You build it…

(a cikket a Helsinki World Design Capital 2012 blogjára írtam 2012 augusztus 29.-én)

…and the zoologists will come. As the quote goes ”You build it, and they will come (1)” it’s not difficult to picture the scene of a newly built green roof, where three fully equipped biologists pop up from nowhere, even before the animals could find it. 

There is always something moving about finishing a work that kept you busy for a period of time. No doubt, it is even more moving when we translate our work into numbers. Last year we only told a story. Now we provide the research frame and a short list just to sum up the season:

Problem: Surface of urban green roofs increases each year, but our knowledge of their role on local animal diversity is far from satisfactory. Yes, we assume these roofs are “important”, but it’s unclear why, and how important they are in Finland? 

Goal: Discovering the current fauna of vegetated roofs of similar age in Helsinki-Vantaa area, reveal conservation values and potential threats (alien/invasive species), as well as the main drivers of invertebrate community compositions.

Methods: Vacuum insect collector (DVac122) and colour pan traps, so we don’t harm the roof material.

Who: Ferenc Vilisics PhD, Kukka Kyrö, PhD student, Henri Järvisalo summer intern, and Susanna Lehvävirta, principal of the “Fifth Dimension” research programme.

When: May-August 2012

Emptying the sample mesh bag of the DVac

The numbers (without mentioning the endless list of meetings, consultations and informal chats):

- Visited 21 roofs in 10 addresses,

- Visited each roof 4 times between May and August.

- Driven cc. 600 km by car, used cc. 42 l of gasoline.

- Spent roughly 20 full days on the roofs, and devoting cc. 380 man-hour for the task.

- Collected cc. 1080 DVac samples, operated DVac for cc. 500 minutes (8h 30mins).

- Used cc. 20 rolls of 3–5L plastic bags and 4 liters of gasoline for DVac-ing.

- The team members have climbed the ladders cc. 130 times altogether.

- Injuries: zero, but ripped one trousers.

The work went as it has been planned without any major events. After a somewhat shaky start on a cold and windy day of May, we could eventually develop our routine enabling us great efficiency and made each move predictable.

“Louie, I think this is the beginning of a beautiful friendship”(2). Yes, indeed. The vacuuming is just the beginning of a long bitter-sweet assignment in the lab, selecting all the bugs from 1080 samples. One average sample contains over 100 microscopic mites, springtails and thripses, but samples with 500 specimens aren’t rare either.

Personal notes

I am not a particularly brave person, but for most people – perhaps - a green roof research may relate to courage. I have a good deal of acrophobia (horror of height), plus allergic to bee sting. Courage, however, is not the most important feature one needs in the pursuit of better understanding urban green roof ecology. It’s more like curiosity.

Curiosity overcomes impossible conditions – evidence provided by generations of students and supervisors working in the field and labs 24/7 just to get answer to even the most obvious questions.

When you watch a popular science channel, you may see a random rainforest with a commentary“there are 122 tree species in this mountain forest in Honduras”. We may overlook it, but somebody had to climb up there and count those trees.

In our case, curiosity is required to spend a summer on roofs possessing so obvious handicaps: height, exposure to sun and wind, hard to reach with heavy equipments, not mentioning the various interactions with roof owners and managers who guard the gates of urban green roofs.

We believe it is cool to occupy ourselves with vacuuming bugs on green roofs. So, time to time we will return and give a better insight into our work.

Citation 1: the movie “Field of Dreams”, directed by Phil Alden Robinson, 1989

Citation 2: the movie “Casablanca”, directed by Mihály Kertész, 1942

Gyereksör

Leányunk nem kisbaba már. Erre minden nap többször is emlékeztet minket. Koordináta rendszerében most kezd megszilárdulni sok olyan fogalom, ami nekünk fölnőtteknek nem is kérdés. Ki a nagy és ki a kicsi? Ki az öreg és ki a fiatal?

Megtanultam, hogy mindent magára vonatkoztat és magához viszonyít. Ha kérdezi, "nagy vagy?" akkor azt önmagához képest érti. A beszélgetések finn-magyar kevert nyelven zajlanak. (Tykkätkö sinä siitä sörtä? Onko se rendőrbácsi kiltti?, stb). A "De" egyenértékű az igennel. 

Hallgassunk bele a végtelen beszédfolyamba egy random ponton, legyen ez péntek reggel nyolc órakor. 

Friida: - Apa nagy? 
Én: - Igen. 
F: - És Friida? 
- Friida kicsi. 
F: - Igen. De Friida egy kicsit nagy is. Két éves!
- Három. Háromszáz!
F: - Nem, három! Apa nagy? 
- Igen. 
F: - Friida is nagy, és akkor ihat sört...Te szereted a sört? 
- Igen. De neked nem ízlene, és nem is ihatsz olyat. 
F: - Miért? 
- Mert keserű. És alkohol van benne, amitől beteg leszel, apát pedig börtönbe viszik, mert sört adott neked.
F: - A rendőrbácsik? 
- Igen. 
F: - A rendőrbácsi kedves? 
- Igen, ő kedves. 
F: - Én szeretem a rendőrbácsit! Majd eljön ide az autójával nénónénó! 
- Nem jön ide, mert nem adok neked sört. 
F: - De. Gyereksört. 
- Nincsen gyereksör. Adok neked kakaót. 
F: - Kávét. 
- Jó, nevezzük kávénak. 
F: - Friida szereti a kávét. Apa is szereti a kávét. Te most Feri papa vagy? 
- Nem.
F: - De, beszélj Feri papa!
- Na jó. Hóhó, hűvee pejvee, én vagyok a Feri papa, nézd milyen bajuszom van! Hol van ez a Friduska? Szeretsz úszni? Majd megtanítalak. Hú, de megéheztem! Akkorát szaunáztam, hogy...! Oké, ennyi elég lesz.
F: - (vigyorog) Beszélj még. Te vagy Feri papa? 
- Én a Feri apa vagyok. Vigyázz, levered a kakaót!
F: - Kávét. Nem piszkoltam össze az asztalt. Friida ügyes! 
- Töröld meg a szádat. 
F: - Konyharuhával. Egyedül!
- Kérsz még enni vagy inni? 
F: - Nemnem! 
- Akkor mehetsz mosakodni és pisilni.
F: - Friida már pisilt a bilibe. 
- Mikor? 
F: - Holnap.
- ....
F: - Én már nem kérem ezt a joghurtot. 
- Semmi baj, ettél már eleget. Mehetsz.
F: - Apa jó! 
- Köszönöm, kedves vagy, hogy ezt mondod. Anya is jó. 
(vigyázz, leesel a székről, rendesen mássz le róla!..ez nem vicces)
- ....és Ági mama és Feri papa is. 
F: - Én szeretem a Feri papát! Ő a kedvenc nagypapám. 
- Seppo papa is jó, nem? 
F: - De. Seppo papa a kedvenc nagypapám. 
- Feri papa nemsokára idejön majd repülőgéppel... 
F: -...és leszáll így zzzsíííí sssszzss! 
- Igen, és eljön ide hozzánk.  
F: - És itt fog aludni...És nem megy innen el soha többé.
- Igen, ott fog aludni a kanapén.  
F: - Ott? 
- Igen. De csak négy napig, utána visszamegy Székesfehérvárra Ági mamához. 
F: - Uszodába? 
- Biztos uszodába is megy majd. Meg szaunába is. 
F: - Friida nem akar szaunába menni.
- Múltkor még szerettél, amikor együtt voltunk. Amikor elhoztad Trinci bácsit (G.I. Joe katona, Friida adott nevet neki) és kitakarítottál a zuhanyzóban a Múminos törülköződdel. 
F: - Én nem akarok szaunába. 
- ...menni. Értem, nem kell neked.
F: - Friida kicsit éhes. Friidának szép, gömbölyű hasa van. Apának is szép, gömbölyű hasa van. Apa bácsi?
- Igen, bácsi vagyok. 
F: - Neeehem! Apa nem bácsi! 
- Hát micsoda? Néni?
F:  -Nem, apa Feri apa. 
- De apa is bácsi. 
F: - Friida is bácsi.....Neeem is! (nevetgél) Friida kislány vagyok! Naaagy kislány! Nem vagyok baba. A babák így beszélnek oáá oáá, és az anyukájuk melléből esznek tejet, de Friida nem! 
- Nem, te már nagylány vagy. És nem is kell már pelenka neked. És beszélni is tudsz. 
F: - Meg ugrálni is! Brekk brekk brekk! És iskolába járok!...Neeheem is! :)
- Óvodába. 
F: - Nem megyünk holnap óvodába? 
- Nem, holnap hétvége. 
F: - (örömtáncot lejt) Jesszhurrá, jesszhurrá! Nem megyek óvodába, jesszhurrá! 
- De ma mennünk kell, kezdj el öltözni lassan. Kell bugyi. 
F: - Nem ment pisi a bugyogóba! Friida már nagylány.
- Ügyes voltál. Húzd fel ezt. Hűvös van, melegen kell öltözni. Keressünk egy erősebb nadrágot.
F: - Neeeem akarok nadrágot! (érthetetlenül sikoltozik, földön vonaglik)
- Jó, szoknya is lehet. Keresünk egy szép szoknyát, de kell alá pitkikszet (angolul: leggings, magyarul nem is tudom). Megmutathatod milyen szép szoknyád van. Anya pedig csinál neked szép frizurát.  
F: - Apa. 
- Nem, apa nem tudja, hogy kell a hajcsatokat használni. Félek, hogy meghúzom a hajad. Na, már készen is vagyunk. 
F: - Apa egyedül felöltöztetett engem!
- Kell még rád zokni. Vedd fel egyedül.
F: - Nem tudom...

...és így tovább.

Finnisztán a Facebookon is! Gyere, és nézz még több finn dolgot, ha ennyi nem lenne elég! 

Futásról ülve

"Winter is coming!" 

(A Stark ház jelmondata, G. R. R. Martin: A Song of Ice and Fire )

Nyár van, és még mindig futok. A téli-tavaszi hó és jég emlékei eltűnőben, az erdő zöldell, és az utak sem csúsznak. Még. (Lásd: fenti idézet)

Futó-síelő ösvény este kilenc óra tájban (Viikki, 2012 feb.)

Most mindenhol kocogó embereket látni. Puhányok, hol voltatok mínusz 15 fokban, februárban este kilenckor? Akkor bezzeg nem volt ilyen tülekedés az erdőben... Gondolataim csak egy pillanatra kalandozhatnak, mert mindkét vádlim fájdalmasan feszül, oda kell figyelni.

Meleg van. 

Relatíve, hiszen egy magyarnak ez akár pulóveres-farmeres idő is lehetne akár. Akár. De a forró dél a finn szíveket nem dobogtatja meg nyáron. Nyáron nem kell sehová se' menni, arra ott a tél. Az egész állami apparátus, közszolgák és egyetemi alkalmazottak egy emberként hipp-hopp eltűntek, hogy egy tóparti mökki/szauna/szaunamökki teraszán sört szürcsölve - láblógatva töltsék Szent Ivántól késő júliusig tartó rendes nyári szabadságukat. De mindenki.

Most jó lenni Finnországban! Amikor virágzik és üdén zöldell minden, az erdő Kamcsatkáig tömve fekete áfonyával, két hónapig nem megy le a Nap, meleg van, de senki nem döglik bele a kánikulába, hiszen 25 fok fölé ritkán kúszik a hőmérő higanyszála, valamint bárhová mész, a közelben mindig lesz egy tó / folyó / tengerpart és azon szabadstrand, ahol úszni és grillezni lehet. 

Szóval nyáron érdemes errefelé utazni, a tél ehhez képest nem sok jóval kecsegtet.  A Mikulás és a "Christmas tourism" egy bevált gazdaságélénkítő ötlet volt a leszakadó lappföldi régióban (Pretes 1995) - nem érdemes bedőlni neki.

Futunk

Futópartnerem a szomszéd. Friidának "szomszédbácsi-akinél-palacsintát-ettünk". A szerb biokémikus doktorandusz átlag kétnaponta lefut 9-11 kilométert, azt mondja már nem is érzi. Élete első félmaratoniját 1h 55' alatt futotta, fél év edzés után. Most is fut, sms-ben írta. Ez így működik.


-wanna run at 5? 

-make it 6 pls, I'm in the shop. 

-Great! I'll knock your door

Forrás: MyLot.com

Futás közben megbeszéljük a napi történéseket, és jót szórakozunk közben - főleg másokon. Pont mint a két öreg a Muppet showból. Például, hogy kéziratának 300. verzióját kapja vissza a főnökétől, amelyben a prof a saját maga által javasolt elemeket kritizálja. Hát, bizony mondom én néked, hogy ez egyedi, elszigetelt eset! (...) Aztán meséli még, hogy mesterszakos finn diákja mennyire megdöbbent, amikor szakdolgozat-kéziratára röpke 19 perc alatt válaszolt neki. A lány a viszontválasszal már nem volt olyan gyors, csak napok múlva derült ki, hogy koncertezni ment a zenekarával, és nem ért rá olyasmire, mint szakdolgozat. Aztán, macedón haverja, Aleksandar, kipróbálta a Hot'n Spicy Burgert a Chico's-ban. A pincérnő figyelmeztette, hogy nem kéne, de Alex komoly balkáni arc, aki nem hátrál a paprika láttán. A burger frankó duplahús - sajt, alul és felül vastagon kenve gyilkos házi csilikrémmel úgy, hogy a bucik piroslanak és tocsognak a méregtől. A túlélés érdekében Aleksandar plusz bucikat kért, amikkel letörölte a fölöslegesnek ítélt csilimázat, majd elfogyasztotta a burger felét. Betegen nyögdécselve távozott, és erős kritikával illette a szakácsot ("This is bad cooking!"). 

Semmi extra, de az a jalapeno óvatosságra int (chilifoorumi.fi)

Ez speciel az én sztorim is lehetne, mert én is ettem olyant, de én  - hoppárézimi! - az egészet legyűrtem. Paprika még nem okozott olyan fájdalmat, mint amit ott éreztem az étteremben. Nem kértem bucikat, de megittam minden közelemben levőt (közte Niina margaritáját, Friida almalevét), meg még rendeltünk több margaritát, mert az akkor jó ötletnek tűnt...Ételtől még nem voltam olyan beteg, mint akkor éjjel és másnap délelőtt. Nem részletezem. A fájdalomtól tehetetlenül a neten kerestem vigaszt, de a legtöbb cikk a csili jótékony hatásairól zengett, külön kiemelvén, hogy az aztékok a csilit hasmenés ellen használták egykor. A régész bizonyára félrefordította azt az ősi azték vésetet.

Hát, így telnek gyorsan a kilométerek. Most nem futok, mert megállapítottam (értek hozzá, dr. vagyok!), hogy Achilles-íngyulladásom van. Futás közben a vádli hátsó-alsó részén jelentkező görcs-szerű fájdalom már az első százméteren kezdődik, fokozódik, később csökken és csak a tempó fokozásakor erősödik elviselhetetlenné. A megállás a legrosszabb: állni sem bírok, így inkább futok tovább. Az ok lehet a cipőben, a technikában, edzettségben de főleg ezek kombinációja a legvalószínűbb. Az új cipőm (Asics Nimbus 13), eléggé párnázott, de keményebb mint a korábbi Nike Pegasus 27. Talán az tett be, hogy ez utóbbi tropára futott cipőt mostanában hétköznapokban viselem. Vagy szimplán nem vagyok elég edzett a nyári, fokozottabb terheléshez. Nem tudom, de jó lenne ha nem kellene sokat kihagynom.

Heti háromszor-négyszer ráveszem magam a futásra. Nem könnyű, mert nem szeretek sokat futni. Az eredményt szeretem látni, és a kihívás nem hagy nyugodni. Mark Parent, a Runner's World magazin júliusi számában ír erről. A hosszú cikk tartalma lényegében egybevág azzal, amit én is tapasztalok. Szerintem jó cikk, érdemes elolvasni. És a kommentek között is van egy jó: "Én sem szeretek futni, de a feleségem szerint sokkal elviselhetőbb a modorom ha futok". 

Múlt szombaton (fájó inakkal) sikerült 24 perc alatt futni 5 km-t. A 25  perces "álomhatár" tavaly sehogy sem jött össze. Össze is eshettem, akkor se. Most valami megváltozott. Egy év rendszeres kocogás, noha mégoly amatőr szinten is, de hoz valamiféle szerény eredményt.

A könnyebbik ösvény egy része (Viikki)

Minden futás után azonnal a következőn jár az eszem. Mit kellene másképp csinálni és merre kéne menni? A távolságot, mint üveggolyót, kb. 8-12 km-re lőttem be magamnak, ezt a távot csinálom kb. egy éve rendszeresen, télen-nyáron. Ez a monotónia meg is látszik a félmaratoni produkciómon, ahol az első 11km remek, 13-nál tapsol a család, azután 15-ig visz még a lelkesedés, majd a lufi kidurran, a lábak helyén törni készülő botok lesznek és jön 3-4 olyan kilométer ami inkább 30-nak tűnik. A Helsinki félmaratonon ezt pont az a blokkházas rész volt, ahol az út mentén a lakók, szürke öltönyös nyugdíjas urak és hölgyek némán, szúrós szemmel bámultak ránk. Stockholmban legalább zászlós-dudás szőke nők és gyerekeik buzdították a tömeget, és minden sarkon egy afrikai dobzenekar nyomatta, hogy az csak úgy visszhangzott.

A 8-10 km-es táv persze precízen a körülményekhez lett szabva: az erdősáv mifelénk maximum kb. 14 km-es távot enged futni, aztán kezdheted a kört előről, vagy kifutsz a házak-autók közé. Szóval 20 körüli távot elég nehéz összerakni, és nem a monotónia a gond itt, hanem az úttest (Viikintie) és a piros lámpa, aminél érdemes megállni.


A képzeletbeli piros lámpához el is értünk, jó éjszakát mindenkinek.

Irodalom

1. Michael Pretes (1995): Postmodern tourism: The Santa Claus Industry. Annals of Tourism Research, 22(1): 1-15.

2. Parent, M. (2012): Why Run? (If lacing up is fun for you, you don't need a reason. The rest of us do). Runner's World, July 2012, url: http://www.runnersworld.com/article/1,7120,s6-238-520-492-14403-0,00.html

A világ legjobb zöldtetős könyvét írjuk. Segíts nekünk!
http://gogetfunding.com/project/green-roofs-green-cities

Támogatókat keresünk

Kedves Látogató! 


Másfél éve dolgozunk városi zöldtetőkön, a téma szakértőivé váltunk. Most úgy érezzük, hogy elérkezett a pillanat, hogy összegyűjtsük és megosszuk mindazt a szépet és jót, amit a zöldtetők nyújtani tudnak egy nagyvárosban. 


A témában korábban nem látott igényességű könyvet tervezünk. Egy több nyelven megjelenő (angol és finn), tudományos tényeket közlő, informatív, művészi fotókkal illusztrált kiadványt.


Most itt az alkalom, hogy részt vegyél az alkotó munkában! 


Az alábbi linkre kattintva bárki támogathatja a projektet, akár egy dollárral is.


http://gogetfunding.com/project/green-roofs-green-cities


Erre a célra nincs külön forrásunk, ezért minden segítséget örömmel veszünk. Támogatóinknak (20$ összeg fölött) név szerint megköszönjük a könyvben. A további "díjakat" a projekt honlapján részletesen felsoroljuk. 


A támogatást nem kajára vagy rezsire gyűjtjük, hanem fotó kidolgozásra, nyomtatásra és a könyvkészítés költségeire. 


Előre is köszönjük! 


Feri és Niina

Zöldtető Katwijk an See-ben, Hollandia (Fotó: N. Ala-Fossi) 

A kék norvég (1 - 4 nap)

Norvégiáról vajon mi jut eszembe? Fjordok, bálnák, Lillehammer, Laciék összetört bérelt autója, olaj? Az is. De először mindig a papagáj. A kék norvég.

"- Ezzel a papagájjal kapcsolatban kívánnék panaszt tenni, amit nem egészen fél órája vásároltam ebben a boltban.

- Igen. A kék norvég. Mi a baj vele?

- Most megmondom én barátom, hogy mi a baj vele. Döglött! Az a baj vele!

- Nem! Csak pihen! Nézze!..." (Monty Python csoport - Galla Miklós fordítása)

A kezdetek
Idei nyaralásunk unortodox úticélja Európának egy olyan távoli vidéke, amely a magyar időjárásjelentések térképein sohasem jelenik meg. Régi vágyam volt Lappföldet és északnyugat Norvégiát látni nyáron, különösen a 2009-ben tett pár napos villámlátogatásunk volt rám nagy hatással. Hogy álmaim valóra váljanak, még arra is képes voltam, hogy kiskorú gyermekemet, annak anyját és a gyerek nagybácsikáját magammal vonszoljam a hosszú útra, ezzel biztosítva a rám eső költségek csökkenését és az unalom elűzését. Már februárban kitaláltam, hogy Szent Ivánkor északon ünneplünk, és senki nem ellenkezett. A sötét és mínusz 20 fokot is meghaladó finn télben a reményt már csak az időjárás előrejelzés és a nappalok hosszabbodását mutató táblázat jelentette számomra. A Helsingin Sanomat online kiadásának meteorológiai oldalán a hideget jelző  kék, kékebb és lila területek egész Fennoskandináviát lefedték, mint Moszkvát a hó, egyedül egy folton maradt meleg 1 fok körül: északnyugat Norvégia Lofoten és Vesterålen szigetcsoportjain. És ez így ment egész télen. Oda akarok menni! - gondoltam. És lőn.

Ugorjuk át a szervezés bonyodalmas részleteit (tökre nem volt ilyen...), és induljunk útnak a napfényes északnak. Utunk kulcsszavai pedig a következőek: Időutazás. Néptelen utak. Érintetlenség. Kemping. Természet. Rénszarvasok. Havas hegyek, fjellek és tunturik. Örökké ragyogó nap. Fehér éjszakák. Hideg reggelek, hűvös nappalok. Vizek. Tavak, erek, lápok, vízesések, folyók, fjordok és tengerek. Álmélkodás. Döbbenet. És végül: Autózás.

A Norvégiába tartó utazás egyenes folytatása volt az amerikai útnak. Minneapolisból (Reykjavíkon át) Helsinkibe érve nem is mentem haza, hanem a reptérről egyből a vasútra, onnan a festői Lapuába utaztam, ahol már vártak rám. Gyors kipakolás, átpakolás, alvás és már indultunk is.

1. nap: Lapua (A) - Oulu (B), kb. 300 km. Az autó roskadásig pakolva, a rokonok igazán kedvesek voltak. Alig férünk a kocsiba, de az út simán megy. Felhős ég, majd eső. A kemping bungalójában két emeletes ágy, főzőplatni. Ismerkedünk az új életformával. Magenta Quashquai parkol mellettünk. Hideg, nyirkos idő. Az esőben ki sem megyünk a tengerpartra, inkább pakolászunk bent. Vendégség Annukkánál, Friida "keresztanyjánál". Búcsút intünk a civilizációnak. WiFi sehol. Jussi horkol, de csak engem zavar. Kapok füldugót.

2. nap. Oulu (B) - Gällivare (C), eltévedéssel majd' 500 km: Jókedv, napfény és egy elnézett leágazás Töre táján. Rémisztően sok cuccunk van. Jussi óriási táskája szinte üresen terpeszkedik, már a fél csomagtartót elfoglalja. Már nem pakolok ki, de holnap szólok neki.   Jégkrém a sarkkörön, pereg a videó, mindenki lelkes. A folyóparti kempingben jól felszerelt bungaló, zuhany, hűtő és kis konyha. WiFi nyomokban. Este izzik a vödörgrill, meglepően hamar kész a kaja. A folyón kerceréce, szabad időnkben (haha, csak az van) növényeket préselünk (nem, nem szőlőt) herbáriumhoz. Az autó még mindig roskadásig van rakva. Esténként egy izlandi krimit olvasok. Lehet-e ennél nagyobb harmónia? 

3. nap. Pihenő, maradunk a kempingben. Séta a hegyen a sípályák alatt, kavicsnézegetés. Öltönyös-nyakkendős fotó a havon és a törpecserjésben, Niina megint kitalált valamit. Meglepődés, mekkora böhöm bányaváros ez. A svéd ércbányászat egyik központja, a svéd ipar egyik motorja. Mellékesen síközpont. Nolám.

Kiruna, ércbánya (superstock.com)

4. nap. Gällivare (C) - Stave (F) kb. 550 km. Megtanultunk pakolni, már nem szorongunk.  A sógor táskája még mindig félig üres, pedig fél köbmétert elfoglal. Ne felejtsem el mondani neki, hogy rakjon bele még pár dolgot! Kiruna (D) környékét az orkok és Szarumán teljesen tönkretették. A kirunai hegy egy darab vasból áll, amelyből eddig majd' egymilliárd tonna vasércet szedtek ki a svédek, és még jócskán van mit kibányászni onnan. 

Barkák és az E10 jelű út a Paktajaure tó mellett

Az út mellett vasútvonal követ minket, ennyit az érintetlenségről. A fenyőt felváltja a nyír, a talaj soványodik és nőnek az emelkedők is. Jobbra és balra fenséges tavak terpeszkednek, mígnem elérünk Abiskóig. Az Abisko Nemzeti Park (E) nem nagy, de szép. A benzinkút melletti étteremben hamburger és sültkrumpli, helyi kajáknak nyoma sincs. Nem menekülhetsz, még itt sem vagy biztonságban tőlük. Viszont közelednek a csipkés hegyláncok! A helynevek már rég nem svéd vagy finn nyelvűek, hanem a különös csengésű számira váltottak: Njuotjanjaure, Aureluoppal, Singi, Niktaluokta és társaik. Pont mint Amerikában, ahol az őslakos indiánokra jóformán csak a helynevek emlékeztetnek. Nem sokkal Abisko után beléptünk a svéd-norvég határövezetbe, ahol utunk legdrámaibb metamorfózisát láthattuk.



Abisko után a táj még zordabb, még téliesebb lett. A fák jóformán eltűntek, törpecserjék és a kopár szikla váltotta a zárt erdőt. Az út szélén a hó vastagon tartotta magát, a Paktajaure tavon opálosan fénylett a jég. Itt éreztük először, hogy a világ végén vagyunk. Az E10 úton olykor feltűnt egy lakókocsi, a táj hangulatát nem tudta elrontani. A rügyek még serkennek a göcsörtös bordó-barna kérgű nyíreken, az apró füzek puha barkái is még sárgállanak az ágak végén. 

A Paktajaure partja, régi csónakkal

Ez nem a tél vége. Ez a nyár kezdete. Télikabátban, meleg sapkában állsz a szélben, és érzed, tudod, hogy a zöldellő nyár csak egy szempillantás itt, mert a hely igazi eleme a fagy. A civilizáció csak annyira van jelen, hogy veszélyérzetünket eltompítsa úgy, hogy még itt, a sarkkörtől 500 km-re is elhisszük, sebezhetetlenek vagyunk. Pedig dehogy. 
Aztán egyszer csak vége. A határ még a sziklás hegygerincen van, szürke kő, jég és tó. Ami ezután következik, azt nehéz szavakkal leírni. A norvég oldalon hósapkás hegyóriások közé autózunk, a meredek fekete grániton vízesések zúdulnak a mélybe és a semmiből ház, házak, szaunák és emberek bukkannak elő, minden kanyarral több és több. A táj arca is enyhül: a fák kizöldülnek, törzsük kiegyenesedik, a sziklát pázsit borítja, a gyepen pitypang sárgállik mindenütt. És egy emelkedőn megpillantjuk az első fjordot. A tenger! Legyen ez akár az Adria, a Földközi-tenger vagy a Norvég-tenger, kevés felemelőbb dolog van annál, mint amikor hosszú utazás után egy hegyoldalról először tekintünk a nagy kékségre (Magyar embernek ez talán még többet jelent, de ebbe most nem mennék bele). Szájtátva autózunk, percenként kiált fel valaki hangosan "Hú, eztnézzétek!" és mutat a mélybe (fjord), magasba (hegy), előre (híd, hegy, fjord) és mindenfelé (ugyanez). 

Andoya, Stave és Bleik között

Folyt. köv. több képpel meg videóval.

Tudod, hogy Amerikában vagy

Hello everybody!

A Finnisztán blog 10 napra Amerikába vonult, hogy visszatérjen gyökereihez, és a zordon Finnországban eldurvult blogírási technikáját tovább finomítsa. Persze nem pont ezért, de hadd írjak már baromságokat így kora reggel, ha már aludni nem tudok hajnal ötnél tovább.

Összefüggő történetmesélésre még nem vállalkozom, merő lustaságból csak pár soros kis színesekkel fogok kezdeni. Meglátjuk, mivé növi ki magát a cserebogár, ahogy a költő mondta volt.

Repülő

Izland, Keflavík reptér

Reykjavík, Izland (he? az is Amerika már?). Az Icelandair (ejtsd: ájszlendeer) az izlandi fővárost érintve repül Helsinkiből Minneapolisba (és vissza). Izland elképesztő a levegőből nézve. Zöldeskék tavakkal tarkított barna pusztaságok, havas vulkánok és a növényzet és emberi jelenlét teljes hiánya. Oda akarok menni! Az Icelandair Helsinki - Minneapolis nem csekély árú jegyébe nem foglaltatik semmilyen kaja, csak a várj, nyitom a brosúrát...khm..."megújult, modern izlandi konyhát tükröző" tandoori csirke vadrizzsel és grillezett zöldségekkel, 10 euróért. Egy akkora dobozban, ami a farmerzsebben is elfér, ha valaki nem bírná megenni, és elrakná későbbre a miniatűr csirke mellét, hozzá egy csipetnyi vadrizst, amiben túlfőtt-szétnyílt barna darabok babra kezdenek hajazni. Hej, de bezzeg a Malév! 10 éve a Budapest New York viszonylaton kész gasztro-fesztivál volt, bár konkrétan csak a konyakos meggyre emlékszem, amit a végén adtak merő szeretetből. És nem 10 euróért, hogy rohadna meg az icelandair mást ne mondjak. Nincs semmi baj, én nem voltam éhes, a félelem és a menekülési reflex együtt hatásosnak bizonyultak. Továbbra sem bírok megbírkózni a gondolattal, hogy valami amiben én is ülök, 500 tonna és repül.

Grönlandot látni felülről priceless, a kietlenség csipkés szélén három hajót is kiszúrtunk amint pici fehér csíkot húzva maguk után haladtak titokzatos céljuk felé. Vajon hová mehettek? Mégis, milyen lehet az élet ott fenn, az emberi teljesítőképesség északi határán? Ilyenkor boldog, mégiscsak nyár van. Gondolom.

Délnyugat Grönland. Olvad.

Amerika
Ülök az Minnesota University (helyieknek csak "U" azaz "jú") egyetemi kampusz hoteljében, a tévé bekapcsolva, függöny elhúzva. "Jó reggel kívánok! Süt a nap, nappal van". Egyszer Breki mondta ezt a Muppet Show egyik részében, és ez annyira megmaradt, hogy ha valaki azt mondja "Süt a nap!", mindig automatikusan hozzáteszem magamban "..nappal van".
Az ESPN a tegnapi NBA döntővel foglalkozik, LeBron James magyarázza bizonyítványát, majd Magic Johnson és három másik szakértő fazon elemzik hosszasan a Miami Heat vereségének okait. Pici baseball, majd golf.

Hátsó sorban valaki felteszi a kezét. "Foci nincs?" (kínos csend)

Innen nézve a tegnapi cseh-görög eb csoportmeccs olyan csekélységnek tűnik, hogy a fociebé igazából nem is hiányzik.

Minneapolis a Mississippi felső folyásánál fekszik. Termékeny vidék. Kanadából és a környékről folyón hozták a gabonát őrölni Minneapolisba, amely a malmokból alapozta gazdagságát. A város ma is hatalmas mezőgazdasági központ. És tényleg. Szobám ablakán kinézve hatalmas gabonasilók látványa fogad.

A folyó mentén magyar folyómenti erdőre emlékeztető dzsumbuj, hársak, kőrisek, szilek és...jé, ez egy szivarfa (Catalpa sp.)! Persze, hiszen ez is amerikai faj. Soha nem láttam még spontán növő, boldognak tűnő szivarfákat! Ez a fafaj nekem egy a poros játszóterekkel, piros padokkal, ahol a sekély, építési törmelékbe ültetett szivarfák évtizedekig nem nőnek egy tapodtat sem. Minnesota állam az USA Finnországa, kemény telekkel és a tömegesen ideérkező finn, svéd és norvég bevándorlók hagyatékával. Sokaknak van itt finn felmenője, ezért Finnországot egyfajta ködös, távoli "óhaza" misztikuma lengi körül errefelé. Ohioban meg sok magyar van, ha hasonló fílingre vágyunk (Brunswick, OH környékén szentkoronás rendszám és Mekk Elek autószerviz, hogy mást ne mondjak...).

Aki kíváncsi a téli Minneapolisra és környékére, az nézze meg vagy idézze fel a Fargo (1996) c. filmet. Na, az itt játszódik.

Sétálsz az utcán, és tudod, hogy Amerikában vagy. Akkor is ha még nem voltál korábban soha. De voltál. Nap mint nap ezt látod, nézed a tévében és a moziban. Felismered a gyalogosátkelő sétáló embert mutató piktogramját, a kopottas, pirosra festett pirostéglás épületeket, a csőrös kamionokat, lényegre törő boltfeliratokat, és megannyi más apró részletet, amikről nem tudtad, hogy ismered. És valahogy minden nagyobb itt.

Miért jöttem ide? Kivel? Mi történt eddig konkrétan? És mi jöhet még? A következő részben erről is írok majd! :)

Addig is nézegessetek képeket: http://www.photoblog.com/Vil0443/2012/06/12/minneapolis-day-1.html

Buli a faluban

Egy nagyon jó napon vagyunk túl. Kumpulában utcafesztivál volt, ahol mindenki jól érezhette magát. Külön szépsége a dolognak, hogy hosszú idő után végre élőzenét hallgathattunk. A zenekarok még a játszótér mellett is Clash, Rolling Stones, és más jó zenekarok dalait játszották, így a szülők nem unatkoztak, míg a gyerekeket csúszdásztatták.

Említést érdemel a kb. 30 fokos hőség, amely megadta a fesztivál hangulat alapjait. Friida a környék egyik legaktívabb kisgyereke volt, mezítlábasan táncolta végig a bulit, 11 és 15 óra között. A vég akkor érkezett el számára, amikor egy elég profi lánybanda beállásánál csak leült, és nem mozdult. Ez azért fura, mert ilyenkor táncolni szokott, de ehelyett csak bámult maga elé. Mint G. Laci annakidején a pécsi Szenesben este 11-kor: "Nnnna, én most hazamegyek aludni, csináljátok nélkülem!"

Képeket itt lehet nézegetni: http://www.photoblog.com/Vil0443/2012/05/26/



Finn sör rock:

Tánc párban:

És a gyerek mash pit:

Répaleves evés Clash-re: