Nősülés előtt három nappal

Pillanatok esküvő előtt és után. Rövidebb-hosszabb írások a hét évig mellőzött, de igazából elkerülhetetlen egybekelésünk körülményeiről. 


- Hozzám jössz feleségül? 
- Viccelsz?
- Nem. 
- Igen.

eljegyzés
legyen gyűrű és menjünk érte egészen Helsinkiig, mert Pesten ugyebár nem kapni. kalevala ékszer. de ne arany legyen. se platina. fehérarany? túl drága. ezüst? béna. bronz? nemár. acél?

az lesz a tökéletes! Christian van Pfaler? jó, ha a gyűrűnek neve is van. jó lesz az.

a család együtt, még tehetnének valamit a frigy ellen...de csak a villák csilingelnek. belenyugodtak?

az emberiség tudja vajon, hogy szinte semmit nem gondoltunk komolyan azelőtt? szerintem ezt komolyan gondoltuk.

a  holdfényes...khm kivilágított Budai Várban a Bécsi kapu alatti gyepen pezsgőztünk. Cinzano Asti, jöttek a gyűrűk, aztán hazamentünk.

esküvő?
hogyan legyen? ki menjen kihez? ki utazzon és ki ne? a finnek ide vagy a magyarok oda? el kellene kezdeni szervezni? el kellene kezdeni szervezni. el kellene kezdeni. el kellene. az egész olyan bonyolult. mi ketten egy kis lakásban, de az esküvők nagyok, és a lufi színe illeszkedik a szalvéta fodraival, meg kellene tanulni táncolni meg a zenészt felfogadni, a virág és a rizs meg a vőfély...á hagyjuk.

jobb nekünk így. bárhogy jó nekünk.

amíg együtt vagyunk.

hét év múlva. 
nahát, még mindig nem volt esküvő! a gyerek apja én vagyok, becsszóra. a becsszó nem kellene a törvény előtt, ha elvettem volna a gyerek anyját. akkor elhinnék nekem, persze az anya is kell ehhez, hogy tudja, vagy azt higgye. az emberek persze beszélnek. az esküvő jót tesz a léleknek. szimbólum. a gyerek legalább tudja, hogy családban él. gazdasági érdekből is jó, ha megvan a papír.

ez mind semmit nem jelent. ez mind együtt valamit mégis jelent.

esküvő!
legyen csak egyszerű, ne hívjunk senkit. a tengernél, mezítláb. - kellenek tanúk ám! - jó, akkor csak ők meg mi. romantikus.

legyen csak egyszerű, de hívjuk meg a legszűkebb családot. a tengernél, mezítláb. meg talán ennénk valamit valahol?

legyen csak egyszerű, hívjuk a családot meg a barátokat. a tengernél. enni kellene adni nekik, ha már eljöttek, nem?

legyen egyszerű, hívjuk a családot, a barátokat. grillezzünk, de nem kell nagy fakszni. a házasságkötés elég a hivatalban, pár tanúval valamikor előtte. csak egy baráti buli, semmi több.

legyen egyszerű. elhívunk mindenkit, aki eljönne. kellenek bográcsok. de grillezünk is, hátha valaki még éhes lesz. kell virág a hajba. cipő. öv. ruha. torta. italok. asztaldísz. gyerekeknek program. szállás a vendégeknek. ágynemű. házaságközvetítő? jó, jöjjön az is.

de nem kell rá talár. elvégre ez egy egyszerű buli lesz.

a tengernél. lélekben mezítláb.

újévi szelfi 2005-ből (a Sárkányfűárus én voltam)

--------------------------------------------------------
Igen, a Facebookon is van Finnisztán és tök jó!

Nőnapi emlékek

"A nő a biológiai értelemben vett nőnemű felnőtt ember elnevezése, szemben a hímnemű felnőtt emberrel, a férfival." (Wikpedia: Nő)

Nő. (Forrás: wikipedia.com)

Nemzetközi Nőnap. Az emberiséget nem tartom nagyon sokra, de a nőkkel nincs különösebb bajom. Írom ezt úgy, hogy odakint, a média nagyszínpadán Müller Péter azzal borzolja az idegeimet, hogy rosszul szeretem (nemcsak én, de minden férfi) a nőket, zsarnokként ülök a nők fején és mégha azt is hiszem, hogy nem - hát dehogynem! Ebből fakad, hogy jobban teszem, ha befogom a szám, mert egy önjelölt szobafilozófus/-pszichológus, vagy Osho, vagy a bükki füvesember (credits to Dávid a kőember blogról), vagy a Pilisi Szívcsakra titkát egyes-egyedül ismerő tisztánlátó úgyis kiforgatná a szavaimat. Ezen a szép márciusi napon van a Nemzetközi Nőnap, amikor a férfiak egy része őszintén, másik része hivatalból erősen gondol a nőkre. A férfiak amúgy sokat gondolnak nőkre (több infó a Kensey Intézettől), de ma egyfajta tágan értelmezett, mégis egyoldalú Valentin-napként MINDEN nőt szeretni lehet, legalább egy napig. Jól van ez így, kicsit nyálas, de legalább van benne rendszer.

Baljós árnyak
Néhány sötét emléktől a mai napig nem tudok szabadulni. Általános iskola, 3/A. A táblán krétafelirat, aszongya "NEMZETKÖZI NŐNAP Március 8". Izzadt markunkban piaci hóvirágokat szorongatva, sorba rendeződve állunk a tábla előtt. A jelre várunk, csak fiúk. A lányok velünk szemben, mint egy másik bolygó szülöttei. Várakozással telve bámulnak, némelyik arcán gúny, másokén büszkeség ragyog. Öröm, meghatódás? Ugyan.

Arról ugyanis nem sok szó esett, hogy a lányok, ezek a kollektíven levegőnek nézett hosszúhajú, furcsa lények milyen értelemben álltak összefüggésben az anyákkal és nagyanyákkal? Akkor az osztályteremben minden korábbinál jobban kirajzolódtak az erővonalak: ők és mi.
A tanárnő vezényelt, mi fiúk pedig meneteltünk a gyűlölt ellenség (A Lányok!) felé, virággal a kézben. A katonák is így menetelhettek Borogyinónál, elfogadva a megváltoztathatatlant, fejet hajtva egy nagyobb akarat előtt. Így mentünk mi, leszegett fejjel a lányok felé valami homályos cél érdekében, miközben a valódi cél a túlélés volt (majd a szünetben foci és felejtés!).

A virágot nyújtó kezet nem a mi akaratunk, hanem a tanár akarata mozgatta. Az elmotyogott "boldognőnapot" a tanár mondta rajtam keresztül. Az ekkorra már elfonnyadt hóvirág a kézfejemre csuklott, a lány kezébe átérve feje aláhull, és vége. A virág esszenciája a szépség, fonnyadt virág egyenlő a semmivel. Hát, legalább ennyi elégtételt vehettünk, hogy a lányok kaptak is meg nem is virágot.

Fotó: Thinkstock és Borsonline

A fiúk (a későbbi férfiak) ilyetén nyilvános, rendszeres nevelése, csituló amplitúdóval ugyan, de még nyolcadikig kitartott. A gimnáziumban aztán bekövetkezett a téboly, és a csajok kamatostul visszakaptak mindent: a fiúk maguktól vettek virágot! Napóleon kora helyett a lovagok kora köszöntött ránk, és piros szegfűkkel a kézben, ragyogó pattanásokkal a homlokunkon galoppoztunk a lányok elé, akik szerintem a pokolba kívántak minket kis szarosokat, mert nekik az egyetemista fiúk tetszettek.

Az oly nagyon vágyott egyenlőség jegyében ezúton kívánok mindenkinek remek, derűs pénteket!

Akarsz beszélni róla? 
Neked mit jelent a Nemzetközi Nőnap? Ünnepled, használod vagy ellenzed? 

Egy kis adalék. Útmutató nőkhöz: 

,,Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől.
Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei.
Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát.
Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied.
Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed.
Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van."
/Müller Péter/