Túlélni a telet

A tél. 
A Finnországról alkotott előítéletek és klisék zöme valamilyen módon kapcsolódik a télhez és a zord északi viszonyokhoz. A politikába, elmúlt 500/40/8 évbe, panaszkodásba, önsajnálatba és/vagy mások fúrásába belefeledkező honfitársaim, velem együtt, jókora arculcsapásként élik meg a finn viszonyokat. Hirtelen elmúlik a keserűség, és visszavágyunk a hullámzó magyar dombok, ehető ételek országába, a beszédes és figyelmes(!) emberek közé. Az országba, ahol már februárban hajt a magyar kikerics és hóvirág...Ahol egy szempillantás csak a tél.   

A repülőgépről leszállva már érezzük, hogy ez nem a barátságos dél. A levegő kristálytiszta, nyoma sincs benne a magyar erdők és föld megszokott kipárolgásainak. A szél jegesen metsző. Az erdők nem hívogatóak, a talaj vékony. A sötétség hamar leszáll, és az ember ott találja magát az ablak előtt merengve, hogy most mi a búbánatot csináljon ebben a koromsötét jégveremben?  Hát, lássuk.

Használjunk naplámpát!
Erről a múltkor már írtam. Kell a fény, mert az ember megkukul attól, hogy nappal is félhomály van. Erre jó eszköz a 10 000 luxos naplámpa, és a naplámpás ébresztő. Az ébresztőóra az ébresztés előtt fél órával világítani kezd és lassan erősödő fénnyel ébreszti az agyunkat, még mielőtt pittyegni kezdene. Az ébredés tényleg könnyebb.

Öltözzünk fel rendesen! Nézd meg a finneket, és próbálj mindent beszerezni, amit rajtuk látsz. Rendes téli cipő a "divatos" helyett. Olyat, amely segít a talponmaradásban, hogy ne essünk seggre a hó alatt húzódó jégen. Nem baj, ha apró szögek állnak ki a talpából. Ha nem a túraboltokban vásárolunk, akkor igyekezzünk a téli ruházatot Finnországban beszerezni. A magyar ruhák lehetnek szebbek és kifinomultabbak a magyar szemnek, de vagy nem elég melegek, vagy nem elég kopásállók. Olyan ruházat kell, amely kényelmes akár több réteg ruha esetén is, amelyet akár október végétől április elejéig hordhatunk, amely bírja a havat, szélálló és lehetőleg fényvisszaverő csíkokat is tettek rá. A finn IcePeak, Halti és sok más cég gyárt ilyen ruhákat.

Fényes jég és sötétség este hat körül (2012 január)

A finnek praktikusan öltözködnek. 20 éves kor fölötti nőt nem látni a hóban miniszoknyában, körömcipőben tipegni. Hónadrág (toppahousut) alapfelszerelés, a nagyobb áruházakban kapni. Az elején, főleg a hölgyek, visszakozni fognak, de pár hét a finn télben elég meggyőző tud lenni.

Autózás
A finnek akkor is autóznak, ha befagy a pokol. Megtehetik, megvan hozzá mindenük.

A téligumi november eleje és április közepe között kötelező. Finnország azon kevés helyek egyike, ahol korlátozott időre, de engedélyezett a szegecses gumik (nastarenkaat) használata. Ezt a speciális téligumi fajtát a 60-as években vezették be az USA-ban, hogy a jeges utakon biztosítsa a biztonságos közlekedést.

Mivel dollár/eurómilliókat emészt fel a szöges gumik által okozott útkár, ezért mára a legtöbb állam betiltotta, vagy egy szűkebb időszakra korlátozza a szöges gumik használatát, esetenként pedig csak gumiszegecsekkel engedélyezik. A szabályozás igen színes képet mutat, ember legyen a talpán, aki télen tervez amerikai körutat autóval! http://drivinglaws.aaa.com/laws/studded-tires/

Vidám hajnalt!

A szigorúság oka a következő: a szegecsek a jégmentes utakon az aszfaltba "harapnak", apró mélyedéseket vájva az útburkolatba. Száraz, meleg időben, főleg a téligumi szezon vége felé, a szegecses gumi által kivájt por a városi levegő minőségét rontja. Esős időben a víz megáll ezekben a mélyedésekben (tehát nem folyik el), ezáltal rontva az útviszonyokon. Finnországban április közepétől tilos a szöges gumi, míg a sima téligumikkal (kitkarenkaat) autózhatunk egész évben.

Ja, fontos adalék: ez nem duma, a finnek nem spórolják el a téligumikat.

www.duett.hu

Motormelegítő: Teljesen általános kiegészítője a finn autóknak. Segítségével a kemény fagyok idején is üzemmeleg autóba ülhetünk és ezt a motor is meghálálja. Alacsony hőmérsékleten az üzemanyag tökéletlenül ég, csökken a teljesítmény, nő az üzemanyag fogyasztás, és sokkal több káros anyag kerül a levegőbe.

Áramot biztosítani a parkoló autónak egy eléggé macerás dolog a lakótelepek sokezer lakosának, de a finn szervezettség itt is megtalálta a megoldást. A háztömbök előtti számozott parkolóhelyekért is fizetni kell (kb. 10 Euro/hónap), de ezért különbejáratú, időkapcsolós konnektort kapunk, amelyről táplálhatjuk a motormelegítőt.

Dízelüzemű autók számára több helyen is kapni "téliesített" gázolajat, ami nélkül szintén nehéz lenne az indulás.

Legyünk láthatóak!
"Safety first!" - tartja az ősi lapp mondás, és ennek egyik alapja a lapp apa adatlapja a jó láthatóság. Októbertől márciusig szinte folyamatosan rosszak a látási viszonyok, ezért mindenkinek érdeke a fényes belvároson kívül láthatósági mellényt húzni és csillámló, fényvisszaverő bizbaszokkal teliaggatnia magát. A gyerekruhákon fényvisszaverő csíkok, a zsebek cipzárlehúzóján cérnára kötött macskaszem (heijastin) lóg. Ez komolyan veszik errefelé. Ősszel a Zeneakadémia előtti téren az iskolai megfélemlítés elleni fesztiválon három sátorban lehetett macskaszemet fabrikálni. A budapesti finn nagykövetség dolgozói kis kosárból osztogatták a hópehely alakú macskaszemeket a December 6.-i ünnepségkor. Minden rendes finn kabátján lóg egy-két macskaszem.

Sport, szabadidő
Ha megvan a rendes ruházatunk, és a láthatóságunk is megfelelő, akkor tényleg semmi okunk tartani a téltől! Ráadásul januártól kezdve egyre nőnek a napsütéses órák, ilyenkor lehet ugyan csikorgó fagy, de a felhőtlen finn-kék égen hétágra süt a nap, a hómező ragyog és mindenki boldog.

A rendszeres testmozgás segít leküzdeni a téli depressziót, amelyet még az is tetéz, hogy a tunya életmód miatt dagadtnak és rusnyának érezzük magunkat. Ne érezzük, tegyünk valamit!

Fussunk! Végre vége a latyakos, sáros időnek, az utak újra szilárdak. Csakhogy a fagyott víztől. Ez nem kell, hogy eltántorítson senkit. Réteges ruházat, rendes aláöltözet, nyakmelegítő és kesztyű kell csak hozzá. Embert próbáló feladat, de jó edzés. A csendes erdei ösvényeken kocogva a finn természet gyönyörű arcát fedezhetjük fel. Készüljünk fel arra is, hogy a légzés -5 fok Celsius alatt egyre nehezebb lesz, -15 alatt pedig a szempillák is kicsit összefagynak.

2012 december 23. 12km futás a Viikki-öböl partján

Síeljünk! Amint a tavak és folyók befagynak, és leesik a hó, a közlekedés útvonalai átrajzolódnak: sí-nyomvonalak hálózzák be a tengeröblöket, a szántóföldeket és legelőket, de a folyón is síelők haladnak. Állítólag 180 km hosszú nyomvonalon síelhetünk Helsinkiben és környékén. Sok finn egészen a munkahelyéig síel, kihasználva a forgalomtól távoli síutakat. Használt sífutóléceket, sícipőket tömegével találunk a neten, de sok helyen kölcsönözni is lehet. Népszerű sífutóhelyek Helsinkiben Paloheinä és Viikki.

Egyetemi embereknek pl. Viikkiben az UniSporttól lehet síléceket kölcsönözni (több info: https://unisport.fi/?page=news&id=4509319).

A hallgatag finnek nem fogják elmondani, hogy hogyan kell, de ha jól figyelünk, akkor sok vidám pillanatot szerezhetnek a tapasztalatlan külföldiek, akik sikoltva száguldanak a legenyhébb emelkedőről is.

Finnország nem a műlesiklóiról híres, de sok sípálya épül a kisebb-nagyobb dombokra. Helsinkiben is van sípálya, köztük egy fedett sícsarnok is (Kivikko Ski Hall).

www.hel.fi

Korcsolyázzunk!
Ha az ország 180 000 befagyott tava nem lenne elég, akkor használjuk a települések/városrészek által kialakított időszakos jeget. Fognak egy slagot és a kiválaszott nyílt területet (pl. aszfaltozott kosárlabdapálya, salakos focipálya) pár napig locsolják - és kész a jég. A dolog akkor nyer végleges formát, ha ráesik némi hó, amelyet kitolnak a jég szélére, ezáltal pontosan kijelölve a jégpálya határait is. Ezeken a pályákon szabadon jégkorongozhatnak a kicsik. A nagyobbaknak általában rendelkezésre áll egy külön pálya rendes palánkkal, ahol másokat nem veszélyeztetve tudnak gyakorolni.

A Viikki általános iskola előtti jég mellett kis fűtött konténerben lehet öltözködni, de ilyenkor a jég szélére is kitesznek egy mobil bódét padokkal, ahol meg lehet pihenni. A korcsolyázni tanuló gyerekeknek egy járókerethez hasonlító vas "csúszókeret" áll rendelkezésre, amelyet bárki szabadon használhat.

Ezen kívül vannak fizetős, zenélős jégpályák, pl. a Helsinki vasútállomás előtt.

Szaunázzunk!
Nem lehet eléggé értékelni a forró szaunát egy-két óra kinti testmozgás után. Finnországban ez széles rétegeknek adott, használjuk ki mi is!

Együnk, igyunk, mulassunk!
Ne szépítsük: a sötét időszakban a hűtő lámpája az egyik legcsábítóbb fényforrás. Ha a karácsonyi laatikko és sonkamenü végére értünk, a finn szokások tartogatnak néhány két-három hétig fogyasztható, majd a menüről egy évre újra eltűnő finomságot.

- Február 5, Runeberg költő napja: E napot a költőről elnevezett süteménnyel ünnepelhetjük méltóképp.
- Laskiainen: Hét héttel Húsvét előtt. Ami máshol a karnevál, az a finneknek a Laskiainen. Hagyomány, hogy ezen a napon sűrű borsólevest, sajtot és krémes-eperlekváros, kardamomos laskiaispullát esznek. Szintén szokás, hogy ezen a napon a gyerekek szánkózni mennek a közeli szánkódombokra.

Kapcsolódó posztok a Finnisztánon: 
Futás: http://finnisztan.blogspot.fi/2012/01/hoban-futas-de-hasznos.html
Naplámpa: http://finnisztan.blogspot.fi/2013/12/karacsonyvaras-finnorszagban.html
Szauna: http://finnisztan.blogspot.fi/2013/06/emberek-szaunaban.html


A Finnisztán blog a Facebookon is ott van! Ott akkor is történik valami, ha a blogon éppen semmis sem...

Emberek a szaunában

A finn uszodai szaunák, tudod, azok amelyek nem a kert végében vannak, nem is egy jeges tóparton, nem füstösek, mitöbb még csak nem is különösen jók, szóval ezek a közszaunák a finn városi élet jó megfigyelési terepei lehetnek annak, aki hajlandó időt szánni a szemlélődésre a félhomályos forróságban.

A kép csak illusztráció (forrás: www.hs.fi)

Belépés csak meztelenül, és illik valami seggalátétet vinni, amire ráülhetsz. A meztelenségre nem is érdemes több szót vesztegetni. A férfiszaunában nem egymást méregetjük - mindenki olyan, amilyen. Egy magyar nőismerősöm kérdezte egyszer, alig leplezett izgalommal, hogy a férfiak megnézik-e egymás micsodáját? És nemigen hitte, amikor azt válaszoltam, hogy nem jobban, mint a többi testrészt. Az igazság az, hogy a férfiak hatalmas többsége nem egy Adonisz, de nem is elhanyagolt. A hétköznapok névtelen hősei, kicsit pocakosak, kicsit vékony karúak és kicsit kopaszodók. Ilyenekből - belőlünk - rohangál pár százezer Finnországban és világszerte is jópár százmillió.

A közszauna specialitása az emberek gyors cserélődése. Félpercenként nyílik az ajtó, valaki kimegy, helyére újabb érkezik, gyerekek leselkednek a résnyire nyitott ajtón vagy beszaladnak és nevetve félúton megfordulnak. Apa kisgyerekkel a karján belép, a gyerek sikoltva ellenkezik, sietve kimegy. És persze felnőttek, minden kor és bőrszín rendszertelenül, folyamatosan.

Beszélgetés ritkán alakul ki idegenek között, ez azonban nem jelenti azt, hogy barátságtalan lenne a hangulat. A helyet  körbelengi valami csendes, udvarias légkör. Hangos köszönés nincs, kurta biccentés is megteszi. Kurtán odavetett "tehetek rá?" és a fejbólíntás. A literes merőkanál mozdul. Loccsanás után a víz sípolva-sustorogva párolog el a forró kövekről. Egy lélegzetvételnyi időm még van, aztán százfokos, láthatatlan takaróként beborít a forróság. 

Hat perc a szaunában 
Vékony csontú, "nemes arcélű", kampós orrú, fekete indiai(?) férfi ül a kályha mellett, meri a vizet rendületlenül. Majd feláll, fogja a vasvödröt és kisétál. Fél perc, és hozza a teli vödröt, a helyére teszi majd kimegy. A bent ülő, vörösre hevült nagydarab kopasz fiatalember mélyen bólint, megköszöni. Az indiai már nem ül vissza, csak a vödröt akarta beadni. Hétköznapi jelenet, de beleláthatunk mélyebb dolgokat is ha akarunk. 

A nagydarab kopasz ül a vödör mellé. Lehajtott fejjel szuszog, elég nagy a forróság. Kisvártatva hozzám fordul. - Önthetek rá? - Persze! - felelem. Beszélgetni akar, hát beszél tovább. A válaszaim csak egyszavasak, ezért nem írom le azokat. "Hány fok lehet itt? 80? Észtországban szuper szaunák vannak, 100-110 fok is lehet bennük. Igen, észt vagyok. És te? Ja, Magyarország, van Észtországban egy étterem, "Hungarian Kitchen"." Majd feláll, kimegy.

Egy apa a fiával lép be, a kopasz helyét foglalja el. A fiú az alsó szinten ül a hűvösben. Utána három hét-nyolcévesforma fiúcska lép a szaunába. Vékonydongájúak, gondolkodás nélkül másznak a felső szintre. A másik fiú apja sűrűn önti a vizet a kövekre, bent pokoli forróság van. Fia a lába közét piszkálgatja, majd kisvártatva megszólal. - Apa, megnézem Eerót, kijött-e már a vízből? Az apja bólint, a fiú legott kifut a forróságból.

Közben az apa a három kisfiút kérdezi, "bírjátok a gőzt?" Persze, szól a válasz három fiútól, egyszerre. Akkor jó, bólint a férfi. És dupla vizet löttyent a kövekre. A hátamat perzseli a gőz, amely hullámokban csap le ránk. A nyurga kisfiúk szorosan egymás mellé kuporodnak a felső szinten, elszántan dacolva a tűzforró gőzfelhővel. Izzadnak, nem beszélnek. -Eeró még úszik, mondja óvatlanul az apa fia, aki a szaunába lépve szinte beleütközik a forró gőzbe, megtorpan és a mondat közepén az arcához kapja a kezét. Gyorsan leül a hűsebb alsó szintre. Két lélegzetvételnyi idő után újra megszólal - Apa, a meleg levegő az ajtó alatt megy ki? - Nem, a meleg levegő mindig a plafon felé megy, a szellőzőkön távozik, ott és ott. - És mikor megyünk úszni? - Mindjárt. Később, hiszen még el sem kezdtem izzadni. Látod? Még várj egy kicsit. Számolj el százig!

A fiú számolni kezd: - Egynullegynullnullegynull Nem tudok odáig számolni! - Jólvan, akkor csak ötvenig! - enyhül az apa, akinek percek óta nem pihen a bal keze, olyan ütemben lapátolja-kanalazza a vizet a forró kövekre.  A fiú szédítő ütemben kezd el számolni, nemsokára végez is. Apjára nem várva feláll és kilép. Az apja sem tesz másképp, végre ő is elhagyja a kakasülőt. A három fiú egysége is megbomlik. Egyikük egy "naénléptem"-et mormog miközben futólépésben (a gyerekek mindent futólépésben csinálnak, kivéve ha te kéred őket) elhagyja a szaunát. A másik kettő tekintete egymásra villan, majd szó nélkül, egyenes derékkal, emelt fővel kimasíroznak. Erejüket megmutatták, szégyen nélkül távozhatnak.

Egy kopasz fiatalember kislányával lép utánuk. Az ötéves, fiúsra vágott hajú kislány az apja mellé telepszik miközben be nem áll a szája. - Apa, ne rakj rá vizet, mert akkor kemény lesz a levegő és nem tudok lélegezni - mondja. Az apja bólint.

Tovább én sem bírom, fogom a törölközőmet, felállok és kisétálok a szaunából. Az öltözőben az észt nagydarabot látom. A szekrényajtóval harcol, a kulcs nem fordul a zárban. Együttérző hangokat hallattok, miközben simán nyitom a sajátomat. Végül neki is sikerül. Ez a nap rossz már nem lehet. 

A mai bejegyzés nem született volna meg, ha nem jut eszembe a "legott" szó, amelyet ki szerettem volna próbálni "élesben" is.

Egy visszautasíthatatlan ajánlat: A Finnisztán blog már a Facebookon is ott van, és ott jobban pörög mint a blog! 

Amit mindig is tudni akartál: finn tárgyak a finn lakásban

Mi veszi körül a finneket otthon? Mit szeretnek szabadidejükben csinálni? Mit esznek, és esznek-e egyáltalán? Ha finnt tartanál otthon, mit adj neki, hogy jól érezze magát?  
Ez a Finnisztán! blog körülbelül 50 bejegyzéséből is rekonstruálható lenne, de jobb összegyűjteni egy helyen, hogy a nyájas olvasó ne fáradozzon oly sokat.

A mai bejegyzés témája a finn lakás lesz. Tegyünk hát egy képzeletbeli látogatást egy gyerekes pár lakótelepi lakásába, valahol Helsinkiben.

Arabia Muumin bögre sorozat: "Haisuli"

Kívül
Az ünnep lassan beköltözik a városba. November van, de legyen az panel vagy kertes ház, a sötét időszak kezdetétől már karácsonyi fények világítanak az ablakokban. A téli szezonban, ünnepi alkalmakkor, (keresztelő, karonkka, Felszabadulás Ünnepe) az udvarra, teraszra sok helyen óriásgyertyák kerülnek, amelyeket fagyok idején jégből vagy hógolyókból készített gyertyatartóba tesznek.

www.flickr/photos/ellefson

A blokkházak között azonban nincs gyertya, a gyalogút és kerékpárút szélén rózsaszín terméskő tömbök. Ezek akadályozzák a vakmerőbb autósokat a behajtásban. Ha a tábla nem lenne elég.

A háziaktól, ha emeletes házban laknak, érdemes előre megtudakolni az kapunyitó kódot, mivel errefelé ritka a kaputelefon. A házak blokkjai között sűrű, sprőd cserjetömeg. A cserjék között és alatt otthagyott, gazdátlan játékdömperek és homokozóformák kéklenek és sárgállanak. Ezek állandó játékbankot képeznek: senki nem viszi sehová, és igen jól jönnek ha nincs kéznél semmilyen játék.

A növényzet törpefenyő, vadrózsa, fiatal erdei fenyők. A ház fala tiszta, graffittiknek nyoma sincs, kicsit steril az egész. Az erkélyek üvegezettek a fagy és sok hó miatt. Biciklitározó a bejáratnál. Az tinik új Nopsa bringái mellett néhány ottfelejtett, szintén finn, Helkama és Tunturi rozsdásodik lelakatolva.

A házba lépve mosószer és öblítő illat fogad: valaki ruhát mos a földszinti mosószobában. A szárítószoba szélgépe erősen zúg, a liftig hallatszik. A lift a finn KONE cég terméke. A ház négyszintes, de a liftnek 9 emeletig van gombkészlete. Szórakozásból a nyolcast, kilencest nyomkodjuk. "ERROR" mondja a kijelző.

A ajtókon postanyílás, fölöttük matrica udvarias szöveggel: "Ei mainoksia kiitos" azaz "Reklámot nem kérünk!". Emellett egyes ajtókon vörös matrica, ami a lakásban tartott háziállatokra hívja fel a figyelmet ("Ebben a lakásban háziállatot tartanak"), a házfenntartó cég jóvoltából. A finn lakások bejáratán, csakúgy mint sok helyen Magyarországon, koszorúk és karácsonyi díszek függenek.

Belül

www.kaspaikka.fi

Csengetünk, kopogtatni nincs értelme a dupla ajtó miatt (lásd később). Az ajtón kívül nincs kilincs. A lakásoknak két ajtaja van: egy erős bejárati az összes zárral, majd azt követően egy sima szobai ajtó. Pontos okot nem tudok, de zaj és hőszigetelésre tippelek. Bejutunk az összes ajtón, és levesszük a cipőt. Érdemes tiszta, lyukmentes zoknit húzni, különben bajban leszünk! A Pókembernek öltözött négyéves fiú lelkesen elénk rohan, három éves húga harisnyanadrágban, cicának festve mászik négykézláb a padlón. A lakásban relatív rend, két örökmozgó gyerek mellett nem is várhatunk ennél többet.  A lakás hatalmas ablakain élesen besüt a lenyugvó nap. Hiába, mindjárt fél öt. Az ablakban fokföldi ibolya, az ebédlőasztalon pedig mikulásvirágot látok.

Hemuli

A lakásban elég hűvös van, ezért a házigazda előzékenyen Reino mamuszt és kötött gyapjúzoknit kínál a fázós lábúaknak. Itt nagy kultusza van a házi kötésű óriási zokniknak. Olyannyira, hogy egyesek munkahelyükön kötött zokniban dolgoznak, és az ebédlőbe is így mennek. Hozzáteszem, hogy a tinédzser fiúk körében nemrég még divat volt saját kötésű sapkát hordani.

Vendéglátóink közül Mika mamuszban és gépi kötésű Jussipaitában (kb. "Jancsi-ing") fogad minket, ami alapján sejthető, hogy Dél-Pohjanmaa-ból származik. Most végzett a mosogatással, a mosogatógép halk zúgása kihallatszik. Párja, a rasztás hajú Meeri ormótlan kötött zokniban és batikolt "indiai" ruhában kígyóuborkát szeletel a salátához. Mindketten szemüvegesek.

Jussipaita

A lapos tévén érkezésünkkor TiTi Nalle videó megy a gyerekeknek. A falakon a pár (még a gyerekek előtti) indiai és kubai nyaralásáról színes fotók. Jókora, lábtámasztós szürke kanapé, a nappaliban zsúfolt könyvespolcok, a falon villanygitár, sebtében összekotort kották az egyik sarokban. A nappali a konyhával egy légtérben van, és a kávé és piparkakku már elkészült, csak értük kell menni. Ezúttal nincs nagy ünnep, ezért a család Muumi-bögre kollekciójából kapunk. Én a tudósosat kapom, amin Hemuli pont olyan, mint én munka közben.

A beszélgetés egy darabig állva, a konyhában zajlik, ahol (finn) Fazer csokiból csipegetünk a kávéhoz.
Finn találmány a mosogató fölé szerelt csöpögtetős faliszekrény (hm, van rá jobb szó?). Ez tipikusan finn: olcsó, praktikus, de máshol valahogy nem találkozol vele. A mosogatószer szag nélküli "bio", a kávé és cukor fair trade. A hűtőn és a falon házi készítésű karácsonyi üdvözlőlapok a korábbi évekből, amelyek igazából fényképek fotosoppolt felirattal. A kiterjedt rokonság csecsemői és kisgyerekei piros, hegyes sipkával manónak öltözve mosolyog az összesen. Van ezekből vagy tíz-tizenöt.

A gyerekek Apák napi rajzai a konyha falára téve. Az óvodában előre készültek a Nagy Napra. Nyomtatottan a gyerekek rövid jellemzése az apjukról. "Az apám magas és fekete haj van rajta. Szereti a hosszú krumplit és a hamburgert. Nyomkodja a számítógépét. Az apám zabkását és kávét főz nekem. Sokat kérdezgeti, hogy ízlik a kávé?"

http://fiveinfinland.blogspot.fi/

Lakásuk egyszerű és "dizájnos", mondhatnánk. Idén úgyis ez a legfontosabb szó errefelé, hiszen 2012-ben Helsinki a világ design fővárosa. A natúr fa, a természeti minták (levél, nyírfaág, jégkristály, virág), és a nagymintás textil is hangsúlyos szerepet kap a lakberendezésben. A nyír különösen népszerű itt, számos díszítésben találkozhatunk a jellegzetes fekete-fehér törzzsel és a világoszöld rombusz alakú levelekkel. Emellé a rózsa, a fenyő és az áfonya is népszerű ihletforrás.

Igen, még nyírmintás sör is van (www.olvi.fi)

Vendéglátóink a beszélgetés alatt befűtötték a szaunát. A fürdőszobából nyíló kis helyiségben már 70-80 fok uralkodik. Először a nők, utánuk a férfiak mennek. Ruhátlanul megyünk, ülepünk alá kis Muuminos törülközőt kapunk, kezünkbe kis üveges "szaunasört" ragadunk. A szauna falán szög, arról egy sörnyitó lóg. Hasznos.

Szauna után megéhezünk, az asztalon karél pirog, tojáskrém, vaj, nagy darab Oltermanni sajt és uborka. Édességnek hagyományos finomságokat kapunk: meleg "kenyérsajtot" (leipäjuusto) lápi szeder lekvárral (lakkahillo), majd rebarbarás kiisselit kis tálakban. A kiisseli tetejáre készen kapható Valio vanília öntetet borítunk. A rebarbarát még a nyáron fagyasztották, és ez volt az utolsó csomag. Innentől kezdve be kell érniük a ribizli és áfonyakészletekkel. Mi sörözünk, a gyerekek tejet és írót isznak.

www.flickr.com/photos/gretchenm

Ha egy cég a hétköznapi igények szolgálatába állítja a jó minőséget, és a praktikumot esztétikával kombinálja, ráadásul a terméket elérhető áron adja, akkor az az emberek venni fogják. A finn nagy cégek viszonylatában ez olyan, mintha a Herendi vagy a Zsolnay cég hétköznapi termékeket, pl. pöttyös kakaósbögrét vagy gyerekeknek Mekk Elekes müzlis tányért  dobna a piacra. Tök jó lenne, nem?

Tárgyak
IKEA itt is van, itt-ott látni pár dolgot onnan is, de Finnországban nem kell a svéd bútoráruházba menni egy kis skandináv dizájnért. A lakásban már az első pillanatban feltűnhetnek a csúcsminőségű és igen tetszetős finn termékek. Ezek nem hiányozhatnak egyetlen finn háztartásból sem.

Zárak, lakatok: AblOy
Bútor: Asko, Sotka, Martela, SuomiSoffa, stb.
Textil (függöny, terítő, ruha, kiegészítők): Marimekko, Finlayson
Üvegáru, kerámia és porcelán: iittala, Arabia, Martinex
Evőeszköz, kés, tőr: Hackman, Marttiini
Konyhai és kerti eszközök: Fiskars
Mosó- és szárítógép, hűtő: Talpet, Helkama
Műanyagáru: Orthex
Telefon: Nokia (még mindig többségben de már nem sokáig...)
Kerékpár: Nopsa, Helkama, stb.
Szabadidős és sport ruházat: Rukka, Halti, Karhu, stb.

Specifikusan (a poszt végére pár fotót is tettem ezekről):

• narancssárga Fiskars olló
• iittala, Alvar Aalto design váza
• Marimekko "Unikko" mintája, valahol biztos lesz egy (szalvéta, ruha, terítő, táska, függöny, stb.)
• iittala talpas cukorkatartó
• Orthex gyerekkád, szaunavödör és -kanál, vagy bármi ami műanyag
• Finlayson Muumin törülközők
• puukko (finn tőr)
• Nokia telefon
• áfonyagyűjtő villa

Egy döbbenetes kivétel van: Finnországban, ahol az egy főre eső kávéfogyasztás a világon az első háromba esik, a legnépszerűbb kávéfőző a holland gyártású "Mocca Master"!

Képgaléria hétköznapi finn dolgokról

www.homeware-fiskars.com

Uszodai körkép

A téma valahogy soha nem kerül elő, pedig ha valami, akkor az uszoda egyértelműen része a heti rutinunknak. Úszni szeretünk, gyereknek ingyen van és nem is nehéz eljutni odáig. Kell ennél több?

Friida már kisbaba korában belekóstolt a klórba, akkor Pesten a BVSC Uszodáig kellett elmetrózni. Az ám a csoda! Egy keskeny, meredek lépcsősor vezet a bejárathoz. Az egész olyan, mint egy darwinista szemléltetőeszköz: csak a legfittebb, legrátermettebb egyedek juthatnak az uszodába!

Niina erős volt, heti rendszerességgel felcipelte az óriás babakocsit gyerekestül-málhástul a lépcsősor tetejére, majd 40 perc babaúszás után le. Ne feledjük, hogy ehhez többször is meg kellett ismételnie a mutatványt a budapesti díszletek között: a kisföldalattin sehol nincs lift, és a lakásunk is lift nélküli bérházban volt.

Ott a lépcső. Nem gyenge, ugye?

Eljutás
Hogy nem vágyunk vissza a pesti hétköznapokba, az ennek is köszönhető. Utáljuk vagy sem, ki kell mondani: Helsinkiben jobban figyelnek a mozgásukban korlátozottakra (is). A metrómegállókban és általában minden emeletes közterületen van lift. Lehet, hogy néha elromlik, de aztán megjavítják és megint lesz.
Az is fontos, hogy babakocsival (egy felnőtt+gyerek+babakocsi) utazó személy számára a tömegközlekedés ingyen van. Ez jár, mondhatnánk így is. Friidának volt egy "jó éve", amikor nem volt hajlandó kocsiba ülni, mondván ő már nagylány. Ez tartott tavaly téltől idén nyárig. Ezidő alatt a kis könnyűszerkezetes kocsinkat hurcoltam mint nagyranőtt buszjegyet, és működött!
 
Helsinkiben a helyi tömegközlekedési vállalat (HSL) "chipkártyás" rendszert működtet. Mint egy mobilos feltöltőkártyára, úgy ezekre is pénzt kell tölteni. Szezonra (2 hét, 1 hónap, stb) fix árért, vagy adott pénzösszeget tölthetünk rá (20, 60 stb. Euró). Minden metróállomáson van pár automata, ahol készpénzzel és bankkártyával is fizethetünk.

Felszálláskor a sofőr melletti automatához közelítjük a kártyát, ami a kijelzőjén megmutatja, hogy mennyi pénz vagy idő áll még rendelkezésünkre. A városon belüli utazáskor az 1-es gombot kell megnyomni, a gép leveszi a kreditet a kártyáról, vidáman sípol és már ülhetünk is le. Ettől kezdve 60 percig szabadon használhatjuk a buszt, villamost és a metrót.

Az automata. A pink adja az egyszeri jegyet.

A "buszkártya" (www.iltalehti.fi)

Jegyérvényesítés. A számok a város zónáit jelzik.

Uszodák

Itt Helsinkiben négy uszoda is van tágabb környékünkön. Ezek egy cég kezelésébe tartoznak, ezért az árak eléggé egységesek (5,60 Euró/sima belépő), a szolgáltatás is alapvetően hasonló mindegyikben. Tiszta, modernnek mondható uszodák, ahol kártyás beléptető rendszer működik, az öltözőkben szauna, a medencetér a szétválasztva kicsiknek és nagyoknak. A nagymedence is jellemzően 25 méteres és valamilyen "wellness" cucc is van, izé...vízsugár a medence falából, jakuzzi meg hasonlók.

Itäkeskus uszoda belül

Az Itäkeskus melletti uszodát két emelet mélyen, gránitba vájták. Háború esetén óvóhely, békeidőben uszoda. A vizét mindig hidegnek éreztem, a gyerekmedence viszont tágas, vese alakú, elég meredek, nagy gyerekcsúzdával (csak bátraknak!). Ablaktalan, avíttas, nem barátságos. Közel van, mégsem használjuk. 

A malmi uszoda egyetlen előnye, hogy a 79-es busz végállomásától két lépésnyire van, így az óvodától egyenesen oda tudunk utazni. Sajnos gyerekszemmel épp ez a legrosszab: a kismedence ugyan tágas, de nélkülöz minden játékot, este 6 után ráadásul a partra állított kerekes hangfalból dübörög a zene. Víziaerobik, vagy tudja a jó ég micsoda. A vízből sok ütemesen rugózó női fejet látni, a parton meg egy ürgét aki latexgatyában emelgeti a térdét. Az uszoda nem zsúfolt, de gyereknek elég unalmas hely. A büfében csak mihaszna édességek, ráadásul csak készpénzzel lehet fizetni. A környéken, mint rendesen, nem kapni rendes kaját (csak szemetet a szomszéd plázában). És mi Friidával mégis ide jártunk februártól május végéig hetente, amíg Niina esténként Espoo-ban tanított. Ettünk hamburgert is, pizzát is - nem vagyok szent.  

A Mäkelänrinne uszoda a legnagyobb a környéken, ráadásul a gyerekeknek sem teljesen reménytelen. Külön kisbabás medence van, ám népszerű és zsúfolt. Rengeteg gyerek egy medencében nem jó. Az uszodában rendes étterem is működik, gyerekmenü, hétköznapi kaják felnőtteknek, kávé, édesség. Kész a hétvégi program: uszoda, majd ebéd.

Kisgyerekes szemmel...na jó Friida szubjektív szempontjából a kétes hírnevű Vuosaari kerület uszodája a legjobb. Nincs közel, és csak busz-metró kombóval érhető el, de fényes, nyitott és a gyereknek tetszik. Az uszodának otthont adó épület sportcentrumként működik, sportpályákkal, edzőtermekkel. Az ablakokon át látni, hogy itt cselgáncs, ott aerobik, amott meg kosárlabdaedzés folyik.

Bent a gyerekmedence mélysége a pár centitől a 90 centiméterig változik. A medence végében egy kis műanyag házikó áll, amiből a gyerek egy apró csúszdán csobbanhat a vízbe. A házon ajtó, ablakok. Na, Friidának pont ez kell. "Ez az én házam! Be lehet jönni!" mondogatja, és századszor is lecsúszik a csúzdán. El kell kapnunk az alján, különben megfulladna. A legmenőbb persze a kanyargós óriáscsúszda, amit egyszer Friidával is jó lenne kipróbálni.

Vuosaari uszoda nagymedence és csúszda (www.inlook.fi)

Öltöző
Leányunk eléggé képben van ami az élet kis és nagyobb dolgait illeti. Mivel Friida az anyja távollétében velem, a férfiöltözőben cserél ruhát, a ruha nélkül sétáló bácsikat már megszokhatta. Egy időben azért kíváncsian szemlélte a fiúkat és férfiakat és konkrét kérdéseket is megfogalmazott ama bizonyos lógó holmik mibenléte felől. "Ha nagy leszek, akkor nekem is lesz olyan hosszú pisilőm", állapította meg, de válaszom kissé lelombozta. Meg "Ha nagy leszek, nekem is szép, gömbölyű hasam lesz!" Na ezt is ott látta először.

A meztelenség. Igen, a finnek egy magyar ember számára arcpirító nyíltseggsággal viselik meztelenségüket. A zuhanyozóban, szaunában és öltözőben egyaránt. Itt nincs zárható kabin, és a szaunába egyenesen tilos is fürdőgatyában beülni. Nem mindenkinek kellemes ez az állapot. Sok külföldi, főleg valamely távol-keleti és arab országból származó ember is látogatja az uszodákat. Megfigyeltem, hogy ők általában gatyában zuhanyoznak. Sőt, némelyek a vécét használják öltözőnek.

Fürdőnadrág: Csak feszülős, elasztikus fürdőgatyában engedélyezett az úszás. Laza bermudában, sortban nincs esélyünk: az úszómester ránk szól, és felajánl egy kölcsöngatyát - ingyen! Itt jegyezném meg, hogy Amerikában meg épp a fecske volt kifejezetten riasztó és ízléstelen, ám a YMCA sportlétesítményeiben is törülközővel, fürdőruha nélkül szabadott csak szaunázni.

A szaunában is kiderül, ki az igazi finn. Ajtó nyílik, rózsás-fehér bőrű fazon, kis kappanhájjal hastájon és oda nem illő nonfiguratív tetoválással a lapockáján belép. Ha van hely, egyből az irányítóhelyre ül: a vödör mellé a kályha előtt. Innentől ő diktál! "Perhesauna. Pienet löylyt!" azaz kábé "Családi szauna. Pici gőzt!" így a felirat, de ez nem jelent semmit. Van, aki öt másodpercenként löttyint a forró kövekre, elviselhetetlenné fokozva a fájdalmat. Más csak percenként. És van, aki soha. Na, ez is idegesítő tud lenni. A szauna itt ugyanis nem olyan forró mint egy átlag magyar közszauna, ezért  löttyinteni kell, hogy a forró gőz hasson. Hozzáteszem, hogy itt nem csepegtetnek semmilyen eukaliptusz olajat a kövekre, valamint senki nem jógázik a padlón errefelé. Mindkét esetre láttam sok példát a Széchenyi-fürdő "fény"- és "aromaszaunáiban".


Ma is úsztunk, és a jövő héten is megyünk. Ez a világ rendje.