2012. március 25., vasárnap

A tél van hüje év idő

Emberek
Hétköznapjaink az olvadó hó jegyében telnek immár egy hónapja. Lányunk igazán elemében van. A felvételt megelőzően az óvodában is volt egy délelőtti és egy délutáni locspocs, szóval ez most a harmadik félidő a hólében.


A helsinki Tropicario is kezd a bejáratott helyek közé tartozni. Hogy mi van ott? Brutál méretű kockáspiton, sárga-, zöld- és más anakonda fajok, puffogó vipera, gila, zöld és fekete mamba, több megtermett varánusz, hogy csak a borzongatóbb fajokat említsem. Ja, és élő(!) nílusi krokodil is! Legutóbb Friida legjobb barátnőjét, Freija-Sofiát (és apukáját, persze) is elvittük kígyókat nézni. Figyeljük csak, hogy a lányok hogyan élték meg a kígyók közelségét!



A lányok (egyes mamablogban "csajok") előző este még nálunk játszottak, sőt - a történelem során először - külön gyerekasztalt kaptak!



Amíg nem fizetem be a photoblog éves díját, addig csak 5 képet enged felrakni. Ez most kicsit elvette a kedvem, majd hóvége után talán fizetek.

Állatok
- Négy énekes hattyú repült el a házunk felett.
- A Gardenia üzenőtábláján megemlékeztek egy élő légyről, amelyet az Arabia-part környékén láttak elrepülni (nem vicc!)

***
És a cím magyarázatául egy fotó, amelyet egy játszótéren lőttem:



2012. március 19., hétfő

Kultúrtánc

Leányunkból gyakran tör elő a tánc. Espoo város művészeti központjában (weegee, ahol Niina is dolgozik) olyan érzésem volt, mintha Friida felszabadult táncmozdulataival a körülötte lévő műalkotásokra válaszolt volna. A felvételeket titokban készítettem, mert csak engedéllyel lehet kamerázni az épületben. Ez persze nem mentség arra, hogy MINDIG elfelejtem helyesen tartani a telefont.








Kiállítás
Espoo-ban egy nagyon érdekes kiállítás látható a napokban. A művész egy francia nő, Sophie Calle, aki az ex-barátjától kapott szakító e-mailt mutatta meg 107 nőnek. Arra kérte ezt a női sereget, hogy mindenki a maga tehetségének és szakmájának megfelelően interpretálja a számára oly fájdalmas írást. A jogász tehát a jog nyelvére fordította (a nő és a férfi közti szerződés felbontását boncolgatva), a rendőrkapitány egy jelentést írt róla ("Bűntény tehát nem történt. Végülis mindenki a saját felelősségére esik szerelembe."), az operaénekes elénekelte, a sportlövő céltáblának használta, a hindu táncosnő eltáncolta, az újságíró harsány címlapot készített, de volt aki nyelvtanilag elemezte, statisztikát készített a mondatokról, tarot kártyák segítségével írt jellemzést a férfiról, satöbbi. A nőket fotókon, videókon láthatjuk, de a válaszokból sok kiemelt szövegrész is látható bekeretezve, szép tipográfiával. Tanulságos történet ez arról , hogy mire képes egy (francia) nő, ha egy férfi fájdalmat okoz neki. (Sophie Calle: "Take care of yourself"). A sztorit itt olvashatjuk.


photo:weegee.fi



Erről a hétről fotók:




2012. március 7., szerda

Moszkvát a hó II.

Mozaik a Majakovszakaja metróállomás mennyezetén.
Polgártársak!
Ezeréves uraink ma letűntek.
A régi világban senki se hisz.
Ma
átalakítjuk öltözetünket,
átalakítjuk az életet is.

Polgártársak!
A munkás-özönvíz a földre kiárad,
elmossa a régit.
Az új kor kapuját a nép kinyitotta.
Ma nekivágunk ennek az összekuszált világnak.
A tömegek lábdobogása csattogjon az égig,
sziréna-jelekkel üzenjen a flotta!


(Vlagyimir Majakovszkij: A forradalom)


Moszkvába egy orosz ismerősöm meghívására utaztam. Kosztya már korábban is hívott, de Oroszországba utat szervezni egyáltalán nem volt könnyű feladat. A közös projekt ügye elég indok volt, hogy komolyan vegyem a dolgot, és ezúttal össze is jött minden. Elég nagy árat fizettem érte, mitagadás.


Valakiknek nem tetszik a rendszer, mások meg az EU-ban látják a Haza pusztulását. Lehet. De mielőtt nagyon belelovalnánk magunkat, nézzünk a barikádon túlra kicsit (ha merünk), mert garantálom, hogy igen hamar visszavágyunk majd ide, Európába - legyen az akár Magyarország, akár Finnország.


A kariganiemi határátkelő nyáron
http://www.openroads.fi/nor95/n951.htm
Innen, a kényelmes EU tetejéről akár gyalog, egy személyivel vagy útlevéllel is elindulhatnék délnek vagy nyugatnak, jobbára sehol nem ütköznék jelentős határellenőrzésbe. Schengen ajándéka volt az az eset, amikor Niina és én 2005 januárjában a világ végén északon a finn Karigasniemiből átsétáltunk Norvégiába, majd stoppal eljutottunk Karasjokba. A határátkelő teljesen sötét volt, életnek nyoma sem látszott. Én mégis bekopogtam a házikóba, hogy adna már a Tiszt Úr egy pecsétet, mégis milyen egzotikus helyen kelünk át. Azt a fejet látni kellett volna! Mit akarok? És minek? Hová? Végül jófej volt, előkotort egy kerek norvégoroszlános bélyegzőt és pecsételt a hülyeturista útlevelébe egyet.


Az orosz utamat is magánúton akartam szervezni. Augusztusban kezdtem és novemberben adtam fel. A konzuli hivatalok részletes tájékoztatása mellett sem tudtam eldönteni, mi legyen előbb:
  • Repülőjegy vásárlás? > Vízum nélkül kockázatos, mi van ha nem adják ki nekem? 
  • Vízumkérelem? > Szállás/meghívó nélkül nem adnak. A szálláshoz kell majd az utazást szervezni, ami a változó repülőjegy árak miatt nem jó ötlet. 
  • Szállásfoglalás? > A négycsillagos hotel csak pénzért adott volna meghívólevelet (a vízumhoz), a fizetséghez (Figyelem!) az útlevelem valamint a bankkártyám (mindkét oldalának!) másolatát kérte volna. Hogy majd ők leveszik a szükséges összeget, ne fáradjak...
A megoldás két szóból állt: utazási iroda! Beadják, elküldik, befizetik, megoldják. Neked csak fizetni kell (76 Euro kb.), meg biztosítást kötni. Oroszországban azért többször is lecsekkolnak. A vízum az első, ugye. Aztán a repülőn kitöltesz egy bevándorlási űrlapot, szinte ugyanazokkal az adatokkal mint a vízum esetében. Oroszországban, ha nincs meghívó leveled, de valami szállásra azért szert tettél, harmadszorra is megismétled ezt, és a postai regisztrációs nyomtatványba beleírod az adataidat, (honnan, hová, miért, kihez, stb.). Mivel én nem hotelban, hanem családnál voltam, az adott cím alatt lakó összes családtag személyi iratát lefénymásolva kellett az enyémhez csatolni. (Nem tetszik a rendszer? Putyini a politika? Hát, nem tudom.)


***


"A mindennapos felszíni közlekedési káoszt a szerteágazó metróhálózat tudja csak enyhíteni. A moszkvai földalatti (...) önmagában is turistalátványosság." A Külügyminisztérium utazási tanácsai ITT.
 
 
Marsrutka
Moszkvában a tömegközlekedés kulcsa a rugalmasság. Ha nem jön a busz, jó a marsrutka is. Mindig legyen kéznél apró, mert csak azzal jutunk itt valamire. Egy nappal elutazásom előtt már a bőrönddel szálltam fel a kopott, sárga furgonba... (Amiről a Külügy így vélekedik: "Továbbra sem javasoljuk az iránytaxik használatát. Az elmúlt időszakban több balesetet okoztak, melyeknél súlyos személyi sérülések is történtek")...és a közép-ázsiai, aranyfogú sofőr a bőröndömért is külön jegyet számolt. Káráló idős asszonyok bundában, kucsmában azonban nem hagyták annyiban. Feltették a kérdést: ha a buszon a szabály szerint csak ülő utast utazhat, akkor hogy a bánatban foglalhat bárkitől is helyet a földre állított  táska?


A sofőr rosszul beszél oroszul, elveszítheti az engedélyét ha ezek feljelentik! Egyik kezével a kormányt tartva próbálta letörölni az ezeréves mocskot a laminált házirendről, kétségbeesetten keresvén a megfelelő passzust. Gondolom nem sok sikerrel, mert miközben az asszonyok hátul még rikácsoltak, a 25 rubelt gyorsan visszakaptuk.


Most jöjjön egy 2012 februári hír: "a főként a közel-keleti és afrikai állomokból ismert, de néhány nyugati országban is elterjedt "igényvezérelt közlekedés" (azaz iránytaxi) zöld utat kapott Budapesten is. Azaz magánvállakozók engedélyt kapnak arra, hogy a Blaháról a Deákra, saját zsebre, utasokat szállítsanak. Tunéziában és Törökországban is utaztam iránytaxikkal. Kétségtelen előnyük, hogy azonnal rendelkezésre állnak, ám ahogy az oroszoktól is hallom, a balesetveszély kockázata valószínűleg sokkal nagyobb, mint a helyi járatú buszon. A sofőrök a maximális bevétel reményében rövid megálló időkkel, nagy sebességgel hajtanak.  


***


De hol vannak a gyerekek? Makszim (25) megadta a választ: "Nálunk másmilyen oktatási rendszer van, a gyerekeknek nem kell sokat utazni."


Kiderült az is, hogy Makszim részt vesz minden ellenzéki megmozduláson. A tömegközlekedés gondjai és a rossz közúti morál láthatóan őt is zavarta. "Pesten lehet kerékpározni?" Critical Mass videók nézegetése oktatási céllal. Mese a hollandiai kerékpáros- közlekedésről. "Nálatok van buszsáv?" Igaz, most hat évig megint nem kell nagy változásra számítani. Sebaj, addig is lesz még miért harcolni, Makszim!