2011. március 28., hétfő

Lufi


Ma elvittem Friidát az áruházba. Ahogy ez lenni szokott, az áruházban a leányzó rakétasebességre kapcsolt. Ilyenkor bottal üthetem a nyomát ha csak egy pillanatra is elkalandozom. Íme egy menekülési próbálkozás.

Persze aggodalomra semmi ok, a gyermek pusztán az első halandót keresi. Ha megtalálta, hosszú flörtbe kezd, mosolyog és mutatja a keze ügyébe eső dolgait. A magyar nénik ilyenkor szuperbenzint pisilnek, a finn nénik jó eséllyel nem mennek neki a gyermeknek. Olykor elmosolyodnak, de inkább nem. Szegény Friida, a virágboltban hiába mutatta a piros vödrét, a "néé-nni" látványosan nem vette észre. Hö.

A videó végén hallani a végkifejletet: mivel imádja a lufikat, ma kivételesen kapott is egyet. Muumin családosat. A finn Muumin mániáról kicsit később írok. Szóval a lányunk flörtöl és boldogan megy mindenkihez, ami khm...nem általános finn szokás. Sebaj, ez nem szegi kedvét a leánynak.


A lufi aztán 20 méter séta után elrepülte magát. Volt rákötve egy kis súly, ami miatt nem repült csak úgy el, hanem a havon szánkázva siklott ezerrel. Át az út túloldalára.


Gyereket felkapom, a szatyor a másik kézben, így kutyagolunk az út másik felére. A lufi lassít, de térdig érő hómezőn siklik a gumigorilla felé.




Egyetemista lány sétál szembe, a lufi épp előtte halad el. Rámnéz, nem segít, megy tovább.
A szél erre fordul egyet, gyorsan átfújja az úton, a buszmegálló elé. Vagy húsz finn feketébe öltözve várakozik és nyugodtan szemléli a versenyfutást. Friida közben rötyög a karomban, élvezi a rohanást. Az utasok előtt lépésben halad a lufi, de ember nem mozdul: futok tovább.
A lufi épp hazafelé indul, de én már fáradok. Végül rákiáltok egy előttem baktató nördre, hogy a kutyafáját erőltesse már meg magát, és szedje fel az előtte sikló lufit. 
Rámnéz. Hogy ő? A lufit?


O tempora, o mores!

***
Végre meglett a lufi, amire egy extra súlyt is kötöttem. Így sétáltunk haza. Az úton még megismerkedtünk a mohákkal, amelyek végre előtűntek a hó alól.

Apró-cseprő dolgok

Két vizes videó
Egy
Az elmúlt hét már nyomokban tavaszi időjárást is tartalmazott. Akár +6 celziuszig is felmelegedett a hőmérő higanyszála, ami egyben a jéghegyek olvadását is elindította. Íme:



Hétvégére aztán ismét hideg lett, amolyan vénasszonyok tele. Még utoljára jól megszorongat minket a tél, kicsit esik a hó és - 6 fok van esténként. A tavakon még síelnek, és a szánkót sem rakjuk még el. 

Kettő
Zokni nem marad szárazon  ha Friida elkezdi az esti pacsálós játékait úgy este 8 tájékán. Ez egy kandikamera felvétel a műveletről. A felmosó vödörben tiszta víz van.





Bagoly
A város kellős közepén álló irodaházak egyikén egy jókora uhu fészkel. A bagoly három fiókát nevel, és a közeli szigetek sirálytelepeit tizedeli. A telepek drasztikus fogyásnak indultak és az a gond, hogy legalább három védett sirályfaj is eltűnőben van a városközeli szigetekről. 

Cumi hírek
Nyolc napja tűnt el a cumi Friida életéből. Az élet négy nap után normalizálódott, este kicsit nyűgös még. Íme a példa: megy ez, csak akarni kell.

2011. március 22., kedd

Az első az új helyen


Kedves Látogató!

A Finnisztán blog ezentúl ezen az oldalon működik.

A 2011. március 21.-i és annál korábbi bejegyzéseket a finnisztan.blog.hu oldalon találod!

Hírek

Mindenkinek boldog, tavaszias keddet kívánok!

Ez ám a reggel: már nyolckor kisütött a nap, kék az ég és folyik a hólé szerteszét! Friida reggeli után szépen, egyenként a lábamhoz hozta a cipőimet, majd a sajátjába is megpróbált belépni. Ezzel jelezte, hogy részéről akár indulhatunk is! Szóval levittük a szemetet! Nagy dolog? Nagy ám, mert végre melengető napsütésben sétálhatunk reggel is, és végre nem kell bent punnyadnunk a szobában.

Az aranyos (éhes) nyuszik ideje is eljön hamarosan. Addig, gyerekek, egyetek jó sok sült krumplit majonézzel!