"A nő a biológiai értelemben vett nőnemű felnőtt ember elnevezése, szemben a hímnemű felnőtt emberrel, a férfival." (Wikpedia: Nő)
 |
| Nő. (Forrás: wikipedia.com) |
Nemzetközi Nőnap. Az emberiséget nem tartom nagyon sokra, de a nőkkel nincs különösebb bajom. Írom ezt úgy, hogy odakint, a média nagyszínpadán Müller Péter azzal borzolja az idegeimet, hogy rosszul szeretem
(nemcsak én, de minden férfi) a nőket, zsarnokként ülök a nők fején és mégha azt is hiszem, hogy nem - hát dehogynem! Ebből fakad, hogy jobban teszem, ha befogom a szám, mert egy önjelölt szobafilozófus/-pszichológus, vagy Osho, vagy a bükki füvesember (credits to Dávid a
kőember blogról), vagy a Pilisi Szívcsakra titkát egyes-egyedül ismerő
tisztánlátó úgyis kiforgatná a szavaimat. Ezen a szép márciusi napon van a Nemzetközi Nőnap, amikor a férfiak egy része őszintén, másik része hivatalból erősen gondol a nőkre. A férfiak amúgy sokat gondolnak nőkre (
több infó a Kensey Intézettől), de ma egyfajta tágan értelmezett, mégis egyoldalú Valentin-napként MINDEN nőt szeretni lehet, legalább egy napig. Jól van ez így, kicsit nyálas, de legalább van benne rendszer.
Baljós árnyak
Néhány sötét emléktől a mai napig nem tudok szabadulni. Általános iskola, 3/A. A táblán krétafelirat, aszongya "NEMZETKÖZI NŐNAP Március 8". Izzadt markunkban piaci hóvirágokat szorongatva, sorba rendeződve állunk a tábla előtt. A jelre várunk, csak fiúk. A lányok velünk szemben, mint egy másik bolygó szülöttei. Várakozással telve bámulnak, némelyik arcán gúny, másokén büszkeség ragyog. Öröm, meghatódás? Ugyan.
Arról ugyanis nem sok szó esett, hogy a lányok, ezek a kollektíven levegőnek nézett hosszúhajú, furcsa lények milyen értelemben álltak összefüggésben az anyákkal és nagyanyákkal? Akkor az osztályteremben minden korábbinál jobban kirajzolódtak az erővonalak: ők és mi.
A tanárnő vezényelt, mi fiúk pedig meneteltünk a gyűlölt ellenség
(A Lányok!) felé, virággal a kézben. A katonák is így menetelhettek Borogyinónál, elfogadva a megváltoztathatatlant, fejet hajtva egy nagyobb akarat előtt. Így mentünk mi, leszegett fejjel a lányok felé valami homályos cél érdekében, miközben a valódi cél a túlélés volt (majd a szünetben
foci és felejtés!).
A virágot nyújtó kezet nem a mi akaratunk, hanem a tanár akarata mozgatta. Az elmotyogott
"boldognőnapot" a tanár mondta rajtam keresztül. Az ekkorra már elfonnyadt hóvirág a kézfejemre csuklott, a lány kezébe átérve feje aláhull, és vége. A virág esszenciája a szépség, fonnyadt virág egyenlő a semmivel. Hát, legalább ennyi elégtételt vehettünk, hogy a lányok kaptak is meg nem is virágot.
 |
| Fotó: Thinkstock és Borsonline |
A fiúk (a későbbi férfiak) ilyetén nyilvános, rendszeres nevelése, csituló amplitúdóval ugyan, de még nyolcadikig kitartott. A gimnáziumban aztán bekövetkezett a téboly, és a csajok kamatostul visszakaptak mindent: a fiúk
maguktól vettek virágot! Napóleon kora helyett a lovagok kora köszöntött ránk, és piros szegfűkkel a kézben, ragyogó pattanásokkal a homlokunkon galoppoztunk a lányok elé, akik szerintem a pokolba kívántak minket kis szarosokat, mert nekik az egyetemista fiúk tetszettek.
Az oly nagyon vágyott egyenlőség jegyében ezúton kívánok
mindenkinek remek, derűs pénteket!
Akarsz beszélni róla?
Neked mit jelent a Nemzetközi Nőnap? Ünnepled, használod vagy ellenzed?
Egy kis adalék. Útmutató nőkhöz:
,,Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől.
Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei.
Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát.
Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a
negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a
hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami
teljesen a Tied.
Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed.
Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó,
vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van."
/Müller Péter/
