Uszodai körkép

A téma valahogy soha nem kerül elő, pedig ha valami, akkor az uszoda egyértelműen része a heti rutinunknak. Úszni szeretünk, gyereknek ingyen van és nem is nehéz eljutni odáig. Kell ennél több?

Friida már kisbaba korában belekóstolt a klórba, akkor Pesten a BVSC Uszodáig kellett elmetrózni. Az ám a csoda! Egy keskeny, meredek lépcsősor vezet a bejárathoz. Az egész olyan, mint egy darwinista szemléltetőeszköz: csak a legfittebb, legrátermettebb egyedek juthatnak az uszodába!

Niina erős volt, heti rendszerességgel felcipelte az óriás babakocsit gyerekestül-málhástul a lépcsősor tetejére, majd 40 perc babaúszás után le. Ne feledjük, hogy ehhez többször is meg kellett ismételnie a mutatványt a budapesti díszletek között: a kisföldalattin sehol nincs lift, és a lakásunk is lift nélküli bérházban volt.

Ott a lépcső. Nem gyenge, ugye?

Eljutás
Hogy nem vágyunk vissza a pesti hétköznapokba, az ennek is köszönhető. Utáljuk vagy sem, ki kell mondani: Helsinkiben jobban figyelnek a mozgásukban korlátozottakra (is). A metrómegállókban és általában minden emeletes közterületen van lift. Lehet, hogy néha elromlik, de aztán megjavítják és megint lesz.
Az is fontos, hogy babakocsival (egy felnőtt+gyerek+babakocsi) utazó személy számára a tömegközlekedés ingyen van. Ez jár, mondhatnánk így is. Friidának volt egy "jó éve", amikor nem volt hajlandó kocsiba ülni, mondván ő már nagylány. Ez tartott tavaly téltől idén nyárig. Ezidő alatt a kis könnyűszerkezetes kocsinkat hurcoltam mint nagyranőtt buszjegyet, és működött!
 
Helsinkiben a helyi tömegközlekedési vállalat (HSL) "chipkártyás" rendszert működtet. Mint egy mobilos feltöltőkártyára, úgy ezekre is pénzt kell tölteni. Szezonra (2 hét, 1 hónap, stb) fix árért, vagy adott pénzösszeget tölthetünk rá (20, 60 stb. Euró). Minden metróállomáson van pár automata, ahol készpénzzel és bankkártyával is fizethetünk.

Felszálláskor a sofőr melletti automatához közelítjük a kártyát, ami a kijelzőjén megmutatja, hogy mennyi pénz vagy idő áll még rendelkezésünkre. A városon belüli utazáskor az 1-es gombot kell megnyomni, a gép leveszi a kreditet a kártyáról, vidáman sípol és már ülhetünk is le. Ettől kezdve 60 percig szabadon használhatjuk a buszt, villamost és a metrót.

Az automata. A pink adja az egyszeri jegyet.

A "buszkártya" (www.iltalehti.fi)

Jegyérvényesítés. A számok a város zónáit jelzik.

Uszodák

Itt Helsinkiben négy uszoda is van tágabb környékünkön. Ezek egy cég kezelésébe tartoznak, ezért az árak eléggé egységesek (5,60 Euró/sima belépő), a szolgáltatás is alapvetően hasonló mindegyikben. Tiszta, modernnek mondható uszodák, ahol kártyás beléptető rendszer működik, az öltözőkben szauna, a medencetér a szétválasztva kicsiknek és nagyoknak. A nagymedence is jellemzően 25 méteres és valamilyen "wellness" cucc is van, izé...vízsugár a medence falából, jakuzzi meg hasonlók.

Itäkeskus uszoda belül

Az Itäkeskus melletti uszodát két emelet mélyen, gránitba vájták. Háború esetén óvóhely, békeidőben uszoda. A vizét mindig hidegnek éreztem, a gyerekmedence viszont tágas, vese alakú, elég meredek, nagy gyerekcsúzdával (csak bátraknak!). Ablaktalan, avíttas, nem barátságos. Közel van, mégsem használjuk. 

A malmi uszoda egyetlen előnye, hogy a 79-es busz végállomásától két lépésnyire van, így az óvodától egyenesen oda tudunk utazni. Sajnos gyerekszemmel épp ez a legrosszab: a kismedence ugyan tágas, de nélkülöz minden játékot, este 6 után ráadásul a partra állított kerekes hangfalból dübörög a zene. Víziaerobik, vagy tudja a jó ég micsoda. A vízből sok ütemesen rugózó női fejet látni, a parton meg egy ürgét aki latexgatyában emelgeti a térdét. Az uszoda nem zsúfolt, de gyereknek elég unalmas hely. A büfében csak mihaszna édességek, ráadásul csak készpénzzel lehet fizetni. A környéken, mint rendesen, nem kapni rendes kaját (csak szemetet a szomszéd plázában). És mi Friidával mégis ide jártunk februártól május végéig hetente, amíg Niina esténként Espoo-ban tanított. Ettünk hamburgert is, pizzát is - nem vagyok szent.  

A Mäkelänrinne uszoda a legnagyobb a környéken, ráadásul a gyerekeknek sem teljesen reménytelen. Külön kisbabás medence van, ám népszerű és zsúfolt. Rengeteg gyerek egy medencében nem jó. Az uszodában rendes étterem is működik, gyerekmenü, hétköznapi kaják felnőtteknek, kávé, édesség. Kész a hétvégi program: uszoda, majd ebéd.

Kisgyerekes szemmel...na jó Friida szubjektív szempontjából a kétes hírnevű Vuosaari kerület uszodája a legjobb. Nincs közel, és csak busz-metró kombóval érhető el, de fényes, nyitott és a gyereknek tetszik. Az uszodának otthont adó épület sportcentrumként működik, sportpályákkal, edzőtermekkel. Az ablakokon át látni, hogy itt cselgáncs, ott aerobik, amott meg kosárlabdaedzés folyik.

Bent a gyerekmedence mélysége a pár centitől a 90 centiméterig változik. A medence végében egy kis műanyag házikó áll, amiből a gyerek egy apró csúszdán csobbanhat a vízbe. A házon ajtó, ablakok. Na, Friidának pont ez kell. "Ez az én házam! Be lehet jönni!" mondogatja, és századszor is lecsúszik a csúzdán. El kell kapnunk az alján, különben megfulladna. A legmenőbb persze a kanyargós óriáscsúszda, amit egyszer Friidával is jó lenne kipróbálni.

Vuosaari uszoda nagymedence és csúszda (www.inlook.fi)

Öltöző
Leányunk eléggé képben van ami az élet kis és nagyobb dolgait illeti. Mivel Friida az anyja távollétében velem, a férfiöltözőben cserél ruhát, a ruha nélkül sétáló bácsikat már megszokhatta. Egy időben azért kíváncsian szemlélte a fiúkat és férfiakat és konkrét kérdéseket is megfogalmazott ama bizonyos lógó holmik mibenléte felől. "Ha nagy leszek, akkor nekem is lesz olyan hosszú pisilőm", állapította meg, de válaszom kissé lelombozta. Meg "Ha nagy leszek, nekem is szép, gömbölyű hasam lesz!" Na ezt is ott látta először.

A meztelenség. Igen, a finnek egy magyar ember számára arcpirító nyíltseggsággal viselik meztelenségüket. A zuhanyozóban, szaunában és öltözőben egyaránt. Itt nincs zárható kabin, és a szaunába egyenesen tilos is fürdőgatyában beülni. Nem mindenkinek kellemes ez az állapot. Sok külföldi, főleg valamely távol-keleti és arab országból származó ember is látogatja az uszodákat. Megfigyeltem, hogy ők általában gatyában zuhanyoznak. Sőt, némelyek a vécét használják öltözőnek.

Fürdőnadrág: Csak feszülős, elasztikus fürdőgatyában engedélyezett az úszás. Laza bermudában, sortban nincs esélyünk: az úszómester ránk szól, és felajánl egy kölcsöngatyát - ingyen! Itt jegyezném meg, hogy Amerikában meg épp a fecske volt kifejezetten riasztó és ízléstelen, ám a YMCA sportlétesítményeiben is törülközővel, fürdőruha nélkül szabadott csak szaunázni.

A szaunában is kiderül, ki az igazi finn. Ajtó nyílik, rózsás-fehér bőrű fazon, kis kappanhájjal hastájon és oda nem illő nonfiguratív tetoválással a lapockáján belép. Ha van hely, egyből az irányítóhelyre ül: a vödör mellé a kályha előtt. Innentől ő diktál! "Perhesauna. Pienet löylyt!" azaz kábé "Családi szauna. Pici gőzt!" így a felirat, de ez nem jelent semmit. Van, aki öt másodpercenként löttyint a forró kövekre, elviselhetetlenné fokozva a fájdalmat. Más csak percenként. És van, aki soha. Na, ez is idegesítő tud lenni. A szauna itt ugyanis nem olyan forró mint egy átlag magyar közszauna, ezért  löttyinteni kell, hogy a forró gőz hasson. Hozzáteszem, hogy itt nem csepegtetnek semmilyen eukaliptusz olajat a kövekre, valamint senki nem jógázik a padlón errefelé. Mindkét esetre láttam sok példát a Széchenyi-fürdő "fény"- és "aromaszaunáiban".


Ma is úsztunk, és a jövő héten is megyünk. Ez a világ rendje.

Let it grow! (on green roofs and their owners)

Pozor! Angol szöveg!
Ez a bejegyzést a World Design Capital 2012 Helsinki blogjára írtam 2012. szeptember 25.-én.

Let it grow!

Once an atheist writer was asked what he missed the most from his hometown? “Honestly? I’d like to hear the bells of our church, one more time!” so he said for great astonishment.

That story in the beginning was a total lie. I made it up. I only wanted to describe my personal experience how culture leaves a mark in human soul, regardless to what we know or believe. You will have a sense that this has little to do with anything that comes later, and you’ll be probably right.

There is one thing I strongly believe: in a city no un-used or irrelevant object can survive a longer period. A building must be useful or bear artistic and/or historical values or be useful anyhow. If it fails to possess any of those features, it will be inevitably  destroyed and give way to a new important and useful building. A city has a limited space to build, and development takes its toll from the green areas more often than not. Interestingly, everybody wants to live close to any green areas, so the city must provide new green spaces to improve life qualities of the citizens. Take this: Establishing a flowery meadow to the densest urban area, without the slightest interference in anyone’s life? Now, that would be genius – And that is a green roof!

(We should not forget, that a green roof will never completely replace any of those habitats destroyed by urban development!)

Did you know how green roofs provide services (to You, too!) by noise attenuation, storm-water retention and so many other ways? No? No worries. It is enough that they are nice, so people easily accept them in their neighborhood. Green roofs are common elements of the urban landscape and a subject to human beliefs as well.

Prefabricated green roof mats waiting for the workers in Fabianikatu, Helsinki

We, I reckon along with you Kind Reader, believe that green roofs are good. In fact, our belief is so strong that it is almost knowledge. We can tell it by the eye. Visual perception of green roofs is generally positive, so, for some reasons, noone really needs scientific literature to confirm it. So, let’s get one of those good roofs, and see what happens?

Shades of green

Really, what happens? It is a living system, so do not expect it to stay there without any change. I’d say the daily, seasonal and annual change of green roof biota (everything living) is one of the most interesting feature in this issue. For a rather sensitive owner, however, this may be a true nightmare. Some plants disappear, some other plants come by the wind.

 After six years the planted vegetation and elaborate design is hardly visible. (Central Library, Minneapolis)

The native prairie plant outcompetes the planted sedum on the irrigated roof. (Central Libary, Minneapolis)

Wild flowers, mosses and even trees start to grow on the new roof. Moreover, these newcomers spread all over, and after a few years there are only traces from the original (planted) vegetation. If mosses take over, then that is a serious message everyone should listen to: the roof is probably shaded from the Sun, it is too wet, but the soil is too shallow. This combination of relative darkness, high humidity and thin soil offers perfect habitat for mosses, instead of the planted Sedums and other rocky meadow plants highly adopted to dry and sunny habitats. Yep, nature rules. And moss mats do look pretty nice, though.

Relating quote: “Here in Mojave desert animals had millions of years to adapt to the harsh environment. But the lizard – he’s goig to die.” (Rango, 2011)

Sisyphus on the roof

Because we all love quotes from old Greeks, let’s see this one from Diogenes Laertius: “There is nothing permanent except change.”

Here we go again. What happens if a given roof owner thinks that the newly built, rather pricey green roof is just another product, like a doorknob? In some cases in both Europe and the United States the owners demand regular maintanence from the builder to keep plant species number(species diversity) where they started in the beginning. Especially when the owner explicitly orders to exclude yellow plants, as those attract bees (Don’t laugh, it has happened in Denmark). Make no mistake, the owner has all the right to do whatever (s)he likes and can on the roof within the frames of law.

Still, the practice of manually steering the biota on a green roof seems to be extremely sillyexpensive and time consuming, and all in all, hardly sustainable.

But wait a minute! Would such green roof owners change their way of thinking if somebody told them a story on conservation values, ecosystem functioning and the likes? There is a research on this topic within our group, I can’t wait to hear their results.

What I mean is for instance, telling the owners that their brand new roof has all the potential to host some local plants and animals suffering from habitat loss? Would they refuse to keep the newcomer plants afterwards?

Yes, conservation can be VERY local, you don’t always have to seek distant lands to save something. Simply put, let nature follow its course and interfere only when necessary. Tree seedlings can harm the roof with their roots, so no question why trees must go. On the other hand, the immigrating herbs and mosses will be quite a look at!

Plug-plant placed in green roof substrate to follow its survival (IKANO, Vantaa). Photo: N. Ala-Fossi

Experimental design on the roof: stripe represent different soil mixes, vegetations and treatments. Photo: N. Ala-Fossi

There are currently several experiments on native plants. The researchers try to find the secrets of the successful establishment of a number of native plant species under various roof conditions. Visible hints of the research can be found on roofs of Helsinki University buildings Exactum and Fabianikatu 26, but the enormous green-red experimental roof at Vantaa Porttipuisto will surely stick out from the boring urban setting.

We believe that roofs are good, but we know that we can make them even better.

Do we need a better ending for this post?

Below the closing song from Dr Seuss' Lorax "Let it grow".

Friida 2011-2012

 A Friida egy évéről készült 20 perces klip az alábbi linkre kattintva érhető el.

https://vimeo.com/49533909

A videó készítésének körülményei, mint rendesen, nem az átgondoltság jegyében teltek. Sokkal inkább a lopott félórák alatti intuitív pillanatok szabták meg, hogy mi kerüljön a klipbe? Ebből fakadóan nem feltétlenül a legjelentősebb programok (nagy kirándulás, vendégség, ünnep), inkább a hétköznapok százai során készült fotók/videók jelentik a gyűjtemény gerincét. "A nagy események" idején mi is "a nagy eseménnyel" vagyunk elfoglalva, ennek okán a legtöbb fotó a szürke hézköznapok alatt készül.

Rengeteg videó lapul a számítógép memóriájában megnézetlenül (a végén a dinnyés videó is egy ilyen volt tegnap délelőttig), de önkontrollt kell gyakorolnunk. Ez a 20 perc is végtelenül hosszú lehet annak, akinek a figyelme csak rövid ideig tartható fenn, és egy perc után automatikusan továbbklikkelne. Javaslom a buborékos műanyagcsomagolást nyomkodni.

Mindeközben Helsinkiben... Niina már dolgozik a lappföldi-norvég nyaralás videóján, amit nem telefonnal (hehe), hanem az új Canon kamerájával vett fel.