követően a tojás szélesebb végén ütött lyukat fehér cukordugóval töltik ki. A tojást épp úgy törjük és tisztítjuk, mintha keménytojás lenne. Merthogy az is! A csokitojás állaga tömör, kagylósan törik. Ennek a nutellásított édességnek az íze valóban szilárd mogyorókrémre hajaz. Íze tömény, lenyelve fojtós, egyszerre kicsit sok is. Ez is szezonális termék, csak pár hétig kapható.

Egyebek
A finn tavasz nem maradhat speciális ital nélkül. A szezon itala az enyhén alkoholos sima (szima), amely otthon is elkészíthető sok cukor (barna és fehér), citrus, élesztő és egy vödör víz segítségével. Kellemes, szénsavas üdítőital, az édes, a savanyú és a szénsavas pezsgés kellően jó keveréke. Ennek az italnak az őse a mézsör/-bor, amelyet széles e világon szinte mindenhol fogyaszottak a régiek. Manapság persze nem kell a megterhelő italkészítéssel törődnünk. A boltok plafonig vannak rakva szimával és az ára sem vészes. Friida is kapott alkoholmentes szimát, amely pont úgy habzott mint egy rendes sör. Hiába, a gyermek "gyereksört" kért.
Említenem sem kell, az italok királynője Finnországban a kávé. Nemhogy ünnep, egy átlagos szombat délután nem telhet el szertartásos kávéivás nélkül. A boltban felkészülten várták a vásárlókat, a képen a Juhla ("ünnep") Mokka nevű elég jónak számító kávé látható nagy tömegben. A fogyást magyarázhatja, hogy átlagos 4 Euró körüli ára helyett csomagját most 2,50-ért lehetett megkapni.
A húsvéti menü családonként változhat, azonban a bárányhús hagyományosnak nevezhető. A húst nem akárhonnan, hanem a Földnek pont a másik végéből, Új Zélandról hozatják. Hazai agrárpolitikusok figyelmébe ajánlanám ezt a piaci szegmenst. Mi is vettünk egy szép adag sztéknek való báránycombot, és nem bántuk meg.
A húsvéti/tavaszi édesség a pasha. Mivel a Valio finn/svéd tejmonopólium honlapján látható recept ízesített túrókból rakja össze a pashát, nem túlzás kijelenteni, hogy ez egy szimpla krémtúró, amit tavasszal kell/szokás enni. Poharas kiszerelésben egész évben kapni.
A sor végére kívánkozik a sör is. Az ünnepi boltbezárásokra gondolva kellett a vésztartalék a derék polgároknak.

A sor biztosan hosszan folytatható, azonban ebben az évben ezekkel találkoztam személyesen.

Sör, sör, sör.