Amit mindig is tudni akartál: finn tárgyak a finn lakásban

Mi veszi körül a finneket otthon? Mit szeretnek szabadidejükben csinálni? Mit esznek, és esznek-e egyáltalán? Ha finnt tartanál otthon, mit adj neki, hogy jól érezze magát?  
Ez a Finnisztán! blog körülbelül 50 bejegyzéséből is rekonstruálható lenne, de jobb összegyűjteni egy helyen, hogy a nyájas olvasó ne fáradozzon oly sokat.

A mai bejegyzés témája a finn lakás lesz. Tegyünk hát egy képzeletbeli látogatást egy gyerekes pár lakótelepi lakásába, valahol Helsinkiben.

Arabia Muumin bögre sorozat: "Haisuli"

Kívül
Az ünnep lassan beköltözik a városba. November van, de legyen az panel vagy kertes ház, a sötét időszak kezdetétől már karácsonyi fények világítanak az ablakokban. A téli szezonban, ünnepi alkalmakkor, (keresztelő, karonkka, Felszabadulás Ünnepe) az udvarra, teraszra sok helyen óriásgyertyák kerülnek, amelyeket fagyok idején jégből vagy hógolyókból készített gyertyatartóba tesznek.

www.flickr/photos/ellefson

A blokkházak között azonban nincs gyertya, a gyalogút és kerékpárút szélén rózsaszín terméskő tömbök. Ezek akadályozzák a vakmerőbb autósokat a behajtásban. Ha a tábla nem lenne elég.

A háziaktól, ha emeletes házban laknak, érdemes előre megtudakolni az kapunyitó kódot, mivel errefelé ritka a kaputelefon. A házak blokkjai között sűrű, sprőd cserjetömeg. A cserjék között és alatt otthagyott, gazdátlan játékdömperek és homokozóformák kéklenek és sárgállanak. Ezek állandó játékbankot képeznek: senki nem viszi sehová, és igen jól jönnek ha nincs kéznél semmilyen játék.

A növényzet törpefenyő, vadrózsa, fiatal erdei fenyők. A ház fala tiszta, graffittiknek nyoma sincs, kicsit steril az egész. Az erkélyek üvegezettek a fagy és sok hó miatt. Biciklitározó a bejáratnál. Az tinik új Nopsa bringái mellett néhány ottfelejtett, szintén finn, Helkama és Tunturi rozsdásodik lelakatolva.

A házba lépve mosószer és öblítő illat fogad: valaki ruhát mos a földszinti mosószobában. A szárítószoba szélgépe erősen zúg, a liftig hallatszik. A lift a finn KONE cég terméke. A ház négyszintes, de a liftnek 9 emeletig van gombkészlete. Szórakozásból a nyolcast, kilencest nyomkodjuk. "ERROR" mondja a kijelző.

A ajtókon postanyílás, fölöttük matrica udvarias szöveggel: "Ei mainoksia kiitos" azaz "Reklámot nem kérünk!". Emellett egyes ajtókon vörös matrica, ami a lakásban tartott háziállatokra hívja fel a figyelmet ("Ebben a lakásban háziállatot tartanak"), a házfenntartó cég jóvoltából. A finn lakások bejáratán, csakúgy mint sok helyen Magyarországon, koszorúk és karácsonyi díszek függenek.

Belül

www.kaspaikka.fi

Csengetünk, kopogtatni nincs értelme a dupla ajtó miatt (lásd később). Az ajtón kívül nincs kilincs. A lakásoknak két ajtaja van: egy erős bejárati az összes zárral, majd azt követően egy sima szobai ajtó. Pontos okot nem tudok, de zaj és hőszigetelésre tippelek. Bejutunk az összes ajtón, és levesszük a cipőt. Érdemes tiszta, lyukmentes zoknit húzni, különben bajban leszünk! A Pókembernek öltözött négyéves fiú lelkesen elénk rohan, három éves húga harisnyanadrágban, cicának festve mászik négykézláb a padlón. A lakásban relatív rend, két örökmozgó gyerek mellett nem is várhatunk ennél többet.  A lakás hatalmas ablakain élesen besüt a lenyugvó nap. Hiába, mindjárt fél öt. Az ablakban fokföldi ibolya, az ebédlőasztalon pedig mikulásvirágot látok.

Hemuli

A lakásban elég hűvös van, ezért a házigazda előzékenyen Reino mamuszt és kötött gyapjúzoknit kínál a fázós lábúaknak. Itt nagy kultusza van a házi kötésű óriási zokniknak. Olyannyira, hogy egyesek munkahelyükön kötött zokniban dolgoznak, és az ebédlőbe is így mennek. Hozzáteszem, hogy a tinédzser fiúk körében nemrég még divat volt saját kötésű sapkát hordani.

Vendéglátóink közül Mika mamuszban és gépi kötésű Jussipaitában (kb. "Jancsi-ing") fogad minket, ami alapján sejthető, hogy Dél-Pohjanmaa-ból származik. Most végzett a mosogatással, a mosogatógép halk zúgása kihallatszik. Párja, a rasztás hajú Meeri ormótlan kötött zokniban és batikolt "indiai" ruhában kígyóuborkát szeletel a salátához. Mindketten szemüvegesek.

Jussipaita

A lapos tévén érkezésünkkor TiTi Nalle videó megy a gyerekeknek. A falakon a pár (még a gyerekek előtti) indiai és kubai nyaralásáról színes fotók. Jókora, lábtámasztós szürke kanapé, a nappaliban zsúfolt könyvespolcok, a falon villanygitár, sebtében összekotort kották az egyik sarokban. A nappali a konyhával egy légtérben van, és a kávé és piparkakku már elkészült, csak értük kell menni. Ezúttal nincs nagy ünnep, ezért a család Muumi-bögre kollekciójából kapunk. Én a tudósosat kapom, amin Hemuli pont olyan, mint én munka közben.

A beszélgetés egy darabig állva, a konyhában zajlik, ahol (finn) Fazer csokiból csipegetünk a kávéhoz.
Finn találmány a mosogató fölé szerelt csöpögtetős faliszekrény (hm, van rá jobb szó?). Ez tipikusan finn: olcsó, praktikus, de máshol valahogy nem találkozol vele. A mosogatószer szag nélküli "bio", a kávé és cukor fair trade. A hűtőn és a falon házi készítésű karácsonyi üdvözlőlapok a korábbi évekből, amelyek igazából fényképek fotosoppolt felirattal. A kiterjedt rokonság csecsemői és kisgyerekei piros, hegyes sipkával manónak öltözve mosolyog az összesen. Van ezekből vagy tíz-tizenöt.

A gyerekek Apák napi rajzai a konyha falára téve. Az óvodában előre készültek a Nagy Napra. Nyomtatottan a gyerekek rövid jellemzése az apjukról. "Az apám magas és fekete haj van rajta. Szereti a hosszú krumplit és a hamburgert. Nyomkodja a számítógépét. Az apám zabkását és kávét főz nekem. Sokat kérdezgeti, hogy ízlik a kávé?"

http://fiveinfinland.blogspot.fi/

Lakásuk egyszerű és "dizájnos", mondhatnánk. Idén úgyis ez a legfontosabb szó errefelé, hiszen 2012-ben Helsinki a világ design fővárosa. A natúr fa, a természeti minták (levél, nyírfaág, jégkristály, virág), és a nagymintás textil is hangsúlyos szerepet kap a lakberendezésben. A nyír különösen népszerű itt, számos díszítésben találkozhatunk a jellegzetes fekete-fehér törzzsel és a világoszöld rombusz alakú levelekkel. Emellé a rózsa, a fenyő és az áfonya is népszerű ihletforrás.

Igen, még nyírmintás sör is van (www.olvi.fi)

Vendéglátóink a beszélgetés alatt befűtötték a szaunát. A fürdőszobából nyíló kis helyiségben már 70-80 fok uralkodik. Először a nők, utánuk a férfiak mennek. Ruhátlanul megyünk, ülepünk alá kis Muuminos törülközőt kapunk, kezünkbe kis üveges "szaunasört" ragadunk. A szauna falán szög, arról egy sörnyitó lóg. Hasznos.

Szauna után megéhezünk, az asztalon karél pirog, tojáskrém, vaj, nagy darab Oltermanni sajt és uborka. Édességnek hagyományos finomságokat kapunk: meleg "kenyérsajtot" (leipäjuusto) lápi szeder lekvárral (lakkahillo), majd rebarbarás kiisselit kis tálakban. A kiisseli tetejáre készen kapható Valio vanília öntetet borítunk. A rebarbarát még a nyáron fagyasztották, és ez volt az utolsó csomag. Innentől kezdve be kell érniük a ribizli és áfonyakészletekkel. Mi sörözünk, a gyerekek tejet és írót isznak.

www.flickr.com/photos/gretchenm

Ha egy cég a hétköznapi igények szolgálatába állítja a jó minőséget, és a praktikumot esztétikával kombinálja, ráadásul a terméket elérhető áron adja, akkor az az emberek venni fogják. A finn nagy cégek viszonylatában ez olyan, mintha a Herendi vagy a Zsolnay cég hétköznapi termékeket, pl. pöttyös kakaósbögrét vagy gyerekeknek Mekk Elekes müzlis tányért  dobna a piacra. Tök jó lenne, nem?

Tárgyak
IKEA itt is van, itt-ott látni pár dolgot onnan is, de Finnországban nem kell a svéd bútoráruházba menni egy kis skandináv dizájnért. A lakásban már az első pillanatban feltűnhetnek a csúcsminőségű és igen tetszetős finn termékek. Ezek nem hiányozhatnak egyetlen finn háztartásból sem.

Zárak, lakatok: AblOy
Bútor: Asko, Sotka, Martela, SuomiSoffa, stb.
Textil (függöny, terítő, ruha, kiegészítők): Marimekko, Finlayson
Üvegáru, kerámia és porcelán: iittala, Arabia, Martinex
Evőeszköz, kés, tőr: Hackman, Marttiini
Konyhai és kerti eszközök: Fiskars
Mosó- és szárítógép, hűtő: Talpet, Helkama
Műanyagáru: Orthex
Telefon: Nokia (még mindig többségben de már nem sokáig...)
Kerékpár: Nopsa, Helkama, stb.
Szabadidős és sport ruházat: Rukka, Halti, Karhu, stb.

Specifikusan (a poszt végére pár fotót is tettem ezekről):

• narancssárga Fiskars olló
• iittala, Alvar Aalto design váza
• Marimekko "Unikko" mintája, valahol biztos lesz egy (szalvéta, ruha, terítő, táska, függöny, stb.)
• iittala talpas cukorkatartó
• Orthex gyerekkád, szaunavödör és -kanál, vagy bármi ami műanyag
• Finlayson Muumin törülközők
• puukko (finn tőr)
• Nokia telefon
• áfonyagyűjtő villa

Egy döbbenetes kivétel van: Finnországban, ahol az egy főre eső kávéfogyasztás a világon az első háromba esik, a legnépszerűbb kávéfőző a holland gyártású "Mocca Master"!

Képgaléria hétköznapi finn dolgokról

www.homeware-fiskars.com

A kutyafáját!

Stílusgyakorlatok. 

Nem szabad, nem szabad.
Nem szabad. 
A kutyafáját!

Reptéren  
Egy éneklő bőrönd vagyok.
Egy le-áááány vagyok, egy bőrönd vaaagyook,
Egy guruló bőrönd vagyok.
Guruló bőrönd vagyok,
Vagyok egy guruló bőröhö-ööönd!
Egy bőrönd vagyok (köh-köh),
Én egy köhögő bőrönd vagyok! 

Egy repülőgép vagyok, 
egy pompompom,
Egy éneklő pompompom.

Egy televízió vagyok.
Egy televízió vagyok.
Vagyok egy televízióóóóó.

Amit mindig is tudni akartál a finn albérletekről

Kedves ismerős kérdez: - Hogy vagytok kint Finnországban? 
Erre én: - Köszönöm jól vagyunk! 
Ismerős döbbenten: Tényleg?

Nincs panaszra okunk, ezt már korábban is elmondtam. Az elmúlt hetekben-hónapokban azért sok minden történt, ezek között talán a lakáskeresés és költözés kötötte le a legtöbb energiánkat. Erről az alábbi dal jut az eszembe:

Bélát itt ne keressék, mert elköltözött rég,
új lakása tágasabb, s a kilátás is szép.
Úgy néz ki, egy jó darabig én leszek most itt,
hát ne zargassanak már fúrton fúrt a mindenit 
(GM49: Bélát itt ne keressék)

Félig kívülállóként lakást találni Helsinkiben és környékén nehéz, de nem lehetetlen. Úgy látom, hogy az albérleteket profi ingatlanos cégek adják ki, legalábbis abban az ár/méret/fekvés sávban, amiben mi keresgéltünk. Mi regisztráltunk a fontosabb szájtokra, beírtuk az igényeinket, és onnantól  naponta kaptuk az e-maileket, ha érkezett megfelelő hirdetés. 

A lakáskereső weboldalak (oikotie, és még sok itt) finn nyelven vannak, ezért nyelvtudás vagy olyannal bíró ismerős, minimum fordító programok nélkül nemigen boldogulunk.

A lakásokat nyílt napon nézhettük meg, de nem csak mi, hanem húsz-harminc másik érdeklődő is. Jól megnézhetted az ellenfeleket, magyarán. A szeánsz 15-20 percig tartott csupán, ezalatt felcsörtettünk a sokadik emeletre, körbenéztünk, megfogtuk Friidát, nehogy elvesszen, majd kitöltöttük a kikészített nyomtatványokat, ha tetszett a lakás. Kik vagytok, hol dolgoztok, mennyit kerestek, kisállat, dohányos és más káros dolgok tartoznak-e hozzátok?, ilyesmi. Ha szerencsés vagy, téged választanak a sok jelentkezőből. Naponta több ilyen is volt, ezért sokat autóztunk Észak-Helsinki és Espoo között. Sokat le is késtünk, tegyük hozzá gyorsan. Az öltönyös ügynök ugyanis nem vár, neki is sok lakást kell még bemutatni, szóval sok múlik öt percen. 

Magyarországi látogatásunk alkalmával szembesültünk vele, hogy kevés érdekesebb beszédtéma akad, mint a másik rezsije, fizetése, lakbére, netán törlesztőrészlete. Íme, itt vannak a fontosabb részletek.

Egy 55 - 80 nm-es lakás ára Helsinki külső (de nem a legkülsőbb) kerületeiben (pl. Herttoniemi, Viikki, Malmi, Myllypuro) 900 - 1200 Euró között van. Mit kapunk ezért? A lakások között sok az új, 5 évesnél nem régibb építésű. Linóleumpadló, sok ablak, téliesített erkény, jó szigetelés, beépített szekrények, elég nagy hűtő és mélyhűtő, villanytűzhely, ingyen (lassú) internet, olykor szauna is jár. A házakban lift, mosókonyha (mosó- és szárítógép, szárítószoba), kólön kerékpár- és babakocsitározó van. A mosószobát egy külön kulcs nyitja. Ez az "E-kulcs" (Emännänavaimet, kb. "Háztartási kulcs"). Több közeli blokkhoz egy központi szelektív hulladékgyűjtő tartozik. 

A rezsi lényegében a villanyszámla (kb. 110 Euro / 2 hónap, 60-70 nm lakás, 3 főre), a víz (havi 30 Euró átalány 3 főre) és a fedett parkoló 20 Euró / hó. Széles sávú internet 10 Euróért rendelhető az ingyenes helyett. Van, ahol ingyen wifi routert küldenek, máshol 30-40 Euróért rendelni kell, ha szükséges.

A parkolásért fizetni kell. A szabadtéri parkolás 10-15, fedett közös garázs 25 (2013 januártól 35) Euróba kerül. Ezek privát, számozott parkolóhelyek. Tartozik hozzájuk egy kulcsra zárható konnektor, ahonnan a motormelegítőt táplálhatjuk 0 fok alatti hidegben (azaz az év nagy részében). 

A beköltözés előtt szerződést kell aláírni a céggel, valamint 1 vagy 2 havi kauciót és az első havi lakbért utalni a számlájukra. Beköltözés után egy vastag paksamétát kapunk, amelyben részletesen leírják, mi hogyan működik. Egy átlagos fizetés nettóban valahol 1800 Euró körül kezdődik, ezért egy ilyen lakást jellemzően két keresetből lehet fenntartani.

Sok keresés és próbálkozás után megjött a szerencsénk és hetente kaptunk új ajánlatot. Így kezdtünk Espoo külső fertályáról minden ajánlattal egyel beljebb lépkedni, mígnem az utolsó ajánlattal szinte visszaérkeztünk oda, ahol korábban laktunk. Ez tök jó, el is fogadtuk végül. Új lakásunk, ahogy a költő is megénekelte, tágasabb, de a kilátás..nos, a kilátás legalábbis érdekes, ha szépnek nem is mondhatnók. Láttam csillagász távcsövet egy katalógusban, de talán anélkül is elmerülhetünk a szemközti ház lakóinak életében.

Ezúton is köszönet illeti a magyar és a finn családot, valamint kedves magyar szomszédainkat, akik segítettek a költözésben!

- Fogadjunk, hogy a libák már elmentek? Niina felnéz, valami sitcom megy. Nem fogad velem. Apámmal is fogadtam tavaly, hogy a Szúnyogszigeti étterem nyitva lesz, amikor éhesen keringtünk a Velencei-tó körül. Azóta sem látta a hat krémesét. Pedig kétszer is jártam Magyarországon azóta. 

Te is albérletben laksz még?

Royal udvar: mese egy pesti bérházról 1.

Nagyjából fél életemet albérletekben töltöttem. Ezalatt az idő alatt csak Finnországban tapasztaltam emberi életre alkalmas körülményeket. Mondhatnánk, hogy ez az időközben megteremtett egzisztenciának is köszönhető, de nem így van. Magyarországon a mai napig sem lenne nagyobb esélyünk jobb körülményekre, mint volt 2003 és 2011 között Budapesten. A 6. kerület tudatos döntés volt, hogy legalább tömegközlekedni ne kelljen naponta két órát. A munkába gyalogosan vagy biciklivel el tudtam jutni. Park, játszótér nincs, minden más azonban bőven.

Már apám is ágybérlő volt a környéken a hatvanas években, ilyeténképp apáról-fiúra szálló hagyományról is beszélhetünk itten. Az ő ágyi poloskákról, barátságtalan házinéniről és rossz kosztról szóló történetei nem végződtek magvas tanulsággal, miként az én történeteim sem akarnak semmi komolyat.

Talán emléket állítani a háznak, ahol évekig éltünk kívülállóként. Emléket annak a természettől elvágott, mégis mesebeli zöld szigetnek, amelyben a sápadt bőrű, vizenyős tekintetű pesti polgárok mint szigetlakók éltek és élnek ma is sajátos törvényeik szerint. 

Royal udvar: mese egy pesti bérházról (Ági, Imre)

"Ne tépje ki azt, kérem! Az menta, szagolja csak meg."

A fátlan Szondi utcán sétáló járókelők nem is sejthették, hogy a halványzölden magasodó falak mögött buja kert rejtőzik. Az első ház utcafrontra néző lakásaival büszkén magasodott az udvar fölé. Homlokzatán felirat: ROYAL UDVAR. Még lift is volt benne. Kapcsolata a hátsó házzal nem sok: a hátsó ház lakói rajta keresztül jutottak a külvilágba, és a szemétledobó is ott volt, a lift mögött.

A Royal udvarba kevés fény jutott. A kert rejtve maradt még a házba belépők elől is. Az első ház földszintjén áthaladva jobbra és balra jelentéktelennek látszó szárnyasajtók vezetnek az árnyas gangra. De micsoda látvány ez! Bokrok, fák és sűrű aljnövényzet! Földillat és madárzaj - mintha nem is Pest közepén lennénk! Ebben a házban éltünk mi több mint öt éven keresztül.

Ági
Az udvar legárnyékosabb részén, két termetes magyalfa tövében erdei pajzsika nőtt. Itt eredt a karcsú, magas meggyfa is, amely oldalágak nélkül tört a fény felé, koronája az első ház ötödik emeletéig ért. Tavasz végén a fehér virágszirmok hópehelyként hullottak a fáról. A fa törzsén borostyán karvastagságú indája tekeredett, fényhez közeli levelei olajosan fénylettek a harmadikon lakó Ági ablaka előtt. Ági viharos magánéletét csak távolról követhettük, de a jelek szerint ha boldog volt ha nem, végülis csak berúgott úgy este tízre, kéthetente. 

Ági nem volt őslakos, albérletben lakott ő is. Sovány, fiatal nő volt. Arca helyén valami fáradt maszk, ami miatt jóval öregebbnek mutatta, mit valójában lehetett. Cigarettát, szűk fekete bőrkabátot és kopogós magassarkút hordott. Reggel hét előtt lehetett hallani cipője kopogását ahogy kis retiküllel munkába indult.


A pesti albérleti szcéna slágere az IKEA galériaágy, amely értelmet adott a 20-30 négyzetméteres lakásoknak is. Mi három éven keresztül aludtunk egy olyanon, idegesen bámulva a plafont 80 centi közelségből, amikor Ági zenét hallgatott, bútorokat tologatott(?) és ordibált. Zenei ízlése hasonló volt az enyémhez. Mégis, a Massive Attack "Mezzanine" album kezdetén szálltam ki legelőször az ágyból, hogy valahogy megszüntessem a zajt. Akkor, hajnali egykor döbbentem rá, hogy még a közelébe sem tudok férkőzni Ági ajtajához. A függőfolyosót vasrács zárta el lépcsőháztól és a rácsra szerelt csöngők vezetékeit a lakók, nyugalmuk érdekében elvágták. Nem maradt más, mint üvölteni. 

A meggyfára futó vastag borostyánindát fejmagasságban kettébaltázta a földszinten lakó idős férfi, aki kora ellenére (vagy épp amiatt) parkolóőrként dolgozott a szomszédos foghíjtelkeken kialakított parkolókban. A halott borostyán évekig ott maradt a meggyfa koronájában. Ági is elköltözött végül egy németül beszélő ázsiai férfival. Az utcán azért köszöntünk egymásnak.

Imre
A meggyfa lombját aknázómolyok hernyói minden évben kopaszra rágták, augusztusra nem hagyva mást, csak a pergamenre száradt vázát a halott leveleknek. A fa sorsa enélkül is megpecsételődni látszott, mivel elérte az ötödiket. A magaslati fényárban lakókat zavarta az árnyék, ezért a fa kivágásáért lobbiztak. Az alsóbb szintek lakóit is zavarta az árnyék, de nemhogy a fát - az egész házat kellett volna lerombolni ahhoz, hogy a fény besüthessen a lakások ablakain. 

A fa tövénél többször átfestett koszos ajtó, betört ablakai barna ragasztószalaggal megerősítve. A lakás előtt egy piros női vázas bicikli állt letámasztva, fekete szigszalaggal körbetekert doboz a csomagtartóján, kerekei laposak. A lakás nem volt nagyobb 30 négyzetméternél, mégis két ajtaja volt. Egy a konyhának, egy az egyetlen szobának. Kilincs csak a konyhain. 

A lakás zsúfolt volt, régi barna nagy szekrények, ágy, könyvespolc, kis asztal és elképesztő mocsok. Üres üvegek, a szekrény mögötti résben hálózsákok, alvóhely. A konyhában a kis LEHEL hűtőn egy női fej, naiv ceruzarajz. 


Itt élt Imre, aki a Pszichiátriai Intézet bezárását követően juthatott vissza lakóhelyére. Egyedül élt Imre, de sohasem volt egyedül. Az idős férfi békés életét (mi más?)  a család borította fel fenekestül. Felnőtt fia szó szerint kitárta a kaput az utca népének, akik hostelnek nézték lakását. 

Itt érdemes megállni egy pillanatra. Imre ugyanis lehetett szegény, mégis fényévekkel az utcán rekedtek előtt járt: lakása és nyugdíja volt, amely már elég volt ahhoz, hogy szegényes, de rendes életet kezdhessen. Imre azonban gyenge volt és kiszolgáltatott - és ez abban a pillanatban vált végzetessé, hogy az utca összes csövese megtanulta a kapu kódját, amivel átjáróházzá változott a Royal Udvar és Imre lakása. 

Heteken belül kialakultak a visszafordíthatatlan és átláthatatlan tartozási nexusok, amelyek középontjában Imre lakása mint a tartozások ellenértéke szerepelt. Emellé Imre pénzt, cigarettát és italt is "kölcsönözött" szállóvendégeinek. Így ment ez körülbelül fél évig. Aztán Imre egy éjjelen megelégelte a cirkuszt. Részegen, fáradtan ismételgette "Menj el! Nem akarlak itt látni!" amikor az ágybérlők megjöttek valamikor késő éjszaka tökrészegen. 
  
"- Imre, engedj be! - Mondtam már, hagyjatok békén! Menjetek a picsába!"


De nem hagyták. Az ajtót rátörték, és dulakodás közben Imrét egy székkel fejbevágták. Ekkortájt költözünk el mi is.

Költözés után

Pár videó az elmúlt napokból. Hozzáfogtam pár bejegyzés megírásához, de valahogy egyik sem tűnik még késznek. És a torták? Azokat mindenki szereti, gondoltam megmutatom, hogy milyen látvényt nyújt egy finn cukrászda. A finn édesipar nem nagyon ismert, pedig itt is kapni sok finomságot!

Októberi napsütés, nyári ruha és egyet nem értés.

Kirándulás a szomszédos dombra: mesegomba és sóska, amit csak kesztyű nélkül lehet enni.

 

Séta a pocsolyában az uszodába menet: a gumicsizma haszna.

Viikki Olimpia, alternatív sprint, női 100 m. Nincs veszélyben a győzelem, amikor az ellenfél egyenesen lefekszik, majd rossz irányba fut!

Otthoni életkép, hátrafelé táncoló csábos hölggyel.

További képekért klikk a fotóblogra:
http://www.photoblog.com/Vil0443/2012/10/07/

Uszodai körkép

A téma valahogy soha nem kerül elő, pedig ha valami, akkor az uszoda egyértelműen része a heti rutinunknak. Úszni szeretünk, gyereknek ingyen van és nem is nehéz eljutni odáig. Kell ennél több?

Friida már kisbaba korában belekóstolt a klórba, akkor Pesten a BVSC Uszodáig kellett elmetrózni. Az ám a csoda! Egy keskeny, meredek lépcsősor vezet a bejárathoz. Az egész olyan, mint egy darwinista szemléltetőeszköz: csak a legfittebb, legrátermettebb egyedek juthatnak az uszodába!

Niina erős volt, heti rendszerességgel felcipelte az óriás babakocsit gyerekestül-málhástul a lépcsősor tetejére, majd 40 perc babaúszás után le. Ne feledjük, hogy ehhez többször is meg kellett ismételnie a mutatványt a budapesti díszletek között: a kisföldalattin sehol nincs lift, és a lakásunk is lift nélküli bérházban volt.

Ott a lépcső. Nem gyenge, ugye?

Eljutás
Hogy nem vágyunk vissza a pesti hétköznapokba, az ennek is köszönhető. Utáljuk vagy sem, ki kell mondani: Helsinkiben jobban figyelnek a mozgásukban korlátozottakra (is). A metrómegállókban és általában minden emeletes közterületen van lift. Lehet, hogy néha elromlik, de aztán megjavítják és megint lesz.
Az is fontos, hogy babakocsival (egy felnőtt+gyerek+babakocsi) utazó személy számára a tömegközlekedés ingyen van. Ez jár, mondhatnánk így is. Friidának volt egy "jó éve", amikor nem volt hajlandó kocsiba ülni, mondván ő már nagylány. Ez tartott tavaly téltől idén nyárig. Ezidő alatt a kis könnyűszerkezetes kocsinkat hurcoltam mint nagyranőtt buszjegyet, és működött!
 
Helsinkiben a helyi tömegközlekedési vállalat (HSL) "chipkártyás" rendszert működtet. Mint egy mobilos feltöltőkártyára, úgy ezekre is pénzt kell tölteni. Szezonra (2 hét, 1 hónap, stb) fix árért, vagy adott pénzösszeget tölthetünk rá (20, 60 stb. Euró). Minden metróállomáson van pár automata, ahol készpénzzel és bankkártyával is fizethetünk.

Felszálláskor a sofőr melletti automatához közelítjük a kártyát, ami a kijelzőjén megmutatja, hogy mennyi pénz vagy idő áll még rendelkezésünkre. A városon belüli utazáskor az 1-es gombot kell megnyomni, a gép leveszi a kreditet a kártyáról, vidáman sípol és már ülhetünk is le. Ettől kezdve 60 percig szabadon használhatjuk a buszt, villamost és a metrót.

Az automata. A pink adja az egyszeri jegyet.

A "buszkártya" (www.iltalehti.fi)

Jegyérvényesítés. A számok a város zónáit jelzik.

Uszodák

Itt Helsinkiben négy uszoda is van tágabb környékünkön. Ezek egy cég kezelésébe tartoznak, ezért az árak eléggé egységesek (5,60 Euró/sima belépő), a szolgáltatás is alapvetően hasonló mindegyikben. Tiszta, modernnek mondható uszodák, ahol kártyás beléptető rendszer működik, az öltözőkben szauna, a medencetér a szétválasztva kicsiknek és nagyoknak. A nagymedence is jellemzően 25 méteres és valamilyen "wellness" cucc is van, izé...vízsugár a medence falából, jakuzzi meg hasonlók.

Itäkeskus uszoda belül

Az Itäkeskus melletti uszodát két emelet mélyen, gránitba vájták. Háború esetén óvóhely, békeidőben uszoda. A vizét mindig hidegnek éreztem, a gyerekmedence viszont tágas, vese alakú, elég meredek, nagy gyerekcsúzdával (csak bátraknak!). Ablaktalan, avíttas, nem barátságos. Közel van, mégsem használjuk. 

A malmi uszoda egyetlen előnye, hogy a 79-es busz végállomásától két lépésnyire van, így az óvodától egyenesen oda tudunk utazni. Sajnos gyerekszemmel épp ez a legrosszab: a kismedence ugyan tágas, de nélkülöz minden játékot, este 6 után ráadásul a partra állított kerekes hangfalból dübörög a zene. Víziaerobik, vagy tudja a jó ég micsoda. A vízből sok ütemesen rugózó női fejet látni, a parton meg egy ürgét aki latexgatyában emelgeti a térdét. Az uszoda nem zsúfolt, de gyereknek elég unalmas hely. A büfében csak mihaszna édességek, ráadásul csak készpénzzel lehet fizetni. A környéken, mint rendesen, nem kapni rendes kaját (csak szemetet a szomszéd plázában). És mi Friidával mégis ide jártunk februártól május végéig hetente, amíg Niina esténként Espoo-ban tanított. Ettünk hamburgert is, pizzát is - nem vagyok szent.  

A Mäkelänrinne uszoda a legnagyobb a környéken, ráadásul a gyerekeknek sem teljesen reménytelen. Külön kisbabás medence van, ám népszerű és zsúfolt. Rengeteg gyerek egy medencében nem jó. Az uszodában rendes étterem is működik, gyerekmenü, hétköznapi kaják felnőtteknek, kávé, édesség. Kész a hétvégi program: uszoda, majd ebéd.

Kisgyerekes szemmel...na jó Friida szubjektív szempontjából a kétes hírnevű Vuosaari kerület uszodája a legjobb. Nincs közel, és csak busz-metró kombóval érhető el, de fényes, nyitott és a gyereknek tetszik. Az uszodának otthont adó épület sportcentrumként működik, sportpályákkal, edzőtermekkel. Az ablakokon át látni, hogy itt cselgáncs, ott aerobik, amott meg kosárlabdaedzés folyik.

Bent a gyerekmedence mélysége a pár centitől a 90 centiméterig változik. A medence végében egy kis műanyag házikó áll, amiből a gyerek egy apró csúszdán csobbanhat a vízbe. A házon ajtó, ablakok. Na, Friidának pont ez kell. "Ez az én házam! Be lehet jönni!" mondogatja, és századszor is lecsúszik a csúzdán. El kell kapnunk az alján, különben megfulladna. A legmenőbb persze a kanyargós óriáscsúszda, amit egyszer Friidával is jó lenne kipróbálni.

Vuosaari uszoda nagymedence és csúszda (www.inlook.fi)

Öltöző
Leányunk eléggé képben van ami az élet kis és nagyobb dolgait illeti. Mivel Friida az anyja távollétében velem, a férfiöltözőben cserél ruhát, a ruha nélkül sétáló bácsikat már megszokhatta. Egy időben azért kíváncsian szemlélte a fiúkat és férfiakat és konkrét kérdéseket is megfogalmazott ama bizonyos lógó holmik mibenléte felől. "Ha nagy leszek, akkor nekem is lesz olyan hosszú pisilőm", állapította meg, de válaszom kissé lelombozta. Meg "Ha nagy leszek, nekem is szép, gömbölyű hasam lesz!" Na ezt is ott látta először.

A meztelenség. Igen, a finnek egy magyar ember számára arcpirító nyíltseggsággal viselik meztelenségüket. A zuhanyozóban, szaunában és öltözőben egyaránt. Itt nincs zárható kabin, és a szaunába egyenesen tilos is fürdőgatyában beülni. Nem mindenkinek kellemes ez az állapot. Sok külföldi, főleg valamely távol-keleti és arab országból származó ember is látogatja az uszodákat. Megfigyeltem, hogy ők általában gatyában zuhanyoznak. Sőt, némelyek a vécét használják öltözőnek.

Fürdőnadrág: Csak feszülős, elasztikus fürdőgatyában engedélyezett az úszás. Laza bermudában, sortban nincs esélyünk: az úszómester ránk szól, és felajánl egy kölcsöngatyát - ingyen! Itt jegyezném meg, hogy Amerikában meg épp a fecske volt kifejezetten riasztó és ízléstelen, ám a YMCA sportlétesítményeiben is törülközővel, fürdőruha nélkül szabadott csak szaunázni.

A szaunában is kiderül, ki az igazi finn. Ajtó nyílik, rózsás-fehér bőrű fazon, kis kappanhájjal hastájon és oda nem illő nonfiguratív tetoválással a lapockáján belép. Ha van hely, egyből az irányítóhelyre ül: a vödör mellé a kályha előtt. Innentől ő diktál! "Perhesauna. Pienet löylyt!" azaz kábé "Családi szauna. Pici gőzt!" így a felirat, de ez nem jelent semmit. Van, aki öt másodpercenként löttyint a forró kövekre, elviselhetetlenné fokozva a fájdalmat. Más csak percenként. És van, aki soha. Na, ez is idegesítő tud lenni. A szauna itt ugyanis nem olyan forró mint egy átlag magyar közszauna, ezért  löttyinteni kell, hogy a forró gőz hasson. Hozzáteszem, hogy itt nem csepegtetnek semmilyen eukaliptusz olajat a kövekre, valamint senki nem jógázik a padlón errefelé. Mindkét esetre láttam sok példát a Széchenyi-fürdő "fény"- és "aromaszaunáiban".


Ma is úsztunk, és a jövő héten is megyünk. Ez a világ rendje.

Let it grow! (on green roofs and their owners)

Pozor! Angol szöveg!
Ez a bejegyzést a World Design Capital 2012 Helsinki blogjára írtam 2012. szeptember 25.-én.

Let it grow!

Once an atheist writer was asked what he missed the most from his hometown? “Honestly? I’d like to hear the bells of our church, one more time!” so he said for great astonishment.

That story in the beginning was a total lie. I made it up. I only wanted to describe my personal experience how culture leaves a mark in human soul, regardless to what we know or believe. You will have a sense that this has little to do with anything that comes later, and you’ll be probably right.

There is one thing I strongly believe: in a city no un-used or irrelevant object can survive a longer period. A building must be useful or bear artistic and/or historical values or be useful anyhow. If it fails to possess any of those features, it will be inevitably  destroyed and give way to a new important and useful building. A city has a limited space to build, and development takes its toll from the green areas more often than not. Interestingly, everybody wants to live close to any green areas, so the city must provide new green spaces to improve life qualities of the citizens. Take this: Establishing a flowery meadow to the densest urban area, without the slightest interference in anyone’s life? Now, that would be genius – And that is a green roof!

(We should not forget, that a green roof will never completely replace any of those habitats destroyed by urban development!)

Did you know how green roofs provide services (to You, too!) by noise attenuation, storm-water retention and so many other ways? No? No worries. It is enough that they are nice, so people easily accept them in their neighborhood. Green roofs are common elements of the urban landscape and a subject to human beliefs as well.

Prefabricated green roof mats waiting for the workers in Fabianikatu, Helsinki

We, I reckon along with you Kind Reader, believe that green roofs are good. In fact, our belief is so strong that it is almost knowledge. We can tell it by the eye. Visual perception of green roofs is generally positive, so, for some reasons, noone really needs scientific literature to confirm it. So, let’s get one of those good roofs, and see what happens?

Shades of green

Really, what happens? It is a living system, so do not expect it to stay there without any change. I’d say the daily, seasonal and annual change of green roof biota (everything living) is one of the most interesting feature in this issue. For a rather sensitive owner, however, this may be a true nightmare. Some plants disappear, some other plants come by the wind.

 After six years the planted vegetation and elaborate design is hardly visible. (Central Library, Minneapolis)

The native prairie plant outcompetes the planted sedum on the irrigated roof. (Central Libary, Minneapolis)

Wild flowers, mosses and even trees start to grow on the new roof. Moreover, these newcomers spread all over, and after a few years there are only traces from the original (planted) vegetation. If mosses take over, then that is a serious message everyone should listen to: the roof is probably shaded from the Sun, it is too wet, but the soil is too shallow. This combination of relative darkness, high humidity and thin soil offers perfect habitat for mosses, instead of the planted Sedums and other rocky meadow plants highly adopted to dry and sunny habitats. Yep, nature rules. And moss mats do look pretty nice, though.

Relating quote: “Here in Mojave desert animals had millions of years to adapt to the harsh environment. But the lizard – he’s goig to die.” (Rango, 2011)

Sisyphus on the roof

Because we all love quotes from old Greeks, let’s see this one from Diogenes Laertius: “There is nothing permanent except change.”

Here we go again. What happens if a given roof owner thinks that the newly built, rather pricey green roof is just another product, like a doorknob? In some cases in both Europe and the United States the owners demand regular maintanence from the builder to keep plant species number(species diversity) where they started in the beginning. Especially when the owner explicitly orders to exclude yellow plants, as those attract bees (Don’t laugh, it has happened in Denmark). Make no mistake, the owner has all the right to do whatever (s)he likes and can on the roof within the frames of law.

Still, the practice of manually steering the biota on a green roof seems to be extremely sillyexpensive and time consuming, and all in all, hardly sustainable.

But wait a minute! Would such green roof owners change their way of thinking if somebody told them a story on conservation values, ecosystem functioning and the likes? There is a research on this topic within our group, I can’t wait to hear their results.

What I mean is for instance, telling the owners that their brand new roof has all the potential to host some local plants and animals suffering from habitat loss? Would they refuse to keep the newcomer plants afterwards?

Yes, conservation can be VERY local, you don’t always have to seek distant lands to save something. Simply put, let nature follow its course and interfere only when necessary. Tree seedlings can harm the roof with their roots, so no question why trees must go. On the other hand, the immigrating herbs and mosses will be quite a look at!

Plug-plant placed in green roof substrate to follow its survival (IKANO, Vantaa). Photo: N. Ala-Fossi

Experimental design on the roof: stripe represent different soil mixes, vegetations and treatments. Photo: N. Ala-Fossi

There are currently several experiments on native plants. The researchers try to find the secrets of the successful establishment of a number of native plant species under various roof conditions. Visible hints of the research can be found on roofs of Helsinki University buildings Exactum and Fabianikatu 26, but the enormous green-red experimental roof at Vantaa Porttipuisto will surely stick out from the boring urban setting.

We believe that roofs are good, but we know that we can make them even better.

Do we need a better ending for this post?

Below the closing song from Dr Seuss' Lorax "Let it grow".

Friida 2011-2012

 A Friida egy évéről készült 20 perces klip az alábbi linkre kattintva érhető el.

https://vimeo.com/49533909

A videó készítésének körülményei, mint rendesen, nem az átgondoltság jegyében teltek. Sokkal inkább a lopott félórák alatti intuitív pillanatok szabták meg, hogy mi kerüljön a klipbe? Ebből fakadóan nem feltétlenül a legjelentősebb programok (nagy kirándulás, vendégség, ünnep), inkább a hétköznapok százai során készült fotók/videók jelentik a gyűjtemény gerincét. "A nagy események" idején mi is "a nagy eseménnyel" vagyunk elfoglalva, ennek okán a legtöbb fotó a szürke hézköznapok alatt készül.

Rengeteg videó lapul a számítógép memóriájában megnézetlenül (a végén a dinnyés videó is egy ilyen volt tegnap délelőttig), de önkontrollt kell gyakorolnunk. Ez a 20 perc is végtelenül hosszú lehet annak, akinek a figyelme csak rövid ideig tartható fenn, és egy perc után automatikusan továbbklikkelne. Javaslom a buborékos műanyagcsomagolást nyomkodni.

Mindeközben Helsinkiben... Niina már dolgozik a lappföldi-norvég nyaralás videóján, amit nem telefonnal (hehe), hanem az új Canon kamerájával vett fel.

You build it…

(a cikket a Helsinki World Design Capital 2012 blogjára írtam 2012 augusztus 29.-én)

…and the zoologists will come. As the quote goes ”You build it, and they will come (1)” it’s not difficult to picture the scene of a newly built green roof, where three fully equipped biologists pop up from nowhere, even before the animals could find it. 

There is always something moving about finishing a work that kept you busy for a period of time. No doubt, it is even more moving when we translate our work into numbers. Last year we only told a story. Now we provide the research frame and a short list just to sum up the season:

Problem: Surface of urban green roofs increases each year, but our knowledge of their role on local animal diversity is far from satisfactory. Yes, we assume these roofs are “important”, but it’s unclear why, and how important they are in Finland? 

Goal: Discovering the current fauna of vegetated roofs of similar age in Helsinki-Vantaa area, reveal conservation values and potential threats (alien/invasive species), as well as the main drivers of invertebrate community compositions.

Methods: Vacuum insect collector (DVac122) and colour pan traps, so we don’t harm the roof material.

Who: Ferenc Vilisics PhD, Kukka Kyrö, PhD student, Henri Järvisalo summer intern, and Susanna Lehvävirta, principal of the “Fifth Dimension” research programme.

When: May-August 2012

Emptying the sample mesh bag of the DVac

The numbers (without mentioning the endless list of meetings, consultations and informal chats):

- Visited 21 roofs in 10 addresses,

- Visited each roof 4 times between May and August.

- Driven cc. 600 km by car, used cc. 42 l of gasoline.

- Spent roughly 20 full days on the roofs, and devoting cc. 380 man-hour for the task.

- Collected cc. 1080 DVac samples, operated DVac for cc. 500 minutes (8h 30mins).

- Used cc. 20 rolls of 3–5L plastic bags and 4 liters of gasoline for DVac-ing.

- The team members have climbed the ladders cc. 130 times altogether.

- Injuries: zero, but ripped one trousers.

The work went as it has been planned without any major events. After a somewhat shaky start on a cold and windy day of May, we could eventually develop our routine enabling us great efficiency and made each move predictable.

“Louie, I think this is the beginning of a beautiful friendship”(2). Yes, indeed. The vacuuming is just the beginning of a long bitter-sweet assignment in the lab, selecting all the bugs from 1080 samples. One average sample contains over 100 microscopic mites, springtails and thripses, but samples with 500 specimens aren’t rare either.

Personal notes

I am not a particularly brave person, but for most people – perhaps - a green roof research may relate to courage. I have a good deal of acrophobia (horror of height), plus allergic to bee sting. Courage, however, is not the most important feature one needs in the pursuit of better understanding urban green roof ecology. It’s more like curiosity.

Curiosity overcomes impossible conditions – evidence provided by generations of students and supervisors working in the field and labs 24/7 just to get answer to even the most obvious questions.

When you watch a popular science channel, you may see a random rainforest with a commentary“there are 122 tree species in this mountain forest in Honduras”. We may overlook it, but somebody had to climb up there and count those trees.

In our case, curiosity is required to spend a summer on roofs possessing so obvious handicaps: height, exposure to sun and wind, hard to reach with heavy equipments, not mentioning the various interactions with roof owners and managers who guard the gates of urban green roofs.

We believe it is cool to occupy ourselves with vacuuming bugs on green roofs. So, time to time we will return and give a better insight into our work.

Citation 1: the movie “Field of Dreams”, directed by Phil Alden Robinson, 1989

Citation 2: the movie “Casablanca”, directed by Mihály Kertész, 1942

Gyereksör

Leányunk nem kisbaba már. Erre minden nap többször is emlékeztet minket. Koordináta rendszerében most kezd megszilárdulni sok olyan fogalom, ami nekünk fölnőtteknek nem is kérdés. Ki a nagy és ki a kicsi? Ki az öreg és ki a fiatal?

Megtanultam, hogy mindent magára vonatkoztat és magához viszonyít. Ha kérdezi, "nagy vagy?" akkor azt önmagához képest érti. A beszélgetések finn-magyar kevert nyelven zajlanak. (Tykkätkö sinä siitä sörtä? Onko se rendőrbácsi kiltti?, stb). A "De" egyenértékű az igennel. 

Hallgassunk bele a végtelen beszédfolyamba egy random ponton, legyen ez péntek reggel nyolc órakor. 

Friida: - Apa nagy? 
Én: - Igen. 
F: - És Friida? 
- Friida kicsi. 
F: - Igen. De Friida egy kicsit nagy is. Két éves!
- Három. Háromszáz!
F: - Nem, három! Apa nagy? 
- Igen. 
F: - Friida is nagy, és akkor ihat sört...Te szereted a sört? 
- Igen. De neked nem ízlene, és nem is ihatsz olyat. 
F: - Miért? 
- Mert keserű. És alkohol van benne, amitől beteg leszel, apát pedig börtönbe viszik, mert sört adott neked.
F: - A rendőrbácsik? 
- Igen. 
F: - A rendőrbácsi kedves? 
- Igen, ő kedves. 
F: - Én szeretem a rendőrbácsit! Majd eljön ide az autójával nénónénó! 
- Nem jön ide, mert nem adok neked sört. 
F: - De. Gyereksört. 
- Nincsen gyereksör. Adok neked kakaót. 
F: - Kávét. 
- Jó, nevezzük kávénak. 
F: - Friida szereti a kávét. Apa is szereti a kávét. Te most Feri papa vagy? 
- Nem.
F: - De, beszélj Feri papa!
- Na jó. Hóhó, hűvee pejvee, én vagyok a Feri papa, nézd milyen bajuszom van! Hol van ez a Friduska? Szeretsz úszni? Majd megtanítalak. Hú, de megéheztem! Akkorát szaunáztam, hogy...! Oké, ennyi elég lesz.
F: - (vigyorog) Beszélj még. Te vagy Feri papa? 
- Én a Feri apa vagyok. Vigyázz, levered a kakaót!
F: - Kávét. Nem piszkoltam össze az asztalt. Friida ügyes! 
- Töröld meg a szádat. 
F: - Konyharuhával. Egyedül!
- Kérsz még enni vagy inni? 
F: - Nemnem! 
- Akkor mehetsz mosakodni és pisilni.
F: - Friida már pisilt a bilibe. 
- Mikor? 
F: - Holnap.
- ....
F: - Én már nem kérem ezt a joghurtot. 
- Semmi baj, ettél már eleget. Mehetsz.
F: - Apa jó! 
- Köszönöm, kedves vagy, hogy ezt mondod. Anya is jó. 
(vigyázz, leesel a székről, rendesen mássz le róla!..ez nem vicces)
- ....és Ági mama és Feri papa is. 
F: - Én szeretem a Feri papát! Ő a kedvenc nagypapám. 
- Seppo papa is jó, nem? 
F: - De. Seppo papa a kedvenc nagypapám. 
- Feri papa nemsokára idejön majd repülőgéppel... 
F: -...és leszáll így zzzsíííí sssszzss! 
- Igen, és eljön ide hozzánk.  
F: - És itt fog aludni...És nem megy innen el soha többé.
- Igen, ott fog aludni a kanapén.  
F: - Ott? 
- Igen. De csak négy napig, utána visszamegy Székesfehérvárra Ági mamához. 
F: - Uszodába? 
- Biztos uszodába is megy majd. Meg szaunába is. 
F: - Friida nem akar szaunába menni.
- Múltkor még szerettél, amikor együtt voltunk. Amikor elhoztad Trinci bácsit (G.I. Joe katona, Friida adott nevet neki) és kitakarítottál a zuhanyzóban a Múminos törülköződdel. 
F: - Én nem akarok szaunába. 
- ...menni. Értem, nem kell neked.
F: - Friida kicsit éhes. Friidának szép, gömbölyű hasa van. Apának is szép, gömbölyű hasa van. Apa bácsi?
- Igen, bácsi vagyok. 
F: - Neeehem! Apa nem bácsi! 
- Hát micsoda? Néni?
F:  -Nem, apa Feri apa. 
- De apa is bácsi. 
F: - Friida is bácsi.....Neeem is! (nevetgél) Friida kislány vagyok! Naaagy kislány! Nem vagyok baba. A babák így beszélnek oáá oáá, és az anyukájuk melléből esznek tejet, de Friida nem! 
- Nem, te már nagylány vagy. És nem is kell már pelenka neked. És beszélni is tudsz. 
F: - Meg ugrálni is! Brekk brekk brekk! És iskolába járok!...Neeheem is! :)
- Óvodába. 
F: - Nem megyünk holnap óvodába? 
- Nem, holnap hétvége. 
F: - (örömtáncot lejt) Jesszhurrá, jesszhurrá! Nem megyek óvodába, jesszhurrá! 
- De ma mennünk kell, kezdj el öltözni lassan. Kell bugyi. 
F: - Nem ment pisi a bugyogóba! Friida már nagylány.
- Ügyes voltál. Húzd fel ezt. Hűvös van, melegen kell öltözni. Keressünk egy erősebb nadrágot.
F: - Neeeem akarok nadrágot! (érthetetlenül sikoltozik, földön vonaglik)
- Jó, szoknya is lehet. Keresünk egy szép szoknyát, de kell alá pitkikszet (angolul: leggings, magyarul nem is tudom). Megmutathatod milyen szép szoknyád van. Anya pedig csinál neked szép frizurát.  
F: - Apa. 
- Nem, apa nem tudja, hogy kell a hajcsatokat használni. Félek, hogy meghúzom a hajad. Na, már készen is vagyunk. 
F: - Apa egyedül felöltöztetett engem!
- Kell még rád zokni. Vedd fel egyedül.
F: - Nem tudom...

...és így tovább.

Finnisztán a Facebookon is! Gyere, és nézz még több finn dolgot, ha ennyi nem lenne elég!