Az elmúlt hetekben csak más cikkeinek a közlésére futotta. Ez nem azért van, mert kifogytam az ötletekből, épp ellenkezőleg. Hetek óta írok egy történetet, amely évek óta formálódik, de a kellő alkalom még nem jött el.
Íme egy részlet belőle. Ez egy korábbi formája a "babos" párbeszédnek, és az sem garantált, hogy a végső verzióban benne lesz. Én viszont élveztem az írást. Minden hasonlóság csak a véletlen műve.
- Mondom helló! Azt hittem sietünk. Mára beszéltük meg, nem?
Szakáll lassan letette az újságot. Elkínzott arccal az ágy mellett matatott, végül egy üveg Sprite akadt a kezébe. - Eddig kefirt ittam, de ez a legjobb másnaposság ellen, tudtad ezt? Tudósok igazolták.
Húzott az üvegből. Csönd telepedett közénk. Félresöpörtem a zoknikat és aprószemetet a fal mellé állított székről és leültem. Szakáll nem volt indulásra készen, az világos volt.
- Mindjárt tizenegy, mikor tudunk indulni?, kérdeztem, mintha ez az egész csak nekem lett volna fontos. Szakáll szuszogva feltornázta hájas testét, majd az ágy szélén előredőlt, egy pillanatra mintha harcolt volna, nehogy pofára essen. Ujjait összekulcsolta, majd homlokráncolva kinyögte: - Amint látod, nem vagyok a toppon.
Így, két p-vel mondta. A régi ház falaiból és padlózatából, mint valami másik világból, áramlott a hideg.
Kimentünk a verőfényes konyhába, ahol Szakáll is erőre kapott. Benyomtuk a rádiót, "töttötöörö-töttöröörö" dúdoltuk Susanne Vegára és kint teljes erővel tombolt a kánikula. Az asztalon fehér szatyor, Szakáll rámutatott. - Julis nénitől kaptam egy kiló zöldbabot. Fingom nincs mit kezdjek vele, de más kajám nincs itthon. Te meg tudod főzni?
Röhögnöm kellett. Főzőtudományomból zacskós levesnél többre nem futotta. Az igazat megvallva, korábban mindig sikerült elkerülnöm a főzést. Mindig akadt valaki, aki főzött, vagy mindig akadt annyim, hogy legalább két kiflit meg parizert tudjak venni. Az étel másodlagos, amikor italra kell spórolni.
- Mit akarsz belőle?, kérdeztem. Mit lehet ebből egyáltalán főzni? Főzeléket? Vagy levest, ami olyan, mint a főzelék csak...levesesebb. Ahhoz virsli is kell, nem? Meg kenyér.
Szakáll féjdalmas arccal összegörnyedt. - Állj, állj! Ne kínozz már! Mit tudom én..Kaját. Levest mondjuk, azt szeretem.
Szakáll püffedt arca körbepárnázta vörös malacszemeit. Tanácstalanul néztük a zacskót.
- Anyámtól láttam, hogy le kell vagdosni a kis végeit a baboknak. - kezdeményeztem. Szakáll nem ellenkezett, hát vagdostuk. Én ollóval, mert csak egy kés volt a háznál.
Negyed órára volt feladatunk, és úgy éreztük, jó irányba haladunk. Amikor megvoltunk, apróbb darabokra vagdostuk a hosszú babszálakat. Kis gondolkodás után arra jutottunk, hogy a levesbe víz is kell, meg só. Egy jókora fazekat megtöltöttünk hideg vízzel, sót öntöttük hozzá, majd a zöldbabot.
Emlékeztem az olajkarikákra anyám leveseinek a tetején, ezért olajat is öntöttünk a miénkbe. A vízen azonnal olajkarikák jelentek meg. Ez jó érzéssel töltött el. Sínen vagyunk.
- Kell paprika is! A magyar konyha alapja a paprika, ezért minden háznál kell lennie! - szónokolt Szakáll, majd a konyhaszekrényhez lépett és egy befőttesüvegnyi megkövesedett pirospaprikát vett elő, amiből késsel szilánkokat kapargatott fel, amelyeket az üvegből egyenesen a levesünkbe rázogatott.
A pirospaprika darabok nem oldódtak fel a lében, hanem apró piros jéghegy módjára a felszínen maradtak és lassan keringtek az egymással össze- majd szétolvadó olajkarikáktól övezve.
Egy óra múlva ugyanott voltunk, és a vidáman gőzölgő, lobogó főzővizet kavargattuk. Néha belekóstoltunk, de a babok kemények voltak és nyersek. A lének víz és nyers bab és sóíze volt. Fogalmunk sem volt, hogy mit ronthattunk el, és arról sem, hogy mit tehetnénk még?
Forrás: Facebook moms. My child's smarter than yours. LIKE?
Írta: Tracey Harrington McCoy, Newsweek 2013. 10. 14-21.
Szoptatós mamák maffiája
Ha valakit bosszantanak a látszólag ártalmatlan fotók és írások, vajon mi történik akkor ha a bejegyzések (azaz a bejegyzők) egy témát erőszakosan igyekeznek lenyomni a torkunkon? Lett légyen szó akár a szoptatás előnyeiről, a magántanulókról, az aludni tanulásról vagy az oltásokról, az anyák egy növekvő csoportja használja a közösségi médiát arra, hogy hitvallásukat terjessze. A Facebook pedig tökéletes eszköz arra, hogy a felhasználók követhessenek egy beszélgetést, csak hogy a megfelelő pillanatban, kimeresztett karmokkal lecsaphassanak.
"Egy barátom a minap osztott meg egy kérdést babák alvásával kapcsolatban, mert a 'bemenni vagy nem bemenni a sírós babához?' kérdésben szeretett volna tanácsot kérni", mondja egy virginiai anya. "Én leírtam neki, hogy nekünk mi működött. Erre valaki szinte azonnal riposztozott, hogy a babák agya megsérül, ha sokat hagyjuk sírni őket. Jajj!"
Jen Johnston két gyereket nevel Észak-Virginiában, és ő is emlékszik hasonló esetre. "Nemrég láttam egy beszélgetést az oltás szükségességéről, amelyben az anyukák teljességgel elítélőek és rosszindulatúak voltak. A "vita" folyamán egy anya egy kanyarós baba képét kommentálta, mondván a gyerek úgy fest, mint egy zsiráf. Ez most komoly? Most már beteg csecsemőkön is viccelődünk?"
Nagyon valószínűtlen, hogy egy anya nyílt színen bántson meg egy másikat. Ha az illető csupán egy a sok "ismerős" közül a neten, akkor a szabályok is megváltoznak. "Amikor a fiammal voltam terhes, a Facebookon tettem egy megjegyzést arrról, hogy jó lenne visszamenni dolgozni. Erre valaki arról kezdett lamentálni, hogy mekkora szégyen már, hogy a fiamnak majd oviba kell járnia, ehelyett hagyjam ott az állásomat és maradjak inkább otthon." emlékezik Carolyn McCoy, aki ügyvédasszisztens és anya egyben. "Ez a megjegyzés nagyon zavaró volt és bűntudatom is volt. Egy pillanatra el is játszottam a gondolattal, hogy otthon maradok. Nem tettem. Őszintén szólva, nem voltunk olyan viszonyban, hogy pont az illető tanácsára lettem volna rászorulva."
FREEDOM!
Az UrbanBaby egy olyan honlap, ahol az anyai versengés és nyílt megszégyenítés a jómodor határait súrolja (és azon sokszor túl is megy), ráadásul anonim. Az ismerősök, barátok és privát csoportok megteremtik a Facebook látszólagos bensőséges világát, amely udvarias úrihölgyek szalonjának tűnhet ahhoz, hogy erős kritikát fogalmazhassunk meg általa és rajta. Sajos, a helyzet nem így áll.
Sok anyuka kényszeresen henceg a gyerekeivel és osztja az észt gyereknevelési módszereiről, de a Facebook mindehhez sokkal rosszabb környezetet biztosít. Itt nincs szűrő, nincsenek szabályok és az egésznek nincsen előzménye sem, amiből okulhatnánk. A szoptatásról vagy az oltásokról erős véleménnyel rendelkező anyáknak korábban szinte semmilyen esélye nem volt arra, hogy igazukat széles körben terjeszthessék. "Egy anya, aki állandóan az oltás ellen papol, állandóan a témával kapcsolatos cikkeket posztol, és ezzel állandó vitákat szít.", mondja egy anya New Jersey-ből.
Egy másik anya San Francisco-ból bevallotta "bűnét", mert ő is egyike azon anyáknak, akik erős véleménnyel osztják az észt. "Rengeteg olyan bejegyzést olvasok, amely leginkább ez üzeni 'Én mindent tudok, mert van gyerekem!' És tudom, hogy ezt is gondolják, mert én magam is egyike vagyok azon nőknek, akik ilyesmiket írogatnak."
Van-e élet a Facebookon túl?
Dr. Goal Auzeen Saedi, a Millenial Media nevű blog egyik szerzője, fontosnak tartja, hogy mindent tegyünk megfelelő nézőpontba. "Mindig emlékezzünk, hogy csakúgy mint a tévében, a Facebookon semi mindig a valóságot látjuk. Senkinek nincs tökéletes élete. Minél inkább igyekszik valaki a tökéletes életét bizonygatni, az annál inkább gyanúsabb, hogy annak az ellenkezője lesz igaz. Az anyáknak is fontos tenni egy lépést a Facebooktól és átértékelni a közösségi médiát."
Sok anya azonban nem szeretne hátralépni, hanem egyenesen szabadulni akar a kelepcéből. "Töröltem magam a Facebookról.", ujjong egy gyerekeit otthon nevelő anya Texasból. "Gyűlöltem ezt a 'Kövessük együtt Jones-ékat!' hangulatot, ami ott uralkodott."
Nem mindenki áll készen és nem mindenki képes arra, hogy teljesen levágja magát a FB köldökzsinórjáról. Egy anyának csupán arra volt szüksége, hogy kezébe vegye az irányítást és elhallgattassa a hencegőket és okoskodókat. "Egy éve nagytakarítást végeztem, és csak azokat hagytam meg, akik tényleg jó barátok vagy ismerősök, akikkel valós kapcsolatot ápolok", mondja. "Rájöttem, hogy állandóan morgok a Facebook miatt, amit aztán átállítottam úgy, hogy ezentúl jobban szolgálja az én igényeimet."
Egyre több anya ad magának Facebook-mentes "szabadságot". "Amikor a fiam hat hónapos lett, én is egy hat hónapos FB szünet mellett döntöttem", mondja Christina Miller Floridából. "Ez amolyan megtisztulásféle volt. A férjem szerint nagyon megváltozott a viselkedésem ezután. Nem vitás, azóta azt kívánja, hogy bárcsak újra tenném!"
Még a mama-blogger Melton is kivett egy kis Facebook-szabadságot, és blogja, a 100,000 követőt magáénak tudható Momastery blog is parkolópályára került erre az időre. Ezalatt arra is rájött, hogy a FB milyen boldogtalanná tette néhanapján. "Felhívtam a nővéremet és azt mondtam neki, hogy "Törlöm magam a Facebookról, mert nem használom helyesen. Akár akarom, akár nem, mindig ott kötök ki, hogy összehasonlítgatom magamat másokkal" És erre a nővérem csak annyit mondott: "Éppenséggel pont arra használod, amire kitalálták. Emlékszel még, hogy ezt pár főiskolás srác készítette arra, hogy eldöntsék, melyik csaj volt a dögösebb?" Melton egy pillanatra elgondolkodik. "Aha, tényleg. Húha. A Facebook eredete tényleg elég idegesítő és bántó, ha belegondolsz."
És az méginkább idegesítő, hogy mi ma is pont arra használjuk, amire kitalálták: összehasonlítgatni."
Na, ez kész is, Megyek, gyoorsan megosztom ezt a Facebookon! hahaha
Kimberly Gervaise a
New Jersey államban élő három gyermekes háztartásbeli anyuka öt éve csatlakozott
a Facebook közösségéhez. Rendszerint alig néhány havonta oszt meg tartalmakat, amelyek főként különleges alkalmakkal, szülinappal és hasonlóval
kapcsolatosak. Jelenleg 393 ismerőse van, akik közül szeretné ha némelyek
kicsit jobban visszafognák magukat. "Kissé ideges leszek azoktól az
emberektől, akik fontosnak tartják a gyerekük kiváló bizonyítványát
posztolni", mondja.
"Biztos, hogy a legtöbben simán csak büszkék, de engem
akkor is idegesítenek".
Gervaise szerint
egyre több anyuka használja a Facebookot arra, hogy az életével és szülői
módszereivel kürtölje tele a világot. A Gervais-hez hasonló nőknek nem
könnyű megúszni a bejelentkezést úgy, hogy ne érezzék kellemetlenül magukat.
Támadnak az anyatigrisek
Felvágni a
kölykökkel? Ebben semmi újdonság nincs. Csakhogy a Facebook előtt a nagy hasonlítgatósdi a játszótéren vagy az iskolai parkolóban zajlott.
Az anyák kis csoportokban, diszkréten kitárgyalták a gyerekeket, hogy
lássák, melyik vett rakétarajtot és melyik gyerek maradt le leginkább saját
csemetéjükhöz képest?
Nos, ez most egész
álló nap zajlik egy hatalmas elektronikus homokozóban. A Facebook anyákra
folyamatosan záporoznak a bejegyzések az ismerősök gyerekeiről, azok sikereivel
egyetemben. Az Edison Research's Moms and Media 2013 felmérése alapján a
Facebookot használó anyák 57 százaléka 35 év feletti. Ők a nők első generációja,
akik gyermeküket teljesen a Facebook-éra alatt nevelik. Szingliként indultak. Flörtöltek,
pletykákat és partifotókat osztottak meg a világgal. Most pelenkákat cserélnek,
allergiák miatt aggódnak, és erős kézzel navigálnak az anyaság veszélyes
vizein. Ha a Facebookon is tevékenyek, akkor mindezek mellé egy óriási tömeg
előtt kénytelenek szerepelnek és tanulni.
Hé, ez csak a finn tengerpart - nyáron.
Az anyukák komoly
Facebook felhasználók. Edisonék 2013-as kutatása azt mutatta, hogy tízből hét anya
tagja a közösségi hálónak, ahol több mint 1000 nyílt és privát mama-csoport létezik
a párszáz főstől a több tízezres tömegig. Ezek a csoportok a biliztetéstől az
iskolai felvételikig minden gyerekekkel kapcsolatos témát kitárgyalnak.
A Facebook színes demográfiai
kaleidoszkópjában az anyukák azok, akik a legtöbbször jelentkeznek be (átlagosan
napjában 5,1-szer, Edison szerint). És mindig visszatérnek, még akkor is, ha
záporoznak rájuk a "Az én gyerekem okosabb/egészségesebb/boldogabb, mint a
tiéd" típusú bejegyzések.
Egy olyan anyának, aki alig képes időben feladni a gyerekére a ruhákat, annak komoly bűntudatot, esetleg
önbizalomvesztést okozhatnak a tökéletes családot lefestő posztok.
"Mégis, kinek van ideje az összes foltot kipucolni? Kinek van ideje kitakarítani az
éktelen disznóólat?" mondja Meredith DePersia San Francisco-ból. "Egy
lógósnak érzem magam, amikor látom azokat a bejegyzéseket".
Íme a tökéletes időrabló,
amely egyben tökéletes önbizalomrabló is. És még a sok olvasót maga mögött tudó
mama-blogger is sérülékenynek érzi magát. "A Facebooktól szarul vagyok"
mondja Glennon Doyle Melton, akinek a "Gyerünk tovább, Harcos" (CarryOn, Warrior) c. könyve bestseller lett. "Tök mindegy, hogy mennyire vagyok
elégedett az életemmel, karrieremmel, családommal, társasági életemmel,
házammal! Amint belépek a Facebookra, mások életébe bepillantva
azonnal kényelmetlen érzés kerít hatalmáb. Mivel összehasonlítgatok, a kétely
apró magva a zsigereimbe ékelődik, és ez nagyon-nagyon rossz érzés."
Ne irigyeld. Ez csak a finn tengerpart!
Ez a jelenség sok
nőt kiborít. "Amikor a fiam kicsi volt, azok a bejegyzések teljesen kikészítettek, amelyekben az anyák arról áradoztak,
hogy a babájuk milyen remekül alszik", mondja egy texasi anya. "A
fiunk szörnyen rossz alvó volt, ezért az első évet totálisan kifáradva
töltöttük. Legyünk őszinték: amikor olyat láttam, hogy "X baba egyhuzamban
hat órát aludt az éjjel", én simán blokkoltam az illető posztolót egy
időre, annyira irritált".
Egy médiamunkás
anya Virginiából egyszerűen kiszállt a játékból. "Egy ideje nem
Facebookozom, mert tele lett a hócipőm azzal, ahogy mindenki a tökéletességet
mutogatja nekem".
Posztolás és a hencegés
A Facebookon sehol
nem előírás, hogy mindig az igazat kell mondani. Az pedig általános emberi tulajdonságnak
tűnik, hogy mindenki életének legjobb verzióját igyekszik megmutatni. A
gondosan válogatott vakációs fotóktól a tökéletes első-nap-az-iskolában
beállításig mindannyiunk, nem csak az anyák, igyekszünk úgy tenni, mintha életünk
problémamentes és örömteli lenne. És ez rohadtul idegesítő tud lenni akkor,
amikor épp amiatt dühöngsz, mert a négyéves gyereked a hátad mögött zabkásával
festette át a konyhát.
"Egy ismerősöm
a lánya rajzát tette közzé, amely elképesztően szép volt. Sokkal szebb, mint
amit az én fiam valaha is rajzolt.", mondja egy anya Texasból.
"Bepánikoltam egy pillanatra, aztán sikerült lenyugtatni magam. Ha valaki
mindig tökéletes cuccokat tesz fel, azt gondolom: Nem, ezt nem veszem be! Senkinek
sincs tökéletes élete!"
Happy moment? Épp lyukat ugrálnak a két hónapos kanapéba!
A probléma egyik
oka az, hogy ebből semmi nem történik valós időben, szemtől-szemben. Az interakcióból hiányoznak azok a kommunikációs elemek, amelyek az
egyébként jóindulatú posztolókat is megvédenék a kérkedés vádja alól. "A
Facebook és hozzá hasonlók nem változattak azon, ahogy az emberek a hencegésre
válaszolnak. Azon viszont változtattak, hogy az emberek mennyit hencegnek.",
mondja Dr. Pamela Rutledge a Media Psychology Research Center igazgatója.
"A publicitás széleskörű lehetősége elmosta a határmesgyét a megosztás és
a hencegés között. Amikor egy csoporton belül kérkedsz, könnyű észrevenni,
amikor eltávolodnak tőled. A Facebookon sokkal nehezebb észrevenni, hogy kiket
távolítasz el magadtól."
Folyt köv.
Mutasd a rendetlenséget is, másoknak teszel jót vele!
Alakítsd étteremmé a lakásod egy napra, süss-főzz és láss vendégül ismerősöket és ismeretleneket. Ez a finn kezdeményezés néhány év alatt más országokba is begyűrűzött, hiszen máshol is élnek játékos kedvű emberek, akik évente párszor szívesen szakács- és pincérjelmezt öltenek (hacsak képletesen is).
November 16.-án mi is összefogunk azért, hogy megnyissuk a Balti-tenger vidékének legjobb magyar lakás-éttermét. A "HUNGARY via HELSINKI" étteremben ízletes magyar ételeket fogunk főzni (zömmel) finn alapanyagokból, némiképpen a finn ízlésnek megfelelően.
Menü: Sütőtökleves pirított magvakkal Sertéspörkölt vagy babpörkölt Nokedli Csemegeuborka
Képviselőfánk Mákkrémmel töltött palacsinta vörösboros szilvaszósszal
Bodzaszörp, kávé, tea
Az ételek kiválasztásánál fontos volt, hogy az őszi időszakba illeszkedő alapanyagokat válasszunk. Eredeti ötlet vagy sem, mi a tököt és szilvát válaszottuk. A tököt Finnországban a mai napig alig ismerik, ezért jó gondolatnak tűnik bemutatni egy egyszerűen elkészíthető ételt belőle.
A sertéspörkölt is kézenfekvő döntés, hiszen ízletes,
viszonylag gyorsan elkészíthető és alig lehetséges elrontani. A
vegetáriánusok számára babpörköltet kínálunk, amelyet magyar
tarkababból, vörösbabból és fehér sóletbabból főzünk.
Azt is fontos volt, hogy jellegzetes, Magyarországon népszerű hozzávalókat is használjunk. A finnek nem főznek nokedlit, babos ételük nincs és a mák és szilva használatára alig láttam példákat. Nem is beszélve a savanyúságról, amelynek szerepe csak másodlagos ebben a jégsalátaevő társadalomban.
A desszertekért ildiKOKKI blogban kiváló cukrászként megismert Ildikó felel. Apró képviselőfánkjai olyan jók, hogy legszívesebben addig enném, amíg a készlet tart.
Mindenkit szeretettel várunk!
Időpont: 2013. 11. 16.
Nyitvatartás: 12 és 16 óra között.
Ha Finnországban születtél, megnyerted a lottóötöst! - tartják a finnek. Eddig készséggel elhittem, hogy ebben van igazság, de az YLE cikke most a finn lét egy árnyékosabb szeletére irányítja a figyelmet. Nem bizonyít semmit, hiszen a lehető legkisebb mintaszámmal dolgoztak, a jelek mégis elgondolkodtatóak. Forrás: YLE.fi, 2013.10.17 (YLE uncovers discrimination in job market and nightclub queues).
Az YLE feltárja a munkapiacon és a bároknál tapasztalható diszkriminációt. A finn közszolgálati tévé, az YLE Szemtanú c. műsora három kandikamerával felszerelt férfit indított útjára azért, hogy bemutassa, a bevándorlók miként élik mindennapjaikat Finnországban. A bőrszín bizony számít, amikor valaki lakást vagy munkát keres, vagy egyszerűen be szeretne jutni egy éjszakai bárba. Legalábbis az YLE TV2 csütörtökön este nyolckor bemutatott műsorában. Bár A műsorban bemutatott fiatal férfiak hosszú ideje élnek Finnországban, tökéletesen beszélik a finnt csupán a származásuk tér el. Az egyik tősgyökeres finn, a másik orosz-, míg a harmadk szomáli bevándorló családból származik.
Mindhármuk ugyanazt a fedősztorit használta, amely alapján iskolai végzettségük, jövedelmük és munkatapasztalatuk egyforma volt. Azt is kipróbálták, hogy egy utcai járókelőtől kölcsönkaphatnának-e egy telefont, hogy telefonálhassanak?
"Te jóisten, ezen az ajtón nem jöhetsz át!" - förmedt rá a ajtónálló a szomáli tesztalanyra. Mindeközben a fehér férfiakat gond nélkül beengedték.
Egy másik klub bejáratánál mind a szomáli, mind az orosz tesztalany fennakadt a bejáratnál, azon az alapon, hogy csak jogosítványukkal tudták igazolni magukat. Ennek ellenére a finn társuknak a jogsi pont elég volt a bejutáshoz.
"A beléptetést nem befolyásolja a nem vagy bőrszín", mondta az étterem vezetője Henri Vilonen e-mail üzenetében. Véleménye szerint a jogosítványok hamisak voltak.
Állásinterjú "Régebben alkalmaztunk sötétbőrűeket is. Én nem szeretnék rasszista lenni, meg ilyenek, de mostanában kerülöm az alkalmazásukat. Csupán azért, mert ez olyan szerencsétlen helyzet és nem akarom hallgatni, hogy az embereket miket mondanak nekik." Ezt már egy munkainterjún mondták a finn tesztalanynak.
A három férfi ugyanarra a álláshirdetésre telefonált. A finn férfit két interjúra hívták. Az oroszt egyre, míg a szomáli nem kapott lehetőséget sehol.
Az egyik helyről azt mondták, hogy a szomálira már nincs több idejük. Ennek ellenére már a következő napon sikerült nekik időt szakítani a finn jelentkezőre.
Albérlet Albérletkeresésnél is ugyanezt tapasztalták. Az afrikai jelentkezőt kérdezték a legtüzetesebben, hogy megbizonyosodjanak arról, vajon ki tudja-e fizetni az albérletet?
A csapat 20 helyre jelentkezett. A finnt 10 lakásvizitre invitálták, míg az orosz 8, a szomáli csak 7 helyre kapott meghívást.
Egy főbérlő, aki a finnt és az oroszt is meghívta, a szomálinak csak annyit mondott, hogy emailben küldje el az adatait, de javasolja, hogy keressen magának olcsóbb lakásokat.
A jog tiltja a nemzetiségi alapon alkalmazott diszkriminációt. A feltáró vizsgálatok rendszerint nem jutnak messzire, főleg a bizonyítékok megszerzése problémás.
Sam Kingsley, a programot vezető újságíró is elismerte, hogy tesztjük nagyon alacsony mintaszámú volt, hozzátéve azt is, hogy még így is sikerült bizonyítékot szerezniük a nemzetiségi alapon hozott diszkriminációra. A korábban a BBC-nél és Channel 4-nél dolgozó Kingsley egy éve érkezett Finnországba.
"Finnországról az a széles körben elfogadott nézet, hogy lakóit egyenlő bánásmódban részesíti. Fehérbőrű angolként nekem eddig ez volt a benyomásom. Éppen ezért a teszt eredményei sokkolóan hatottak rám." - mondta Kingsley.
Az elmúlt időszakban a HVG-ben és a HVG.hu-n is megjelent pár írásom, amelyekből kettőt (a mesterséges húsról) a finn és magyar kreatív kajakutató csapatokkal (Porridge and Potatoes, Based on Pig) együtt írtam. A legutóbbit a gombákról és a nemzetközi gombaszedési szokásokról azonban egyedül jegyeztem. A téma ott hevert előttem, csak fel kellett vennem. A gombaszezon Finnországban keveseket hagy hidegen. A rengeteg erdő jó zsákmánnyal kecsegtet, nem beszélve arról, hogy egy vacsorára való észt exportból való sárga rókagomba 7-8 Euróba kerül ha a boltban vennéd. Soknemzetiségű környezetemben nagyon eltérnek a gombaszedési szokások, ami felcsigázta a kíváncsiságomat. Kérdezősködni kezdtem a világ közeli és távoli tájain élő ismerőseim körében, mert feltételeztem, hogy a gombák annyira természetes részei az életünknek, hogy mindenkinek lesz valamilyen véleménye, emléke, tudása róluk. Az eredmény egy terjedelmes írás lett, amelyből csak az első pár bekezdést szúrtam ide.
A varázsgombától a csiperkéig – hogyan éljük túl a gombaszezont? Vadon termő, ehető gombák gyűjtése nálunk és Finnországban szokásos őszi program, míg Amerikában inkább a bátrak és igazi szakértők hobbija. Az angolok viszolyognak a gombától, Ausztráliában a hallucinogén hatású "varázsgombák" illegális gyűjtése okoz fejfájást.
www.50felettfitten.hu
Ha Magyarországon nem is mindenki gyűjt gombát, de a legtöbbünknek van gombászó rokona, ismerőse. Az viszont már kevésbé köztudott, hogy a gombászást szerte a világon veszélyes és kerülendő hobbinak tartják, noha népszerűsége évről évre nő.
>>Ne tessék félni a gombától, nem mind mérgező!<< – hirdeti például több angol nyelvű oldal, amivel az angolszász világ gombákkal szemben táplált folyamatos és nem lankadó félelmét próbálják csillapítani. Mint egy angol nő mondja, >>Egész gyerekkorunkban azt hallottuk, 'ne nyúlj a gombához, mert mérgező', és ez határozza meg a gombához való viszonyomat azóta is. Valahányszor gombaételt látok, mindig eszembe jut, vajon nem keveredett-e mérgező a jó gombák közé?<<.
Ingyen van, csak fel kéne ismerni
Napjainkban ugyan már nem létfontosságú, hogy vadgombát fogyasszunk, ez a szokás azonban mégis számos helyen fennmaradt. Míg Európa bizonyos tájain erősen él a gombagyűjtés hagyománya, addig több országban az emberek félnek leszedni a vadgombákat. Angliában, Brazíliában, Dél-Afrikában és Japánban jóformán ismeretlen időtöltés a gombászat, az Egyesült Államokban sem örvend széles népszerűségnek, igaz, ott élelmes gombaszakértők fizetős gombavadász-túrákat szerveznek laikusoknak a "titkos" termőhelyekre.
..na, arra talán nem tudok pontos választ adni...de emlékszünk még erre? A rég elhagyott blog.hu-s oldalról fogok átmenteni ide pár régebbi, de még mindig érvényes írást.
www.fabulouslybroke.com
Egyszer egy remek országismertetőt olvastam Spanyolországról a Hajónapló blogon.
Az ötlet nagyon jó, ugyanis sok említésre méltó apróság van, amiből egy teljes sztori egyébként nem jönne ki. Íme.
A finnek őszinték, egyenesek és nem cifrázzák ha nem muszáj. Ezért bunkónak, érzéketlennek és hűvösnek tűnnek. Ez csak ivással változik - radikálisan.
További magvas állításokhoz olvass tovább!
Keleti oldal, nyugati oldal
Nyugaton a svédek, keleten az erdők alakították a kultúrát.
***
A keleti és nyugati finnek közt nagyobb genetikai távolság van mint egy átlag német és magyar között.
***
A keleti és nyugati finnek étkezési szokásai eltérnek: keleten főleg a kemencében sült ételek -, míg nyugaton a lapon / serpenyőben sült ételek a hagyományosak.
***
A keleti finn beszédes, a nyugati szótlan.
***
A tanszéki étkező-kávézóban nagy-Finnország térkép lóg. És ez így normális, mondja a kar dékánja.
http://travellerism.wordpress.com/page/3/
Az egykori finn területek szovjet/orosz kézbe kerülése a mai napig meghatározza a finnek Oroszországgal szembeni álláspontját.
***
A finn hazaszeretet nem politikai kérdés.
***
Hazai terméket venni nem valamiféle demonstráció, hanem a normális élet része.
A házak előtt nincs kerítés. Házőrző kutyát nem láttam még.
***
www.sll.fi
A finn fiatalok igen aktívak ha távoli tájakat, kóbor kutyákat és elfogott aktivistákat kell "megmenteni", miközben finn erdők nagy része faültetvény csak, tengerük jóformán mérgező, és a csak itt élő édesvízi fókájukat (Saimaa-gyűrűsfóka) hagyják kipusztulni, mert a tavi halászok nem mondanak le (elő)jogaikról.
***
Helsinki annyira különbözik a "vidéktől", hogy itt külön helsinki beszédstílus alakult ki. Affektálva, kicsit pöszén, hülye orrhangon beszélnek. Emellett sokan egy svéd elemeket nagyban tartalmazó stadin slangi(városi szleng) nevű nyelvet beszél. Tuomari Nurmio, a kallioi finnbe oltott Chris Rea és zenekara (Dumari & Spuget) pl. őket képviseli.
Sisu és krumpli
A finn sisu (kb. állhatatosság) jó fokmérője a meztelen-seggel-hangyabolyon-ülő-verseny.
***
A finn gépmániás, egy finn szerint "mérnök" társadalom. Népszerűek a színes traktormagazinok.
***
A finnek vizuálisan is praktikusak. A legtöbb felirat vaskos, sans serif azaz talpatlan betűvel íródott. Jó példa erre a sör: a címke egyértelmű és jól olvasható. Ezt hasonlítsuk össze a cirkalmas magyar sörcímkékkel!
***
A csapolt sört hab nélkül adják. A finnek irtóznak a sörhabtól.
***
Finnországban zsíriszony van. A legtöbb joghurt ezért 0%-os és a 0% tej is népszerű. Az nem számít, hogy mindenféle mással kell dúsítani a joghurtot, hogy olyan legyen mint a zsíros.
***
Nagyon sok laktózmentes terméket kapni.
***
Ahogy egy kolléga fogalmazott: "Mi, finnek, normális ételeket eszünk. Pl. főtt krumplit"
***
A menzán balti hering volt a minap. A finn vizekben fogott balti hering húsa dioxinnal terhelt. A halak dioxintartalma magasan az EU határérték feletti, ezért nem szabad heringet enni egy héten kétszer egymás után.
***
A lazac és a szivárványos pisztráng a legolcsóbb ételféleségek közé tartoznak errefelé.
***
A kebab mellett a pizzasütés is a törökök dolga.
***
Az egyetemi menzán (UniCafé) a diákoknak kb. 60%-os kedvezmény jár. A kb 2 eurós árért főétel, tej/víz/szörp, kenyér és a salátabárból saláta jár. A salibár kínálata naponta változik de a reszelt répa és a jégsaláta állandónak mondható. Kenyérből 2-3 féle választható + vaj, estleg vajkrém.
***
A köretből (ált. rizs. krumpli vagy tészta) annyit vehetsz, amennyi a tányérra fér.
***
A menzán vega, hal/szárnyas és sertés/marha ételeket is kapni. A vega kaják általában szójával turbózott quinoa / kuszkusz / tészta ételek.
***
A menzán minden nap akad egy egzotikus nevű étel. pl. "grúz marharagu paradicsomszószban", "görög hering", keleties csirkeleves.
***
Amiben hal van, abban kapor is lesz.
***
A finnek kávéivásban a világ élmezőnyébe tartoznak. A kávécégek azonban aggódnak: a finn fiatalok manapság nem akarnak kávét inni.
***
A finn Fazer csoki világszínvonalú. Igaz finn hazafi soha nem enne svéd Marabu csokit. Vagy csak titokban...
Nemek
A finn párok nem járnak kézen fogva. Inkább csak mennek egymás mellett, de nyilvános helyen soha nem csókolóznak.
***
Egy bárban péntek este nem feltűnő ha idősebb, jól szituált nők is leülnek sörözni. És ez még semmi: ha nem vigyázol, megpróbálnak felszedni! A nagy egyenlőségnek ez is az eredménye.
***
Jólöltözött finn nőt és finn férfit is láttam már fényes nappal részegen dülöngélni az utcán.
***
A finn férfiak elsőre (és másodikra is) udvariatlan fajankónak tűnhetnek. Pl. lassítás nélkül átmennek a nő előtt az ajtón, és a buszon sem láttam széket átadni senkinek.
***
A finn nők elsőre (és másodikra is) hidegnek és kegyetlenül erősnek tűnhetnek. Az ajtónál nem igénylik, hogy a férfiak előre engedjék őket, és az idős nők sem kapálóznak a buszon az ülésekért.
***
Helsinkiben a házasságok 26%-a finn-külföldi vegyesházasság. A nők zömmel európai férfival, a férfiak zömmel ázsiai nővel házasodtak. Ez valami amin azért el lehet gondolkozni...
***
Babakocsit toló személy a buszon, villamoson és metrón ingyen utazhat.
***
A buszra csak két babakocsi fér, és ennyit is engednek. Ezért a sofőr nem nyitja ki az ajtót a babakocsival várakozónak (és elhajt) ha már ketten vannak a buszon.
Jólét!
"Ha Finnországban születtél, megütötted a lottötöst" - Ezt nem egyszer hallottam ittlétünk során.
***
A finnek meg vannak győződve arról, hogy ha valaki dolgozik, akkor az meg is tud élni a pénzéből. Ezért nem adnak soha borravalót senkinek. És az orvosi hálapénzt sem ismerik. *** Tévhit, hogy itt nincsenek elesettek, szegények. Vannak, és pont úgy néznek ki, mint bármely más EU-s városának szegényei. Főleg Kallio környékén érzékelni, hogy megváltozott a szociológiai tájkép. Az itt látható figurák nekem a Moszkva tér környéki csövesekre emlékeztetnek.
Jakomäki is eléggé szakadt, érdemes a parkolón végignézni. Mindig csodálkozom, mennyi autót hagynak lerohadni téglákon. Lehet, hogy itt élnek a milliomosok? ***
Az itteni "elesettek" valahogy mindig előtemtik a 4-5 Eurós sör árát, nap mint nap.
***
A finnek imádják a fekete ruhákat. Fekete farmer és fekete póló valakinek egy életre elegendő színvariácókat jelent. Csak a sportolók kivételek, ők néha finn-kék ÉS fekete ruhákba öltöznek.
***
Egy finn megveszi a finn paradicsomot, pedig az a legízetlenebb és néha drágább is. Ízletes koktélparadicsomot már tudnak termelni, de az is kb. 3x drágább a spanyolnál. Bővebben itt:
***
A városban gyakran látni sílécekkel közlekedőket. És simán átvágnak egy behavazott szántáson ha úgy látják jónak.
***
Egy óvóhely a környékünkről
Minden finn lakótelepen (kötelezően) található óvóhely. Az óvóhelyeket gránitba vájják, és a betonba öntött bejáratot könnyű kiszúrni a házak között. Ez az egész a szovjetek elleni harcok tapasztalatain alapul: a finnek vannak olyan józanok, hogy egy ekkora és ilyen szomszéd mellett nem bíznak semmit a véletlenre.
***
Ha már bombák. Helsinki alatt kiterjedt atombiztos bunkerhálózat van. Ezek egy része ma földalatti parkolóként funkcionál (pl. Kluuvi). Autósként nagyon érdekes érzés az, amikor a belváros legközepén egyszercsak egy sziklába vájt alagútban találod magad, és az alagút csak kígyózik egyre lejjebb, több emelet mélyre. Menet közben több ponton is óriási acélkapukat látni, illetve több elágazás is indul a fő(?) alagútból.
