Pálmafák, papagájok: Parcelona 2.

Királypálma? Legyezőpálma? Királylegyezőpálma! (Fotó: Niina Ala-Fossi)

Az előszó után
Az előző bejegyzést szándékosan írtam komor hangulatúra. Sok finn ismerősőm esküszik a télre, imádják a havat és hitelesen elő tudják adni a tél szépségének mibenlétét. Én továbbra is a meleg klímára vagyok bedrótozva, még akkor is, ha mostanra megtanultam együtt élni az itteni hideggel. Tudom, hogyan ropog a hó mínusz öt fokban, és hogyan mínusz húszban. A rendszeres erdei futásnak köszönhetően tudom, hogyan változik a hótakaró, az erdő és a rét napról-napra. Tudom, hogyan ragyog a hó teliholdkor és megismertem néhány jó helyet a szánkózásra is. Van megfelelő ruházatom, nem félek a téltől. Őszintén élvezni azonban csak a meleg, ragyogó napfényt tudom.

Barcelona
Egy város, amiről naponta hallok. Messi, Iniesta, Cruyff és Ronaldinho, Guardiola, Gaudí, Dalí, Picasso, Nagy László, Kubala és Puskás, Manu Chao, a Montserrat és a katalánok ánblokk benne vannak a napi hírekben, és a köztudatban. Odautazni eddig mégsem jutott az eszembe. Utazni télen nem szokás, kivéve ha északon élsz. Itt a tél az utazási szezon, míg nyáron legtöbben simán kimennek a mökkibe (kisház), Finnország nyáron nagyon jó hely ugyanis.

Friidával utazni jó. Leányunk nem baba már, de eddig nem sok esett le neki az utazásokból. Vittük Hollandiába, Magyarországra, Norvégiába és Svédországba, ám kis világa a szülőkre korlátozódott. Ez az elmúlt fél évben változni látszik. Tudja, hogy utazunk, tudja, hogy ez mit jelent és készül is rá. Pakol. Segít. A térképet nézi, ami még elég absztrakt, de látja, hogy ezt szokás csinálni ilyenkor. Beszélgetünk távoli helyekről. Neki Afrika és Amerika ugyanazt a távoli helyet jelenti, ahová apa néha eltűnik. Neki Barcelona is Afrika volt az út előtt, de ez mára megváltozott.

A pakolás, mint mindig, a pánik jegyében telik. Mit hagyunk itthon? Van elég gyerekruha? Van. 5 pár cipő a bundás télitől a nyári szandálig. Sapka három, kendő vagy hat. Sok kabát. Fogalmunk sincs, hogyan készüljünk a melegre a finn tél mélységeiből?

"Jó taxiban ülni!" - mondja már a reptér felé. Persze, mert mindenki együtt van, és nem kell egyedül ülnie hátul amíg a szülők elől bandáznak. Friida szeret repülni is, bár nem hinném, hogy sokra emlékszik a korábbi kb. 13 fel és leszállásából. Azt viszont tudja, hogy volt már repülőn, és ez elég is neki.

És és föld. 
Aki nyaralni indul a tengerhez, az nem láthat nagy különbséget. A magyar nyár a horváttól (görög, olasz, spanyol. stb) csak a napszúrás sebességében tér el, a ruházkodás az indulási oldalon pont olyan mint az érkezésin. Az utazás a finn télből a spanyol télbe? Na, az valami egészen más!

És a megérkezés. A taxiból pálmafák sora látszik, és kopott sziklák agávékkal és tornyos templomok a hegyormon. És a tenger. A tenger!

A taxisofőr nem beszél angolul, de megértjük egymást. A hotelünkbe késő este érünk. A La Ramblán vagyunk, amely a városi turizmus lüktető ütőere. Képzeld el a pesti Andrássy utat úgy, hogy a középső úttest helyett sétány van és platánsor. Itt is van földalatti, van Opera, sokszintes régi épületek. Pesten a Hunyadi-téri piac lenne a La Boqueria, és van oszlopos tér is hősökkel az egyik végén és széles placc a másikon. Csak autók helyett sétáló turisták és helyiek foglalják el az utat, minden ház hotel és kávézó és bazár. Az utcán ricsaj, de jókedvű emberi ricsaj! Majdnem 24 órában.

Fotó: Niina Ala-Fossi (www.photoblog.com/niiaf)

Friida most tanul örülni a látványnak. Gyerekünknek ez még eléggé absztrakt, hogy "a táj csodálatos", de lassan beletanul. "Nééézd! Pálmafák! Ez is csodálatos?"

Karnevál! 
A csend és a finn visszafogottság után jókora jobbegyenesként ért minket a katalán életöröm. Ébresztő! Ébresztő! Bumm-bumm-bumm szólnak a dobok az utcáról. Trombita harsan. Óléólé! Férfiak énekelve vonulnak. Aztán még több dobos. Kosztümös felvonulók, köztük pár rendőr, mentős. A nap bármely szakában. Reggel nyolckor és éjfélkor egyformán. A hotel fekvése ideális, de megvan a hátránya is: a zaj egyenest a szobánkba tódul, kizárhatatlanul.

Csak másnap tudtuk meg: a Szent Eulália tiszteletére rendezett La Laia fesztiválba csöppentünk! Az alábbi fantasztikus fényjátékot mi is megnéztük. Szívesen belenéznék Friida fejébe, hogy ő mit látott?

Pálmafák, papagájok: Parcelona 1.

"Akik élnek azok délnek mennek, akik haldokolnak északra" (Kispál és a Borz)

Reggel van. A gyerek a harcol az anyjával, válogatott gorombaságokat vágva a fejéhez. Semmi különös, csak a reggeli készülődés az óvodába. A probléma gyökere - szülői gyengeségünk mellett - ott rejlik, hogy az év 100 napjában egy szekrénnyi ruhát kell a gyerekre rakni, mert kint hideg van. Mindig.

Nézzük: harisnya+vastag zokni+hócipő, nadrág+hónadrág az alsó testre. Trikó, hosszú ujjú felső, polár, télikabát és kesztyűk a felsőtestre. A fejre, nyakra csősapka, sapka és sál. Latyakban, nulla fokban, és afölötti "melegben" erre még rájön a vízhatlan kantáros esőnadrág és plusz cérnakesztyű a kétujjas alá. És a napszemüveg, Barbie és a fontos holmikkal teli hátizsák.

Bezzeg a mediterránban, ahol a tél is olyan, mint a finn nyár! Ahol papagájok szállnak a pálmafákra és az emberek életkedve sugárzik a városok utcáin, az emberi lépték és pozitív energiák mosolyt csalnak az arcokra. Mindezt úgy, hogy a nép nem sokat tesz ezért. Nem akarok megbántani senkit, de a görögök, portugálok, spanyolok, olaszok (tunézek, máltaiak, libanoniak és ciprusiak, stb) nem a kiszámíthatóságukról és a jól átgondolt tervezésről híresek. Miért nem? Valahogy így alakult.

A déli városok mégis élnek, bennük együtt lélegzik a sokezer éves történelem a zajos és "nem fenntartható" jelennel. Ez valahogy mégis működik. A graffittik, kóbor macskák, félbemaradt építkezések, a közlekedési káosz és a fejed fölött húzódó kábelrengeteg ellenére valahogy mégis otthon érzed magad benne. Mint a hagyma burka, felfeslik a sok ezer év, látható, ahogy a korok egymásba kapaszkodnak, egymásra rakódnak. Ókori városmag, arra ráépülő gótikus negyed, abban reneszánsz lakóházak, a közelben barokk palota vagy középkori erőd, a közeli parkban modernista szobrok, satöbbi.

És a gazdasági válság sújtotta déli országokból mégsem özönlenek tömegek északra, ellenben északról még mindig özönlik a turistanép a napfényre, az ehető ételek és iható borok, nevető emberek földjére.

Diocletianus császár palotája adja az alapját Split belvárosának (Horvátország, 2008) 

A kimért, jól kiszámított finn városrészek, minden igyekezet és jószándék ellenére: sterilek maradtak. Városrészünk, Viikki, remek példa erre. A lakásárak az egekben, de az erdő még áll: ez a modern finn városi álom! Itt a mérnökök - hadseregnyi urbanisztikus, ökológus, dizájner a sok egyéb szakértővel kiegészülve, pontosan kimérték a hely ökológiai lábnyomát, az egy főre jutó zöldterületet, és - noha a Nap eltűnik 4 hónapra - napkollektorokat szerelnek a háztetőre. Ez egy konferencián vagy brosúrában majd lobogtatni lehet: íme, a fenntarthatóság újabb északi példája! Ahol pontosan tudjuk, minek örül a lakó? Tudjuk, mert az egyetemeken százak kutatják, pontosan milyen természetet szeret, milyen erdőnek örül a városlakó, ha a "vadon" éppenséggel a háza mellett fekszik? Mi optimális a helyi biodiverzitásnak (hohó!), milyen ökoszisztéma szolgáltatásokat nyújt a fasor, például miként védi az erdő a házakat az alacsonyabb fűtés érdekében? Van buszmegálló, hogy munkába mehess, a gyereknek közeli játszótér, óvoda-iskola, minden nagyobb blokknak "művelődési ház" zumbával-jógával. Van bolt, 10 000 emberre egy nagy, egy kicsi és két legkisebb. Magyarán: mindenki ugyanazt eszi. Mégis, jó itt lakni? Igen, jó. Száz és egy oka van annak, és aki olvassa a blogot, az tudhatja is, hogy miért. 

A fellocsolt focipálya 4 hónapig jégpályaként üzemel

Közösségi tér nincs. Hol futhatsz össze a haverokkal? A bolt előtt vagy a sportpálya mellett. Hol ihatsz meg egy kávét valakivel? Otthon. Hol vannak a koncertek, a színház, mozi, kerthelyiségek, galériák, jó éttermek, kocsmák? Valahol messze, a centrumban. Vagy egy másik országban.

Elég annyi hozzá, hogy a finneknek februárra lesz tele a tökük a szürkeséggel, hideggel és a színek teljes hiányával, és elutaznak jó messzire. Ezt ugyan síszünetnek álcázzák, de igazából tömegesen vonulnak olyan tájakra, ahol jeget legfeljebb a koktélbárban látnak majd. Thaiföld, Kanári-szigetek, India, Málaga és Madeira, Tanzánia, hogy csak pár népszerűbbet említsek.

Barcelona ezekhez képest északi hűvös vidék, a februári átlagos plusz 10-15 fokos meleg nekem mégis vonzó volt. Nem beszélve a hotelek 85%-os akciójáról. A következő bejegyzés erről az útról szól majd.

Runeberg's cake Test

Runeberg's tarts: When the poet's breakfast meets the food industry 

J.L. Runeberg is a celebrated poet who lived, worked and enjoyed his breakfasts in the mid 19th century Finland. In modern times his birthday is remembered with the delicious Runeberg's tarts which he consumed with punch. The recipe, as rumour says, originates from the baker Lars Astenius, and made famous by Runeberg's wife Fredrika who dutifully served tarts for the famous poet .

The original humble crumble-cake with apple jam topping is the past: today there is a variety of recipes including exotic spices, almonds/almond aroma and aromatic spirits made of sugar cane (arrach, rum). Topping with raspberry jam and sugar icing gives the tart a distinct look and extra sweetness.

Runeberg's cakes are no easy desserts. The secret of the right texture is finding the optimal moisture and stickiness of the dough, and providing a good bite of almonds with a hint of cardamom and rum. Optimal balance between the sweet dough and tart raspberry jam is another critical issue. The cake is rather heavy and overly sweet.

The modern food industry makes the cakes long before Runeberg's Day. The product is stored and sold frozen to the groceries, where the thawed R's tarts must be sold quickly, within cc. 4-5 days.  The original recipe has 10-15 ingredients while the mass products contain 25-27 ingredients, out of which we find 5-13 E-labelled materials. Typically colorings, jellyfiers, preservatives and raising agents. Sugar content is high, 20-30g / 100g. Even homemade cake had 24g/100g. The jam topping consists of 8 - 35% of real fruits on the mass products.

Given its complexity, Runeberg's tarts are relatively expensive in the shops. The price for a two-piece package ranges between 2.5 - 4.6 Euro in the shops, while one piece costs 2.5 - 3Euro in cafés.

The cake is served in Finland from mid-January until 5th February, the Runeberg's Day. A few major Finnish firms (Fazer, Myllyn Paras,Vaasan etc.) and numerous small bakeries provide a fair assortment of this cakes, of which we selected a diverse sortiment of products including two gluten-free and  one organic product, too.

In a blind test five testers gave free evaluation on the products and a score between 1 - 10 to describe the overall experience. One stands for the "inedible bad" cakes while ten indicates the perfect cake that one would buy and eat any time. Scores below 6 refer to an overall negative opinion, while 6 or above 6 show a positive evaluation.

In general we found the cakes good, but none of them stood out for it's especially good (or bad) look and taste. Our overall favorite was the cake of Fazer, while the gluten-free Huvilan tart received the lowest scores. This is no surprise: Fazer satisfies the general taste with a pretty, not too exciting but well composed cake. Huvilan, on the other hand, represents the creative individualism of a small café at Mannerheim street, which may not be so pleasing to everyone, but (as one of our testers has also proved) meets some special requirements. Its texture is like fine sawdust, dry and homogenous. The cake has gingerbread spices, and holds a surprise: filling of strawberry jam! The taste resembles to a Christmas cake rather than R's tart. This avant-garde cake has immediately splitted the testing group into lovers and haters, and induced great frictions among the testers. One of us almost collapsed seeing how "dangerous minds" can turn a great traditional cake into that thing, while others - admitting the odd taste - did actually value the novel approach.

Price-satisfaction ratio showed three groups of products: homemade cake stood alone as very cheap and relatively highly valued. Second, mass products, prices low to medium, received moderate and high rates while the most expensive cakes - receiving moderate and low rates - are  available in cafés and small bakeries.

This is great, but which ones will the Finns actually pick?

Despite the great diversity, Finns are most likely consume the product of Fazer and Vaasan. Why? Besides small islets of diverse and exciting cuisine on the Finnish culinary landscape, most of Helsinki is a deserted unforgiving land, where good restaurants and cafés are scarce and most food are found in the stores of the two giant companies "K" and "S" groups. Even private grocery stores are missing.

Owning most retail stores and chain restaurants in the city, K and S groups have gained a great control on what we, the masses eat. Check out the stats:

From the nine cakes we found in K and S owned shops Fazer and Vaasan was present everywhere, while EHO and Sinuhe appeared occasionally as third product, while the gluten-free Vuohelan was found only in one shop (S-Market Herttoniemi). Make no mistake: cafés in Itäkeskus and swimming halls and chain eateries had one (Fazer or Myllyn Paras or Vaasan) - or none, without exception.

As a conclusion, for this short period of time of the year, unless you're a flour sensitive, it seems sensible either to bake your own, or to pick one of the mass products in the groceries.  

Gluten-free products are hard to find and cause certain surprises. (As if people suffering from flour intolerance would've demanded for different flavors and textures as the rest of the population do). Organic cakes are hardly existent - you must be resourceful and persistent to find some.

The Runeberg's testing squad this time:

Testers:

- Ildikó, microbiologist, gastro-blogger (www.ildikokki.blogspot.com)

- Maarja, development biologist

- Péter, plant geneticist

- Nenad, pharmacologist

- Neil, bryologist

The test was coordinated by Niina Ala-Fossi (photographer) and Ferenc Vilisics (urban ecologist).

Amit mindig is tudni akartál: finn tárgyak a finn lakásban

Mi veszi körül a finneket otthon? Mit szeretnek szabadidejükben csinálni? Mit esznek, és esznek-e egyáltalán? Ha finnt tartanál otthon, mit adj neki, hogy jól érezze magát?  
Ez a Finnisztán! blog körülbelül 50 bejegyzéséből is rekonstruálható lenne, de jobb összegyűjteni egy helyen, hogy a nyájas olvasó ne fáradozzon oly sokat.

A mai bejegyzés témája a finn lakás lesz. Tegyünk hát egy képzeletbeli látogatást egy gyerekes pár lakótelepi lakásába, valahol Helsinkiben.

Arabia Muumin bögre sorozat: "Haisuli"

Kívül
Az ünnep lassan beköltözik a városba. November van, de legyen az panel vagy kertes ház, a sötét időszak kezdetétől már karácsonyi fények világítanak az ablakokban. A téli szezonban, ünnepi alkalmakkor, (keresztelő, karonkka, Felszabadulás Ünnepe) az udvarra, teraszra sok helyen óriásgyertyák kerülnek, amelyeket fagyok idején jégből vagy hógolyókból készített gyertyatartóba tesznek.

www.flickr/photos/ellefson

A blokkházak között azonban nincs gyertya, a gyalogút és kerékpárút szélén rózsaszín terméskő tömbök. Ezek akadályozzák a vakmerőbb autósokat a behajtásban. Ha a tábla nem lenne elég.

A háziaktól, ha emeletes házban laknak, érdemes előre megtudakolni az kapunyitó kódot, mivel errefelé ritka a kaputelefon. A házak blokkjai között sűrű, sprőd cserjetömeg. A cserjék között és alatt otthagyott, gazdátlan játékdömperek és homokozóformák kéklenek és sárgállanak. Ezek állandó játékbankot képeznek: senki nem viszi sehová, és igen jól jönnek ha nincs kéznél semmilyen játék.

A növényzet törpefenyő, vadrózsa, fiatal erdei fenyők. A ház fala tiszta, graffittiknek nyoma sincs, kicsit steril az egész. Az erkélyek üvegezettek a fagy és sok hó miatt. Biciklitározó a bejáratnál. Az tinik új Nopsa bringái mellett néhány ottfelejtett, szintén finn, Helkama és Tunturi rozsdásodik lelakatolva.

A házba lépve mosószer és öblítő illat fogad: valaki ruhát mos a földszinti mosószobában. A szárítószoba szélgépe erősen zúg, a liftig hallatszik. A lift a finn KONE cég terméke. A ház négyszintes, de a liftnek 9 emeletig van gombkészlete. Szórakozásból a nyolcast, kilencest nyomkodjuk. "ERROR" mondja a kijelző.

A ajtókon postanyílás, fölöttük matrica udvarias szöveggel: "Ei mainoksia kiitos" azaz "Reklámot nem kérünk!". Emellett egyes ajtókon vörös matrica, ami a lakásban tartott háziállatokra hívja fel a figyelmet ("Ebben a lakásban háziállatot tartanak"), a házfenntartó cég jóvoltából. A finn lakások bejáratán, csakúgy mint sok helyen Magyarországon, koszorúk és karácsonyi díszek függenek.

Belül

www.kaspaikka.fi

Csengetünk, kopogtatni nincs értelme a dupla ajtó miatt (lásd később). Az ajtón kívül nincs kilincs. A lakásoknak két ajtaja van: egy erős bejárati az összes zárral, majd azt követően egy sima szobai ajtó. Pontos okot nem tudok, de zaj és hőszigetelésre tippelek. Bejutunk az összes ajtón, és levesszük a cipőt. Érdemes tiszta, lyukmentes zoknit húzni, különben bajban leszünk! A Pókembernek öltözött négyéves fiú lelkesen elénk rohan, három éves húga harisnyanadrágban, cicának festve mászik négykézláb a padlón. A lakásban relatív rend, két örökmozgó gyerek mellett nem is várhatunk ennél többet.  A lakás hatalmas ablakain élesen besüt a lenyugvó nap. Hiába, mindjárt fél öt. Az ablakban fokföldi ibolya, az ebédlőasztalon pedig mikulásvirágot látok.

Hemuli

A lakásban elég hűvös van, ezért a házigazda előzékenyen Reino mamuszt és kötött gyapjúzoknit kínál a fázós lábúaknak. Itt nagy kultusza van a házi kötésű óriási zokniknak. Olyannyira, hogy egyesek munkahelyükön kötött zokniban dolgoznak, és az ebédlőbe is így mennek. Hozzáteszem, hogy a tinédzser fiúk körében nemrég még divat volt saját kötésű sapkát hordani.

Vendéglátóink közül Mika mamuszban és gépi kötésű Jussipaitában (kb. "Jancsi-ing") fogad minket, ami alapján sejthető, hogy Dél-Pohjanmaa-ból származik. Most végzett a mosogatással, a mosogatógép halk zúgása kihallatszik. Párja, a rasztás hajú Meeri ormótlan kötött zokniban és batikolt "indiai" ruhában kígyóuborkát szeletel a salátához. Mindketten szemüvegesek.

Jussipaita

A lapos tévén érkezésünkkor TiTi Nalle videó megy a gyerekeknek. A falakon a pár (még a gyerekek előtti) indiai és kubai nyaralásáról színes fotók. Jókora, lábtámasztós szürke kanapé, a nappaliban zsúfolt könyvespolcok, a falon villanygitár, sebtében összekotort kották az egyik sarokban. A nappali a konyhával egy légtérben van, és a kávé és piparkakku már elkészült, csak értük kell menni. Ezúttal nincs nagy ünnep, ezért a család Muumi-bögre kollekciójából kapunk. Én a tudósosat kapom, amin Hemuli pont olyan, mint én munka közben.

A beszélgetés egy darabig állva, a konyhában zajlik, ahol (finn) Fazer csokiból csipegetünk a kávéhoz.
Finn találmány a mosogató fölé szerelt csöpögtetős faliszekrény (hm, van rá jobb szó?). Ez tipikusan finn: olcsó, praktikus, de máshol valahogy nem találkozol vele. A mosogatószer szag nélküli "bio", a kávé és cukor fair trade. A hűtőn és a falon házi készítésű karácsonyi üdvözlőlapok a korábbi évekből, amelyek igazából fényképek fotosoppolt felirattal. A kiterjedt rokonság csecsemői és kisgyerekei piros, hegyes sipkával manónak öltözve mosolyog az összesen. Van ezekből vagy tíz-tizenöt.

A gyerekek Apák napi rajzai a konyha falára téve. Az óvodában előre készültek a Nagy Napra. Nyomtatottan a gyerekek rövid jellemzése az apjukról. "Az apám magas és fekete haj van rajta. Szereti a hosszú krumplit és a hamburgert. Nyomkodja a számítógépét. Az apám zabkását és kávét főz nekem. Sokat kérdezgeti, hogy ízlik a kávé?"

http://fiveinfinland.blogspot.fi/

Lakásuk egyszerű és "dizájnos", mondhatnánk. Idén úgyis ez a legfontosabb szó errefelé, hiszen 2012-ben Helsinki a világ design fővárosa. A natúr fa, a természeti minták (levél, nyírfaág, jégkristály, virág), és a nagymintás textil is hangsúlyos szerepet kap a lakberendezésben. A nyír különösen népszerű itt, számos díszítésben találkozhatunk a jellegzetes fekete-fehér törzzsel és a világoszöld rombusz alakú levelekkel. Emellé a rózsa, a fenyő és az áfonya is népszerű ihletforrás.

Igen, még nyírmintás sör is van (www.olvi.fi)

Vendéglátóink a beszélgetés alatt befűtötték a szaunát. A fürdőszobából nyíló kis helyiségben már 70-80 fok uralkodik. Először a nők, utánuk a férfiak mennek. Ruhátlanul megyünk, ülepünk alá kis Muuminos törülközőt kapunk, kezünkbe kis üveges "szaunasört" ragadunk. A szauna falán szög, arról egy sörnyitó lóg. Hasznos.

Szauna után megéhezünk, az asztalon karél pirog, tojáskrém, vaj, nagy darab Oltermanni sajt és uborka. Édességnek hagyományos finomságokat kapunk: meleg "kenyérsajtot" (leipäjuusto) lápi szeder lekvárral (lakkahillo), majd rebarbarás kiisselit kis tálakban. A kiisseli tetejáre készen kapható Valio vanília öntetet borítunk. A rebarbarát még a nyáron fagyasztották, és ez volt az utolsó csomag. Innentől kezdve be kell érniük a ribizli és áfonyakészletekkel. Mi sörözünk, a gyerekek tejet és írót isznak.

www.flickr.com/photos/gretchenm

Ha egy cég a hétköznapi igények szolgálatába állítja a jó minőséget, és a praktikumot esztétikával kombinálja, ráadásul a terméket elérhető áron adja, akkor az az emberek venni fogják. A finn nagy cégek viszonylatában ez olyan, mintha a Herendi vagy a Zsolnay cég hétköznapi termékeket, pl. pöttyös kakaósbögrét vagy gyerekeknek Mekk Elekes müzlis tányért  dobna a piacra. Tök jó lenne, nem?

Tárgyak
IKEA itt is van, itt-ott látni pár dolgot onnan is, de Finnországban nem kell a svéd bútoráruházba menni egy kis skandináv dizájnért. A lakásban már az első pillanatban feltűnhetnek a csúcsminőségű és igen tetszetős finn termékek. Ezek nem hiányozhatnak egyetlen finn háztartásból sem.

Zárak, lakatok: AblOy
Bútor: Asko, Sotka, Martela, SuomiSoffa, stb.
Textil (függöny, terítő, ruha, kiegészítők): Marimekko, Finlayson
Üvegáru, kerámia és porcelán: iittala, Arabia, Martinex
Evőeszköz, kés, tőr: Hackman, Marttiini
Konyhai és kerti eszközök: Fiskars
Mosó- és szárítógép, hűtő: Talpet, Helkama
Műanyagáru: Orthex
Telefon: Nokia (még mindig többségben de már nem sokáig...)
Kerékpár: Nopsa, Helkama, stb.
Szabadidős és sport ruházat: Rukka, Halti, Karhu, stb.

Specifikusan (a poszt végére pár fotót is tettem ezekről):

• narancssárga Fiskars olló
• iittala, Alvar Aalto design váza
• Marimekko "Unikko" mintája, valahol biztos lesz egy (szalvéta, ruha, terítő, táska, függöny, stb.)
• iittala talpas cukorkatartó
• Orthex gyerekkád, szaunavödör és -kanál, vagy bármi ami műanyag
• Finlayson Muumin törülközők
• puukko (finn tőr)
• Nokia telefon
• áfonyagyűjtő villa

Egy döbbenetes kivétel van: Finnországban, ahol az egy főre eső kávéfogyasztás a világon az első háromba esik, a legnépszerűbb kávéfőző a holland gyártású "Mocca Master"!

Képgaléria hétköznapi finn dolgokról

www.homeware-fiskars.com

A kutyafáját!

Stílusgyakorlatok. 

Nem szabad, nem szabad.
Nem szabad. 
A kutyafáját!

Reptéren  
Egy éneklő bőrönd vagyok.
Egy le-áááány vagyok, egy bőrönd vaaagyook,
Egy guruló bőrönd vagyok.
Guruló bőrönd vagyok,
Vagyok egy guruló bőröhö-ööönd!
Egy bőrönd vagyok (köh-köh),
Én egy köhögő bőrönd vagyok! 

Egy repülőgép vagyok, 
egy pompompom,
Egy éneklő pompompom.

Egy televízió vagyok.
Egy televízió vagyok.
Vagyok egy televízióóóóó.

Amit mindig is tudni akartál a finn albérletekről

Kedves ismerős kérdez: - Hogy vagytok kint Finnországban? 
Erre én: - Köszönöm jól vagyunk! 
Ismerős döbbenten: Tényleg?

Nincs panaszra okunk, ezt már korábban is elmondtam. Az elmúlt hetekben-hónapokban azért sok minden történt, ezek között talán a lakáskeresés és költözés kötötte le a legtöbb energiánkat. Erről az alábbi dal jut az eszembe:

Bélát itt ne keressék, mert elköltözött rég,
új lakása tágasabb, s a kilátás is szép.
Úgy néz ki, egy jó darabig én leszek most itt,
hát ne zargassanak már fúrton fúrt a mindenit 
(GM49: Bélát itt ne keressék)

Félig kívülállóként lakást találni Helsinkiben és környékén nehéz, de nem lehetetlen. Úgy látom, hogy az albérleteket profi ingatlanos cégek adják ki, legalábbis abban az ár/méret/fekvés sávban, amiben mi keresgéltünk. Mi regisztráltunk a fontosabb szájtokra, beírtuk az igényeinket, és onnantól  naponta kaptuk az e-maileket, ha érkezett megfelelő hirdetés. 

A lakáskereső weboldalak (oikotie, és még sok itt) finn nyelven vannak, ezért nyelvtudás vagy olyannal bíró ismerős, minimum fordító programok nélkül nemigen boldogulunk.

A lakásokat nyílt napon nézhettük meg, de nem csak mi, hanem húsz-harminc másik érdeklődő is. Jól megnézhetted az ellenfeleket, magyarán. A szeánsz 15-20 percig tartott csupán, ezalatt felcsörtettünk a sokadik emeletre, körbenéztünk, megfogtuk Friidát, nehogy elvesszen, majd kitöltöttük a kikészített nyomtatványokat, ha tetszett a lakás. Kik vagytok, hol dolgoztok, mennyit kerestek, kisállat, dohányos és más káros dolgok tartoznak-e hozzátok?, ilyesmi. Ha szerencsés vagy, téged választanak a sok jelentkezőből. Naponta több ilyen is volt, ezért sokat autóztunk Észak-Helsinki és Espoo között. Sokat le is késtünk, tegyük hozzá gyorsan. Az öltönyös ügynök ugyanis nem vár, neki is sok lakást kell még bemutatni, szóval sok múlik öt percen. 

Magyarországi látogatásunk alkalmával szembesültünk vele, hogy kevés érdekesebb beszédtéma akad, mint a másik rezsije, fizetése, lakbére, netán törlesztőrészlete. Íme, itt vannak a fontosabb részletek.

Egy 55 - 80 nm-es lakás ára Helsinki külső (de nem a legkülsőbb) kerületeiben (pl. Herttoniemi, Viikki, Malmi, Myllypuro) 900 - 1200 Euró között van. Mit kapunk ezért? A lakások között sok az új, 5 évesnél nem régibb építésű. Linóleumpadló, sok ablak, téliesített erkény, jó szigetelés, beépített szekrények, elég nagy hűtő és mélyhűtő, villanytűzhely, ingyen (lassú) internet, olykor szauna is jár. A házakban lift, mosókonyha (mosó- és szárítógép, szárítószoba), kólön kerékpár- és babakocsitározó van. A mosószobát egy külön kulcs nyitja. Ez az "E-kulcs" (Emännänavaimet, kb. "Háztartási kulcs"). Több közeli blokkhoz egy központi szelektív hulladékgyűjtő tartozik. 

A rezsi lényegében a villanyszámla (kb. 110 Euro / 2 hónap, 60-70 nm lakás, 3 főre), a víz (havi 30 Euró átalány 3 főre) és a fedett parkoló 20 Euró / hó. Széles sávú internet 10 Euróért rendelhető az ingyenes helyett. Van, ahol ingyen wifi routert küldenek, máshol 30-40 Euróért rendelni kell, ha szükséges.

A parkolásért fizetni kell. A szabadtéri parkolás 10-15, fedett közös garázs 25 (2013 januártól 35) Euróba kerül. Ezek privát, számozott parkolóhelyek. Tartozik hozzájuk egy kulcsra zárható konnektor, ahonnan a motormelegítőt táplálhatjuk 0 fok alatti hidegben (azaz az év nagy részében). 

A beköltözés előtt szerződést kell aláírni a céggel, valamint 1 vagy 2 havi kauciót és az első havi lakbért utalni a számlájukra. Beköltözés után egy vastag paksamétát kapunk, amelyben részletesen leírják, mi hogyan működik. Egy átlagos fizetés nettóban valahol 1800 Euró körül kezdődik, ezért egy ilyen lakást jellemzően két keresetből lehet fenntartani.

Sok keresés és próbálkozás után megjött a szerencsénk és hetente kaptunk új ajánlatot. Így kezdtünk Espoo külső fertályáról minden ajánlattal egyel beljebb lépkedni, mígnem az utolsó ajánlattal szinte visszaérkeztünk oda, ahol korábban laktunk. Ez tök jó, el is fogadtuk végül. Új lakásunk, ahogy a költő is megénekelte, tágasabb, de a kilátás..nos, a kilátás legalábbis érdekes, ha szépnek nem is mondhatnók. Láttam csillagász távcsövet egy katalógusban, de talán anélkül is elmerülhetünk a szemközti ház lakóinak életében.

Ezúton is köszönet illeti a magyar és a finn családot, valamint kedves magyar szomszédainkat, akik segítettek a költözésben!

- Fogadjunk, hogy a libák már elmentek? Niina felnéz, valami sitcom megy. Nem fogad velem. Apámmal is fogadtam tavaly, hogy a Szúnyogszigeti étterem nyitva lesz, amikor éhesen keringtünk a Velencei-tó körül. Azóta sem látta a hat krémesét. Pedig kétszer is jártam Magyarországon azóta. 

Te is albérletben laksz még?

Royal udvar: mese egy pesti bérházról 1.

Nagyjából fél életemet albérletekben töltöttem. Ezalatt az idő alatt csak Finnországban tapasztaltam emberi életre alkalmas körülményeket. Mondhatnánk, hogy ez az időközben megteremtett egzisztenciának is köszönhető, de nem így van. Magyarországon a mai napig sem lenne nagyobb esélyünk jobb körülményekre, mint volt 2003 és 2011 között Budapesten. A 6. kerület tudatos döntés volt, hogy legalább tömegközlekedni ne kelljen naponta két órát. A munkába gyalogosan vagy biciklivel el tudtam jutni. Park, játszótér nincs, minden más azonban bőven.

Már apám is ágybérlő volt a környéken a hatvanas években, ilyeténképp apáról-fiúra szálló hagyományról is beszélhetünk itten. Az ő ágyi poloskákról, barátságtalan házinéniről és rossz kosztról szóló történetei nem végződtek magvas tanulsággal, miként az én történeteim sem akarnak semmi komolyat.

Talán emléket állítani a háznak, ahol évekig éltünk kívülállóként. Emléket annak a természettől elvágott, mégis mesebeli zöld szigetnek, amelyben a sápadt bőrű, vizenyős tekintetű pesti polgárok mint szigetlakók éltek és élnek ma is sajátos törvényeik szerint. 

Royal udvar: mese egy pesti bérházról (Ági, Imre)

"Ne tépje ki azt, kérem! Az menta, szagolja csak meg."

A fátlan Szondi utcán sétáló járókelők nem is sejthették, hogy a halványzölden magasodó falak mögött buja kert rejtőzik. Az első ház utcafrontra néző lakásaival büszkén magasodott az udvar fölé. Homlokzatán felirat: ROYAL UDVAR. Még lift is volt benne. Kapcsolata a hátsó házzal nem sok: a hátsó ház lakói rajta keresztül jutottak a külvilágba, és a szemétledobó is ott volt, a lift mögött.

A Royal udvarba kevés fény jutott. A kert rejtve maradt még a házba belépők elől is. Az első ház földszintjén áthaladva jobbra és balra jelentéktelennek látszó szárnyasajtók vezetnek az árnyas gangra. De micsoda látvány ez! Bokrok, fák és sűrű aljnövényzet! Földillat és madárzaj - mintha nem is Pest közepén lennénk! Ebben a házban éltünk mi több mint öt éven keresztül.

Ági
Az udvar legárnyékosabb részén, két termetes magyalfa tövében erdei pajzsika nőtt. Itt eredt a karcsú, magas meggyfa is, amely oldalágak nélkül tört a fény felé, koronája az első ház ötödik emeletéig ért. Tavasz végén a fehér virágszirmok hópehelyként hullottak a fáról. A fa törzsén borostyán karvastagságú indája tekeredett, fényhez közeli levelei olajosan fénylettek a harmadikon lakó Ági ablaka előtt. Ági viharos magánéletét csak távolról követhettük, de a jelek szerint ha boldog volt ha nem, végülis csak berúgott úgy este tízre, kéthetente. 

Ági nem volt őslakos, albérletben lakott ő is. Sovány, fiatal nő volt. Arca helyén valami fáradt maszk, ami miatt jóval öregebbnek mutatta, mit valójában lehetett. Cigarettát, szűk fekete bőrkabátot és kopogós magassarkút hordott. Reggel hét előtt lehetett hallani cipője kopogását ahogy kis retiküllel munkába indult.


A pesti albérleti szcéna slágere az IKEA galériaágy, amely értelmet adott a 20-30 négyzetméteres lakásoknak is. Mi három éven keresztül aludtunk egy olyanon, idegesen bámulva a plafont 80 centi közelségből, amikor Ági zenét hallgatott, bútorokat tologatott(?) és ordibált. Zenei ízlése hasonló volt az enyémhez. Mégis, a Massive Attack "Mezzanine" album kezdetén szálltam ki legelőször az ágyból, hogy valahogy megszüntessem a zajt. Akkor, hajnali egykor döbbentem rá, hogy még a közelébe sem tudok férkőzni Ági ajtajához. A függőfolyosót vasrács zárta el lépcsőháztól és a rácsra szerelt csöngők vezetékeit a lakók, nyugalmuk érdekében elvágták. Nem maradt más, mint üvölteni. 

A meggyfára futó vastag borostyánindát fejmagasságban kettébaltázta a földszinten lakó idős férfi, aki kora ellenére (vagy épp amiatt) parkolóőrként dolgozott a szomszédos foghíjtelkeken kialakított parkolókban. A halott borostyán évekig ott maradt a meggyfa koronájában. Ági is elköltözött végül egy németül beszélő ázsiai férfival. Az utcán azért köszöntünk egymásnak.

Imre
A meggyfa lombját aknázómolyok hernyói minden évben kopaszra rágták, augusztusra nem hagyva mást, csak a pergamenre száradt vázát a halott leveleknek. A fa sorsa enélkül is megpecsételődni látszott, mivel elérte az ötödiket. A magaslati fényárban lakókat zavarta az árnyék, ezért a fa kivágásáért lobbiztak. Az alsóbb szintek lakóit is zavarta az árnyék, de nemhogy a fát - az egész házat kellett volna lerombolni ahhoz, hogy a fény besüthessen a lakások ablakain. 

A fa tövénél többször átfestett koszos ajtó, betört ablakai barna ragasztószalaggal megerősítve. A lakás előtt egy piros női vázas bicikli állt letámasztva, fekete szigszalaggal körbetekert doboz a csomagtartóján, kerekei laposak. A lakás nem volt nagyobb 30 négyzetméternél, mégis két ajtaja volt. Egy a konyhának, egy az egyetlen szobának. Kilincs csak a konyhain. 

A lakás zsúfolt volt, régi barna nagy szekrények, ágy, könyvespolc, kis asztal és elképesztő mocsok. Üres üvegek, a szekrény mögötti résben hálózsákok, alvóhely. A konyhában a kis LEHEL hűtőn egy női fej, naiv ceruzarajz. 


Itt élt Imre, aki a Pszichiátriai Intézet bezárását követően juthatott vissza lakóhelyére. Egyedül élt Imre, de sohasem volt egyedül. Az idős férfi békés életét (mi más?)  a család borította fel fenekestül. Felnőtt fia szó szerint kitárta a kaput az utca népének, akik hostelnek nézték lakását. 

Itt érdemes megállni egy pillanatra. Imre ugyanis lehetett szegény, mégis fényévekkel az utcán rekedtek előtt járt: lakása és nyugdíja volt, amely már elég volt ahhoz, hogy szegényes, de rendes életet kezdhessen. Imre azonban gyenge volt és kiszolgáltatott - és ez abban a pillanatban vált végzetessé, hogy az utca összes csövese megtanulta a kapu kódját, amivel átjáróházzá változott a Royal Udvar és Imre lakása. 

Heteken belül kialakultak a visszafordíthatatlan és átláthatatlan tartozási nexusok, amelyek középontjában Imre lakása mint a tartozások ellenértéke szerepelt. Emellé Imre pénzt, cigarettát és italt is "kölcsönözött" szállóvendégeinek. Így ment ez körülbelül fél évig. Aztán Imre egy éjjelen megelégelte a cirkuszt. Részegen, fáradtan ismételgette "Menj el! Nem akarlak itt látni!" amikor az ágybérlők megjöttek valamikor késő éjszaka tökrészegen. 
  
"- Imre, engedj be! - Mondtam már, hagyjatok békén! Menjetek a picsába!"


De nem hagyták. Az ajtót rátörték, és dulakodás közben Imrét egy székkel fejbevágták. Ekkortájt költözünk el mi is.