Nősülés előtt két órával

Pillanatok esküvő előtt és után. Rövidebb-hosszabb írások a hét évig mellőzött, de igazából elkerülhetetlen egybekelésünk körülményeiről.

Virág
- Sajnos azt kell mondanom, hogy nincs időnk virágot szedni. El kell indulnunk, mégpedig most, különben elkésünk! A gondolat tök jó volt, én is segítettem volna, de kiszaladtunk az időből és lett más prioritás. Az a prioritásunk, hogy időben odaérjünk a saját esküvőnkre.
- Akkor az egész egy szar! Nem is akarok többé hozzád menni!

A kocsi mellől a keserű menyasszony felrohant az emeletre. Én utána. Elvégre a házasságom múlt rajta, nem igaz? Pedig még össze sem adtak minket.

- Megoldhatjuk, ha anyut, aput, a gyereket MOST az autóba ültetjük, és azonnal elhajtunk a kertbe!

A gépezet addig is pörgött, de ami azután jött, az filmbe illő. A család 5 perc alatt díszmagyarba vágta magát, és a kocsi nekilódult az ellenkező irányba, hogy az álmodozásoknak helyet adva a menyasszony a menyegző reggelén saját kezűleg szakított virágokkal állhasson vőlegény elé.

A kérdéses mályvabokor

- Megérkeztünk, most rohanás! - Késsel a kezemben mint egy kommandós vetettem magam a parcellánk sarkán álló mályvának. - Ezen ritkábban állnak a virágok, mint gondoltam! - Szedjünk más színűt is! - Korábban sokat elmélkedtünk a színeken, hogy mi illik mihez, a nyakkendőm árnyalata és a csokor viszonya majd fontos lesz....de ez mit sem számított. Mindenből szedtem, ami körülöttem nőtt. A délelőtti nap már magasan állt, az izzadság lassan elindult lefelé a gerincemen.

- Apa és anya olyanok, mint a rablók! - állapította meg a gyerek.



Úszás
A tengerparttól 20 méterre a fenyőerdőben álló piros bungaló előtt megálltunk, nagy levegőt vettünk. Ez lesz a várunk esküvőnk szigetén. Az idegesség elmúlt, nem maradt más hátra mint magunkra ölteni a gondosan összeválogatott ruhadarabokat és kisétálni a vendégek közé. Kis híja volt, hogy a nadrágom otthon maradt a virágért és az időért folytatott versenyfutásban.

A Balti-tenger és Sipoo-i szigetvilág a teraszunkról

Megnyugodtunk.

- Megnyugodtál?
- Igen, azt hiszem. Egy kicsit.
- Minden vendég megérkezett, mindenkinek van szállása. Gyere, ússzunk egyet!
- Most?
- Most. Van még időnk.
- Hol a fürdőruhám?

És beúsztunk a hínáros-moszatos piciny tengeröböl hűvös vizébe. Nem sokat, csak éppen annyit, hogy a maradék feszültség is lemosódjon, és helyét átadja valami bizsergető "szabadságon vagyunk" érzésnek.

Az esküvőnk előtt 20 perccel a házikónk apró teraszán a fekete, kénes szagú iszapot törölgettük a lábunkról.

- Tudod, ezért is szeretlek nagyon. Hogy eljöttél velem úszni. Nem tudom, hány menyasszony tette volna meg, ahelyett, hogy rámszól " Te hülye vagy? Mindjárt mennünk kell és még fel kell öltöznöm!"

Indulásra készen!

Folyt. köv.

----
Jelzem, hogy a blog a Facebookon is fent van és ott szinte naponta frissül. :)

Egy szigetre zárva szabadon

Itt van ez a projekt: http://telaithrion.freeandreal.org/

Hozzá itt van ez a cikk. http://www.origo.hu/nagyvilag/20130503-telaithrion-project-free-and-real-onnfenntarto-kozosseg-gorogorszagban.html

Telaithrion projekt. Nem, ez nem egy ókori hadjárat modernizált neve, hanem egy izgalmas görög próbálkozásé. Hogy kiszálljanak a buliból, függetlenítsék magukat a modern (és főleg: a görög) társadalomtól és elkezdjenek tiszta lappal élni. Van erre magyar példa is, jurtában élő család gyerekeikkel élnek mint a nők a Senki szigetén (érettségizőknek Jókai: Aranyember). Tetszik, hogyne tetszene! Azaz...

www.hotdog.hu

Ma reggel gondolkozni kezdtem. Miközben vártam, hogy Niina tejet hozzon a boltból, lejátszottam magamban, hogy azon a görög szigeten hogyan is történne ugyanez?

A projekt honlapja. Botrány, csak görög nyelvű tartalmak! :)

Kimegyek a kecskéhez (gondolom, kecskét tartanak), a tejet lefejem (meg kell tanulni ezt is) a vödörbe  és igazságosan elosztjuk. Ha a kecském (akarommondani kecskénk) kullancs által terjesztett vírusos agyhártyagyulladás kórokozóját hordozza, akkor ezzel az aktussal meg is fertőztem az embercsoport tejivó tagjait. 

Mi történik ezután? A kolónia megbetegedett, az orvosi ellátás - mégha van is orvos a közösségben - nem lehet hatékony a helyszínen. Elviszi-e a szomszéd város kórházába beteg társait a még mozogni tudó görög szakadár, vagy tartja magát szigorúan a ideológiához és nemcsak adót és egyebeket nem fizet, de nem is kér semmit az államtól ha baj van?

A dolog nem ilyen egyszerű, hiszen a függetlenedők maradnak görög állampolgárok, alkotmányos jogaik vannak, ráadásul nemrég még volt állásuk, fizettek adót, TB- és nyugdíjjárulékot, tehát az egészségügyi alapellátásban részesülhetnek. Nem tudom hogy megy ez. Tévednék?

Jó, tegyük fel, hogy mindenki egészséges. Sőt, olyan jól fut a szekér, hogy vállalatok kopogtatnak a jurta ajtaján, hogy globálisan terjesszék a közösség találmányát, az ízletes krémet ami biztosan bio meg fair trade szóval jó áron lehetne elpasszolni a naiv és idealista finneknek. Ellenállnak-e a kísértésnek?

A website alapján ez egy médianyilvánosság előtt zajló buli, holott az ügynek ha valami, akkor a média biztosan nem segít. Az előttünk zajló "próbálkozás" egy Big Brother Show diszkréciójával működik. Események, workshopok, támogatók... Mi van? 

Kimegyek az erdőbe a haverommal, hogy fenntarthatóan éljünk, de lécci adjatok már pénzt meg sátort, mert különben hazamegyünk a városba...

A kép nekem nem áll össze, segítsetek, hogy megértsem: A Telaithrion projekt mire jó pontosan?