2014. január 22., szerda

Három éves a Finnisztán blog!




Három éve majdnem ezen a napon indult útjára a Finnisztán blog, a magyar index.hu által működtetett blog.hu színeiben. Finnországi kalandjainkról szóló első húsz-egynéhány bejegyzés még mindig ott van, látható-olvasható. Íme, az legelső poszt, immár ékezetekkel!   
"Lunta, lunta ja vielä lunta"
Hó, hó, és még több hó! Finnország, 2011 január első fele. A fő téma Helsinkiben a hó, ami ezen a télen meglepetéskent ért mindenkit. Na, nem állitom, hogy Pesten nem áll meg az élet félcenti hótól, de ami hisztit ezek itt produkálnak, az azért mégis durva. Egy itteni filozófus ismerősöm állitása szerint ez itt az évezred havazása, ilyen sok hó még nem esett. Hát, ha te mondod.
Igaz ami igaz, a házak tetejéről rémisztően lóg méterhosszan a fagyott hótakaró. A szemközti házrol egy hete csúszik lefelé a mázsányi cucc napközben, de estére megfagy és nem csúszik tovább. Esténként hallani a lavina hangjait, reggel pedig métervastag hóhegy állja el az ember útját. 
Tegnap egy ember esett áldozatul, amikor maga alá temette a hó. Na, ezután beindult a gépezet és mindenhol toronydaru emelkedik és kukásmellényes emberek lapátoljak a havat a tetőről - rá a járdára. Onnan pedig minden lehetséges helyre. 
A vasút mellett direkt a lelakatolt biciklikre hányják a havat, a legtöbb bringábol csak a kormány látszik. Mi lenne otthon egy ilyenért? Minimum egy országos Critical Mass, spontán vasutassztrájkkal, ha már úgyis arrafelé mennek.
Számunkra a hóhelyzet annyit tesz, hogy az itt jóformán használhatatlan magyar "sportbabakocsi" helyett a gyereket áttettük egy piros szánkóra.
A másik jó hír: állatok!
A farkaspopuláció örvendetesen erősödik a szomszédos Nuuksio Nemzeti Parkban, amely cirka 40km innen. Annyi mintha Budapest előszobájában, pl. a Börzsöny és Vác között, vagy a Gödöllői-dombságban élne egy életerős farkasállomány. Jó túrázást!
A menzán ma ki volt írva(!) egy táblára, hogy milyen állatokat láttak a napokban. Uhu, hiúz - a város közepén. 
Integetni kell!
Naponta buszozom. Ez frusztráló az elején, mert a magyar nem tudja (nem szokta meg), hogy integetni kell (ha lehet a bérlettel), különben a buszvezető lassítás nélkül továbbhajt. A sofőrök közt van pár Kaurismäki-filmbe illő finn, de többnyire arab és feketeafrikai arcok vezetik a buszt. Finnül is annyit beszelnek mint én, ráadásul az itteni hidegben szokatlanul lazák. 
Pár napja kérdeztem a sofőrt: - "Viikkibe megyek, megáll ott ez a busz?" Mire a válasz: - "Nem tudom, még sosem jártam ott. Majd meglátjuk ha odaértünk."
Remelem, finn billentyuzettel meg modorosabbra sikeredett ez a poszt, mint terveztem.

Helsinki, 2011 január 14.

2014. január 20., hétfő

Esküvői varázslat a fagyban

Pár hónapja egy oului barátunk esküvőjére kaptunk meghívást. Rég vártuk már ezt, a hölgy, ez a  hipercivilizált, világlátott, okos és kedves szőkeség igazán megérdemelt már egy rendes férfit. A korábbi próbálkozásai rendre vakvágányra futottak, az okokat csak sejteni tudjuk. 

Ott volt például az egykori KFOR-os teherautósofőr, nevezzük Jussinak. 2007 táján látogattunk hozzájuk Ouluba megünnepelni az újévet. Barátaink kikötése annyi volt csupán, hogy ne hozzunk alkoholt, mert - az Atkins-diéta mellett - mind a ketten alkoholmentes életet élnek. Ezt rendben elfogadtuk, pezsgő helyett magyar bodzaszörpöt vittünk, és felkészültünk egy nyugodt, csendes estére szűk baráti körben. 



Vacsoraidőben értünk a távoli Ouluba, az asztal már szépen megterítve várt ránk. A talpas borospoharak is azonnal feltűntek. Kérdésünkre Jussi csak annyit válaszolt, hogy "egy estére kivételt teszünk!"

A borok után előkerült a whiskey is, ami után nem volt megállás: az estét a város különféle bárjaiban és mulatóhelyein folytattuk egészen zárásig. Vendéglátóink között némi nézeteltérést éreztem, amikor a tisztaságot fogadó Jussi először tőlem lejmolt felesre, majd hajnal fél ötkor még sört tarhált a járókelőktől tökrészegen. Nem aznap este, de szakítottak végül.



Esküvői varázslat a fagyban
Kärsämäki messze van, ez volt az első gondolatom azután, hogy kézhez vettük a meghívót és nyugtáztam: barátunk, aki egyben leányunk keresztanyja is, végre megtalálta az igazit, és - jó harmincas nőhöz méltóan - nem tökölt sokat a rózsákkal meg randikkal, hanem pár hónap után férjül is vette a szerencsés lovagot.

Az esküvő helye egy kis 3000 lelkes település Finnország geográfiai középpontjához közel fekszik. Ezt nem csak azért fontos elmondani, hogy a hosszú, oda-vissza 1200 km-es autóút (nem létező) megpróbáltatásait ecseteljem, hanem a helyi fatemplom különlegessége miatt. Mert a templom nem akármilyen templom ám!

www.panoramio.com 
A Paanukirkko (zsindelytemplom) Kärsämäki határában a Pyhäjoki folyó partján épült 2004-ben, egy széles mező közepén. Az egyetlen hajó négyszög alapú, azon a tető egyszerű piramis alak, amelynek csúcsán - mint egy lámpás - kicsiny ablakos torony helyezkedik. Az 1700-as évek lokális építészeti technikáját alkalmazva, a teljes mértékben fából épült templomot szürke fazsindelyek borítják.


Túlélni a ceremóniát
Duplazokni, szöges talpú bakancs. Hónadrág, alatta mackóalsó, póló, fehér ing, azon gyapjúpulcsi, azon zakó, afölött bélelt dzseki. Sál, sapka, bélelt kesztyű. A hátzsákban pedig az összes kellék  ahhoz, hogy a vacsorán is megjelenhessünk.

Így mentem én a templomi esküvőre. A templom a moteltől (moteltól?) csak negyedórára volt gyalog. Esküvőre autózni butaság (koccintás, miegymás...), 2 km-ért meg hülyeség taxit hívni.

Nem tudom jól leírni az élményt, akárhogy próbálom is. A fagyot, amely a legvastagabb öltözeten keresztül is belédmar. A kékesen derengő, fehér zúzmarával borított erdőket, és a fatemplomot, amely a mező közepén áll. A templomot, amely pont olyan, mint a táj körülötte. A templomot, amely nem ígér semmit, de bűntudatot sem ébreszt. "Ha van kedved, bejössz. Én mindig nyitva állok!"

Délután háromkor szürkület ereszkedett a tájra, és a fagy sem enyhült. A templomhoz deszkapalló vezet, miközben elhaladtunk az egyszerű, fából ácsolt harangláb alatt is. Különös, spirituális élmény beállni a sorba, és végighaladni a pallókon a hófehér mező fölött. A hóban nagy mécsesek égtek, azok mutatták az utat.

A templom nem ígér világi komfortot. Az a hívők dolga, hogy rendesen fel legyenek öltözve. A templomban nincs fűtés, falai nem szigeteltek, az ajtók sem záródnak hermetikusan. A padokon halmokban cserzett birkabőr volt, amelyeket takaróként is magunkra teríthetünk.

-25 Celsiusban, nyitott fatemplomban megengedhető bűn nem a legszebb öltönyünkben parádézni, mert mit ér a hagyomány, ha az ember közben belehal? Hónadrágban, hótaposó csizmákban, hatalmas kabátokban érkezett a vendésgsereg, amely azon nyomban birkabőrökbe vackolta magát. A templomban csak a mécsesek fénye világított. A negyven vendég lehelete sűrűn gomolygott a pislákoló fényben, és én kezdtem lassan megfagyni.


A női pap fedetlen fővel szépen beszélt, de mondandóját rövidre fogta. Az egész ceremónia 10 perc alatt megvolt. Akkor még nem tudtuk, hogy a beszéd második felét a meleg étteremben fogjuk meghallgatni.

Juhbőreinket levedlettük, fagyos ujjakkal fényképeztünk párat, majd  hajigálni való virágcsokor és rizs híján tanácstalanul toporogtunk. A vőfély, aki Finnország legzárkózottab fiatalembere lehetett, motyogott valamit. Ő még akkor is elpirult, amikor gondolt valamit, nemhogy irányítani tudta volna a vendégsereget...

Végül csak sikerült kijutnunk a templomból. Minden férfi felvett a földről egy pislákoló viharlámpást és előre ment, talán, hogy mutassa az utat a nőknek és a maradék férfinak, akinek nem jutott lámpás.


Ehet, aki él
A közeli paplak melletti kávézó elegendő helyet biztosított, hogy a 40 vendég nyugodtan egyen-igyon. A svédasztalos vacsora elején salátákat és sajtok szolgáltak fel. A Waldorf-saláta különösen ízletes volt. Ugyan a meghívóban külön kérték, hogy ne együk tele magunkat rögtön az előétellel, az éhes tömeg azonban mégis így tett.  A főétel egybensült sertéskaraj, párolt bébirépa, tejszínes tepsis cékla (gluténmentes verzióban is), és sült burgonya volt. Édességnek linzerkarika és más aprósütemények érkeztek, míg a szokásos juustoleipä (sült sajt, lásd az alábbi képen) lápi szederlekvárral már keveseknek fért le a torkán.





Csak szolidan
A vacsora szolidan, csendben zajlott. Nem volt menyasszonyszöktetés, lábascsapkodós menyasszonytánc, és elmaradt a kínos verselés a vőfély részéről. Ellenben voltak versek, amelyeket a vendégek hoztak az ifjú párnak. Ajándékba.





A pár ugyanis arra kérte a vendégeket, hogy ne hozzanak ajándékba mást, csupán egy szerelmes verset. Mi több verset is találtunk. József Attila Ódájából a 3. vers, és Radnótitól a Tétova óda minden országban egyformán érthető üzenettel bír. És mégis, a magyar líra nagyjainak versei mintha egy osztállyal magasabb ligában versenyeztek volna. A finn vendégek zöme finn popszámok, táncdalok vonatkozó szerelmi vallomásait vetették papírra, amelyre én soha nem vetemedtem volna. Magyarul felolvastam egy kis részt Radnótitól, hogy megmutassuk a vers igazi nyelvezetét, majd Niina felolvasta az egészet finnül.

Szombathy tanárnő ha olvassa, ezúton üzenem: noha utáltuk egymást, a harc azért az egy Radnóti versért mégiscsak megérte! Szerelmem titkos csillagrejteke..meg a lét mint kőben megkövesült csigaház... Hát nem zseni az, aki úgy tesz efféle szavakat egy versbe, hogy azok tökéletesen a helyükön vannak? 

Radnóti M.: Tétova óda (részlet)
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház."

Tölgyfa a tundrán
Az ifjú pár este kilenc előtt bejelentette, hogy hazaindulnak Ouluba. Előtte azonban még megosztottak velünk egy megrendítően szép tervet: az asztalra kirakott cserép földbe belenyomtak (na, jó: elültettek) egy tölgymakkot, mindenki szeme láttára. Az a tölgymakk az ő közös életüket jelképezi, amely vélhetően erős fává nő majd amely mélyen gyökerezik az ősi finn földben. Mi más lenne a sorsa az efféle tölgymakknak? Leszámítva a tényt, hogy Oulu klímája nem kedvez a tölgynek, és a Földön élő fajok 99%-a sem bírna ki ott egy telet.

tudasbazis.sulinet.hu
A gratulációk közepette privátban többen is megemlítették a klímaváltozást, és annak jótékony melengető hatását, ezért lehet még reménye az esküvői tölgymakknak. Én mondjuk törpenyírt vetettem volna. Kevésbé magasztos, de legalább minden tavasszal kihajt...

Mindenkit meghívtak, hogy 10 év múlva megszemléljük a fácskát. Elmegyünk ha még élünk.

Így telt el az este csendben, nyugalomban. Végül az öltönyt felváltotta a téli felszerelés, és a sötét utcákon át lassan visszasétáltunk a motelba. A fagy ezúttal nem bántott minket annyira. Útközben Niina megszólalt:

- "Tudod, furcsa ez. A menyasszonyt tizenöt éve ismerem. Tizenöt évvel ezelőtt ő még nem evett húst, ateista volt, nem akart férjhez menni és nem akart gyereket. És most...túl vagyunk a templomi esküvőn, megettük a karajt és mindenki majd megőrül, mert kiderült, hogy a menyasszony babát vár! Soha ne mondd, hogy soha..."

--------------------------



Tudtad? A Finnisztán blog a Facebookon is ott van, és gyakrabban frissül mint a blog! 

2014. január 15., szerda

Túlélni a telet

A tél. 
A Finnországról alkotott előítéletek és klisék zöme valamilyen módon kapcsolódik a télhez és a zord északi viszonyokhoz. A politikába, elmúlt 500/40/8 évbe, panaszkodásba, önsajnálatba és/vagy mások fúrásába belefeledkező honfitársaim, velem együtt, jókora arculcsapásként élik meg a finn viszonyokat. Hirtelen elmúlik a keserűség, és visszavágyunk a hullámzó magyar dombok, ehető ételek országába, a beszédes és figyelmes(!) emberek közé. Az országba, ahol már februárban hajt a magyar kikerics és hóvirág...Ahol egy szempillantás csak a tél.   

A repülőgépről leszállva már érezzük, hogy ez nem a barátságos dél. A levegő kristálytiszta, nyoma sincs benne a magyar erdők és föld megszokott kipárolgásainak. A szél jegesen metsző. Az erdők nem hívogatóak, a talaj vékony. A sötétség hamar leszáll, és az ember ott találja magát az ablak előtt merengve, hogy most mi a búbánatot csináljon ebben a koromsötét jégveremben?  Hát, lássuk.

Használjunk naplámpát!
Erről a múltkor már írtam. Kell a fény, mert az ember megkukul attól, hogy nappal is félhomály van. Erre jó eszköz a 10 000 luxos naplámpa, és a naplámpás ébresztő. Az ébresztőóra az ébresztés előtt fél órával világítani kezd és lassan erősödő fénnyel ébreszti az agyunkat, még mielőtt pittyegni kezdene. Az ébredés tényleg könnyebb.

Öltözzünk fel rendesen! Nézd meg a finneket, és próbálj mindent beszerezni, amit rajtuk látsz. Rendes téli cipő a "divatos" helyett. Olyat, amely segít a talponmaradásban, hogy ne essünk seggre a hó alatt húzódó jégen. Nem baj, ha apró szögek állnak ki a talpából. Ha nem a túraboltokban vásárolunk, akkor igyekezzünk a téli ruházatot Finnországban beszerezni. A magyar ruhák lehetnek szebbek és kifinomultabbak a magyar szemnek, de vagy nem elég melegek, vagy nem elég kopásállók. Olyan ruházat kell, amely kényelmes akár több réteg ruha esetén is, amelyet akár október végétől április elejéig hordhatunk, amely bírja a havat, szélálló és lehetőleg fényvisszaverő csíkokat is tettek rá. A finn IcePeak, Halti és sok más cég gyárt ilyen ruhákat.

Fényes jég és sötétség este hat körül (2012 január)
A finnek praktikusan öltözködnek. 20 éves kor fölötti nőt nem látni a hóban miniszoknyában, körömcipőben tipegni. Hónadrág (toppahousut) alapfelszerelés, a nagyobb áruházakban kapni. Az elején, főleg a hölgyek, visszakozni fognak, de pár hét a finn télben elég meggyőző tud lenni.

Autózás
A finnek akkor is autóznak, ha befagy a pokol. Megtehetik, megvan hozzá mindenük.

A téligumi november eleje és április közepe között kötelező. Finnország azon kevés helyek egyike, ahol korlátozott időre, de engedélyezett a szegecses gumik (nastarenkaat) használata. Ezt a speciális téligumi fajtát a 60-as években vezették be az USA-ban, hogy a jeges utakon biztosítsa a biztonságos közlekedést.

Mivel dollár/eurómilliókat emészt fel a szöges gumik által okozott útkár, ezért mára a legtöbb állam betiltotta, vagy egy szűkebb időszakra korlátozza a szöges gumik használatát, esetenként pedig csak gumiszegecsekkel engedélyezik. A szabályozás igen színes képet mutat, ember legyen a talpán, aki télen tervez amerikai körutat autóval! http://drivinglaws.aaa.com/laws/studded-tires/

Vidám hajnalt!
A szigorúság oka a következő: a szegecsek a jégmentes utakon az aszfaltba "harapnak", apró mélyedéseket vájva az útburkolatba. Száraz, meleg időben, főleg a téligumi szezon vége felé, a szegecses gumi által kivájt por a városi levegő minőségét rontja. Esős időben a víz megáll ezekben a mélyedésekben (tehát nem folyik el), ezáltal rontva az útviszonyokon. Finnországban április közepétől tilos a szöges gumi, míg a sima téligumikkal (kitkarenkaat) autózhatunk egész évben.

Ja, fontos adalék: ez nem duma, a finnek nem spórolják el a téligumikat.

www.duett.hu
Motormelegítő: Teljesen általános kiegészítője a finn autóknak. Segítségével a kemény fagyok idején is üzemmeleg autóba ülhetünk és ezt a motor is meghálálja. Alacsony hőmérsékleten az üzemanyag tökéletlenül ég, csökken a teljesítmény, nő az üzemanyag fogyasztás, és sokkal több káros anyag kerül a levegőbe.

Áramot biztosítani a parkoló autónak egy eléggé macerás dolog a lakótelepek sokezer lakosának, de a finn szervezettség itt is megtalálta a megoldást. A háztömbök előtti számozott parkolóhelyekért is fizetni kell (kb. 10 Euro/hónap), de ezért különbejáratú, időkapcsolós konnektort kapunk, amelyről táplálhatjuk a motormelegítőt.



Dízelüzemű autók számára több helyen is kapni "téliesített" gázolajat, ami nélkül szintén nehéz lenne az indulás.

Legyünk láthatóak!
"Safety first!" - tartja az ősi lapp mondás, és ennek egyik alapja a lapp apa adatlapja a jó láthatóság. Októbertől márciusig szinte folyamatosan rosszak a látási viszonyok, ezért mindenkinek érdeke a fényes belvároson kívül láthatósági mellényt húzni és csillámló, fényvisszaverő bizbaszokkal teliaggatnia magát. A gyerekruhákon fényvisszaverő csíkok, a zsebek cipzárlehúzóján cérnára kötött macskaszem (heijastin) lóg. Ez komolyan veszik errefelé. Ősszel a Zeneakadémia előtti téren az iskolai megfélemlítés elleni fesztiválon három sátorban lehetett macskaszemet fabrikálni. A budapesti finn nagykövetség dolgozói kis kosárból osztogatták a hópehely alakú macskaszemeket a December 6.-i ünnepségkor. Minden rendes finn kabátján lóg egy-két macskaszem.


Sport, szabadidő
Ha megvan a rendes ruházatunk, és a láthatóságunk is megfelelő, akkor tényleg semmi okunk tartani a téltől! Ráadásul januártól kezdve egyre nőnek a napsütéses órák, ilyenkor lehet ugyan csikorgó fagy, de a felhőtlen finn-kék égen hétágra süt a nap, a hómező ragyog és mindenki boldog.

A rendszeres testmozgás segít leküzdeni a téli depressziót, amelyet még az is tetéz, hogy a tunya életmód miatt dagadtnak és rusnyának érezzük magunkat. Ne érezzük, tegyünk valamit!

Fussunk! Végre vége a latyakos, sáros időnek, az utak újra szilárdak. Csakhogy a fagyott víztől. Ez nem kell, hogy eltántorítson senkit. Réteges ruházat, rendes aláöltözet, nyakmelegítő és kesztyű kell csak hozzá. Embert próbáló feladat, de jó edzés. A csendes erdei ösvényeken kocogva a finn természet gyönyörű arcát fedezhetjük fel. Készüljünk fel arra is, hogy a légzés -5 fok Celsius alatt egyre nehezebb lesz, -15 alatt pedig a szempillák is kicsit összefagynak.

2012 december 23. 12km futás a Viikki-öböl partján
Síeljünk! Amint a tavak és folyók befagynak, és leesik a hó, a közlekedés útvonalai átrajzolódnak: sí-nyomvonalak hálózzák be a tengeröblöket, a szántóföldeket és legelőket, de a folyón is síelők haladnak. Állítólag 180 km hosszú nyomvonalon síelhetünk Helsinkiben és környékén. Sok finn egészen a munkahelyéig síel, kihasználva a forgalomtól távoli síutakat. Használt sífutóléceket, sícipőket tömegével találunk a neten, de sok helyen kölcsönözni is lehet. Népszerű sífutóhelyek Helsinkiben Paloheinä és Viikki.

Egyetemi embereknek pl. Viikkiben az UniSporttól lehet síléceket kölcsönözni (több info: https://unisport.fi/?page=news&id=4509319).

A hallgatag finnek nem fogják elmondani, hogy hogyan kell, de ha jól figyelünk, akkor sok vidám pillanatot szerezhetnek a tapasztalatlan külföldiek, akik sikoltva száguldanak a legenyhébb emelkedőről is.



Finnország nem a műlesiklóiról híres, de sok sípálya épül a kisebb-nagyobb dombokra. Helsinkiben is van sípálya, köztük egy fedett sícsarnok is (Kivikko Ski Hall).

www.hel.fi
Korcsolyázzunk!
Ha az ország 180 000 befagyott tava nem lenne elég, akkor használjuk a települések/városrészek által kialakított időszakos jeget. Fognak egy slagot és a kiválaszott nyílt területet (pl. aszfaltozott kosárlabdapálya, salakos focipálya) pár napig locsolják - és kész a jég. A dolog akkor nyer végleges formát, ha ráesik némi hó, amelyet kitolnak a jég szélére, ezáltal pontosan kijelölve a jégpálya határait is. Ezeken a pályákon szabadon jégkorongozhatnak a kicsik. A nagyobbaknak általában rendelkezésre áll egy külön pálya rendes palánkkal, ahol másokat nem veszélyeztetve tudnak gyakorolni.

A Viikki általános iskola előtti jég mellett kis fűtött konténerben lehet öltözködni, de ilyenkor a jég szélére is kitesznek egy mobil bódét padokkal, ahol meg lehet pihenni. A korcsolyázni tanuló gyerekeknek egy járókerethez hasonlító vas "csúszókeret" áll rendelkezésre, amelyet bárki szabadon használhat.



Ezen kívül vannak fizetős, zenélős jégpályák, pl. a Helsinki vasútállomás előtt.

Szaunázzunk!
Nem lehet eléggé értékelni a forró szaunát egy-két óra kinti testmozgás után. Finnországban ez széles rétegeknek adott, használjuk ki mi is!

Együnk, igyunk, mulassunk!
Ne szépítsük: a sötét időszakban a hűtő lámpája az egyik legcsábítóbb fényforrás. Ha a karácsonyi laatikko és sonkamenü végére értünk, a finn szokások tartogatnak néhány két-három hétig fogyasztható, majd a menüről egy évre újra eltűnő finomságot.

- Február 5, Runeberg költő napja: E napot a költőről elnevezett süteménnyel ünnepelhetjük méltóképp.
- Laskiainen: Hét héttel Húsvét előtt. Ami máshol a karnevál, az a finneknek a Laskiainen. Hagyomány, hogy ezen a napon sűrű borsólevest, sajtot és krémes-eperlekváros, kardamomos laskiaispullát esznek. Szintén szokás, hogy ezen a napon a gyerekek szánkózni mennek a közeli szánkódombokra.

Kapcsolódó posztok a Finnisztánon: 
Futás: http://finnisztan.blogspot.fi/2012/01/hoban-futas-de-hasznos.html
Naplámpa: http://finnisztan.blogspot.fi/2013/12/karacsonyvaras-finnorszagban.html
Szauna: http://finnisztan.blogspot.fi/2013/06/emberek-szaunaban.html


A Finnisztán blog a Facebookon is ott van! Ott akkor is történik valami, ha a blogon éppen semmis sem...



2014. január 13., hétfő

Google Search

A Google kereső a beírt első pár szó alapján igyekszik kitalálni, hogy mit szeretnénk kérdezni tőle, ezért pár javaslatot megjelenít a keresőpanel alatt. Ebből mazsoláztam ma.

Hungarian
- notation (programnyelv)
- goulash
- vizsla

Finnish
- lapphund
- to English

Finnish food is
- bad
- bland
- horrible
- worse
Ajjaj...szerencsére a finneket ez nem zavarja, ők jó elvannak a krumplival, és fűszerek nélkül is.

Hungarian food is
- in London
- in Budapest
- in Singapore
- in UK
- in NYC

Haha, itt nem is kérdés, hogy jó-e? A kérdés, hogy hol lehet kapni?

Why Finnish
- babies sleep in boxes
- is so difficult
- is hard
- rap rocks
- schools are so good

Why Finland
- has better schools
- loves saunas
- education is the best
- is better than Sweden

Why Hungarian
- is so easy
- notation is bad (programnyelv)
- language is so unique
- immigrated to America
- goose down (pehelypaplan!)

Why Hungary
- is awesome
- is euro
- is called Hungary
- is famous
- visit Hungary

2014. január 10., péntek

Leltár

Leányunk nem kisbaba már, 4 és egynegyed éves. Pontosan 3 éve élünk Finnországban. Akkortájt épp csak járni tudott. És most....most majdnem mindent tud. És mégis, még mindig leltárba lehet szedni a tudását. Íme egy kis keresztmetszet (a végtelenségig lehetne írni...).

Imád beszélni, írni, énekelni és zenélni. Jól beszél finnül és magyarul, és rengeteget tud a világról. A jelen állás szerint három nyelven számol hatig, két nyelven tizenkettőig. Papírra, és billentyűzettel is önállóan leírja a saját nevét. Minden nap 5 - 10 lapot teleír / -rajzol, rengeteget fest. Zenélne is szívesen, sajnos ebben nem tudunk jó példát mutatni. Na jó, az iskolai furulyát már ismeri, csak használni nem tudja még.

Nem fél a szaunától, de a "bácsiszaunában" betekeri a fejét törülközőbe. Hetente-ötnaponta járunk uszodába. Ügyesen mozog a vízben, kb. 20 másodpercig bírja a víz alatt, ahol úszni is tud. Szívesen kipróbálná a szinkronúszást, ha lenne errefelé... Körülnézünk.

A pizzán, és azon túl is szereti a kagylót és a rákokat. Szakács és űrhajós szeretne lenni, de leginkább "űrcukrász". Rengeteg dolgot kiróbált már a konyhában, ügyesen kezeli a Marcato tésztanyújtót. Imád ragasztani, ollóval vágni és kézimunkázni. Valamiért bosszantják a "felnőtt" versek, de magától sokszor költ halandzsaverseket, amelyeket táncolva (jójó, idétlenül ugrálva) ad elő.

A finn Nemzeti Múzeumban a kedvencei az írógép (amellyel gépelt), és a Volkswagen Bogár volt, amelyet vezethetett is.

Szereti a könyveket és a térképeket. Lefekvéskor olvasni kell neki. Jelenlegi kedvence a finn Tatu és Patu könyvek, amelyeken sokszor én is könnyezve nevetek. Zseniálisak, na.



A számítógép egerét és touch padet jól kezeli, simán bekapcsol egy youtube videót.

Kedvence a finn közszolgálati (YLE) kettes csatorna "Pikku Kakkonen" (kb. "pici ketteske") 60 perces mese-egyvelege, de Tonttu Toljanteri manó karácsonyi történetei, Rölli az erdei troll, Shaun, a bárány, Kaapo (magy. Caillou) kisfiú és pár másik mese is a kedvencei közé tartoznak. Sokáig a Mr Bean animációk voltak a kedvencei. Rengeteg amerikai Disney, Pixar és Dreamworks meséből a klasszikus Grimm adaptációk, a Rio, a Fel!, a Szörny Rt. és a Rango ragadta meg leginkább.

Ismeri a magyar meséket is, a Macskafogót nagyon szereti, a "A rátóti csikótojás" magyar népmeséből azonban még ő is úgy véli, hogy nyúl volt a "tojásban". Érdekes módon a régi csehszlovák és lengyel rajzfilmek (Kisvakond, A kistücsök, Kétbalkezesek, A varázsceruza, stb.) nagyon meg tudják ragadni. (Semmi duma, csak fülbemászó zenék és vicces történetek)

Imádja a Télapu c. mikulásos vígjátékot. Érdeklik a robotok, katonák, rendőrök és a zombik. Egy számot hallgatva elég pontosan megmondja, hogy hány hangszer szól.

Az óvodai barátnőivel örök harcban áll, de a maga köré gyűjtött három kisfiú tűzön-vízen át követi (minden hülyeségbe...). Ők, ha lányunkért megyünk mindig hősiesen megvédik (letagadják, hogy ott lenne), miközben lányunk a bokorban bujkál. Kedvelik őt, vannak kisautói és egy jó robotja is, ami egy ewok fejét is a falra tudja világítani. Jó barátja egy Seychelle-szigeteki-finn kisfiú, akivel autózni, és a konyhai játékokkal egyaránt jól tud játszani.

Tudja, hogy már sok országban járt és azt is, hogy még több országban nem. Valamiért Törökországot és Olaszországot pécézte ki magának, mondván, mindkettőben jó a kaja és a zene. Magyarországra naponta el szeretne utazni, a Balaton és a nagyszülők hiányozak neki.

Úgy gondolom, hogy nagyon szeret minket. Naponta ad mindkettőnknek ajándékokat, rajzokat és "szerelmes levelet", ami nagyon jó érzés.


Friida levelei és megállapításai: 

Esik a hó, végre megint tél lesz és megint jön a karácsony! Tahvo manó már itt kukucskál!

Kedves Joulupukki! Én úgy szeretlek, hogy ajándékot is kérek tőled.

Ír valamit, majd felolvassa: "Ez a levél azt mondja: 'Szervusz, szervusz Joulupukki, én nagyon szeretlek téged! Annyira szeretlek, hogy veszek neked egy játékkígyót, olyat, amilyet gyerekeknek szoktak venni ajándékba'."

Tudom, hogy a börtönben nagyon rossz ételt adnak!

Óvónéni, hurrá! Megyünk uszodába apával. És Péter bácsi is jön! Apa szerelmes Péter bácsiba! (ezután hosszas magyarázkodás, hogy apa nem szerelmes P. bácsiba...)

Nem szeretem az építkezéseket, mert itt van az a döngő gép, amely olyan hangot ad mint a diszkószámok!

Szeretnék egyszer csirkefejeket enni.

Nézd, kacsák! Szeretnék kacsát enni!

Tudom, hogy egy tüzes lávabolygó ütközött össze a fölgolyóval, és ezért halt meg az összes dinoszaurusz.

Tudom, hogy a földgolyó mélyén egy lávalabda van.

Tudom, hogy a Föld az űrben kering!

Tudom, hogy a földgolyó gömbölyű!

Hajszárító zsinórja: "Ebből jön a meleg levegő?"

Szeretnék egy nyakkendőt. Fekete fehéret, lepkékkel.

Süssünk anyának gluténmentes csokitortát!

Anya, az ott nem kosz, hanem egy megkövült csiga!

Ha még több finn dologra vágynál: A Finnisztán blog már a Facebookon is ott van, és ott jobban pörög mint a blog! 

2014. január 4., szombat

Finn csili a világ legerősebbje?

Ma ismét könnyesre-izzadtra kínoztam magam a finn Poppamies Oy (kb. "Tűzember Kft") brutálisan erős csiliszószával, amelybe gyümölcsös illatú habanerót és a legerősebbnek tartott naga jolokia csilifajtákat tették. Majdnem minden nap eszem erőset, de az Erős Pista mellett sok más szószt is használok. Az ok az, hogy nem mindig tetszik az Erős Pista sóssága, vagy egyszerűen erősebbre vágyom. 

A rengeteg szószból számomra a karibi stílusú gyümölcsös, de pokolian csípős habanero-alapú szószok (pl. Tabasco Habanero és a Heinz Yellow Habanero a tömegcikkekből) valamint a Poppamies "Törkeen Hot" szósza, amelyet ma este is fogyasztottam. Nyáron a cserepekben és óriás szatyorban termesztett hegyes erős paprikáim elég tüzesre sikerültek, ezekkel el is voltam egy hónapig, a szezon végéig. 

A zöld szatyorban nőtt a hegyes erős! Forrás: www.photoblog.com/Vil0443



Van azonban egy csili, amelyet a "szakértők" még ezeknél is erősebbnek mondanak: Ez a "naga morich" fajta, amelyet a finn Fatalii Gourmet cég nemesített. 

Az itteni áruházakban a hat darabos kiszerelést 6 Euróért kapni. Én kipróbáltam (hihetetlen élmény), de csak igazán elszántaknak ajánlom! 


http://www.goodnewsfinland.com/archive/news/b97c3a4d/


A szörnyeteg "naga morich" (Fotó: Fatalii Gourmet)



Kövess a Facebookon, ott gyorsabban pörögnek a tartalmak!